Tolnai Népújság, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-02 / 154. szám
fi EGY NAP A VÁROSBAN - DOMBÓVÁR 2016. JÚLIUS 2., SZOMBAT Adtam a kulináris élvezeteknek Az első utam Dombóváron, szerintem el nem ítélhető módon, a Gábor Sarokház Cukrászdába vezetett. Nem volt még harminc fok, csak huszonnyolc és fél, ráadásul hiába reggeliztem otthon, éreztem, hogy egy tartalmas nap tartalmas kosztat kíván. így aztán elsősorban süteményre és kávéra vágytam, amiket itt meg is kaptam. Bár Dombóváron Rákóczi-túróst illene enni, amely fejedelmi desszert, ám Rákóczi Jánosról, megalkotójáról kapta nevét, mást választottam. Bár elsőre feltűnt egy furcsa, mégis csábító szürkés-lilás színű minyon, amiről aztán kiderült, hogy szilva és fahéj ízekben tobzódik, inkább egy méretes trüffel torta szeletet választottam. Nem döntöttem rosszul. Édes volt és krémes. A cukrászdában szolgálatot teljesítő hölgytől pedig megtudtam, hogy a hely kiállítóteremként is működött, ám a tárlat egy részét kiszorították a pralinék és kézműves csokoládék. A cukrászatban egykor használt néhány szép, antik tárgy azonban ma is látható itt. A kései reggelit korai ebéd követte A kései reggelit aztán ehhez képest korai ebéd követte, persze csak némi művelődés után. Ha nem akartam volna, akkor is belebotlottam volna a Hotel Dombóvár éttermébe, mely a város szívében található. Bár kint is lett volna hely, inkább a nemrégiben gusztusosán felújított benti részt választottam. Itt is kedves, udvarias a kiszolgálás, két fogás közt biztosított arról a pincér, hogy nem kell sokat várnom az ételre. A helyiség egyébként modern és igen hangulatos. A konyhában sem csalódtam. Többféle menü közül lehet választani, én a leves után szezámmagos bundában sütött csirkemellet ettem sült krumplival és káposztasalátával. A káposzta olyan volt, amilyennek lennie kellett, a hús belül omlós, kívül ropogós. Mindössze nyolcszáz forintért. Mivel egy turista életében ez is fontos, megjegyezném, hogy mindkét helyen könnyen meg lehet találni a tiszta illemhelyet. Rendezett, csodás kertek A városban tett sétám során tudatosult bennem, hogy az itt élőknek nemcsak az épített örökségük, de a természeti értékeik is nagyon fontosak. Dombóvár eleve olyan helyen fekszik, hogy az letelepedésért kiált: van itt szép dombos, vízben gazdag vidék, buja növényzet. És amióta csak emberek laknak itt, akik tudják, hogy létezik olyan, hogy kertkultúra, rendezett kertek is tartoznak a csinos házakhoz. Az egyik ház előtt két hatalmas hortenziára lettem figyelmes, ettől a kékes lilától például még a legelvadultabb brit kertész is berosálna. A lila hortenzia Kossuth szobránál A sport és a természet szerelmesei is megtalálják a számításukat Dombóváron. A város központjában igazi érdekességre leltem: a felújított víztorony alsó része mászófalként funkcionál. Ezenfelül tájékoztató táblákat szereltek fel, melyek a település és környéke természeti értékeire hívják fel a figyelmet. Olvashatunk például arról, hogy Dombóvár élen jár a nordic walking, azaz a botsport magyarországi elterjesztésében, ráadásul ennek gyakorlására kiváló, kiépített túraútvonalak állnak a mozogni vágyók rendelkezésre, például a Konda-völgyben. Színes, érdekes a mászófal om oxo Dombóvár igazán szép város. És messze nem elég egy nap arra, hogy akárcsak felületesen is megismerjük. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu Ide vissza kell jönni. Lényegében erre a következtetésre jutottam dombóvári kirándulásom végén. Persze, akinek van egy kis esze, az a rekkenő hőségben napokat, esetleg heteket tölt Gunarason, és innen ruccan át múzeumot látogatni, vásárolgatni. Reggel tettem is az üdülőhelyen egy kört, és felidéztem szép emlékeimet még gimnazista koromból, melyben szerepelnek barátok, meg sok-sok zene, de erről legyen elég ennyi. A körtúra jó alkalom volt arra is, hogy megkukkantsam a 2010-ben adományból épített kápolnát, melyet azóta is rendszeresen használnak az üdülők. A városlátogatást aztán lényegében töltekezéssel kezdtem, a kávé és a süti pedig kellő energiát adott egy kellemes sétához. Be kell vallanom: nem ismertem Dombóvárt, nincsenek itt rokonaim, és a munka miatt sem kellett túl sokszor megfordulnom a településen. Annyit tudtam, hogy egy igazán városias városba jövök, és nem csalódtam. Sőt! Az evangélikus templom felé vettem az irányt, aztán tovább haladtam a gimnázium f IS felé, majd tettem egy viszonylag rendes méretű kört. Elámultam azon, milyen sok a régi impozáns vagy éppen bájos épület. Sokukon zöld tábla hirdeti, hogy védelem alatt állnak. A séta már csak azért is jó ötletnek tűnt, mert árnyas fák alatt vezetett az utam, továbbá van az a szokásom, mely szérint megpróbálom kitalálni, melyik házban ki lakik, milyen lehet a berendezése. Miután ezzel hellyel-közzel kiszórakoztam magam, ideje volt művelődni, ezért a helytörténeti gyűjtemény felé vettem az irányt. A város központjában álló épület előtti parkban ősfák állnak, valamint műalkotások, például Párkányi Raab Péter Gyöngy születik című alkotása. Itt jegyezném meg, hogy egy települést szerintem az tesz igazán várossá, ha a kultúra nem huszadlagos, Dombóváron pedig rengeteg a köztéri szobor és méretéhez képest sok a látnivaló. Szerettem volna megnézni a vasúttörténeti gyűjteményt, de be kell vallanom, elbénáztam a dolgot, a szigeterdei lakótoronyba pedig más okból nem jutottam be. Az sem jelentett gondot pedig, hogy egyedül vagyok, csupán a véletlenek összjátéka miatt csúsztam le a dologról. Megígértem viszont, hogy kerítek alkalmat arra, hogy mindkettőt láthassam. A Dombai család székhelyén, pontosabban annak romjainál, a Gólyavárnál megfordultam (szó szerint), de van természetvédelmi bemutatóterem is itt, illetve a Fekete István Múzeumot is érdemes felkeresni. Összességében látnivalókból nincs hiány, de szinte mindenhova előre be kell jelentkezni. A Kossuth-szoborcsoportot természe-Mászófal és nordic walking tesen nem hagytam ki, sőt, még egy szelfit is nyomtam, pedig egy vagy két ujjamon meg tudom számolni, hányszor csináltam ilyet. Most viszont valahogy szükségét éreztem. Szelfizés Kossuthtal Nem bírom én a szelfit, nincs is hozzá megfelelő fejem. Azt viszont érdemes tudni, hogy Horvay János szoborcsoportja annak idején az Országház előtti téren állt, most pedig a Szigeterdőben látható (másolatban pedig Országház előtti téren). Élményszámba megy belelátni a városhoz kötődő emberi sorsokba, miközben egy kiállítás tárgyait nézegetjük A Helytörténeti Múzeumot nem szabad kihagyni A helytörténeti múzeumot - bárhol is járjunk a világban - azért érdemes megnézni, hogy képet kapjunk a településen élők gondolkodásáról, hogy megtudjuk: mi az, amit ők feltétlenül fontosnak tartanak elmondani a múltjukról. Az még jobb, ha egy-egy ember sorsába is betekintést nyerhetünk, miközben a kiállítási tárgyakat nézegetjük. A dombóvári gyűjtemény ilyen szempontból is főnyeremény. Már a kicsiny előtér sok érdekességet tartogat, például fotókat a város nem olyan távoli történetéből. Az innen nyíló kiállítóterem egyszerre állít emléket dr. Szőke Sándornak és Buzánszky Jenőnek. Dr. Szőke Sándor nemcsak kiváló földrajztanár, de remek szervező és helytörténész volt. Ahogy mondani szokás: a másik urat nem kell bemutatni, Buzánszky Jenőről, az Aranycsapat tagjáról talán csak a bölcsődések nem hallottak még. A múzeumban látható például a legendás focista gimnáziumi osztályának tablója. A következő állomás a pille kuckó, ahol nemcsak a fejviseletet, de Cser Mária hímzéseit is láthatjuk, illetve elolvashatjuk életrajzát. A tanító nemcsak Dombóvárhoz, de Kurdhoz és a környező pusztákhoz is több száz szállal kötődik, élete példa Dr. Szőke Sándor emlékére Berendezett konyhasarok a Közkincs szobában lehet mindannyiunknak. A Közkincs szobában szentképet, díszes ágyneműt, konyhai felszerelést és a régi falusi gazdaságok eszközeit egyaránt meg lehet nézni. A Szepessy László költőről elnevezett teremben található Az ősközösségtől a várossá válásig című kiállítás, melyben bronzkori edények éppúgy helyet kaptak, mint a heténypusztai feltárásról származó római ólom plombák vagy feliratos sírtábla, mint a Tolna Megyei Pénzintézetek vándordíja. A Pátria nyomda teremben nemcsak a nyomdából származó, de az Erky-Nagy Tibor neves tipográfus által megmentett szedő- és nyomó gépeket is láthatja az érdeklődő.
