Tolnai Népújság, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-04-03 / 13. szám

g INTERJÚ 2016. ÁPRILIS 3., VASARNAP Ördög Nórának a gyerekek körül forog az élete. Két sajátja mellett a Kismenők útját is egyengeti a képernyőn személyes történeteivel pp éL vTJ _ Vr?’ _fCC!) ■ WiWJ J\a Lrú *F iE * Ir^:'^j/r\ \ L (öl íC J2Aj~y\.^\l „Ez a műsor tényleg nagyon magával ragadott. Az, hogy nemcsak műsort vezetünk Tinával, hanem csapatkapitányként folyamatosan nyomon követjük a gyerekekkel a történéseket, belelátunk az életükbe és megismerjük őket, nagyon hálás és izgalmas feladat Nóri néninek hívják a Kis­menők versenyzői Ördög Nó­rát, aki azt mondja, rengete­get tanult a saját gyerekei­től az elmúlt években. Ennek is köszönheti, hogy most azt mondhatja, minden úgy jó az életében, ahogy van. Fábos Erika- A héten ismét átvehette a leg­jobb női műsorvezetőnek járó el­ismerést. Számított erre?- Váratlanul ért, mivel tavaly is megkaptam, most az esélyte­lenek nyugalmával mentem a gálára. A legfontosabb nyilván a produkció és az, hogy a nézők, a közönség szeresse, amit csiná­lunk, de azért az nem őszinte, aki azt mondja, hogy nem szá­mít a szakújságírók és a szak­ma véleménye. Akár jót, akár valami negatívat írnak, odafi­gyelek rá. Az pedig nagyon jó érzés, ha azt mondják, hogy te voltál a legjobb női műsorvezető idén, és erről szólhat egy estém.- Van olyan, ami bántja vagy ép­pen előrébb vitte, amit másként csinál a képernyőn éppen egy negatív kritika miatt?- Minden vélemény előrébb vihet, még az is, ami rosszindu­latból születik, mert lehetőséget ad észrevenni valamit, ami me­net közben fel sem tűnik. A tele­víziós műsorkészítés, főleg egy élő műsor, az egy olyan sodró, érzelmekkel teli helyzet, amit az ember teljesen átél. Sokszor kontrollálni sem képes. Furcsa látni, hogy amit én valahogyan megélek, azt mások mennyire másként értékelik. Szóval szá­momra minden kritika egy tü­kör, amiben más szemszögből, nézőpontból láthatom önma­gam. Azon azért még mindig meglepődöm amikor azzal jön­nek, hogy megjátszott az őszin­teségem és mesterkélten mézes­mázos vagyok. Mintha nem is feltételeznék, hogy valaki va­lóban lehet kíváncsi, lelkes és kedves a képernyőn.- Tanulsá­gosak ezek a visszhangok, más kérdés, hogy változtatni persze nem nagyon tud az ember. Tény­leg annyira az adott történés ha­tározza meg a reakciókat, hogy nehéz lenne másként csinálni. Ha valamit megtanultam erről a szakmáról, az leginkább az, hogy a műsorvezető akkor teszi a legjobbat egy produkciónak, ha nemcsak nagyon erősen és stabilan a kezében tartja a tör­ténéseket, de gyorsan és feszte­lenül alkalmazkodni is képes, igazi kötőszövete a műsornak, hiszen ez adja meg a ritmusát, a hangulatát egy adásnak.- Ön szerint mitől jó egy műsor­vezető?- Én az őszinteségben hiszek, tehát szerintem attól, ha a legin­kább természetes énjét tudja ad­ni a kamera előtt is. Kell, hogy a személyiségében legyen vala­mi érdekes, amitől nem mind­egy, hogy ő áll ott, vagy valaki más. Aztán persze ha elég sokat van valaki képernyőn, az évek során ki is alakul egy kép róla. Tőlem például a spontánabb, ki­csit fiúsabb poénok rögtön kive­rik a biztosítékot, ha néha lazáb­ban viselkedem. A női műsorve­zetőkkel amúgy is kevésbé elné­zőek az emberek nálunk, mint a fiúkkal.- Akkor az szerencsés, hogy nem egyedül, hanem Tinával pár­ban vezetik a Kismenőket. Most először dolgoznak együtt. Milyen a közös munka?- Remek. Amikor az ember egyedül vezet egy műsort, ak­kor egyszerre kell szórakozta­tónak, mértéktartónak és igaz­ságosnak lenni. Olyankor na­gyobb a felelősség, úgyhogy az első próbák után rögtön mond­tam is, hogy én letettem a sú­lyokat. A szórakoztatásról Til- la gondoskodik, nekem annyi a dolgom, hogy veszem a labdá­kat, felpattanok a hangulathul­lámok tetejére, és élvezem a mű­sort. Ő például egy igazi extrém figura, a személyiségéből fakad, a természetének a része a telje­sen spontán humor, és a nézők el is várják ezt tőle. Óriási do­log, hogy vele dolgozhatok. Egy nagy pipa a listámon, az egyik fontos szakmai álmom vált va­lóra.- Ha ezt említi: nagy visszhangot váltott ki, amikor felállt és eljött az RTL-től. Megérte, teljesült, amiért akkor váltott?- Csupa olyan dolgot csinál­hatok, amit szerettem volna, és úgy érzem, az is sikerült, amiért tulajdonképpen megtettem azt a lépést, újra tudtam fogalmaz­ni magam ebben a közegben, ami rengeteg új energiát adott.- Tévét mennyit néz?- A mostani életem elég rend- szertelen ahhoz, hogy jó tévéné­ző legyek, de az induló műsoro­kat személyes kíváncsiságból és a szakmai érdeklődés miatt is mindig megnézem.- Van azért kedvenc műsora a té­vében?- Néhány sorozat, amit per­sze nem a tévében nézek meg, hanem amikor az időnk engedi, éjszakánként tömbösítve és a Sztárban sztár. Az elmúlt évek legszórakoztatóbb televíziós műsorának tartom.- A Kismenők mennyire ked­venc?- Amiben éppen aktuálisan benne vagyok, az egyértelműen szerelem, de ez a műsor tény­leg nagyon magával ragadott. Az, hogy nemcsak műsort ve­zetünk Tillával, hanem csapat- kapitányként folyamatosan nyo­mon követjük a gyerekekkel a történéseket, belelátunk az éle­tükbe és megismerjük őket, na-. gyón hálás és izgalmas feladat.- Gyerekként mennyire volt va­gány? Mondjuk belefért volna, hogy jelentkezzen egy ilyen te­hetségkutató műsorba?- Magamtól talán nem, de so­kat biztatni sem kellett volna. A magam korabeli vagánysága- im megvoltak, versenytáncol- tam, szavalóversenyekre jártam. Persze irtózatosan iz­gultam, de mentem és csinál­tam.- Mondjuk ha Mici pár év múlva menne, engedné?- Ha azt látnám, hogy ez belő­le fakad és szeretné, persze. Ós­di hozzáállásnak tartom azokat a hangokat, hogy rettegve óv­ni kellene a gyerekeket az ilyen versenyhelyzetektől. A mai gye­rekeknek e nélkül is tele van versengéssel az életük, itt a mű­g sorban minden arról szól, hogy T nekik jó legyen, és nagyon hasz­£ nos tud lenni a későbbi életük­ben egy ilyen kaland.- Az, hogy Mici miben tehetsé­ges, már látja?- Óriási felelősség szülőként észrevenni, hogy mi az, amiben jól érzi magát egy gyerek, ami­ben támogatni érdemes. Mici most éppen rajzolni szeret. És nagyon jól táncol, de énekelget is szívesen. Vencel még csak másfél éves, de hatalmas bele­éléssel püföl. Jó ritmusérzéke van, egyelőre úgy néz ki, dobos lesz.- Nagyon más kétgyerekes anyu­kának lenni?- Érdekes, de két gyermekkel sokkal nyugodtabb és kiegyen­súlyozottabb vagyok, mint ami­kor még csak Mici anyuká­ja voltam. Teljesen másként tu­dok megélni bizonyos helyzete­ket. Micinéi még nagyon töké­letes akartam lenni, Vencellel már sokkal lazább, ösztönösebb minden.- Mi az, amit az anyaságból ta­nult?- Rengeteg türelmet mások­hoz és önmagamhoz is. De ön­ismeretet, alkalmazkodást, ha­tékony problémamegoldást is. És gondolom, ez a kisgyerekes anyukáknak ismerős lesz, hogy hogyan növesszek pluszkarokat és hogyan legyek egyszerre mi­nimum három helyen. Másrészt minden más zárójelbe került a családon kívül. Megváltoztak a fontossági sorrendek. Tény­leg mindent felülír, minden cé­lomat, még a szakmai döntése­imet is ők motiválják, hogy ne­kik jó legyen.- Pozitív - Tudom, hogy egy­szer anya leszek címmel jelenik meg nemsokára a könyve, amit a gyermekért folytatott küzdelmé­ről, a meddőségről írt. Miért gon­dolta úgy, hogy vállalkozik erre?- Első körben nem az én ötle­tem volt, a kiadó keresett meg, és rövid gondolkodás után azért mondtam igent, mert úgy érez­tem, hogy ezzel a témával való­ban dolgom van, igazán tiszta szívvel és komoly tapasztalat­tal tudok segíteni a sorstársa­imnak. Küldetésemnek érzem, hogy kiálljak a meddő nők mel­lett, hiszen pontosan tudom, mi­lyen azt érezni, hogy kevesebb és hibás vagyok és milyen félni, hogy ez talán örökre így marad. Már akkor, amikor először el­meséltem a történetünket - azt, hogy a férjemmel három és fél év és három sikertelen lombik után válhattunk szülővé -, na­gyon sok személyes történet in­dult el felém. Özönlöttek a leve­lek, a hívások, sok olyan köze­li ismerős nyílt meg, akiről nem is tudtam, hogy ugyanabban a cipőben jártunk. Azontúl, hogy megírtam, ami velünk történt, találkoztam nagyon jó orvo­sokkal, szakemberekkel, akik elmondják, szerintük mit te­het egy nő azért, hogy a fogan­tatás, egy lombikprogram sike­res legyen. Aranyrecept persze nincs, mindenkinek a saját út­ját kell végigjárnia, de ehhez azt gondolom, hogy sok segítség van a könyvben.- Önnek mi volt, ami a legtöbbet segített?- Az, hogy a férjemmel ez kö­zös ügyünk volt, amiben ő na­gyon higgadt tudott maradni, és ez engem is a valóságban tartott, nem hagyta, hogy rosz- szabbnak lássam’ a helyzetet, mint amilyen, segített, hogy észrevegyem az életünkben a jót is, ne csak a sikertelenségre fókuszáljak. A személyiségem­ből fakadó dacosság mellett ne­kem ez kellett ahhoz, hogy so­se veszítsem el a hitemet, min­dig észrevegyem a következő kapaszkodót. És nagyon sokat segített Almási Kitti pszicholó­gus is, aki a barátom, és a har­madik lombik után olyan félel­meket bányászott ki a tudatalat­timból, amiről soha nem hittem, hogy létezhetnek.- Két gyerek, sok feladat. Mi a ti­tok, mitől működik jól a házas­ságuk?- Sok munkát kell beletenni egy kapcsolatba akkor is, ha lát­szólag önfenntartó, ezt nem sza­bad elspórolni. Muszáj megte­remteni a csak kettőnkről szó­ló intim pillanatokat is a gyere­kek mellett. Mindketten nagyon hiszünk ebben. Szerencsére en­gem nem visel meg olyan na­gyon az éjszakázás, ráadásul ki­fejezetten jó alvók a gyerekeink, úgyhogy este, miután ágyba tet­tük őket, van legalább 4 óránk csak kettőnkre. Ilyenkor közö­sen vacsorát csinálunk, megné­zünk egy filmet, vagy csak be­szélgetünk, és időnként nagy­szülői segítséggel elszökünk éj­szaka mozizni, vagy egy étter­mi vacsorára is. Olyan még nem volt, hogy egy egész éjszakás kimenőt kértünk volna mind­ketten, beszéltünk már róla, de még nem jött el az ideje.- Sokat, sokféle feladatban lehe­tett látni már a képernyőn. A jö­vőről hogyan gondolkodik, szak­mailag, van olyan új kihívás, ami­re még vágyna?- Ez, ami most van, számom­ra az abszolút csúcs, lubicko­lok a feladatokban. A pályán és az életkorom szerint is ezek­nek a nagy, hétvégi szórakozta­tó show-műsoroknak van itt az idejük. A legszuperebb dolog, hogy csinálhatom, és közben van egy csodálatos családom is. Ha valamit nagyon megtanul­tam az elmúlt években, az ép­pen az, hogy az a legfontosabb, ami akkor, ott történik velem. Szeretném minden örömét ki­élvezni annak, ami most van, csak ez számít. Névjegy: ÖRDÖG NÓRA 1981. szeptember 8-án szüle­tett Szegeden. PÁLYÁJAT egy szegedi kábeltele­víziónál kezdte, ezután került az RTL Klubhoz gyakornokként. A Budapesti Gazdasági Főisko­lán szerzett diplomát. televíziós szereplése a Top of the pops című zenei műsor­ban volt, majd a Kölyökklub mű­sorvezető-szerkesztője, és a Mo- ziklub szerkesztője lett. EZT KÖVETTE a Reggeli, a Szom­bat esti láz, majd a Csillag szü­letik és az X-Faktor című tehet­ségkutató show háziasszonya volt. 2014- BIN, 13 év után igazolt a TV2-höz, ahol a Rising Star című tehetségkutató műsorvezető­je lett. 2015- BEN Az ének iskolája című gyerek tehetségkutató műsort vezette. Ezután A kocka című vetélkedő műsorvezetője lett. 2016- BAN a Kismenők című gye­rek tehetségkutatót vezeti. FÉRJE: Nánási Pál. GYERMÉKEflt; Mici és Vencel. J

Next

/
Thumbnails
Contents