Tolnai Népújság, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-18 / 194. szám

14 OLIMPIA 2016. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK Hosszú Katinka egy éremért ment Rióba, három arany és egy ezüst lett belőle Megtanulta már átverni magát- Melyik az?- Az a jó, ha izgulok - de csak egy kicsit. Bizonyos meny­­nyiségű adrenalin nélkül nem megy, és mostanra eljutottam odáig, hogy egy kis verseny előfutamában is képes vagyok a legjobb időmhöz közelit úsz­ni, vagy akár jobbat is - akkor is, ha nincs néző, még az ered­ményt se nagyon írják meg se­hol, és úgymond nem is számít, mit úszók. És ehhez mestersé­gesen fel kell spannolnom ma­gam, hogy legyen valami tét. így viszont az olimpián meg tudtam csinál­ni az ellenkező­jét is, méghoz­zá még köny­­nyebben: csak hátra kellett dőlnöm, és élveznem az egész ver­senyt, mert ké­pes voltam lenyug­tatni magamat a szükséges álla­potra, ahol a maximális teljesít­ményre vagyok képes. Hosszú Katinka és edzője, Shane Tusup egy éremmel már elégedett lett volna a riói olimpián, a három arany- és egy ezüstérmet hozó, parádés szereplésre pedig csak titkon számítottak. Az úszó elmon­dása szerint mindegyik dön­tőre úgy állt oda, mint bárme­lyik versenyre - ez a titka. Bálint Mátyás/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Mennyire fáradt bele ebbe a csodálatos olimpiai szereplésbe?- Hú, most kicsit érzem...- Sokat pihent azóta?- Amikor lement a 200 hát, be­fejeztem a versenyzést, a követ­kező napot pedig a családnak szenteltük. Sikerült feltöltődni, kalandos egy nap volt: elmen­tünk a Krisztus-szoborhoz, ami csodálatos volt, csak hát reggel hétkor kellett indulni hozzá... Utána sétáltunk a Copacabanán, aztán a szüleimnek, Shane szü­leinek meg a testvéreimnek megmutattuk az olimpiai falut. Aztán Shane szülei, anyukám meg az öcsém elvesztek.- Tessék? Az elég ijesztő Rióban.- Nekem mondja? Apukám meg a bátyám már rég hazasé­táltak, a többiek meg két órával később még nem voltak sehol sem - nagyon megijedtünk. Az­tán kiderült, hogy eltévedt velük a taxis, és már azt sem tudták, a város melyik sarkában járnak, de végül előkerültek. Kicsit iz­galmasabb kaland volt a kelle­ténél... De legalább együtt vol­tunk végre.- Elsőre mit jelent önnek ez a három arany- és egy ezüstérem? Megkönnyebbülés, hogy végre megvan? Elégtétel azokkal szem­ben, akik leírták? Visszaigazolás, hogy jó úton jár?- Büszkeség, hogy képes va­gyok erre. Imádok úszni, és ha nem is sikerült volna úgy ez az olimpia, ahogyan szerettem volna, a pályafutásom már így is kerek, többet értem el, mint gondoltam volna, többet kap­tam, mint remélhettem. Úgy­hogy most csak annyi dolgom volt, hogy idejöjjek és versenyez­zek - és ezt sikerült is megvaló­sítanom. Végig arról beszéltünk Shane-nel, hogy ez a titok nyitja.- Egyfolytában az úszásról társa­lognak?- Nagyon szeretjük ezt a spor­tot mindketten. A férfiúszást is, a nőit is. Figyeltük az időket, a vi­deókat, ki hogyan úszik, mit csi­nál - és nagyon élveztük. Köz­ben azt is találgattuk, ki mire le­het majd jó Rióban. Na és most, ahogy utólag is végignéztük az eredményeket, számos fantasz­tikus úszó, akinek érmet kel­lett volna szereznie, lemaradt a dobogóról - ez is jelzi, mennyi­re nehéz úgy felállni a rajtkőre, hogy itt a pillanat, van egy, kettő vagy négy perced megmutatni, mit tudsz. És nekem ezzel most nem volt problémám - úgy tud­tam versenyezni, hogy nem érez­tem semmiféle nyomást. Az első napon, a négyszáz vegyes döntő­jét azzal vártam, hogy nincs mi­ért izgulnom, ha nem jön össze, akkor is van még másik négy szám, amelyekben javíthatok.- Várjon, ez részben tulajdon­képpen Londonban is igaz volt, mégsem heverte ki a négyszáz vegyes negyedik helyét.- Ott egy percig sem gondol­tam, hogy nyerhetek kétszáz vegyesen vagy pillangón, egy­szerűen nem tudtam olyan idő­ket akkoriban. És úgy álltam oda a négyszáz vegyesre, hogy most vagy soha - olyan is lett. Borzalmasan éreztem magam a rajtkövön. Azt képzelem ilyen­nek, amikor valakinek ki kell állnia beszédet tartani, és köz­ben retteg a közönségtől.- Ahhoz képest nem volt rossz a negyedik hely.- Pontosan erre gondoltam itt, Rióban! Hogy ha akkor, ab­ban az állapotban képes vol­tam beérni negyediknek, ak­kor most, az azóta elért eredmé­nyeimmel, a megszerzett ta­pasztalataimmal csak felállók a dobogóra. Elvégre azért verse­nyeztem annyit az utóbbi négy évben, hogy most bármi törté­nik, minden helyzetet rutinból kezelni tudjak, és azzal a maga­­biztossággal tudjak körülnéz­ni a futamok előtt, hogy min­denkit, mindenhogyan győz­tem már le - kis versenyen, nagyon, fáradtan, frissen, be­tegen, egészségesen, minden­­hogy.- Nagy változás az ön esetében, hogy képessé vált kizárólag a pozitívumokra fókuszálni, és mindenből azt leszűrni, hogy mitől kiváló úszó.- Ez így igaz. Nagyon sokat elemeztük Shane-nel, hogy mi­lyen hozzáállásra van szüksé­gem, meg kellett tanulnom, mi­lyen mentális állapotban va­gyok képes a legjobb teljesít­ményre. Meg kellett találnom a számomra legjobbat.- Hamar rájött, hogyan kell ezt elérni?- Rengeteg versenyen indul­tam az utóbbi négy évben, pró­bálkoztam, kísérleteztem, és még a mai napig is van, hogy nem jön össze. Közvetlenül az olimpia előtt elmentem a francia bajnokságra, és azt terveztem, hogy négyszáz vegyesen úszom négy perc harminc másodperc körüli időt - négy harmincöt lett belőle. Ott szúrtam el, hogy mindent bele akartam adni, azt akartam, hogy fájjon a vé­ge, teljesen besavasodjanak az izmaim - teljes erőből úsztam. A savasodás össze is jött, de a mozgásomon látszott, hogy vala­mi nem oké, vergődöm ahelyett, hogy csak könnyedén siklanék. És ilyenkor Shane látja kívül­ről, ahogyan úszom, én meg tu­dom, milyen gondolatokkal ug­rottam be a vízbe, összerakjuk a kettőt és levonjuk a tanulságot t például azt, hogy az olimpián ilyet ne csináljak majd. Számta­lan hasonló eset előfordult már. Shane néha már azt is tudja az úszásom láttán, hogy egy-egy tempónál mit gondolok.- Jól értem, hogy folyamatosan át kell vernie saját magát, és az úszáshoz leginkább megfelelő gondolatokat és érzéseket elül­tetnie a saját fejében minden ver­seny előtt?- Túlajdonképpen erről van szó. Butítanom kell saját maga­mat úszás előtt. Hiába tudom, hol vagyok, mi a tét, ki mire ké­pes az ellenfelek közül, hiába van meg a rálátásom mindenre így a negyedik olimpiámon - ez már majdhogynem hátrány. így hát azt mondogattam magam­nak, hogy ez is csak egy ver­seny, embert nem érdekel, ho­gyan szerepelek, csak ússzam le ezt a négyszáz méter vegyest, semmi más nem számít. Pedig közben nyilván az olimpián va­gyunk, és mindenki azt nézi, hogy Hosszú Katinkának össze­­jön-e, vagy nem.- Vagyis úgy úszta a világcsúcsot, hogy sikerült teljesen elfelejtenie, hol is van?- Pontosan! Akkor már egy hete abban az uszodában, azon a pályán tréningeztem, min­dig versenyidőpontban, min­dig mindent ugyanúgy csinál­va. És amikor eljött az idő, úgy sétáltam ki a négyszáz vegyes­re, mintha megint csak mennék egy iramot az edzésen, ahogyan begyakoroltuk. Mindig ugyan­úgy zenét hallgatok, ugyanúgy rakom le a cuccaimat, ugyan­úgy igazítok a rajtkövön - bár­hol lehettem volna.- Tényleg mindenre felkészül­tek az edzőjével. Egyébként is az a legérdekesebb az önök történetében, hogy milyen tán­­toríthatatlanul járják a saját útjukat, és nincs olyan isten, hogy eltérjenek tőle.- Az biztos! Erre mondják so­kan, hogy őrültek vagyunk, de kattantnak kell lenni ahhoz, hogy valaki leszegje a fejét, és ezt így csinálja, ahogyan mi. A tüzes falon is átmentünk vol­na, ha azt tartottuk volna ered­ményesnek.- És az elmúlt négy évben soha, egy pillanatra sem fordult meg a fejükben, vagy akár csak az önében, hogy nem jó ez az irány?- Nem. Soha. És folytatjuk ez­után is - két napot azért eltöl­­töttem edzés nélkül, de többet nem. A kétszáz hát ezüstérme ezért is jött jól: motivál, hogy van még miért dolgoznom, van még min javítanom. Három egység került döntőbe szerdán a négy magyar indulóból Szerencsére semmi nem látszott Kozák Danuta gyomorbetegségéből: első helyen jutott a döntőbe Egyedül veretlenül, az ötödik helyért KAJAK-KENU A K-l 500 méteren címvédésre készülő Kozák Da­nuta az előfutam után a közép­futamot is megnyerte szerdán, magabiztosan jutott a mai dön­tőbe. Az UTE 29 éves kajakosa a Szabó Gabriellával aratott ked­di diadal után immár háromszo­ros olimpiai bajnok. így ő az első magyar kajakos, akinek össze­jött a mesterhármas, egyesben, párosban és négyesben is győz­ni tudott. Kozák a legsikeresebb magyar kajak-kenus olimpikon­ná válhat, ha nyer még egy ara­nyat. A legeredményesebb ed­dig Kovács Katalin, akinek há­rom aranya és öt ezüstérme van. A Tótka Sándor, Molnár Pé­ter kajakos duó megnyerte a 200 méter szerdai második kö­zépfutamát, így bejutott dön­tőbe. A világbajnoki címvédő kettős, a válogatót megnyerő, de utóbb doppinggyanú miatt az utazók közül kizárt Horváth Bence és Szomolányi Máté he­lyett jutott az utolsó pillanat­ban indulási joghoz. Szintén a fináléba került a Hufnägel Ti­bor, Ceiner Benjámin (eredeti­leg Dombvári lett volna a pár­ja Hufnágelnek, de neki a dop­­pingtesztje pozitív lett) kajakos duó, miután a harmadik helyen végeztek az 1000 méter közép­futamában. A kenu egyesek 200 méteres versenyében Hajdú Jonatán ne­gyedikként zárt középfutamá­ban, így a B döntőbe került. VÍZILABDA Mint arról beszámol­tunk, a magyar férfi együttes 9-9-es rendes játékidő után öt­méteresekkel 13-11-re kika­pott a montenegróiaktól a keddi negyeddöntőben. Kemény Dé­nes szerint az ötméterespárbaj nem orosz rulett, vagyis a mon­­tenegróiak nem szerencsével győztek. „Be kell lőni, ki kell vé­deni, és aki többet értékesít, az megérdemli a továbbjutást. A magyarok ráadásul rendszere­sen gyakorolják a büntetőket” - nyilatkozta a hazai szövetség elnöke. A háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány úgy vélekedett: az 5-8. helyért na­gyon nehéz felpörögnie annak a válogatottnak, „amelynek az eredeti célja jelentősen eltér a pillanatnyi helyzetétől”. A magyarok a folytatásban ma 16 órától a házigazda bra­zilokkal játszanak az 5-8. he­lyért. Érdekesség, hogy a másik csoportot megnyerő spanyolok is elbuktak a negyeddöntőben, illetve egyedül a magyarok ve­retlenek az olimpián a rendes játékidőben. Az elődöntősök kö­zül a szerbek a braziloktól (!), a montenegróiak a horvátoktól és az olaszoktól, az olaszok a hor­vátoktól és az amerikaiaktól (!), a horvátok a spanyoloktól és a franciáktól (!) kaptak ki. Utób­bi két csapat valószínűtlen vere­ségeivel kerülte el a szerbeket a negyeddöntőben. TZ

Next

/
Thumbnails
Contents