Tolnai Népújság, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-21 / 118. szám

X egy nap a városban - nagymányok 2016. MÁJUS 21., SZOMBAT Szálláshely a Tókert Fogadó Ezúttal ugyan nem volt rá mód, de akár egy hosszú hétvégére is megszállhat az ember Nagy­­mányokon, a Tókert Fogadó­ban. Győri Gábor tulajdonos elmondta, hogy főként Buda­pest, Szeged, Győr és Kecske­mét környékéről érkeznek hoz­zájuk, de német, osztrák és hol­land vendégeik is szoktak len­ni. Ritka, hogy valaki csak át­utazóban szálljon meg itt, több­nyire hosszú hétvégékre, nyá­ron pedig több napra jönnek családok, társaságok. A falusi szálláshelynek van ugyan egy kisebb wellnes rész­lege, de nem ez az, ami igazán vonzóvá teszi. Főleg azok kere­sik fel a nagymányoki fogadót, akik gondtalan, nyugodt, csen­des pihenésre vágynak vagy kirándulni szeretnének. Ked­veltek a Mecsek túraútvona­lai és a gemenci kirándulási le­hetőségek. Sokan kíváncsiak a bikali élménybirtokra, vesz­nek részt szekszárdi bortúrá­kon, vagy látogatnak el a Sár­közbe és Pécsre. A betérőket pedig jelenleg Ritzel Zoltán, volt kollégánk természetfotói fogadják. H. E. Étteremből bőséges a választék Meglepően sok vendéglátóhely közül választhat az éhes ven­dég Nagymányokon. A főútvo­nalon pizzéria, étterem, pecse­­nyés és presszó is kínálja ma­gát. Mikor afelől érdeklődtem, hova lenne érdemes beülnöm ebédelni, az Ádám Söröző-Étte­­rem-Pizzériára kaptam egy ja­vaslatot - hát legyen. Kora dél­után, 13 óra körül értem oda. Előttem éppen végzett egy férfi az étkezéssel, így aztán már én voltam az egyetlen vendég, aki enni szeretett volna. Az étla­pon a választék bőséges: leve­sek, tésztafélék, magyaros éte­lek, pizzák mérsékelt áron. Ez utóbbi mellett döntöttem, még­hozzá szalámis feltéttel. Amíg falatoztam, kicsit na­gyobb lett a mozgás. Láthatóan többnyire törzsvendégek tér­tek be a megszokott italukra, és volt, aki jóformán ismerős­ként üdvözölt, mivel nem sok­kal előtte a pincesoron már vál­tottunk néhány szót.' Hanoi E. Hiba lenne azt gondolni, hogy Nagymányokon nincsen sem­mi látnivaló. Sőt, az erre járók nemcsak a bányászathoz kap­csolódó mementókat tekinthe­tik meg, hanem más helytörté­neti emlékek is akadnak szép számmal. A környék pedig ki­rándulásra csábít. Hanoi Erzsébet erzsebet.hanol@mediaworks.hu- A településtábla után rögtön jobbra, ahol a világoszöld pati­ka van, és onnan már látni a tájházat - kaptam meg az egy­értelmű útbaigazítás, amely alapján valóban könnyen meg­találtam a Német Nemzetisé­gi Tájházat Nagymányokon. Itt várt rám Stallenberger Jó­zsef, a gyűjtemény gondozója, hogy megmutassa a helyi sváb­­ság örökségét. Elmondta, hogy a „Glück Auf” Egyesület tag­jai 1976-ban kezdték a gyűj­tést, az épületet viszont, amely jelenleg helyet ad a rendkívül gazdag tárlatnak, csak 1997- ben vásárolták meg. A Német Nemzetiségi Önkormányzat anyagi forrásaihoz mérten ap­ránként újította fel az 1880-as években épült házat, amely ta­lán az utolsó volt a településen, ahol addig nem történt sem­milyen komolyabb átalakítás, korszerűsítés. A gyűjtemény 2008-ban köl­tözhetett a jelenlegi helyére. Stallenberger József kiemelte, hogy szakmai kapcsolatban állnak a megyei múzeummal, Minden adott helyben, ami kell és munkájuk komoly elisme­rése volt, amikor 2012-ben a nagymányoki kiállítóhely ki­érdemelte az Év tájháza címet. A leltárban több mint 1500 tárgy szerepel, ezek mindegyi­ke hely szűkében ugyan nem látható, de így is részletesen megismerheti a látogató a sváb paraszti életmódot és a hozzá­kapcsolódó eszközöket. Első­ként a konyhába toppan be az ember, innen nyílik a töb­bi helyiség: a tisztaszoba és la­kószoba, ahonnan a kamrába lehet tovább menni. Rengeteg ruhát, térítőt, falvédőt aján­lottak fel az emberek a tájház számára, de régi családi ké­pek, imakönyvek, gyermekjá­tékok is láthatóak. Sőt, még az egykori tanítók, a kedves nő­vérek egy-egy tárgyi emléke is megtalálható itt. De minden helyiségben van valamilyen vallási tárgy ezeken kívül is. Mint megtudtam, a nagymá­nyoki svábok nem evangéli­kusok, mint másutt általában, hanem katolikusok. Városias jelleg, falusias vonások Beszédbe elegyedtem az ut­cán egy fiatal növel. Arra vol­tam kíváncsi, milyennek lát­ja Nagymányokot. Elmond­ta, hogy születése óta itt él, és nem is tervezi, hogy elköltöz­zön. Úgy látja, minden adott helyben, ami a mindennapi élethez kell. - Van automata, bank, posta, gyógyszertár. Sok a bolt, a kocsmák pedig nem késdobálók, inkább vendég­látóhelyek, ahol gyakran ren­deznek bálokat - sorolta a nő. Hozzátette, hogy jó a közleke­dés is, ha valami miatt mégis egy másik településre kellene menni, és amióta az ipari terü­leten megnyitott a kábelüzem. azóta munkalehetőség is van. De Nagymányok javára szól az is. hogy „nem pletykás falu". Amin a nő szerint javítani kel­lene, az a régi bányászlakások területe, az ugyanis egy kissé elhanyagolt. tásokkal találkoztam, olyan is volt, aki ismeretlenül is kedvesen köszönt. Akit pe­dig megszólítottam, szívesen szóba állt velem. Utam során megállapítottam: városias vonások és falusi­as jelleg egyszerre van jelen Nagymányokon, és ez nem­csak az épületek révén mutat­kozik meg. A település ugyan­is 2009-ben emelkedett váro­si rangra, de a közbeszédben még mindig gyakran emlege­tik az emberek faluként. A települést keresztül szelő főútvonal mentén alakult ki a központi rész. Itt található ta­karékfiók, posta, vendéglátó­­helyek, trafik, sportcsarnok és művelődési ház, butik, pék­ség, virág-, papír- és ajándék­bolt. Több helyütt visszakö­szön a város bányászati múlt­ja, ugyanis csilléket helyeztek ki, amelyek ma már inkább vi­rágtartóként funkcionálnak. Miután Stallenberger József­fel búcsút vettünk egymás­tól, egymagámban jártam ki­csit az utcákat. Azt azért el kell árulnom, többen meg­nézték, mit is csinál ez az idegen Nagymányokon. Talán az járt a fejükben, hogy mire föl fotózgatok olyan lelke­sen, vagy hogy mi okból jegy­zetelek az utcán menet köz­ben, magam elé mormolva? De nemcsak furcsálló pillan-A pincesor Városnézés: pincesor, bányászlakások, emlékmű A tájházban egyébként rend­szeresen tartanak foglalkozá­sokat gyerekeknek, és fogad­nak csoportokat is. Őket igény esetén Stallenberger József vezeti végig a településen, aki ezúttal az én idegenvezetőm volt. A tájháztól ahhoz az épü­lethez vezetett az utunk, ahol korábban a gyűjteményt tárol­ták. Most a Székely Kör tart ott próbákat, és kezdett va­lami hasonló gyűjtésbe, mint anno a németség. Innen a régi településmag felé haladtunk tovább, ahol többek között a polgármesteri hivatal és az is­kola is van. feljebb pedig az újabb településrész új építésű ingatlanokkal. Elkanyarodtunk a pincesor felé, ahol számos szépen felújított présház és pince csábítja a bortúrára vá­gyó vendégeket. De erre vezet a körmenet útja is búcsú ide­jén. Mi viszont a város másik végét, a szénbánya és az egy­kori brikettgyár környékét vet­tük eztán célba. A hajdani bá­nyászlakások zsúfolódnak itt, amelyeket még most is lak­nak. Idegenvezetőm megmu­tatta a bányászemlékművet is, amely a bányaszerencsétlen­ségben elhunytak nevét őrzi. Nemcsak azok neve olvasha­tó a hosszú listán, akik Nagy­mányokon lelték halálukat, hanem azoké a helybelieké is, akiket valamelyik környék­beli település bányájában ért utol a halál. A bányászemlék­napon, szeptember első vasár­napján minden évben koszo­rút helyeznek el itt. Stallenber­ger Józseftől azt is megtud­tam, hogy a legnagyobb nagy­mányoki bányatragédia 1938 decemberében történt, az ap­rószentek ünnepén, amelyet azóta mellőznek a települé­sen. Akkor 14 ember vesztet­te életét egy sújtólégrobba­nás során. Nagymányokon számos épület élvez helyi vagy országos műem­léki védelmet. A kiemelt építmények közé tartozik a Nepomu­­ki Szent János-szobor, a Szent Vendel-szobor, a római katolikus templom és a plébánia. De helyi védelmet élvez néhány lakó­épület - köztük a tájház az iskola és a két pincesor is, illetve a négy kis kápolna. Képünkön utóbbiak közül ez egyik. H. E. Ritkaságszámba menő fejlesztések történtek a harmincas években Sok családot vonzott a lehetőség Az 1820-as években kezdték ki­termelni a felszín közeli szén­rétegeket Nagymányokon. A szénbányászat fellendülése az 1870-es évektől Riegel Antal bányászmérnök révén indult meg, ő nyitotta meg az első tá­rókat. A Dombóvár-Bátaszék vasútvonal megépülése szintén hozzájárult az erősödéshez. Az igazán nagy fellendülés az 1920-as, 30-as években kez­dődött el. Ekkor épültek a sor­házas, emeletes munkáslaká­sok, és ekkor történt sok olyan fejlesztés, ami újdonságnak számított abban az időben. Pél­dául villanyt vezettek be az in­gatlanokba, csatornahálózat épült, és 1928-ban fedett lelátót húztak fel a sportpálya mellett. Mozija, kaszinója volt Nagymá­­nyoknak, ahol süllyesztett ze­nekari árokból szólt a muzsi­ka. Itt volt a bonyhádi szakkép­ző iskola elődje, a vájáriskola, és a mentőállomást is innen helyezték át Bonyhádra a szén­bányászat 1965-ös megszűné­se után. A ma Újtelepként is­mert városrész ikerházai 1960- ban épültek, mivel a jó kerese­ti lehetőség és a jobb életkörül­mények sok családot vonzottak Nagymányokra. A bánya fény­korában 800 embert foglalkoz­tatott. Az egykori vezetők im­pozáns lakóingatlanja ma már az idősek otthonát foglalja ma­gában. H. E. Az emlékmű a bányaszerencsétlenségben elhunytak nevét őrzi

Next

/
Thumbnails
Contents