Tolnai Népújság, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-17 / 193. szám

4, ALMANACH 2015 - MOCSÉNY 2016. AUGUSZTUS 17., SZERDA Egjy kistelepülés is képes színvonalas, élményt jelentő falunapot szervezni Építeni helyben is lehet és kell Mőcsény - illetve önkor­mányzati vezetése, karölt­ve az elkötelezett helyi segí­tőkkel - ismét bebizonyítot­ta, hogy egy kistelepülés is képes színvonalas, élményt jelentő falunapot szervezni. Ezt példázta ugyanis az au­gusztus 13-i rendezvény. Szeri Árpád tolnai.nepujsag@mediaworks.hu MŐCSÉNY Szent István király és az új kenyér ünnepén nem­csak zenés műsor, könyvis­mertetés vagy éppen bál és tű­zijáték várta a közönséget, ha­nem finom ételek sokasága is. A község nem feledkezett meg azokról sem, akik az el­múlt időszakban értékterem­tő munkát végeztek Mőcsény javára: ezért kapott Krachun Elemér polgármestertől elis­merő szavakat és könyvjutal­mat Csobot Szilveszterné, a he­lyi nyugdíjas egyesület elnö­ke, Decsi-Kiss János képzőmű­vész, Lacza András volt alpol­gármester, László Péter, a Mő­­csényért Egyesület alelnöke és Török Béla volt képviselő. Krachun Elemér ünnepi be­szédében egyebek mellett ar­ra a párhuzamra hívta fel a fi­gyelmet, ami az államalapítás és a családalapítás között mu­tatható ki. - Családjaink csak akkor képesek fennmaradni, ha az egymás nyomába lépő nemzedékek újraalapítják azt. A család mindannyiunk szá­mára az otthont, a biztonságot jelenti. Az állam is ehhez ha­sonló. Azt jelképezi, hogy nem­csak otthonunk, hazánk is van a nagyvilágban. Szent István a magyar állam megalapításával arra tanított bennünket, hogy teremthetünk magunknak ott­hont Európában. A polgármester összegezte azokat az eredményeket is, me­lyekre joggal lehet büszke Mő­csény és valamennyi lakója. - Építeni nemcsak nemzetállam szinten lehet és kell, hanem itt helyben, a saját településün­kön is - mutatott rá Krach­un Elemér. - Örömömre szol­gál, hogy az elmúlt közel két évtizedben megannyi beruhá­zást, fejlesztést valósítottunk meg közösen. Merthogy a köz­ség vezetése mindig is segítő­re, támogatóra lelt a mőcsényi­­ekben, amit ezúton is köszö­nök valamennyiüknek! Akár­csak a korábbi években, idén is azon dolgozunk, hogy siker­­,re vigyük faluszépítő elképze­léseinket. Ezt példázza az új­onnan kialakított boltunk is, amely a lakosság igényeinek kiszolgálása mellett a mun­kahelyteremtést is szolgálja, ahogy a presszó létrehozása is. Őszintén remélem, hogy miha­marabb átadhatjuk a létesít­ményeket, megkezdhetik mű­ködésüket. Ezek a beruházá­sok nagy jelentőséggel bírnak a mi kis településünkön. Olyan értéket képviselnek, mint a Fa­lunapunk, amit 1998-tól szor­galmazok, s amit azóta minden évben megtartunk. Hiszem és vallom, hogy nagy szükség van egy ilyen, közösségterem­tő rendezvényre, ahol remek lehetőség nyílik a kötetlen be­szélgetésre, a kikapcsolódásra, a múlt felidézésére és a jövőbe­ni célok meghatározására. Krachun Elemér (balról), Váncsa Tibor és jijgri a díjazottak: László Péter, Csobot Szilveszterné, Török Béla, Lacza András és Decsi-Kiss János Aradi András lelkész áldotta meg az ünnepi kenyeret Ingyenesen használhatták a fa­lunapon a játékokat a gyerekek Takács-Édes Szilvia verte csap­ra a söröshordót Vikidál Gyula régi és új slágerei­ből is ízelítőt adott Palatincáról Váncsa Tibor második ciklusát tölti önkormányzati képviselő­ként. Mint mondta, úgy mőcsé­­nyi, hogy valójában palatincai. Ez a helység 1934-ig volt önál­ló község, attól kezdve Mőcsény településrésze. Nem véletlen te­hát, hogy Váncsa Tibor a megva­lósítandó célokról beszélve min­denekelőtt Palatincát említette: itt kellene teljes körűen kiépíteni a vezetékes vízhálózatot. - A hi­vatalos nyilatkozatok szerint Ma­gyarországon mindenütt van ve­zetékes víz, de úgy tűnik, az ille­tékesek ilyenkor elfeledkeznek például Paiatincáról - mondta a képviselő némi iróniával a hang jában. - De bízzunk benne, hogy ez a helyzet is rendeződik - eh­hez már csak 25-30 millió forint­ra lenne szükség... Közel húsz ház van Palatíncán, a lakók je­lenleg egyénileg, ásott kutakkal oldják meg a vizvételezést: ez a módszer is működik, de nem kétséges, hogy mindenki - fő­leg az idősek - számára kényel­mesebb és praktikusabb lenne a hálózat. A képviselő úgy számol, hogy víz ügyben legalább rész­­eredményt még ebben a ciklus ban, azaz 2019-ig el lehet érni. A következő választás után azon­ban már mielőbb pont keli kerül­jön az i betűre Palatincán, Mert a mi ott jő, az Mőcsénynek is jó. Tanúságtétel Iskoláit Bonyhádon kezdte, Szekszárdon folytatta majd Pécsett fejezte be. Maradha­tott volna bármelyik városban, akár Baranya megye székhe­lyén is: ám Salgó Ivett mégis hazatért falujába. Három éve dolgozik a mőcsényi önkor­mányzatnál, s jövőjét is ezen a településen képzeli el. - Nem kedvelem a várost, sok­kal jobban érzem magam itt, ahol mindenkit ismerek és mindenkivel jó viszonyban va­gyok - hangzik Mőcsény irán­ti szeretetét tükröző tanúság­tétele. - A községházán admi­nisztratív munkakört látok el, de munkám nem merül ki az akták rendezésében, iktatá­sában: naponta foglalkozom a betérő emberekkel, segítek nekik ügyeik intézésében. A helybeliek úgyszintén jó isme­rősként köszöntik Salgó Ivet­tet, aki egyébként egy másik „munkakörben” is jeleskedik: ugyanis gyakorló édesanya, kisfia hatesztendős. Szorgos kezek Ha az utasok tisztának, ápolt­nak, gondozottnak látják Mő­csény vasútállomását és kör­nyezetét, az nem a véletlen műve, hanem szorgos kezeké. A területet ugyanis a Mőcsé­­nyért Egyesület tagjai tartják karban, látványos eredmény­nyel. - Összeszedjük a szeme­tet, meszelünk, gondozzuk a virágokat - sorolta a vasúti munkákat Győrfi Csabáné, az egyesület lelkes tagja. - Álta­lánosságban pedig a falu egé­szének szépítése, a közösség összetartása, erősítése a cé­lunk. Mőcsénybenerre min­den esély megvan, hiszen - húzta alá Győrfi Csabáné - a helybelieket rá lehet venni arra, hogy a jó cél érdekében otthonaikból ne csak kimoz­duljanak, de együtt is mozdul­janak. Az összekovácsolódást számos közös program, köz­tük kirándulás és színházi elő­adás látogatása is segíti. Ez­zel és ezen nemcsak a falu, de az egyén is nyer. Isten ajándéka Prof. dr. Pocsai Károly, a Nyu­gat-magyarországi Egyetem növénytermesztési tanszéké­nek vezetőjeként ment nyug­díjba. Most Komáromban la­kik. Rokoni szálak nem kötik Mőcsényhez, ám a Falunapot megtisztelte jelenlétével. - Egy vadászbarátságnak köszönhe­tően otthonosodtam meg ezen a kellemes vidéken - közöl­te a professzor. - Ez a táj, Tol­na megye mindig is a szívem csücske volt. Ha a növényter­mesztési és állatenyésztési le­hetőségeket áttekintjük, arra a következtetésre jutunk, hogy Isten ezt a megyét örömében teremtette. A kiváló természe­ti adottságok szerencsésen ta­lálkoztak az itt élő emberek szorgalmával. Fiatal korom­ban, amikor állami gazdaság­ban dolgoztam, nekem Tolna megyei főnökeim voltak. Meg­tanítottak a szakma szerete­­tére és a természet iránti alá­zatra. Ezek az emlékek mindig eszembe jutnak, ha itt vagyok. A cikkeket Szeri Árpád írta, a fotókat ő és Makovics Kornél készítette. Az oldal megjelenését a mőcsényi önkormányzat támogatta. Ünnepi beszéd A falunapon Amreiné dr. Gál Klaudia mondott ünnepi kö­szöntőt. A Tolna Megyei Kor­mányhivatal főigazgatója alá­húzta: Szent István ereje ben­nünk van, feladatunk és fele­lősségünk is, hogy sikerre vi­gyük a magyarságot. - Mind­ehhez szükség van: hitre, jó­zan megfontoltságra, kitartás­ra, áldozatvállalásra és előde­ink megtartó erejére - folytat­ta a főigazgató. - Ahogy Wass Albert mondja: „A víz szalad, a kő marad, a kő marad." Raj­tunk múlik, hogy a 21. száza­di Magyarország milyen ottho­nunk lesz. Legyünk büszkék elődeinkre, hajtsunk fejet tet­teik előtt, de történetünknek itt koránt sincs vége. Itt ál­lunk egy új kor kezdetén, ahol sorsunkkal és saját magunk­kal bölcs kiegyezésre jutva, lelkünket felemelve, kitartó munkával juthatunk tovább, megőrizve magyarságunkat, önbecsülésünket, keresztény kultúránkat. Egy Kossuth La­jos idézettel zárta gondolatait: „A haza örök, s nem csak az­iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” Aktív nyugdíjasok Egymást érik a programok a Mőcsényi Nyugdíjas Egye­sület háza táján. Csobot Szil­veszterné elnök az emlékeze­tes pillanatok közé sorolta a dávodi fürdő meglátogatását. A községben az évnek nincs is olyan közösségi mozzana­ta, melyhez ne kapcsolódná­nak az időskorúak. Legyen szó kétkezi társadalmi mun­káról, szervezésről vagy pénz­ről. a jelenleg tizennégy tagú csapatra mindig lehet számí­tani. - Szólnak nekünk, mi jö­vünk és csináljuk, amit kell - fogalmazott Csobot Szílvsz­­terné. - Ha úgy adódik, taka­rítunk. mint tettük azt nem­rég, Szerencsések vagyunk a pályázatok terén is. Tavasszal a Gyermeknapra nyertünk öt­venezer forintot. A Falunapot 150 ezer forinttal ugyancsak pályázaton nyert pénzből tá­mogattuk.

Next

/
Thumbnails
Contents