Tolnai Népújság, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-30 / 178. szám

14 SPORT 2016. JULIUS 30., SZOMBAT Imádja Paksot, de Győrben is otthonra lelt Somorácz Tamás, aki első olimpiáján kajak négyesben, ezer méteren áll majd rajthoz KISEMBER NAGYÁLMOKKAL Apró gyerekként arról álmo­dott Somorácz Tamás, hogy egyszer majd ott lesz az olimpián. Az ASE tavaly óta Győrben edző univerzális, szinte minden távon és for­mációban bevethető 24 éves sportolója két hete kajak né­gyesben vívta ki a riói rész­vétel jogát. Vida Tünde vtunde67@gmail.com KAJAK-KENU Az utolsó pilla­natban sikerült kivívnia a ri­ói részvételt Somorácz Tamás­nak, miután Kugler Attila, Ce­­iner Benjámin, Hufnágel Tibor társaságában, kajak négyes­ben megnyerte a július 14-én megrendezett 1000 méteres válogatóversenyt Szolnokon. Vele négyre duzzadt az Atom­erőmű Sportegyesület verseny­zőinek száma a magyar olimpi­ai csapatban. Somorácz Tamás már akkor erről álmodott, amikor apró gye­rekként lejárt kajakozni. Tud­ván, hogy milyen sok ember sportol, milyen sok az élsporto­ló, aki ugyanerről álmodik mint ő, még nagyobb az öröme. - Min­dig kis fiúcska, kis ember vol­tam nagy álmokkal - árulta el. Előbb édesapja és a bátyja pél­dáját követve kenuzni kezdett, de neki nem feküdt annyira ez a sportág. Kacérkodott a focival, judoval, de miután náluk min­denki vízi ember, maradt ő is a ennél és kajakra váltott. Mecz­­ker András tanította, nevelte ki. Mini kajakban nagyon ügyes volt, de amikor átült Kl-be, jött egy kis megtorpanás, mert a korosztályához képest nagyon kicsi volt. Aztán 2009-ben egy év alatt 20 centimétert nőtt és 15 kilogrammal gyarapodott a súlya, ami - úgy tűnik - nagy lökést adott neki, mert még ab­ban az évben kijutott a marato­ni Európa-bajnokságra. Az első figyelemre mél­tó eredmény azonban rö­vid távon érkezett meg 2010-ben, amikor Csóka Gergővel Moszkvában, K2 200 méte­ren hatodik helyen végeztek. - Sokáig sprinter voltam, vi­szont ifiben hosszabb távokon indultam. Idén is mentem két­száz párost, ahol második let­tem, ötszáz egyesben szintén második, ötszáz négyesben Európa-bajnok, ezer párosban világkupán negyedik, itthon pedig másodikak lettünk. Ta­valy ötszázon Hérics Dáviddal világbajnoki bronzérmet nyer­tünk - sorolja, mintegy igazol­va, hogy univerzális, minden­hol meg tudja állni a helyét, valójában akármire fel tud ké­szülni. Bár - mint elárulja - a favorit egyértelműen az öt­száz méter. Arra viszont mos­tanában ébredt rá, hogy egyre inkább csapatember. - Egyes­ben, magamért nem tudok úgy küzdeni, de ha van előttem vagy mögöttem valaki, akár meg is halok a pályán, ha kell, annyira ki tudom hajtani ma­gam - mesélte. Habár változatlanul az Atom­erőmű SE sportolója, tavaly feb­ruár vége óta Trokár Krisztián keze alatt készül Győrben. A váltásra azért került sor, mert Pakson ugyan minden adott - jó a csónakház, a konditerem, az edzőgárda -, de igen fiatal a mezőny, nem volt társa Tamás­nak, akivel készülni, hajtani tudott volna. Emellett olyan edzőt keresett, akire nemcsak a fizikai felkészülésben szá­míthat, hanem barátként, pszi­chológusként is. Két próbálko­zás után ezt Trokán Krisztián­ban találta meg, Győrben pe­dig a második otthonát. Szeret ott élni, szereti a várost, mert nyugodt, a vízitelep komfortos és mindenki igyekszik segítsé­gére lenni. Az új otthon azonban nem halványította el a szülőváros és a nevelőegyesület iránt ér­zett rajongását. - Imádom Pak­sot, Paks az én városom, amit én kaptam a klubtól, az hihe­tetlen. Szerintem nincs még egy ilyen klub, mint az ASE. Összefogó, családias, minden­ki segítőkész. Szeretek haza­menni, folyamatosan követem a csapattársak eredményeit. Sok tehetség van, remélem, ők is el­érik azt, amit én - fogalmazott. Mint mondta, nagyon hálás a csapatnak, a városnak, a szpon­zoroknak és a családjának is, akik mellette állnak. Ugyan­ez elmondható volt barátnőjé­ről, akivel néhány hónapja vál­tak el útjaik, de előtte két és fél éven át jóban, rosszban számít­hatott rá. Elárulta, hogy ugyan­ilyen tartalmas kapcsolatra vá­gyik. Addig is van mivel tölte­nie a szabadidejét, hiszen kö­­lyökkora óta horgászik, legszí­vesebben harcsára „utazik”, ép­pen a napokban akadt a horgá­ra egy 39 kilós, majd 180 centis példány. Szívesen utazik Paks­­ra is, ahol a család mellett a ba­rátok várják. Annak ellenére, hogy lát­ja, amikor a haverok hol egyik fesztiválról, hol a másikról je­lentkeznek be a Facebookon, miközben ő valahol egy edzőtá­borban a tévé előtt bulizik egy jeges teával, nem érzi úgy, hogy a sport bármit is elvett volna az életéből. Sőt! Akaratra, céltu­datosságra tanította és az élet­­szemléletét pozitív irányba te­relte, éppen ezért törekszik ar­ra, hogy minél többet adjon ő is másoknak. Nem szeretne jóslatokba bocsátkozni, csak boldogan akar kiszállni a hajóból Az első ötkarikás válogatón még Dombvári Bence ült So­morácz Tamás helyén, ám ö június 9-én pozitív dopping­mintát szolgáltatott. Somo­rácz Tamás azt mondta, ez nem jó érzés, nagyon sajnál­ja sporttársát, különösen, ha - ahogy állítja - vétlen az ügy­ben. Ez azonban nem árnyé­kolja, és nem is árnyékolhat­ja be az ő olimpiai szereplést, csak a saját feladatára akar koncentrál. A várakozás nagy, hiszen a ka­jak-kenu a legeredményesebb sportág. Storcz Botond veze­tőedző minden egységet dön­tőbe vár és öt éremre számit. Hogy a kajak négyes ehhez mit tesz hozzá, azzal kapcsolatban Tamás nem szeretne jóslatok­ba bocsátkozni. - Nem tudom, mire lehetünk képesek, de ma­ximálisan beleadunk mindent, a végén boldogan akarok ki­szállni a hajóból - fogalma­zott. Azt mondta, csak arra a három percre koncentrálnak, de a mezőny nagyon erős.- Én szétszórt gyerek voltam, de ez a csapat, ez a légkör magá­val rántott. Nagyon motiváltak vagyunk - árulta el. Azt is el­mondta, hogy reményei sze­rint ez csak az első, de nem az utolsó olimpiája lesz, szeretne majd Tokióban is ott lenni és ugyan még benne lehet több is, ezen még nem gondolkodott. Egy biztos, szeretne az élet más területén is kiteljesedni. HIRDETÉS SZURKOLUNK NEKTEK! Atomerőmű SE Kajak-Kenu Szakosztály Atomerőmű SE judo Szakosztály Somorácz Tamás Példaképek kellenek a fiatalok számára PAKS Büszke a város az olimpi­konjaira, mint ahogyan büsz­ke volt arra is, hogy a labdarú­gó Eb-n két saját nevelésű játé­kosa vett részt. Ahogy akkor nekik, úgy most az ASE négy sportolójának együtt szurkol a város - mondta Süli János pol­gármester hangsúlyozva, hogy ahol ilyen sikeres élsportolók vannak, ott a tömegsportbázis is nagy. A gyerekek örömmel sportolnak, közben jó barátsá­gokat kötnek, csapatjátékos vá­lik belőlük és arra is kisebb az esély, hogy elkallódnak, a szü­lők pedig nyugodtan végez­hetik a munkájukat, amíg ők edzésen, versenyen vannak. - Ez minden pénzt megér -emelte ki Süli János, hozzátéve, hogy nemcsak a város, hanem az atomerőmű mindenkori ve­zetése ugyanezt az elvet vallot­ta. Az „eredmény” az, hogy a paksi sportolók Európa- és vi­lágversenyeken képviselik ha­zájukat. A város idéntől nem az innen hozott érmeket díjazza, hanem már a felkészülésben a sportolók mellé áll és rende­letben szabályzott felkészülési támogatást nyújt számukra. - Nem sok ilyen kisváros mond­hatja el magáról, hogy négy sportolója ott lesz ott az olim­pián. Minket büszkeséggel tölt el, hogy négy kiváló sportoló­nak szurkolhatunk - összegez­te Süli János. V. T.

Next

/
Thumbnails
Contents