Tolnai Népújság, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-06 / 184. szám
2 MEGYEI KÖRKÉP 2016., AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Tövisháti András restaurátor beszélt a szakma szépségeiről Új életet lehel a leletekbe Ritka, szép és nehéz szakma is a restaurátoré. Kicsit szakmunkás, kicsit művész, kicsit kémikus és egy picit történész is. Hargitai Éva eva.hargitai@mediaworks.hu HÍREK Fejlesztenék a városrészeket DOMBÓVÁR Pályázatot nyújtott be az önkormányzat a Leromlott városi területek rehabilitációja című felhívásban a Mászlony, a Szigetsor-Vasút és a Kakasdomb-Erzsébet utcai akcióterület infrastrukturális fejlesztésére. Mindhárom projektben a lakófunkció fejlesztésen kívül közösségi tér kialakítása (játszótér, park) szükséges, valamint járdák, belterületi közúthálózat kialakítása, közvilágítás korszerűsítése, térfigyelő rendszer kialakítása is lehetséges, illetve a pályázat része lehet közösségi kert kialakítása. H. E. Tízmilliós cikói konszolidáció CIKÓ Mivel a településnek nem volt az állam által átvállalt adóssága, Cikó önkormányzata 10 millió forintos konszolidációs pályázatot adhat be. Haures Csaba polgármester elmondta, ebből az összegből valósítanák meg a Táncsics utca aszfalt burkolatának kiépítését, valamint az óvoda előtt parkoló kialakítását is. H. É. Szúnyogirtás a Völgységben BONYHÁD Légi szúnyogirtás lesz Bonyhád közigazgatási területén augusztus 6-án az esti, napnyugta előtti időszakban. Rossz idő esetén a tartalék napok: augusztus 7-8. Az irtás során alkalmazandó vegyszer emberre és melegvérű állatokra nézve nem, viszont a méhekre veszélyes. H. É. Bátaszéken már gyérítettek részben BÁTASZÉK Sok a szúnyog Bátaszéken és a környező településeken is, emiatt földi és légi szúnyogygyérítést végeznek. A földi, kémiai védekezés augusztus 4-én, csütörtökön este, napnyugta utáni már meg is történt, a légi kémiai védekezésre pedig augusztus 6-án, szombaton a napnyugtát megelőző másfél órában kerülhet majd sor, tájékoztatta lapunkat a helyi önkormányzat. M. I. SZEKSZÁRD A múzeumba kerülő néprajzi, újkortörténeti, képzőművészeti tárgyak mellett a régészeti leletek először egy nagy válogatáson esnek át, amelyet az intézmény raktárában dolgozó rutinos csapat végez - kezdte a műhelyükbe kerülő tárgyak útjának bemutatását Tövisháti András, a Wosinsky Mór megyei múzeum restaurátora. A rendelkezésre álló anyag hatalmas mennyiséget jelent. Azt, hogy mi kerül a restaurátor kezei közé, meghatározza például, hogy az ásató régésznek mire van szüksége a leletek feldolgozásához, vagy mire van szükség egy új tárlathoz. Sok érdekes lelettel akad dolguk. A legemlékezetesebb darab Tövisháti András számára egy az M9-es autóút ásatási területéről előkerült, közel méteres bronzkori urna volt, amely megmaradt egészben, mindene megvolt. A helyreállítását is nagyon jól sikerült megoldani, és - igaz, raktárban van - ma is örömmel tölti el, ha elmegy mellette. Természetesen az ilyen teljes állapot a ritkább, sokszor nagyon komoly, időnként szinte megoldhatatlan kihívásokkal szembesülnek. Például az íves edények sajátossága, hogy feszültség van bennük, és amikor eltörnek, egy kicsit kiegyenesednek. A porcelánok képesek szinte teljesen kirúgni a bennük lévő hajlatot. így aztán nehéz újra úgy összerakni őket, hogy ne álljanak ki az élek. Persze ennek megoldására is 'megvannak a módszerek. A szakember a fémek közül a bronzot szereti a legjobban, amelyet az oxidáció a roncsolás helyett többnyire megvéd, így szép állapotban maradnak meg a leletek. Ugyanakkor a vastárgyaknak is megvan az érdekességük. A nagyon régieknek olykor már teljesen eltűnik a vas magja, csak a rozsda marad. Az ember azt gondolhatná, hogy ilyen esetben már nincs mit tenni. Pedig van. Az ilyen tárgyak a vákuumszekrénybe, műgyanta oldatba kerülnek. A vákuum arra kényszeríti a rozsda vázat, hogy minden résébe felszívja az anyagot, és amikor az oldószer elillan, egy megkeményedett tárgyat vehetnek ki. A restaurálás területén is folyamatos a fejlődés, egyre több új eljárás, szer jelenik meg, természetesen ezek alkalmazását Természetesen a restaurátori munkát is szigorú szabályok, etikai előírások határolják. Az idők során ezek is változnak. A restaurálás hajnalán előfordult, hogy azt a cserépdarabot, amelynek nem volt egy szomszédja sem, beillesztették a feltételezett helyére. Ma már szigorúan csak oda lehet keráaz intézmények anyagi lehetőségei korlátozzák. - A szakmába lépésem idején még dolgoztunk olyan erősen mérgező anyagokkal, amelyeket mára betiltottak - emlékezett viszsza a restaurátor. Nemrég viszont, amikor a múzeum előtt kiállított köveket hidrofobizálták, tehát víztaszítóvá tették, ahhoz olyan semleges szert alkalmazhattak, amelyet az eljárást végző szakember bevallása szerint akár meg is ihatmiadarabot ragasztani, ahol az a mellette levőhöz illeszkedik, tehát a szomszédja igazolja hovatartozását. A hely nélkül maradt töredékeket pedig egy kis zacskóban belehelyezik az elkészült edénybe. Munkájuk felelősséget is jelent, hiszen ha elrontanak valamit, az adott tárgy pusztulását is okozhatja. tak volna, anélkül, hogy bajuk esett volna tőle. A szakember hozzátette, szabadtérre elhelyezett köveknél nagyon fontos ez az eljárás, hiszen az esővel sok por és vegyi anyag kerül azokba, amelyek jelentősen hozzájárulnak bomlásukhoz. - A restaurátorpálya egyik legfontosabb alapvetése a tisztítás, minél többször, mert a por és hordozott anyagai iszonyatos károkat okozhatnak - hangsúlyozta. Roncsoló hatása van a fénynek is, míg régen 2-300 luxos fénnyel világították meg a tárgyakat, addig ma csak 50 lux alatti fényerősséget lehet alkalmazni. Hozzátette, egy kisebb, vidéki múzeumban a restaurátorok tevékenysége túlnyúlik a műhely falain, több területen is ki kell venniük a részüket a feladatokból, ha kell pakolnak, ha kell tárlatot rendeznek. Ettől csak változatosabb lesz a munkájuk. Szobrász az eredeti szakmája Tövisháti András eredeti szakmája szobrász, azon belül is kőfaragással, épületszobrászattal foglalkozott többet. Utóbbi mai napig is a szíve csücske. A restaurátor szakmába Bucsányi Kálmán, a múzeum korábbi főrestaurátora révén került. Ö kérdezte meg tőle 1993-ban. hogy szeretne-e a múzeumban dolgozni. Érdekelte az ajánlat, és mentora tanítása mellett elvégezte az ehhez szükséges egyéves általános restaurátori képzést. Kerámiákkal kezdte a munkát, és fokozatosan egyre több területen próbálkozhatott. Ketten osztják meg a munkát. Kollégája a néprajzi és történeti anyagokkal, ő pedig a régészeti anyagokkal foglalkozik elsősorban. Ebbe beletartoznak a cserépholmik, a fémtárgyak. A speciális kezelést igénylő anyagokat - bőr, papír, textil - továbbítják a restaurálásukra alkalmas műhellyel rendelkező múzeumokba. Malacuk van a restaurátoroknak A Wosinsky Múzeum restaurátor laboréban öreg, de érdekes gépek vannak. A boszorkánykonyha rezsóin lúgos oldatokban főnek a fémek, így távolítják el róluk kíméletesen a szennyeződéseket és a rozsdát. Erre a célra elektrolízist is szoktak alkalmazni, de például öntött vas tárgyak esetében azok magas széntartalma miatt ez az eljárás nem működik jól. A tisztítás után lehet polírozni, illetve kezelni a fémfelületeket. A laborban található meg az a bizonyos vákuumszekrény, amelyben műgyantával stabilizálni lehet a leromlott állapotú fémtárgyak szerkezetét. Mondhatni, szerencsések, hiszen malacuk van, ami egy szárítószekrényt jelent a restaurátor szlengben. Ezt a gépet a kőzetek, gipsztárgyak vízmentesítésére használják. Változik a szakmai etika is Barátok, ismerősök fogtak össze a táborozó gyerekekért, és látták el őket a hét során Domboriban A lényeg egymás megismerése, a közös élmények FADD-DOMBORI - Minden rosszban van valami jó - mondta Kovács Lászlóné, a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesületének elnöke annak kapcsán, hogy bár a hagyományos nyári táboruk szervezése során adódtak nehézségek, de a gyerekek végül semmiben sem szenvedtek hiányt. Barátok, ismerősök fogtak össze a fiatalokért, a Facebookon is híre ment, így számtalan támogató állt a táborozok mellé, hogy biztosított legyen az étkezésük. Élelmiszer felajánlásokat tettek, gyümölcscsel, édességgel látták el a gyerekeket, volt, aki egy jó adag palacsintával lepte meg őket. - Hatalmas köszönet jár nekik a támogatásért, miként a tábor önkéntes segítőinek is - hangsúlyozta Kovács Lászlóné. A hétfőn kezdődött és ma befejeződő táborba - amelyet Domboriban, Szekszárd Város Gyermek és Ifjúsági táborában rendeztek - nemcsak Szekszárdról érkeztek gyerekek, hanem a megye más pontjairól, így például Nagykónyiból, Bonyhádvarasdról és Sióagárdról is. Az idei a huszonharmadik tábor, és van, aki már tizenhetedik alkalommal vesz részt a programon.- A lényeg egymás megismerése és a közös élmények, amelyekből nincs hiány. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk végig, és mindenki iga-Sok program várt a fiatalokra a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete által szervezett táborban zán jól érezte magát - mondta Kovács Lászlóné. A táborozok sokat strandoltak, de rengeteg más program is várt rájuk. Többek között egy gyógypedagógus segítségével kézműves foglalkozáson vettek részt, ahol lábujjaikkal is ecsetet ragadtak és festettek. Egyik este Rákóczi Szilvia látássérült énekesnő adott zenés műsort, máskor Németh Judit tartott irodalmi foglalkozást, amelynek Babits Mihály volt a témája. Pénteken délután a tűzoltók gondoskodtak a habpartiról, és még az olimpiai megnyitót is együtt figyelték a táborozok a látó önkéntes segítőkkel, akik elmesélték nekik, mi zajlik éppen. H. E.
