Tolnai Népújság, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-11 / 136. szám

2016. JÚNIUS 11., SZOMBAT EGY NAP A VÁROSBAN - SIMONTORNYA Őrzik és ápolják a múlt hagyatékát A város híres családjainak is emléket állít a Helytörténet Há­za Rendezvényudvar, amely a gróf Styrum Károly által 1749- ben épített házban kap helyet. Tóthné Unghy Ilona, a Simon­­tornya Múltjáért Alapítvány el­nöke - számos helytörténeti ta­nulmány szerzője, szerkesztő­je, jelenleg Simontornya képes krónikáján dolgozik - kalauzol végig a szobákban. A szabadságharcos id. Pillich Ferenc gyógyszerészként dolgo­zott. A fia később átvette a vál­lalkozást, de entomológusként lett Európa-szerte híres tudós. Ifj. Pillich feltérképezte a kör­nyék rovarvilágát, erről meg­jelentetett egy német nyelvű könyvet. Az európai szakiroda­­lomban több helyen hivatkoz­nak a műre. A krónikaíró dr. Kiss István szintén jeles ember volt, aki hi­hetetlen kutatómunkát végzett. Simontornya krónikája - 1938- ban jelent meg - a XIX. száza­dig mutatja be a települést. Fried Salamon 1780-ban a gróf hívására jött a településre, hogy az uradalom elhullott álla­tainak a bőrét kikészítse. Öt ge­neráción át épült a bőrgyár. Cé­hes és manufakturális keretek között is működött, a II. világhí­rű előtt híressé váló üzem már Fried Pál és Imre érdeme. A vi­lágégés alatt kétszer is kigyul­ladt a gyár. A háború után Pál fiai visszatértek, újrakezdték, mire a manufaktúra elérte a háború előtti termelési szintet, államosították. Fried Pál gyere­kei, László és György családos­tól külföldre menekültek; Im­re egész családja Auschwitzban veszett oda. Az alapítvány képzőművé­szeti és iskolatörténeti hagyaté­kot is gondoz. Tóthné Unghy Ilona Simontornya a várnak és a bőrgyárnak köszönheti is­mertségét. Az 1999-ben be­zárt üzem jövedelmezőségé­nek elvesztését a város nem tudja kiheverni. Balázs László laszlo.balazs@mediaworks.hu Babits Mihály megyeszékhely­ről szóló, „Szekszárd, 1915 nyarán” című verse jut eszem­be: „A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett kis város: nagy falu.” A város­­központ rendezett, a rehabili­tációnak köszönhetően - 300 milliós uniós és állami támo­gatás - 2013-ra teljesen meg­újult a vár és környéke. A Pil­lich Ferenc sétány, közepén a második világháborús hősök emlékművével imponáló, csak az okoz némi diszharmóniát, hogy kocsival is rá lehet hajta­ni a szépen térkövezett terület­re. Egymást érik a vendéglátó­­egységek. AIV. kategóriás Ma­yer kávézóba betérve a korai időpont ellenére is meglehető­sen nagy a forgalom. Az épü­let egyik fele fagyizóként, cuk­rászdaként üzemel, a másik helyiségben zöldség-gyümölcs árusítás van. Az előzékeny és kedves kiszolgáló hölgyet az sem billenti ki egyensúlyából, hogy 9.30 óra ellenére tízezres­sel rendezem a számlát. A tera­szon is ücsörögnek néhányan. Sajnos a kilátás nem éppen fes­tői: a bőrgyár barakkjai hirde­tik egy letűnt kor hangulatát. Amikor idegen helyre téved az ember, érdemes taxist vagy fodrászt keresni, ők képben vannak a helyi viszonyokról. Egyébként bárkit kérdeztem, a simontornyai lakosok készsége­sek. Két kivétel azért volt, a bőr­gyár egyik épületénél a jelenle­gi állapotokat firtató kérdésem­ről egy fiatalember azt hitte, ipa­ri titkokra vagyok kíváncsi, és a telephelyet bérbe adó, város­szerte ismert, egyébként Buda­pest mellett élő Kerezsi Jánoshoz irányított. A Tulipán étteremben szintén falakba ütköztem, a tu­lajdonos nem túl elegáns módon a pincérrel üzent, hogy elfoglalt, nincs ideje firkászokkal foglal­kozni. Farkas József fodrász - aki egyébként 30 éve űzi az ipart - annál készségesebb. „Csak szombaton van piac - jegyzi meg arra a felvetésemre, hogy több helyen a szerda is vásári napnak számít. - Simontornya hasonló cipőben jár, mint a ki­sebb városok: nagy az elvándor­lás, kezd elöregedni a népesség, egyre több az idős, ápolásra szo­ruló ember. Munkahely nem na­gyon van, ez részben összefügg a bőrgyár bezárásával, amely a fénykorában 1500 embernek adott munkát. Több kisvállalko­zó is tönkrement, olyanok, akik hosszú éveken át itt dolgoztak. Különböző ígéretei voltak a vá­rosvezetésnek, de a gyár rekul­tivációja csak kevés embernek ad munkát. Az emberek beletö­rődtek ebbe a helyzetbe, a fiata­lok pedig elmennek. (Egyetlen fiatal párt láttam babakocsit tol­ni.) Hatvan kilométeres körze­ten belül nincs „normális” mun­kahely: külföld, Székesfehérvár és Dunaújváros jöhet szóba. Ha valakinek komolyabb egész­ségügyi problémája van, Szek­­szárdra vagy Dombóvárra kell utazni, az akut esetekhez pedig mentőhelikoptert kell hívni. Itt a vár, sokan borászkodnak, a tu­rizmust lehetne fejleszteni akár a sümegi Hotel Kapitány mintá­jára. A turisztikai és idegenfor­galmi vonzerőt a május közepén civü összefogással megvalósuló Vár nap növeli egyedül. ló, hogy nem szombat délelőtt jött, olyan­kor egy teremtett lélek sincs az utcákon. A megyei politikai berkek­ben csak „vörös sasfészekként” aposztrofált településen jelen­leg szinte csak az tud dolgoz­ni, akinek a munkahelye hely­ben van: hivatalnokok, taná­rok, az állatorvosok, papok és lelkészek, a boltosok, valamint az olyan szolgáltatók, mint pél­dául a fodrász. Komoly problé­ma, hogy ország egyes területei közt már most hatalmas a sza­kadék, az olló pedig tovább nyí­lik. Szakértők szerint a kiürü­lő félben lévő települések nem a távoli jövő, hanem a egy előre­haladott folyamat. A megye legszebb freskóit őrzi a templom A simontornyai ferences rend­ház a magyarországi barokk művészet kiemelkedő emléke, művészeti jelentőségét a temp­lom híres faoltára is emeli. Az 1500-as években egy do­monkos kolostor működött Si­­montornyán, 1515-ben alapí­totta Gergellaki Buzlai Mózes Szűz Mária tiszteletére. A rend­ház 1541-ben szűnt meg. A tö­rökök kiűzését követően rög­tön megjelennek az első feren­ces szerzetesek. Kezdetben azt a dzsámiból átalakított templo­mot használták, ami a domon­kosok középkori imaházának átalakításával épült. Az új is­tenháza alapkövét 1728-ban te­szik le, 1734-ben szentelik fel, külsejének végső befejezése a torony felhúzásával 1766-ban történik. Ez a katolikus temp­lom lesz Simontornya plébánia­­temploma is. Művészi főoltára 1768-ban készül el Szent Júdás és Tádé apostolok tiszteletére. A főoltárkép Franz Maulbertsch stílusában dolgozó ismeretlen festő műve. Ezt követően 1775- ben kerülnek helyükre a fal­képek. A nyolc egyszerű mel­lékoltár képeit nagyszerű ba­rokk stukkószobrok szegélye­zik. A barokk épület homlokza­tán órapárkányos torony, gaz­dag díszítéssel. Közvetlenül mellé épült a zár­da. Az emeleten tíz szobát tar­tottak fenn a növendékeknek, akiket a ferencesek maguk ta­nítottak, képeztek. Számukra a belső udvaron lévő tanterem és könyvtár nyújtott segítséget. A könyvtár könyvkészlete meg­haladta az ezret, nagyrészt la­tin teológiai forrásmunkákból és filozófiai művekből állt. Az épület sokáig kollégiumként funkcionált, északi szárnyában jelenleg konyha működik. A barokk templom Az időjárás nem okoz gondot A munkahelyek hiányára nem jelent adekvát megoldást a közmunkaprogram sem, mert csak látszatra csökkenti a munkanélküliséget. „Rosszat és jót is tudok mondani Ön­nek. A pénz hiányzik Simontor­­nyán, kevés a fizetés, közmun­kásként 52 ezer forintot viszek haza. Ezt megpróbálom egy kis maszekkal megtoldani, de a szőlőmunka is egyre ritkább - mondja az éppen füvet nyí­ró önkormányzati alkalmazott. - Munkahely nincs, a fiatalok elmennek, a szakképző iskola csak kertészeti szakmát ad. Az időjárás viszont jó errefelé, jég­verés nincs. Az utak kátyúsak, sok a földút. A vízelvezetés nincs megoldva normálisan, nagy esőzések után az utcák tele vannak hordalékkal. Mire végzünk a fűnyírással, szinte kezdhetjük elölről az egészet. Megszakadni azért nem kell.” Irodalmi összeállításokat, hangversenyeket rendeznek a várban, júliusban színházi előadás is lesz •• Összeesküvés, királyi látogatás helyszíne volt A simontornyai vár több mint hétszáz éves történelemmel bír, Simon alországbíró építette a la­kótornyot. A különböző történel­mi korszakok nyomán alakult a vár - a lakótoronyhoz később megépült a palotaszámy. A XVI­­II. században az erődítménnyé alakulás jellemezte, ekkor zaj­lott egy nagyobb építkezés. Sok reneszánsz részletet láthatunk, az udvaron a loggia adja meg a hangulatot, illetve a reneszánsz faragványok, amiből nagyon ke­vés maradt meg a XVIII. századi rombolások miatt. Máté Imréné múzeumpeda­gógus, a vármúzeum igazgató­ja két érdekes történelmi ese­ményt említ Simontornyával kapcsolatban: 1458 nyarán Szi­lágyi Mihály itt szervezett össze­esküvést Garai László nádorral és Újlaki Miklós erdélyi vajdával Mátyás király ellen. A másik ki­emelkedő történés 1512-höz köt­hető: a Jagellók főudvarmestere, Buzlai Mózes lánya, Katalin férj­hez ment, a követi jelentés sze­rint II. Ulászló király idelátoga­tott a nagy eseményt megünne­pelendő. Egy királyi látogatás minden században fontos és kü­lönleges eseménynek számított. A vár 1975 óta működik mú­zeumként. Több mint negyven éve történelmi épületként vonz­za a turistákat, évente 10-14 ez­res látogatószámmal büszkél­kedhet. 2017-ben a Nemzeti Várprogram keretében korszerűsítik a várat Máté Imréné hozzátette: kü­lönböző rendezvényeik vannak, amelyekkel meg tudják szólíta­ni a helyieket és környékbelie­ket egyaránt. Fő eseményük a május közepén rendezendő Vár napja, idén a hatodikat rendez­ték. Ekkor középkori kavalkádot láthatnak az ide látogatók hadi­tornával, várostrommal. Orszá­gos rendezvényekbe (Múzeu­mok Éjszkája, Múzeumok őszi Fesztiválja) is bekapcsolódnak. Irodalmi összeállításoknak, hangversenynek is helyt adnak. Minden nyáron van várszínház: július 1-jén (20.30 óra) Édes te­her, avagy hogyan adtam férj­hez a feleségemet című Heltai Je­nő bohózatot láthatja a közönség. Virtuális vártúra A vár épülete a benne lévő bú­torokkal. a kiállítás tárlóival, az irodai gépekkel, eszközökkel együtt a magyar állam tulajdo­na. A működtetés 2013 óta az önkormányzat feladata - a vá­rossá avatas évfordulóin ünne­pi közgyűlését a várban tart­ja a helyhatóság. Az állandó ki­állítások mellett időszaki tárla­tokat is rendeznek. Egy évben három-négy alkalommal van megnyitójuk. Jelenleg egy virtu­ális vártúra keretében az ország középkori várait mutatják be szeptember 10-ig tablósorozat­­tai. makettekkel, kivetítőkkel. Lassú fejlődés „15-20 éve nem jártam Si­­montornyán - mondja az ireg­­szemcsei Horváth Károly, aki kolléganőjével öt középsú­lyos értelmi fogyatékos gyere­ket hozott a pihenéstevékeny­ség egyensúlyát fenntartó ki­rándulásra. - Negyedszázada Iregszemcse és Tamási is ha­sonló fejlettségű volt. Úgy lá­tom, Simontornya hasonló ci­pőben jár mint Gyönk, lassú ütemben fejlődik.”

Next

/
Thumbnails
Contents