Tolnai Népújság, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-05-08 / 17. szám

g INTERJÚ 2016. MÁJUS 8., VASÁRNAP Hét év után tért vissza, nagyon örül, hogy ennyi időt a gyerekeivel tötthetett. A tesztüzemtől függ, ősztől hogyan és hol folytatódik a Palik família története „Hiányzott mar a szakmám” Pár hete még a kétgyerme­kes anyukák mindennapi életét élte Spanyolország­ban, aztán néhány nap alatt gyökeresen megváltozott az élete. Marsi Anikó csak titokban álmodozott arról, hogy egyszer még képer­nyőn szerepel majd, és egy­re távolabbinak tűntek az ál­mai, amikor a Tények műsor­vezetésére hívták. Még csak pár hete csatlakozott a csa­tornához, mégis úgy érzi ma­gát, mintha otthon lenne. Fábos Erika- Emlékszik még, hogy amikor utoljára vezetett műsort a mos­tani visszatérés előtt, miről volt szó aznap, mi volt a hír?- Nagyjából hét évvel ezelőtt volt, és sajnos már nem igazán emlékszem az akkori hírekre. Azt tudom, hogy már terhes voltam a második fiunkkal, és a gondolataim szinte kizárólag a gyermekeim körül forogtak. Ezért is vonultam vissza az ak­tív televíziózástól ott és akkor.- Akkor mit gondolt, mennyi időre búcsúzik a képernyőtől?- Nem volt konkrét tervünk. Csak azt tudtuk biztosan, hogy éveket szeretnék otthon maradni a fiúkkal.- Mi változott az elmúlt hét évben?- A családunk sokkal ösz­­szetartóbb, rugalmasabb, al­­kalmazkodóbb és erősebb lett. Azt gondolom, hogy ez nagyon jót tett nekünk. Sokat tanul­tunk magunkról és a világról. Más emberek lettünk.- Mi volt, ami nagyon hiányzott itthonról és mi az, ami az ottani életéből hiányzik?- Sokszor voltunk itthon az elmúlt években is, szó­val semmiben nem szenved­tem hiányt. Most nekem is és a fiúknak is nagy fegye­lemre van szükségünk, hogy ezt a hirtelen váltást meg­­ugorjuk, méghozzá minden­fajta sérülés nélkül. Mi egy erős, szoros családi kötelék­ben élünk, és ez az, ami erőt ad mindannyiunknak.- Egy mostani napjához képest hogyan telt mondjuk egy hónappal ezelőtt egy átla­gos napja?- Nem összehasonlítható. Egy bő hónapja még éltem a kétgyermekes anyukák min­dennapi életét. Ma pedig hét­köznaponként, újra egy napi televíziós műsorkészítő rend­szer részeseként azt az életet élem, amit ez megkövetel, reg­geltől estig. A családom is vég­zi a dolgát, és várjuk a hétvé­gét, hogy újra együtt legyünk. Ma még ez nagyon furcsa, de azt reméljük, hogy minél előbb belerázódunk.- Az elmúlt években megnőt­tek a gyerekeik. Milyenek most, kire hasonlítanak, mi érdekli őket?- Igen, mára nagyok lettek, de nekünk valahogy mindig kicsik és sérülékenyek ma­radnak, de szerintem ez így is van rendjén. A nagyfiúnk tisz­ta apja, míg a kisebbik inkább rám hasonlít. Két nagyon kü­lönböző karakterű és vérmér­sékletű fiunk van, ami csak színesebbé tette és teszi az éle­tünket. Nekünk egy fontos cé­lunk volt, hogy szeressék egy­mást, és ezt sikerült elérnünk. Nagyon jó testvérek.- Mennyire hiányoztak az el­múlt években a hírek, mennyire hírfüggő?- Szerintem normálisan va­gyok érdeklődő és érzékeny a hírekre. Szeretem követni a történéseket itthon és a világ­ban, de nem esem pánikba, ha egy kis időre „térerő” nélkül maradok.- Az mennyire szerepelt a ter­vei között, hogy egyszer vissza­tér még a képernyőre vagy mű­sorkészítőként?- Néha hiányzott a szak­mám, a mesterség, amit ta­nultam és amit gyakorol­tam egész felnőtt életemben. Az ember titkon álmodozik er­ről, de ahogy múlt az idő, ez az álom is egyre ho­mályosabbá vált. Egy szó, mint száz, arra, ami az elmúlt hónap­ban történt, na arra egyáltalán nem szá­mítottam.- Mi volt, amit mérlegelt, amikor döntött arról, hogy elvállalja-e ezt a felkérést?- Nem én dön­töttem, hanem mi, azaz a csa­ládom, együtte­sen. Ezt a dön­tést egyedül én nem hozhattam meg. Nagyon-na­­gyon sok érv volt a kalapban. Min­dent végiggondolva mi - én és a családom - így döntöttünk, és innentől fogva csak előre nézünk.- A döntő érv mi volt?- Az a szeretet és határo­zottság, ahogy Kökény-Sza­­lai Vivien, Andy Vájná, Dirk Gerkens és Gönczi Gábor ezt az egészet akarta. Engem eny­­nyire televíziósként még nem akartak és nem vártak. Erre egyszerűen nem lehetett ne­met mondani. Ezek az em­berek mind akarnak vala­mi újat, nagyot alkotni, és ehhez hívtak többek között engem is, közreműködőnek. Csatlakoztam, tehát mos­tantól egy a célunk: a Té­nyek legyen Magyarország vezető hírműsora!- Az RTL nem is kereste az elmúlt években ajánla­tokkal?- Nem.- Hogy van ez? Hétfőn este olyan volt, mintha tegnap hagyta volna abba, vagy olyan, mintha most kezdte volna a mű­sorvezetést?- Mint amikor az ember sok év külszolgálat, katonaság vagy egyetem után újra haza­tér a szülői házhoz. Minden, de minden olyan otthonos volt, mint amikor az egyetemi éveim alatt hazatértem Szol­nokra az édesanyámhoz, és már a sarkon befordulva érez­tem a gőzölgő húsleves illatát.- Azt nyilatkozta, hogy a férje, Palik László véleményére ad a leginkább. A hírek szerint a stúdióban szorított az első élő adás idején. Neki mi volt a vé­leménye?- Igen, a férjem egész nap velem volt. Mi mindenben tár­sai vagyunk egymásnak, min­dent megbeszélünk. Mi er­re „szerződtünk” 10 évvel ez­előtt, amikor házasságot kö­töttünk. Nemcsak Marsi Anikó, az egész család döntött abban, hogy a műsorvezető elfogadja a TV2 ajánlatát. A fő érv a csatorna mellett az volt: Anikóra annyira számítottak, hogy nem lehetett nemet mondani Névjegy: MARSI ANIKÓ 1975. február 6-án született Szolnokon. 1997-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem tv-ren­­dező-műsorvezető szakán. 1995-ben diplomát szerzett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagó­giai Főiskola pszichopedagő­­gia szakán. 2004-ben végzett az ELTE szo­ciológia szakán. 1994-1996 között dolgozott a Magyar Televíziónál, a Múzsa, a Mákvirágok, a Vízöntő és a- Amikor ön visszanézte az adást, hogy tetszett?- Természetesen ahogy ha­zaértünk, rögtön visszanéz­tük az adást, többször is. Ne­kem nincs meg az a jogom, hogy tetsszen vagy ne tetsz­­szen. Ez a nézők kizárólagos joga. Nekem egy dolgom van, hogy szakmailag elemezzem, és a levont következtetések alapján másnap megpróbál­jak, megpróbáljunk jobbat és jobbat és jobbat csinálni.- Vegyes volt a fogadtatás, elhangzottak kritikák is. Mi volt az az észrevétel, ami a legjobban megmaradt önben?- Minden észrevételt, ami­hez hozzáférek, meghallgatok és elolvasok, és minden meg­marad bennem, amivel jobbá tudom, tudjuk tenni a műsort, aminek készítésében közre­működöm. Ez a szakmám el­engedhetetlen kelléke. Mi a nézőért dolgozunk, és az ő ítélete megmásíthatatlan, hiszen a távirányítójával szavaz.- Azt nyilatkozta, hogy „képernyő-kompatibilissé" kell tennie magát. Ez mit jelent? Mi az, amivel elégedetlen?- Sok éve nem végeztem képernyős munkát, nem dol­goztam stylistokkal, fodrá­szokkal, öltöztetőkkel és még sorolhatnám hosszan. Szó­val újra kell kezdenünk min­dent, amit egyszer már vé­gigcsináltunk, azokkal a szakemberekkel, akik a vi­zuális megjelenésért fe­lelnek. Hál’ istennek Kö­­kény-Szalai Vivien össze­hozott egy nagyon erős stylistcsapatot: Ordasi Zsolttal és Schnell Vik­torral nagyon nagy él­mény együtt dolgozni.- Azt olvastam, fogy­ni is szeretne. Milyen módszert követ ilyen­kor? Van valami szu­per diétája, ami na­gyon bevált?- Igen, van. A férjem taná­csai és segítsé­ge. Ő az, aki­nek hallgatok a szavára és be­tartom, amit mond. Ő nem hisz a csoda­módszerekben, amik pillana­tok alatt meghozzák az ered­ményt. Szerinte csak az élet­mód az, ami tartós eredményt hoz. Egészséges, rendszeres táplálkozás nassolás nélkül Kriminális című műsoraiban volt riporter. 1996- 1997-ben az Ablak című műsor szerkesztő-ripor­tere volt. 1997- ben a Tonik felelős szer­kesztője volt. 1997-2009 szeptembere kö­zött az RTL Klub Fókusz című műsorának munkatársa volt. 2016. májustól a Tények mű­sorvezetője a TV2-n. Férje Palik László, 2006-ban és 2009-ben születtek gyer­mekeik, Vilmos és Vince. és napi sport. Ő ennek az egy­szerű módszernek a híve, és én követem a tanácsait, dacá­ra, hogy néha nem könnyű, mert ha erről van szó, akkor egy igazi „hajcsár”, aki nem hagy kibúvót.- Többször beszélt arról, hogy a futás a szenvedélye. Még mindig így van?- Valaki egyszer réges-ré­­gen azt mondta, hogy a lábunk mindig kéznél van, szóval ha az ember sportolni akar, akkor bárhol van és bármit is csinál, futni mindig tud. Ez nagyon megragadt bennem, és azóta ezt a bölcseletet igyekszem nem elfelejteni. A futás fáj, de felszabadít. Fáj elkezdeni és csodálatos érzés végigcsinál­ni és befejezni. Egyórányi fu­tás után teljesen más emberré válók, mintha kicseréltek vol­na. Ez elengedhetetlen része annak, hogy egyensúlyban le­gyek magammal és a világgal.- Több újságban megjelent, hogy egy gerincsérv miatt komoly fájdalmai vannak. Az egészségével minden rendben?- Köszönöm, jól vagyok.- Siófokon töltötték a nyara­kat az elmúlt években. Most is így lesz?- Igen, Siófok központi sze­repet töltött be az életünkben az elmúlt évtizedben. Mindig onnan indultunk és oda tér­tünk haza. Az, hogy mit hoz a jövő, még nem tudjuk. Ma ugyanis Budapesthez köt a munkám, és amikor nyáron a család is itthon lesz, akkor mindent meg akarunk tenni, hogy minél több időt töltsünk együtt. Szóval erre a kérdésre ma még nem tudok pontos vá­laszt adni.- Mi lesz a nyár után? Iskolát váltanak a fiúk, vagy nem vál­tozik az eddigi életük, és ma­radnak külföldön? Ezt hogy ter­vezik?- Ez egy kicsit még ködö­sebb ma számunkra, mint az, hogy a nyarat Siófokon vagy Budapesten töltjük-e. Látnunk kell, hogy a család hogyan reagál erre a változásra, lát­nunk kell, hogyan bírjuk a távollétet a hétköznapokon. Ezekre és még jó néhány más kérdésre is csak a következő hetek, hónapok adhatják meg a választ. Szóval úgy vagyunk ezzel, hogy ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaér­tünk.

Next

/
Thumbnails
Contents