Tolnai Népújság, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-18 / 142. szám

g EGY NAP A VÁROSBAN - PAKS 2016. JUNIUS 18., SZOMBAT Felemeli a lelket a csodás templom A maga idejében páratlan kü­lönlegesség volt, de mára sem veszített varázsából a Szentlé­lek templom. A Makovecz Im­re tervei alapján épült templo­mot 1990 júniusában szentel­ték fel, története azonban jó­val előbb vette kezdetét. 1938- ban eucharisztikus világkong­resszust tartottak Magyaror­szágon. A téren, ahol most a templom áll, nagy tömeg gyűlt össze, és a misét celebráló pap azzal a kívánsággal fejezte be a prédikációt, hogy a helyen, ahol ennyi hívő egybegyűlt, épüljön egyszer egy temp­lom, s a kívánság végül telje­sült. Bár csak az ajtón keresz­tül vethettünk egy pillantást az épület belsejébe, a szemlé­lődő így is érezhette a lenyű­göző építményből áradó, szí­­vet-lelkes simogató erőt, ame­lyet a faanyag melegsége és az egyedi és utánozhatatlan Ma­­kovecz-varázs együtt ajándé­koznak a látgatónak. V. M. Ma már igazi ritkaság a működő közkút. A képen látható kút a Sárgödör tér bejárata előtt található, és nem csak vizet ad, de esztétikai szempontból is említésre méltó. V. M. Nem pihen a komp. óránként indul utasaival a Duna túlfelére Ha egy mondattal kellene bemutatni Paksot, talán ez lenne a leginkább jellemző: kisváros, nagyvárosi lehető­ségekkel. Venter Marianna marianna.venter@mediaworks.hu PAKS A főútról a belvárosba ha­ladva az az első gondolata az embernek, hogy sok más város­sal ellentétben - amely inkább csak rangját tekintve város - Paks olyan településnek tűnik, amely rohamtempóban növi ki saját magát. A békebeli kisvá­rosi hangulatot árasztó utcá­kon rengeteg az autó, parkolni alig lehet - igaz, azt ingyene­sen -, és szinte zsong a város, zajlik az élet. A sors úgy hozza, hogy be kell térnünk egy belvá­rosi, közepes méretű ábécébe, és a háziasszonyi szem azon­nal látja, hogy van itt minden, abból is a legjobb, tehát könnyű kikövetkeztetni: van fizetőké­pes kereslet. Ott pedig, ahol az emberek többségének nincse­nek anyagi gondjaik, a város sem szűkölködik. Meglátszik ez is, a sima aszfalton, a kitű­nő állapotban lévő utakon, jár­dákon, a rendben tartott közte­rületeken, épületeken. Mindez egy kisváros - bizonyos terüle­tein kimondottan falusias - mi­liőjébe csomagolva igazán üdí­tő élmény. Azonnal szembetűnik, hogy sok a zöldterület, friss levegőt ontó parkok, fasorok. Amikor az atomerőmű beruházás elkezdő­dött, egy kicsi településnek kel­lett hirtelen naggyá lennie, és Paks szerencséjére ez átgondolt módon, igényesen zajlott. Kö­szönhető volt mindez többek kö­zött a rendelkezésre álló anya­giak mellett egy olyan városve­zetésnek is, amely felfedezte és alkotni engedte az akkori „vo­nalnak” semmilyen téren nem megfelelő Makovecz Imrét, elin­dítva az utánozhatatlan stílusú építészt a világhírnév felé. Pakson minden megvan, ami a kényelmes élethez szükséges, és a tervezett atomerőmű-bőví­tés valószínűsíti, hogy ez a jö­vőben sem lesz másként. A vá­rosban van kiváló minőségű strand, gyógyfürdő, remek hor­gásztavak és a városközponttól Csámpáig vezető kerékpárút. S akkor még nem említettük a Dunát - a sétahajózási és a kompozási lehetőségeket is ide­értve -, amely ugyan most meg­lehetősen magas, és a kora nyá­ri áradásban a megszokott visz­­szafogott acélkék színe helyett inkább sárgás-zavaros. A vé­gére, afféle összegzésként csak azt mondhatom, érdemes időt szánni erre a Duna-parti város­ra, mert amit itt megnézhetünk és kipróbálhatunk, az egy nap­ba nem sűríthető bele. Halászlé rotyog a bográcsban Folyóparti településen bűnös hanyagság lenne kihagyni a halételek - azok közül is fő­ként a halászlé - fogyasztá­sát. A jeles eseményt a Pak­si Halászcsárdában ejtettük meg, és a feltálalt halléről az igencsak szigorú és kifinomult halászlérajongó útitársam is a teljes elégedettség hangján nyilatkozott. Wolf József tulaj­donost faggattuk a paksi ha­lászlé fortélyairól, és meg­tudtuk tőle, hogy a jó halász­Egy csendes látogató a városban Nem mondható gyakori lát­ványnak a templomkertben cserkelő gólya. Ám nincs min csodálkozni ezen egy olyan vá­rosban, amely folyó partján fekszik, ártéri rétjeivel terített asztalt kínálva a hosszú csőrű gázlómadaraknak. A tapaszta­lat azt mutatja, hogy ahol gó­lyák és fecskék élnek, ott az embereknek is jó helyük van, és jó érzés közelről látni ezt a magyarság számára oly ked­ves madarat. Gránit emlékmű az olimpikonoknak A városban található a világ első és tudomásunk szerint mindmáig egyetlen sakk-em­lékműve. A gránitból készült szobor központi motívuma egy megemelt oszlopon álló sakkbá­bu, mégpedig a játék főszereplő­je, a király. Az emlékmű talap­zatán sakkolimpiai nyertese­ink nevei olvashatók. A szom­szédos sétány Maróczy Géza nevét kapta, aki két aranyér­met (1927, 1936) és egy ezüstöt (1930) nyert három sakkolimpi­án. Ottjártunkkor sajnos esett az eső, így nem volt senki, aki az emlékmű körül lévő vésett sakktáblás kőasztaloknál ki­hívhatta volna az érdeklődőket egy viadalra. v. M. A paksi sakkemlékmű Rendezett, ápolt, igényes környezet, szépen rendben tartott pincék Megfogja a látogatót a hangulat Hétköznap délután csendes a hí­res Sárgödör téri pincesor. A bá­mészkodó így alaposan megnéz^ heti a szépen rendben tartott présházakat, az ápolt környe­zetet, a gondozott parkot. Külö­nösen felhívnám a figyelmet a részletekre, egy szép öntött ki­lincsre, arányos rézvasalásra, faragott kapura. Rend és tiszta­ság mindenütt, és a pincesor sa­játos hangulata hamar megfog­ja az embert. Jó lenne benézni az ajtók mögé, látni a bizonyá­ra szintén igényes berendezést, a pincéket, és talán kóstolni is a nedűkből, de egyik présház sincsen nyitva, pedig bizonyára lenne igény mondjuk egy jó kis siller-kóstolásra. A parkolási le­hetőségek meglehetősen behatá­roltak, és a Sárgödör teret jelző táblák is eléggé szerény méretű­ek, így aztán első körben el is vé­tettük az oda vezető kanyart. Az utcában lakó egyik kedves idős hölggyel beszélgettünk az itte­ni - és most már egyre gyako­ribb - programokról, mosolyog­va mondta, hogy bizony olyan­kor mindenütt autót látni a tér környékén, de hát sok jó ember kis helyen is elfér, és a derűs for­gatagban a jó ízek és a Unom itó­­kák kerülnek az érdeklődés kö­zéppontjába. A programkíná­lat sem hétköznapi, ezen a hét­végén például a Kávé, Bor és Pá­linka ünnepére invitálták az ér­deklődőket. V. M. Egyre ismertebb a város híres pincesora lé titka a jó alapanyag, min­den hozzávalóból a megfele­lő mennyiség és természete­sen a hozzáértés. Semmiféle ízfokozót, adalékanyagot nem használnak, csak hal - ponty és harcsa -, vöröshagyma, só, paprika és víz kerül a bogrács­ba. Az ízes, piros színben pom­pázó levet és a puhára főtt hal­húst aztán mindenki saját íz­lése szerit fogyasztja, ki tész­tával, ki kenyérrel, ki csak úgy magában.

Next

/
Thumbnails
Contents