Tolnai Népújság, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-23 / 172. szám
fi EGY NAP A VÁROSBAN - SZEKSZÁRD 2016. JÚLIUS 23., SZOMBAT „Bikavér, aki issza, hóttig él” A sétálóutcán tervezett kalandozás hamvába halt, sőt még a Turinform irodáig sem sikerült eljutni a Garay élménypince bejáratánál hívogató frappáns felirat jóvoltából. „A szekszárdi bikavér az orvosságnál többet ér, aki issza hóttig él” - hirdeti a tábla. Bent az is kiderül, hogy nem ez az egyetlen csodatévő hatása, a szóbeszéd szerint ugyanis abban különbözik a szekszárdi a többi nedűtől, hogy aki azt megissza, a saját feleségét is megkívánja. További információval immár a személyzet egyik képviselője, jelesül Bogáncs Tamás szolgált. Elmondta, hogy az élménypince és borház a városé, kétszáz millió forintos, száz százalékos uniós támogatásból valósul meg. Az önkormányzat saját rendezvényein kívül, vállalkozások is szívesen vendégelik itt meg partnereiket, de gyakoriak a külföldi vendégek, csoportok, egy ilyen társaság beszélgetésünk ideje alatt éppen a ház kiállításával ismerkedett. A Szekszárdi formapalack pincészet célja, hogy megismertesse a szekszárdi borvidéket és borkultúrát, a szekszárdi borok stílusát akár a borkedvelőknek, akár a laikusoknak. Rendszeresek a borkóstolók, de az utcáról „beesve” is lehet kóstolni, harmincnégy termelő borait kínálják kimérve, s szinte teljes szortimentjüket, azaz nagyjából háromszáz fajta palackozott bort. Tamás büszkén ajánlja a legifjabb „terméket”, a szekszárdi palackos borokat. Ebbe kadarka, kékfrankos, bikavér kerülhet bele, de csak akkor, ha a szakértő bizottság úgy ítéli meg, hogy megfelel az elvárásoknak. A szekszárdi palack az eredetvédelmi rendszer része, biztosíték arra, hogy a benne lévő bor kiválóan tükrözi a fajta jellegét. V. T. A helyben élők ésÉmmemm elismerését Is pBMKWP Egy turistacsoport E Szekszárd központjában, ígulatos Béla király téren. De-körbe szépen felújított. - patinás épületek, közülük is a legszebb a háttérben látszó. Pollack Mihály tervezte Vármegyeháza Hangulatos, barátságos, szépen fejlődő város Szekszárd, amelynek szemmel láthatóan sikerült meglovagolnia a körélmények és lehetőségek kínálta szelet. Borai, programjai, szépülő központja a helyben élők és vendégek elismerését is kivívja. Vida Tünde Mindig mondom, hogy aki tesz érte, amellé a szerencse is társul. Ennek tulajdonítottam azt, hogy szinte egyidőben parkoltam le egy turistabusszal a Béla király téren. A városháza előtti biztonsági őr azt mondta, nem tudja, mennyire gyakori ez az eset, mert nem ez az állandó helye, most csak az épület felújítása miatt van itt. Ha a városházára mennék, azt a Garay téren találom. Én inkább a buszról sorjázó turisták közé vegyültem, így sikerült megtudnom, hogy a csoport Nyíregyházáról érkezett és igen jó benyomást tett rájuk a tér és az azt övező impozáns épületek. A kirándulást szervező Szilágyi Józsefné Ildikó árulta el, hogy a nyugdíjasklub szervezte az utazást, negyvenhetén vannak. Pörbölyről hazafelé tartva csak ebédelni álltak meg, és bár korábban még nem jártak Szekszárdon, most sem tervezi, hogy hosszan időznek. A tekintetüket körbejártatva mégsem kellett sokat unszolni őket, hogy az étkezést rövidre fogva beiktassanak egy rögtönzött városnézést. Néhányan a tér szegletében álló makett mellett állva elismerően nyilatkoztak, részben arról, hogy a maketten még a vakok és gyengén látók számára is egyértelműek, olvashatóak az információk, másrészt arról, amilyen barátságos kép fogadta őket a tolnai megyeszékhelyen. Harsági Pálné Marika mondta el, hogy ő hat éve, amikor az ország akkori kulturális fővárosába, Pécsre tartottak, járt már Szekszárdon, látta például a Babits-házat, de meglepte az a változás, amit tapasztalt. Kedves kisváros, szebb, virágosabb, mint akkor, és látja, hogy az épületeket is felújították. A Garay tér felé sétálva, immár egy helybeli párhoz csapódva folytatom az utam. Éva, a feleség javasolja, hogy üljek le az egyik étterem, vendéglő teraszán, mert ilyenkor hétköznap is kedves hangulata van. De - mint hozzáteszi - mindenképpen érdemes viszszajönnöm akkor, amikor rendezvényhelyszínné avanzsál a Béla király tér, és az ott felállított színpadon gazdag műsort lehet látni, a sétálóutca két oldalán pedig kézművesek kínálják portékáikat. Figyelmembe ajánlják a Babits Mihály Kulturális Központot, ahol bővebbet is megtudhatok, de - ha esetleg nem jutnék el oda - véssem be a naptáramba a szeptember harmadik hétvégéjét, mert akkor lesz Szekszárdi Szüreti Napok koncertekkel, folklórműsorral, kézművesvásárral és persze - ami a lényeg - borudvarral. Fagyi, parkolás és más kalandok A napot egy hűsítő édességgel készültem megkoronázni, ezért a sétálóutcában működő, információm szerint viszonylag új kézműves-fagylaltozót vettem célba. Miután az eladó a szerintem teljesen helyén való „van-e mosdó" kérdésre azt mondta, nincs, csak személyzeti, csalódottan fordultam ki a cukrászdából, és néhány száz méterrel távolabb, egy bódé inkább menynyiségi, mint minőségi portékájával vigasztalódtam. Az autómnál egy férfi lépett hozzám, hogy arról informáljon, egy perccel se lépjem túl a parkolási időt, mert „ezek" azonnal megbüntetnek. Hagytam magam lehúzni egy ötszázassal az értékes információért. Cserébe eltávolított a közelemből egy másik kéregetőt. mondván, hogy hagyja az ügyvédnőt! Én elárultam, hogy nem ügyvéd vagyok, hanem újságíró. Ő pedig azt, hogy „na, itt volna mit írni”. A panaszáradatból annyit sikerült kihámozni, hogy tizennyolc éve az utcán él. és habár életerős és csak 52 esztendős, munkája nincs, mert „ezeknek" nem dolgozik. Amikor azt kértem, mondja el legalább a keresztnevét, hárított, mert akkor mindenki felismeri. így most maradt egy anonim hőbörgő. Fillérre elszámolnak az adóval Tarr János cégvezetővel sikerült összefutni a szekszárdi portya során, így arról is beszámolhatok, hogy nemcsak a látogatóktól, helyi polgároktól, hanem vállalkozóktól is jó osztályzatot kapott a megyeszékhely. Tarr János az elmúlt években egy sor pozitív változást tapasztalt azon túl, hogy a városkép javult, sorra újultak meg a közterületek. A gazdasági élet szereplőihez való hozzáállás is látványosan javult az utóbbi öt-tíz évben, a városvezetés tájékoztatást ad a vállalkozóknak - és nemcsak a top 10-be tartozóknak - arról, hogy mire költötték az adóbevételeket.- Szinte fillére elszámolnak az általunk fizetett adóval - vázolta a cégvezető. Mint mondta, jó gyakorlatnak tartja azt is, hogy az önkormányzat felvette azokkal a vállalkozásokkal a kapcsolatot, amelyek rendszeres támogatói a szekszárdi kezdeményezéseknek, megállapodtak az éves keretben, amit a város rendelkezésére bocsátanak, így elkerülhetik a folyamatos „házalást” a programok szervezői. A városra jellemző az összefogás, aminek egyik legfrissebb példája az uszodaépítés. - Jó irány a polgármester azon célja is, hogy minden hétvégén legyen valamilyen program a városban - fűzte hozzá. Borbíró, borajánló, borral fest képeket Bár Székesfehérváron született, lelkes lokálpatrióta Czirok Róbert, akibe a Béla király téren botlottam. A kérdés néhány mondat után költői, a válasz pedig egyértelmű: nem vágyik el Szekszárdról, úgy gondolja, itt minden megvan, ami az élethez kell, dolgos emberek, a flóra és a fauna, azaz a Gemenc és a környező lankák, az állat és növényvilág, aminek köszönhetően lehet horgászni, vadászni, jó bort termelni, inni. Utóbbi fontos, mert maga is borbíró, borajánló, illetve, reklámszakemberként is van köze a „témához”, sőt azon kevesek közé tartozik, akik borral festenek. Képei szekszárdi témájúak. A gyerekek szerint az élményfürdőben a legvonzóbb dolog a csúszda Igényes, tiszta, rendezett fürdő Irigylésre méltóan szép a Családbarát strand és élményfürdő. Az pedig - amit az általam hirtelen „meglepett” Szabó János Gyula és Szabóné Tengerdi Mária mesélt -, hogy a szekszárdi állandó lakosok még az egyébként is kedvező jegyárból engedményt kapnak, kifejezetten szimpatikus volt. A létesítményről első látásra alkotott kép, később a medencék között járva, sőt a csúszda legfelső szintjéről, „madártávlatból” látva sem veszített vonzerejéből: korszerű, igényes, tiszta, rendezett. Egyre szívesebben jönnek a helybeliek, de sok a vidéki is, nem ritka, hogy buszszal érkeznek Pécsről, Kalocsáról vagy éppen Budapestről. Öt medence várja őket, ebből kettő osztott. Kuriózum a babaszoba, de gondoltak a mozgáskorlátozottakra is. Az öltözőben és szabadtéren is értékmegőrzők, utóbbi helyen napvitorlák és a nagymedence fölött medencetakaró, hogy még néhányat említsünk a komfortosabb strandolás kellékei közül. Házigazdáim szavait, miszerint a legvonzóbb dolog a csúszda, két fiúcska is megerősítette.- Most nem jó, most megyünk csúszdázni - hárította el a kérdést Tóth-Király Ambrus Csaba és testvére Erik Krisztián. Végül a lépcsőn felfelé kaptatva elárulták, hogy Maglódon laknak, de a nagymamánál vendégeskedve ki nem hagynák a szekszárdi strandot. - Nagyon király! A legjobb, hogy van sok csúszda - kiáltották a fiúk. Távozóban megígérem a létesítmény vezetőinek, hogy egyszer én is viszszajövök vendégként. - Ha egyszer eljön, lesz abból több is - jegyzi meg János. V. T. Csobban a medence vizében a két fiú a csúszdán leérve
