Tolnai Népújság, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-04 / 130. szám
2016. JÚNIUS 4., SZOMBAT INTERJÚ 11 Nem tudott igazán boldog lenni, aminek az okát az új szerepen keresztül lehet elmondani. Zalán mellett azonban elhiszi: mindenre képes Oldódtak a görcsök és gátlások, nagyobb lett az önbizalom A Shrek című mese az elfogadásról szól, amivel Szinetár Dórának is meg kellett küzdenie. Ma már jó úton jár, hogy barátságban éljen saját magával. Erről is mesélt lapunknak, miközben a kedvünkért magára öltötte Fiona hercegnő ruháját, amelyben május óta színpadon is láthatja a közönség. Szakszón Zsanett kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Volt idő, amikor királylánynak számítottál?- Kiskoromban rövid hajú és szemüveges voltam, fiús lányként pedig egyetlen fiú sem volt belém szerelmes, ami abban az életkorban nagyon roszszul érintett. Általános iskolás korban ugyanis még nem voltam olyan bölcs, hogy azt mondjam: „Nem baj, majd később minden megfordul, és a hosszú, szőke hajú Barbie babákba szerelmes fiúk végül a jó fej, szemüveges csajokat veszik feleségül.”- Jól érzed magad Fiona jelmezében?- Bár kétszeres anyukaként rég nem jutott már eszembe hercegnőnek képzelni magamat, ha mégis eljátszom a gondolattal, hogy melyik mesebeli hercegnőhöz hasonlítok leginkább, akkor rá kell döbbennem, mennyi hasonlóság van köztem és Fiona között. A külsőségeim nekem is sokszor diszharmóniában vannak a gondolataimmal és az érzéseimmel.- A Shrek - A Musical című darab szerepét ezek szerint akár rád is írhatták volna.- Szente Vajk, az előadás rendezője azt mondta az olvasópróbán, hogy bár sok mesét ismerünk, ami az elfogadásról szól, a Shrekben nem pusztán arról van szó, hogy a másikat el kell fogadnunk, hanem főleg arról, hogy ezt nem tudjuk megtenni saját magunk elfogadása nélkül. A saját magam elfogadását illetően, ha színházi nyelven akarnék fogalmazni, valahol a fináléhoz közelítek, de még nincs vége. Sokáig próbáltam mást mutatni kifelé, mint amit valójában épp éreztem. Az is eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy mire vágyom ahelyett, amit - mások mintájára - hajszoltam, de már jó úton járok.- Mik voltak számodra a nagy mérföldkövek?- Mindenkinek mást jelent például a „teljes élet” fogalma. Nekem nagyon sokáig tartott, mire meg tudtam bocsátani saját magamnak, hogy bár mindenki más szerint mindenem megvolt a boldogsághoz, mégsem tudtam ezt igazán megélni. Sokak szerint ha van egy férjed vagy feleséged, két szép, egészséges gyereked, sikeres vagy a szakmádban és például a színházban, stúdióban - történik velünk. Zorka is egyre okosabb, egyre jobban figyel, tudni akarja, kivel mi történik a világban. Persze az őszinte beszélgetések egy kisgyerek esetében nem csak történetmesélésből állnak: fontosnak tartom, hogy amikor egy napom történéseiről beszélek neki, jó és rossz érzésekről, magyarázatokat is fűzzek hozzá.- Máshogy neveled ma Zorkát, mint Marcit, akit nagyon fiatalon vállaltál?- Eszembe jut időnként. Mindkét gyerekemnél ugyanazt az értékrendet követtem, amit a szüleimtől megtanultam, miközben ma már nem divat jóban lenni a szülőkkel, a könyvekből nevelés helyett pedig az ösztönöket említik. Egyikkel sem értek egyet, ráadásul jócskán érintett vagyok a témában, hiszen szép nagy patchworkcsaládként élünk: sokan nevelünk sok gyereket.- Zorka lassan kamaszodik. Elevenen élnek még benned a Marcival átélt élmények?- Édesapámnak magyarázom mindig - ő ugyanis a kamaszokkal hadilábon áll -, hogy amíg ő ebben a korában a teljes német birodalommal állt szemben - tekintve, hogy 13 évesen a gettóban bujkálva próbálta túlélni a világháborút -, addig a mai kamaszoknak is kell valakivel hadakozniuk. Nem vagyok görcsös emiatt. Marcinál ugyan volt két nagyon nehéz évünk, de túléltük. Zorkánál pedig tudatosan választottunk Waldorf-iskolát, amiben az is zseniális, hogy megtartják a gyereket annyi évesnek, amennyi valójában. Sokat utazunk Zorkával, legutóbb éppen Galyatetőre, a Hunguest Hotelbe, amelynek a háziasszonya is vagyok. Zorka hiába nyolcéves, még nem tudja egyedül bekapcsolni a számítógépet, tévéműsorok és reklámok helyett társasozunk vele, és rengeteg mesét olvasunk, nincs mobiltelefonja, és nem is közlekedik egyedül. Ebben a felgyorsult világban minél tovább próbáljuk őt gyereknek megtartani, hogy mire felnőtt lesz, legyen egészséges önbizalma, és erős lélekkel álljon a világ kihívásaival szemben. Remélem, sikerül. jó anyagi körülmények között élsz, már mi mást akarhatnál az élettől? Ha elvileg van hol és elvileg van kivel, akkor ugyan mi hiányozhat? Csak arra nem gondolnak, hogy a „hogyan” sem mindegy. Két embernek hiába van meg minden tárgyi adottsága a boldogsághoz; ha mást értenek ez alatt a fogalom alatt, akkor évekig próbálhatják várni, hogy a másikat is végre az tegye boldoggá, ami őket - ez nem fog sikerülni.- Mondanál példát?- Ha az egyik embert az teszi boldoggá, hogy a társával esténként másfél órát beszélget, mert így tudja levezetni a napját, kibeszélni a történéseket, mert szüksége van rá, hogy meghallgassák, a másik viszont ehelyett jobban szeretne bebújni az ágyba, ölében a vacsorájával, kikapcsolni a gondolatait, így letéve a napi problémákat, és semmire sem gondolva, valamelyik vicces tévésorozaton ellazulva elaludni, akkor magyarázhatod mindkettőnek, hogy a másik megoldása mennyivel üdvözítőbb - ez nem meggyőzés kérdése sajnos. És előbbutóbb mindketten ráébrednek, hogy csak a bűntudatot keltik a másikban az elvárásaikkal, amiknek a teljesítése őt sajnos sosem fogja boldoggá tenni. Aztán, ahogy a darabban Fiona is, az ember szép lassan rájön: van, hogy valami ségeiben stimmel, de attól be lül még lehet probléma - és emiatt nem érdemes senkire sem haragudni, meg kell oldani. A megoldás pedig az elfogadás, amiből viszont következik a felismerés: ha én ennyire más vagyok, mint ő, ha enynyire más tesz boldoggá, akkor nekünk nem kell együtt élni. Akkor nekem meg kell találnom azt, aki engem úgy szeret, amilyen vagyok, és akit úgy teszek boldoggá, hogy közben önmagam lehetek, vagyis boldog. Ennél persze sokkal bonyolultabb egy hosszú kapcsolat és egy válás története; nem véletlen, hogy nem szeretek beszélni róla - de talán a Shrek mesén keresztül a lényege így elmesélhető.- Hogy döntőd el, melyik szerepet vállalod el?- Talán meglepő, de Magyarországon a zenés színházak 99 százalékában szereplőválogatáson dől el, hogy ki kap meg egy szerepet. Fiona szerepére legalább tizenketten álltunk sorba, és most éppen az volt, hogy ha Júliát játszom egyik este, akkor ne legyek már egy másik darabban a főhős gonosz felesége. Amit színésznő lévén egyáltalán nem értettem. A harmadik szerepet pedig - bár arra elvileg megfeleltem - végül inkább kihúzták a darabból, illetve annyira megcsonkították, hogy úgy már számomra sem volt érdekes. Ez akkor eléggé megviselt, miközben önbizalom tekintetében egyébként is világéletemben rosszul álltam.- Most is?- Az elmúlt négy évben sok minden megváltozott körülöttem. Zalán nagyon jól szeret engem, és csodálatosan tudja erősíteni bennem a hitet, hogy alkalmas vagyok bármire, amiben hiszek, amit szeretek és amibe időt, energiát teszek. Magyar Hajnal énektanárnő, akihez az elmúlt években kezdtem rendszeresen járni, csodát tett a hangommal: soha ilyen magabiztosan nem álltam még zenés produkció előtt, mint ahogy a Shrekpróbákba belekezdtünk. És nyilván az sem véletlen - és igencsak pozitívan befolyásolja az önbizalommal vívott harcomat -, hogy bár nagy küzdelmek árán, de kicserélődtek a közvetlen munkatársaim is.- Nehezen választod ketté a szakmát és a magánéletet?- A korral az ember ezt is megtanuljobban kezelni. Ha csak lehet, a munnem visszük haza, de a férjemmel mindkettőnknek igényünk van arra, hogy a másikkal megoszthassuk azt, ami a nem együtt töltött időben - így úgy álltak a csillagok, hogy Szente Vajk bennem látta meg a karaktert.- Hogy lehet megtanulni kezelni a kudarcot, ami egy színésznő életében óhatatlanul előfordul?- Szerintem nem lehet, nekem legalábbis még nem sikerült megtalálnom ennek a módját. És nem is nagyon ismerek olyan kolléganőt, akiről ne tudnék minimum két olyan esetet, amikor a kudarc padlóra küldte legalább pár napra. Ám aki erre a pályára megy, annak tudomásul kell vennie, hogy a rendező aktuális lelkiállapotától ugyanúgy függhet a sorsa, mint attól, hogy ha ő maga éppen boldogtalan, vagy felszedett pár kilót, esetleg csak pár évvel idősebb annál, mint ami az adott szerephez ideális volna.- Neked mi fájt a legjobban?- Amikor a Rudolf című musical mindhárom nagy női szerepére „pályáztam” szép sorban, és végül mindegyikre alkalmatlannak találtattam. Azt még elfogadtam, hogy nem megfelelő a hangszínem az egyik karakterre, de a másik kifogás már Szinetár Dóra Születési hely, idó: Budapest. 1976. december 17. Jászai Mari-díjas magyar színésznő. énekesnő. Művész csalódba született, édesapja Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendező, édesanyja Hámori Ildikó Kossuth-díjas színésznő. Általános iskolai tanulmányait a Leövey Klára Ének-zene Tagozatos Altalanos Iskolában végezte. 1990-1995 között a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc-színpadi tánc tagozatán tanult. 1995-1996-ban a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 2001 óta a Budapesti Operettszínház tagja. Első férje: Lőcsei Jenő Liszt Ferenc-díjas balett-tancos. Második férje Bereczki Zoltán színész, akitől szintén elvált. 2015 júniusában férjhez ment Makranczi Zalánhoz. Gyermekei: Lőcsei Márton és Bereczki Zora Veronika.
