Tolnai Népújság, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-17 / 114. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁJUS 17., KEDD Hálátlan gyerek Mauthner Ilona ilona.mauthner@partner.mediaworks.hu Törvényben szabályoznák, milyen mértékű büntetést kapna az, aki nem gondoskodik a szüleiről - olvastam a minap. Az alaptörvényben eddig is benne volt a passzus, de hamaro­san konkretizálnák. A mostani módosítás úgy fogalmaz: a magát ellátni képtelen szülő legminimálisabb kiadásait a gyermeknek - gyermektelen esetén a rokonnak - fedeznie kell. Önmagában az elképzeléssel valószínűleg az emberek többsége egyet is ért, hi­szen általános norma, hogy a gyermek viszonozza a szülői nevel­tetést. De ez a javaslat tartalmaz egy új passzust is, eszerint ha az idős embert a saját gyerek helyett egy másik ember segítené, aki­nek ez nem is kötelező, akkor ő Az állam szeret­ne kitárolni abból, hogy bárkire is költ­sön? jogosan követelhetné a gondos­kodás díját a gyerektől. Ha va­lamilyen szociális intézmény látja el az idős embert, és ő ezt nem tudta fizetni, az összeget a hozzátartozón hajthatnák be. Az ember lánya, amikor ide ér a tájékozódásban, a fejéhez kap: hát, erről van szó. Az állam szeretne kifarolni abból is, hogy bárkit - aki vélhetően végig dol­gozta az életét, fizette az adókat, járulékokat, amíg nyugdíjba nem ment - ellásson a költségén. Fizessenek a gyerekek, a hoz­zátartozók. De mi történik, ha a gyerekeknek erre nincs lehető­ségük? Hiszen ott vannak az ő gyerekeik is, akiket vagy taníttat­ni kellene, vagy segíteni elindulni az életben. Akkor bizony az új szabályozás szerint, beperli az állam a „gyereket”, akinek nyil­ván már csak ez hiányzott az életéből. Kétlem, hogy ettől majd lesz pénze, de arra biztosan jó lesz, hogy a kapcsolata elmérgesedjen az idős szüleivel, ami bizony a békés öregkor megrontója is lehet. Baleset tanúit keresi a rendőrség A képen látható kereszteződésnél történt a gázolás SZEKSZARD Gyalogost gázolt egy személygépkocsi Szekszár­­don, a Barát János és a Tartsay utca kereszteződésénél május 8-án 22 óra 6 perckor. Egy fe­hér színű Opel Astra vezető­je elgázolt egy nőt, majd ada­tainak hátrahagyása nélkül el­hajtott. Az asszony megsérült. A rendőrség kéri, hogy aki lát­ta a történteket, vagy azzal kap­csolatban információval rendel­kezik, jelentkezzen a Szekszár­di Rendőrkapitányságon: hívja a 74/501-100-as telefonszámot, vagy névtelensége megőrzése mellett tegyen bejelentést az in­gyenesen hívható 06-80-555- 111-es „Telefontanú” zöldszá­mán (hétfő-csütörtök: 8-16, pén­tek: 8-13), vagya 112-es közpon­ti segélyhívó telefonszámon. A Szekszárdi Rendőrkapi­tányság Közlekedésrendésze­ti Osztálya eljárást indított az ügyben segítségnyújtás elmu­lasztása vétség gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. 1.1. Új hajó, pontosabban uszály foglalta el a Botel Admirál ta­valy megüresedett helyét. Rá­adásul a Dunaföldvári Vízi­sportkör Egyesület kikötőpon­tonja nem is árválkodik sokáig egyedül a parton, rövidesen ér­kezik egy újabb egység, hogy teljes legyen az új vízi bázis. Vida Tünde vtunde67@gmail.com DUNAFÖLDVÁR Sokan kísérték figyelemmel a szépen felújított uszály érkezését az elmúlt na­pokban, pedig az igazi látvá­nyosság nem is ez volt, hanem az, amikor Dunaújvárosig szá­razföldön „utazott” a 47 ton­nás monstrum. Süveges József, a tulajdonos Dunaföldvári Vízi­sportkör Egyesület elnöke azt mondta, le kellett vágni a felépít­mény felső részét, mert nem fért el az autópálya felüljárói alatt. Egykor a Felső-Tiszát járva szá­raz árut szállított a földváriak új kikötőpontonja, amely Tisza­­lökön nyerte el mostani felújított formáját. Kézenfekvőnek tűnne, hogy vízi úton szállítják, de az bonyolult és drágább lett volna a szárazföldi megoldásnál, mert Szerbián keresztül tudta volna csak megtenni az utat tenger­nyi engedély birtokában. Sok óra társadalmi munka vár még a vízisport egyesület tagjaira, mire eltüntetik a vá­gás, illetve hegesztés nyoma­it, de Süveges József szavaiból úgy tűnik, készek időt, fárad­ságot áldozni a közös célért. Sőt pénzt is, hiszen a ponton és a néhány hét múlva érkező második egység, egy kétszin­tes tanyahajó súlyos milliók­ba került. A költségeket az elő­ző egyesületi állóhajó eladásá­ból, tagi hozzájárulásból, ado­mányból és az önkormányzat támogatásából fedezték. A legendás Botel Admirál - ami Adolf Hitler ajándéka volt Horthy Miklósnak - negyven éve került a Duna-partra, vált a város szerves részévé, a vízi élet központjává. Sajnos meg­öregedett a hajótest, javítása te­mérdek pénzt emésztett volna fék Az egyesület mindent elkö­vetett, hogy rendbe hozza - már csak történelmi kötődése miatt is -, de tavaly kénytelenek vol­tak meghozni a döntést: elbont­ják a hajót. Szomorú momen­tum volt a Botel Admiráltól va­ló megválás, de - úgy tűnik - a történet happy enddel ér véget. Pályáznak Állóhajó, kikötési lehetőség nélkül nincs vízi élet. A Bo­tel Admirál helyett egy min­den, Dunát járó személyha­­jó fogadására alkalmas kikö­­tőkomlpexumot hoznak lét­re. Az egyesület mögött áll az önkormányzat, amely - mint Horváth Zsolt polgármester elmondta - mindent elkövet a Duna-part rehabilitációjá­ért. Erre a célra egy pályáza­tot nyújtottak be, amelyben több más civil szervezet mel­lett a vízisportkörrel is együtt­működnek. Ha nyernek - ami néhány héten belül kiderül -, még idén megvalósulhatnak álmaik. Ha nem, akkor is meg fogják csinálni, mondta Süve­ges József. Hozzátette, persze akkor több időre lesz szükség. Két rendezvényterem lesz a bázison Az már biztos, hogy a 47 ton­nás, 27 méter hosszú, 5,5 mé­ter széles ponton nem soká­ig áll magányosan, egy hóna­pon belül újabb úszómű vesz­tegel a földvári partnál, meg­érkezik az a valamikor Bala­­tonfüreden épített tanyaha­jó, amelyet Csepelen újítanak fel teljes körűen. A munkála­tok és a műszaki vizsga után a ponton mögé kerül, s vár­ja az egyesületi tagokat, illet­ve a vendégeket. Süveges Jó­zsef azt mondta, egyre élén­­kebb a vízi turizmus. Már most tárgyalnak budapesti személy­hajózással foglalkozó vállalko­zásokkal. Horváth Zsolt polgár­­mester abban bízik, hogy meg­állnak majd a hajók, s a turis­ták megnézik a város értéke­it, megkóstolják borait. A pá­lyázat egyebek között kerék­párok beszerzésére is vonat­kozik, ami a városnézést köny­­nyítené meg. Ez - mint a sport­kör elnöke mondta - nem az ő asztaluk. Az viszont igen, hogy az új bázison mindent bizto­sítanak, amire a vízen uta­zóknak, túrázóknak szüksé­ge lehet. Lehetőség lesz üzem­anyag és víz felvételére, tisz­tálkodásra és főzésre, kiépíte­nek egy vízimentőbázist, áram felvételét és vezeték nélküli in­ternetet is biztosítanak. A bá­zison, amit egy balatonfüredi mérnökkonzorcium tervezett, lesz egy nyolcvan, a tetőtérben pedig egylOO fős rendezvény­­terem, valamint egy napozóte­rasz is. AII. világháború utáni lakosságcserét elszenvedettekre emlékeztek a Felvidéki Magyarok Találkozóján Új otthonra leltek a kitelepített családok BONYHÁD „Emlékezésből él az ember, s múltból él az emléke­zet”. Báró Eötvös József szava­ival kezdte beszédét Filóné Fe­­rencz Ibolya, Bonyhád polgár­­mestere hétfőn, a Felvidéki Magyarok Találkozóján. Mint mondta, az Országgyűlés 2012. decemberében fogadta el - töb­bek között Potápi Árpád János, a térség országgyűlési képvise­lőjének javaslatára -, hogy ápri­lis 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen. Ám Bonyhádon már jóval ré­gebb óta, 1998-tól tartanak meg­emlékezést a tiszteletükre. A vá­ros ugyanis 76 kitelepített csa­lád 296 tagjának lett az új ottho­na mintegy hetven éve. A polgármester emlékezte­tett: a csehszlovák nemzetállam megvalósulását célzó Benes-dek­­rétumok nemcsak állampolgár­ságuktól fosztották meg a ma­gyarokat, németeket, hanem emberi mivoltukban is megaláz­ták őket. Az akkori magyar kor­mány ellenezte a lakosságcserét, de a nagyhatalmak nyomására mégis aláírta az egyezményt. így 1947. áprilisától 1948. decembe­réig közel 90 ezer szlovákiai ma­gyart telepítettek Magyarország­ra, és 72 ezer szlovák települt át Csehszlovákiába. A megemlékezésen Csomó Magdolna tardoskeddi nyugal­mazott tanítónő idézte fel, gye­rekként hogyan élte meg az ese-Filóné Ferencz Ibolya elmondta: 76 családot telepítettek Bonyhádra ményeket. - Átment a határ a fejünk fölött - fogalmazott. Egy nap, ’47 februárjában katonai te­herautó jelent meg a házuk ud­varán, felpakolták és elvitték a családokat a vasútállomás­ra, ahol vagonokba szállíttatták az embereket, hogy kényszer­­munkára vigyék őket. Csomó Magdolnáék családja jó hely­re, cseh részre került, ahol se­gítettek nekik. Sokaknak azon­ban Magyarországra kellett to­vább menniük. Magdolnáék pe­dig végül visszatérhettek Tar­­doskeddre. A megemlékezés végén a Völgységi Múzeum falán lévő emléktáblánál koszorúkat he­lyeztek el. H. E. Leszármazottak A múzeumnál tartott megemlé­kezésen a Felvidékről Bonyhád­ra telepített családok leszárma­zottai adtak műsort. Máté Lara és Horváth-Máté Márk énekelt, Baranyai Hanna Lili pedig sza­valt. Kemény Jánosné és Sinkó­­né Erdősi Gyöngyi is elmondott egy-egy verset, a Bonyhádi Fel­vidék Kórus, a Fehér Akác Asz­­szonykórussal is kiegészülve énekelt. A kulturális program a művelődési házban is folytató­dott, ahol többek között a tar­doskeddi Szemerényi Károly Magyar Tanítási Alapiskola ta­nulói is színpadra léptek.

Next

/
Thumbnails
Contents