Tolnai Népújság, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-18 / 167. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. JÚLIUS 18., HÉTFŐ A Dunán evezve fedezik fel Európát PAKS Evezve fedezik fel Eu­rópát, legalábbis annak Du­­na-parti országait a Tour In­ternational Danubien, azaz a Nemzetközi Dunatúra részt­vevői. Állandó állomásaik egyike Paks, ahova a 61. túra résztvevői szombaton érkez­tek meg az elemek által kissé „megtépázva”. Fejérvári Gábor, a túra ha­zai szervezője azt mondta, ne­héz, de mindenképpen a leg­jobb döntés volt, hogy néhá­­nyan Dunaújvárosban busz­ra ültek, hajójukat pedig tré­lerrel vitették Paksig, így nem kockáztatták saját testi épsé­güket, hiszen esett, fújt, sőt a folyó vízszintje is egyre magasabb. A többség, a régi motorosok, azon­ban nem tántorod­­tak el a mostoha körülményektől sem, és foly­tatták útjukat.- Mi, kenusok azt mondjuk, inkább essen, mint fújjon, de ez most kicsit sok volt - ismer­te el Gábor, aki arról is beszá­molt, hogy néhány óra után a szél csendesebb volt és békés víznél, de esőben kötöttek ki, s állítottak tábort. Az átázott, átfázott társaság az ASE Csónakházánál vert sátrat, itt köszöntötte őket Süli lános polgármester fejet hajtva kitartásuk, kimagas­ló teljesítményük előtt. A né­pes, soknemzetiségű csapatot a paksi önkormányzat hagyo­mányosan megvendégelte. A Lipcsében élő Mathias Ha­ufe először vesz részt a Duna túrán, amihez ráadásul egye­dül csatlakozott, de - mint el­mondta - hamar szert tett ba­rátokra. Magyarországon az eszter­gomi és visegrádi élményeket emelte ki, de az út eddigi leg­szebbjének az osztrák parto­kat tartja. Az esős, szeles idő­járás nem vette el a kedvét a túrázástól és a Dunát sem tartja veszélyesnek, árulta el lapunknak. Utóbbit egyéb­ként ifjabb Fejérvári Gábor is megerősítette. Ő, köszön­hetően annak, hogy édesapja a túra hazai szervezője, szin­te születésétől így vagy úgy részt vesz a dunai kalandon.- Egyrészt apának segítek, másrészt öröm ez és hobbi -mondta korát meg­hazudtoló komoly­sággal a tízéves fiatalember, hoz­záfűzve, hogy na­gyon szereti a Du­nát. Azt is elárulta, hogy a versenykajakkal szemben, amit maga is megtapasztalt, hogy igen ingatag, ezekkel a kenukkal szinte lehetetlen borulni.- Evezünk, másokkal együtt vagyunk, beszélgetünk, olyan ez, mint a család - fűz­te még hozzá. Édesapja is hasonlóképpen indokolta azt, hogy állandó résztvevője a túrának, ahol mindenkinek ugyanaz a hob­bija, hasonló a gondolkodása, bárhonnan érkezik. A Nem­zetközi Duna túra a világ leg­hosszabb, legrégebbi szerve­zett vízi túrája, 75 nap alatt 11 pihenőnapot beiktatva Ingols­­tadtól a Fekete-tengerig 2455 kilométert tesznek meg. Vida Tünde Ingolstadttól a Fekete-tengerig 2455 kilométer Átáztak, átfáztak a túrázók, mire sátrat vertek Pakson Nagyobb léptékű alkotások készítését tervezi írás után festés Noémi és Tomi cica. Nagyon szereti az állatokat, akik a festészetben is a kedvencei közé tartoznak Néhány éve egy könyvvel je­lentkezett, most pedig a képzőművészet, azon belül is a festészet felé fordult a figyelme Góczi Noéminek. Venter Marianna marianna.venter@mediaworks.hu SÁRPILIS Góci Noémi Sárpili­sen nőtt fel, első írásai a telepü­lésen születtek. Nem volt még húszéves, amikor kiadták Az élet árnyékában című könyvét.- Hogyan lett az életed megha­tározó része az írás?- Nagyon hamar megtanul­tam olvasni és írni a nővérem­től, még óvodás voltam, talán ötéves. Attól kezdve mindent elolvastam, ami a kezembe ke­rült, a mesekönyvektől kezdve a gengszterregényekig. A sár­pilisi iskolában, ahol az alsó ta­gozatot végeztem, volt fogalma­zásfoglalkozás. Nagyon szeret­tem, és mindig könnyen elké­szültem a feladattal, általában egy kép alapján kellett egy tör­ténetet írni. Talán akkor kez­dődött.- Sajátos egyedi hangulatú no­velláidat olvasva egy nem hét­köznapi látásmóddal ismerke­dik meg az ember.- Sosem voltam igazán, a klasszikus értelemben vett lá­nyos érdeklődésű, talán ez le­het az egyik oka. Ám valójá­ban inkább az történhetett, hogy ezek a figurák és ezek a sztorik így akartak megjelen­ni. Sokan csodálkoztak rajta, hogy történeteim szereplői fő­ként idős emberek voltak, de mint már említettem, ez sem tervezett, tudatos elem volt, egyszerűen ezeket a szereplő­ket láttam magam előtt a tör­ténet megírásakor. Hiszem és vallom, hogy az írásoknak ön­álló élete és akarta van.- A jelek szerint mostanában inkább a festés-rajzolás fog­lalkoztat. Ez egy komoly vál­tás jele?- Igen, hobbi szintjén a rajzo­lás, festés előbbre jutott az el­foglaltságaim közt, mint a ko­rábbi irogatás. Nem monda­nám egy nagy váltásnak, mert a történetek olvasása, megal­kotása ugyanúgy érdekel a to­vábbiakban is, és a festés-raj­zolás azelőtt is a szeretett el­foglaltságok közé tartozott. In­kább úgy mondanám, a hang­súly tolódott most el ebbe az irányba.- Mi a helyzet az írással? No­vellák, esetleg könyv, más?- Természetesen nem hagy­tam fel vele, hiszen ez nem olyan dolog, ami csak úgy „el­múlik”. Továbbra is alkotok történeteket, de most inkább csak önmagam szórakoztatá­sára.- Milyen dolgok foglalkoztat­nak mostanában, akár az élet­ben, akár a művészetben?- Az életben igyekszem új munkahelyen megállni a he­lyem. Mellette próbálkozom mindig úgy alakítani a min­dennapokat, hogy maradjon időm egy kis olvasásra, rajzo­lásra vagy akár csak színezés­re. Mostanában barátommal egy nagyon szórakoztató elfog­laltságot fedeztünk fel: szíve­sen festünk együtt. Nem egy képet közösen, hanem ugyan­olyan témájú képet festünk mind a ketten. Próbálom őt na­vigálni, segíteni közben, ami időnként elég szórakoztató, hisz én is csak amatőr vagyok a műfajban.- Milyen terveid vannak a közel vagy távoli jövőt illetően?- Tervezem, hogy kipróbálok a festés terén számomra újdon­ságot. Például nagyobb festmé­nyek készítését, amelyeket az­tán bekereteztethetnék és kite­­hetném a falra. Hogy milyen té­mák lesznek, még nem tudom, bár szeretek állatokról készült képeket készíteni, ezek a ked­venc témáim, úgyhogy valószí­nűleg lesz közöttük állatokat ábrázoló alkotás is. Levelek egy másik világból Bár Noémi is ugyanúgy hasz­nálta a világhálót a kapcso­lattartásra, mint mostanában mindenki, nem csak elektro­nikus leveleket írt. Van ugyan­is egy budapesti levelezőtár­sa, vele a hagyományos mó­don, postán továbbított levél­ben érintkezett. Ez talán elsőre nem tűnik különösnek, pedig az, mert a levelezőtárs egy vak ember. Mint Noémi elmondta, írásaiból egy nagyon különle­ges világ tárult fel előtte. A ba­rátnője kedvéért megtanulta a Braille-ábécét, és most már így leveleznek egymással. Sárpilisről indult az útja Góczi Noémi 1990. január 29-én született Szekszárdon. Általános iskolai tanulmánya­it Sárpilisen és Decsen végez­te, érettségi vizsgát a szek­szárdi Bezerédj középiskolá­ban tett, majd ápolónői tan­folyamot végzett. Jelenleg ép­pen új munkahelyén igyek­szik helytállni. Párjával Budaörsön élnek. Szabadidejében továbbra is a legszívesebben olvas, ír, raj­zol, fest és főz. Változatlanul nagyon szereti az állatokat - különösen a cicákat - , a jég­korongot és a rajzfilmeket. A harci kiállítóterem tízéves fennállása alkalmából avatták fel a fafaragót ábrázoló domborművet HARC Fennállásának 10 évfor­dulóját ünnepli a Harci Állan­dó Kiállító Terem, ezen jeles al­kalomból avatták fel július ló­­án, szombaton Antal Viktor szobrát, amely Bíró Lőrinc fa­faragónak állít emléket, aho­gyan maga a galéria is. A ren­dezvényre érkezett mintegy 100 fős vendégsereget Nagy lá­nos volt polgármester köszön­tötte, majd Vígh Ferencné vers­sel járult hozzá az esemény ün­nepi hangulatához. Az alkotást Potápi Árpád János államtitkár, Antalné Bíró Jolán a kiállító te­rem tulajdonosa, valamint Tóth Gábor polgármester leplezte le. Ezt követően fellépett Bíró Vil­mos és Bíró Vilmosné, Péter-Antalné Bíró Jolán (balra) köszöntötte a népes vendégsereget benczei István, valamint a hő­­gyészi és a kisdorogi nyugdíja­sok csoportja. Antalné Bíró Jo­lán emléklapokat és ajándékot is átadott, megköszönve a támo­gatást mindazoknak, akik a ga­léria működéséhez valamilyen formában hozzájárultak, akár segítőként, akár gyakori látoga­tóként tették ezt. Az ünnepséget követően az Alisca Amatőr Art kiállítá­sát Vitéz Rotkay Zsuzsa és Ba­logh László nyitotta meg. Bó­­nyai Gusztávné, Kelemen Er­nő, Csaba Józsefné, Illés Hu­nor, Klein Ádám, Petróczkyné Kovács Irén és a medinai nyug­díjasok gondoskodtak a műsor­ról. Hargitai Potápi Árpád János és a Bíró Lőrincet ábrázoló dombormű Jubilál a Bíró Lőrinc emlékére nyitott galéria

Next

/
Thumbnails
Contents