Tolnai Népújság, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-02 / 77. szám
2016. ÁPRILIS 2., SZOMBAT \ RIPORT 11 Ignéczi Adám Kalandok Grönlandtol a hetezer meteres vulkánig Született: 1991. február 5. Iskolák: Farmosi Általános Iskola. Verseghy Ferenc Gimnázium - Szolnok, Eötvös Loránd Tudományegyetem - Budapest (földtudomány BSc. geográfus MSc), University of Sheffield - Sheffield. Nagy-Britannia (geográfia PhD) Foglalkozás: a University of Sheffield doktori hallgatója Kutatási területek:- éghajlatrekonstrukciós módszerek:- egykori kárpáti eljegesedések rekonstrukciója;- a grönlandi jégtakaró hidrológiai és dinamikai viszonyai;- tundra és sivatagi környezet vizsgálata a Száraz-Andokban Magashegyi vulkánt és grönlandi gleccsert is kutat a szolnoki Ignéczi Ádám. A „magyar eszkimó” azt mondja, pihent agy kell ahhoz, hogy valaki terepi kutatónak álljon, munkáját mégis élete legnagyobb kalandjaként éli meg. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK/NAGYVILÁG Azok, akik a chilei 6 ezer 893 méter magas Ojos del Saiado hegyen tartózkodnak, nemcsak a sokszor mínusz húsz fokkal, hanem az állandó, olykor száz km/h-s szelekkel is dacolnak. A rendkívül száraz hegyre minden csepp vizet maguknak kellett felvinniük az elszánt hegymászóknak, akiket egy cél vezérel: feljutni a csúcsra, Földünk legmagasabb vulkánjára.- Mi azonban nem ezért utaztunk ki Dél-Amerikába - meséli Ignéczi Ádám. Az ELTE-n végzett geográfus nemrégen tért haza a Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedícióról, Chiléből, az Atacama-sivatag fennsíkjáról. A dr. Nagy Balázs vezette négyfős expedíció az örök fagy változását, a víz jelenlétet és a környezet átalakulását vizsgálta az Andok több magassági szintjén - 4 ezer 200 métertől 6 ezer 893 méterig.- A kutatások még 2012-ben indultak, akkor telepítettek oda kollégáim különböző műszereket, melyek azóta folyamatosan dolgoznak. Mi pedig kétévente ellenőrizzük ezeket az eszközöket, valamint továbbiakat is telepítünk, hogy újabb és újabb adatokhoz jussunk - magyarázza a kutató, hozzátéve, ez a hegy több „leggel” is büszkélkedhet. Itt van például a világon a legmagasabb pont, ami állandóan jégmentes, nem véletlen, hogy itt döntötték meg az autós-terep- járós és a biciklis magassági rekordot is, 6 ezer 700 méterrel. Kincs minden csepp víz- Amúgy pedig kétszázötven kilométeres körzetben egy lélek sem él errefelé. Még a határ- állomást is áttették nyolcvan kilométerre a valós chilei-argentin határtól egy olyan helyre, mely már „élhetőbb”. A térség leginkább egy holdbéli tájhoz hasonlít, vagy talán a Mars felszínéhez - bólogat a kutató. - Minden csepp vizet mindenkinek magának kell felvinnie. Előre gondosan kiszámoltuk mi is, hány napot leszünk ott, naponta mennyi folyadékra van szükségünk. Végül háromszáz liter vizet vittünk magunkkal, amit egy chilei szupermarketben vásároltunk. Hatliteres ballonokat vettünk, mert ha egy eltörik belőle, csak hat liternek mondhatunk búcsút. Érdekes, hogy bármennyire is száraz volt a levegő, a napi két liternyi víz elfogyasztása is kínkeserves volt. Az evés már kicsit jobban ment, persze, ha sikerült eltalálnunk a lenti boltban, hogy mit rejt a konzervdoboz. Merthogy spanyolul egy szót sem tudok, úgy tettem bele a bevásárlókocsiba a kajákat, hogy fogalmam sem volt, mi is az - nevet Ádám, hozzátéve, a hegy alján még „luxuskörülmények” között éltek: volt paradicsom, avokádó, tojás és narancs, de ezek elfogytak egy hét alatt. Fent, a hegyen főleg zacskós tésztás leves, zabkeksz, tonhal- és babkonzerv volt a menü. Már aki bírta a babot.- Emlékszem, mennyire vártuk az „új” expedíciók feltűnését, akikkel sikerült mindig „barte- rezni” valami olyan ételt, ami nekünk már nem volt. Nagyon jólesett a két hét zacskós leves után például a friss dinnye. Vagy a másfél kiló brazil marhahús - bólogat a fiatalember, aki nem csak az egyhangú táplálkozást bírta egészen jól, de a sokszor mínusz húsz fokos éjszakai és a mínusz öt fokos nappali hideget is. Persze, felvetődik a kérdés, ilyen hőmérséklet mellett (és víz hiányában) hogyan oldották meg a kutatók a tisztálkodást Egy hónap, egy fürdés r Leginkább sehogy - neveti el magát a kutató, hozzáfűzve, ebből a szempontból nem is baj, hogy nem volt nő a csapatukban... persze a nedves törlőkendőt azért elővették. Ádám már a harmadik nap megtanulta, hogy a kendőket szigorúan a hálózsákban kell tartani, hiszen a szabadban hagyott, kővé fagyott papírokat igen kellemetlen használni egy sietős reggeli „akció” közben...- Egyik alkalommal viszont egy sós tó láttán elkapott bennünket valami fékezhetetlen vágy, hogy megmártózzunk benne. 4 ezer 500 méteren voltunk. Mivel ez egy vulkáni terület, harmincöt-harminchat fokos források töltik fel a legtöbb tavat. Ezeknek a meleg forrásoknak a langyos vizében fürödtünk, persze ádám- kosztümben. Amíg benne ültem, nem is volt semmi gondom, ám kétszer is meg kellett gondolnom, ki akarok-e menni a nulla fokba és a szélbe. Szóval, nem áldozat nélküli volt a kényelem. A kutatók nap mint nap magányos farkasként dolgoztak a vulkánon, mindenkinek megvolt a maga feladata. Az alsóbb szinteken még a sós tavak mellett élő flamingókkal tudtak „társalogni“ az utazók, magasabban találkoztak még sivatagi rókákkal és a lámák kistestvérével, a vikunyák- kal, de négyezer méter fölött már csak a piciny tavakban élő baktériumok nyújtottak nem túl izgalmas társaságot. Terepmintás kispárna- A legmagasabb táborhelyen, hatezer méteren viszont volt egy vendégünk: egy ugróegér, aki sajnálatos módon mindenképpen a sátrunkban szeretett volna élni. Vélhetően valamelyik expedícióval juthatott fel ilyen magasra, és a maradékokon élt. Nem voltunk vendégszeretőek vele - árulja el Ádám, akinek bár az idei volt az első alkalom, hogy üyen magasságban járt és dolgozott, ám a hideg nem érte váratlanul: éppen egy éve ugyanis sarkvidéki kutatáson vett részt.- Méghozzá Grönland nyugati szélén, a sarkkörtől nem messze, a jégtakaró peremén. A grönlandi légitársaság speciális repülője szállított oda bennünket, néhány láda zöldséggel és húsfélékkel együtt. Merthogy arrafelé nincsenek ám utak a települések között, csak röpködni lehet, hajózni meg motoros szánnal közlekedni. Szóval, ha valami elfogy a helyi szupermarketből, repülővel, esetleg hajóval lehet az új árut odavinni. Ennek megfelelőek az árak is... Egy kétszáz fős, már nem működő amerikai légitámaszponton laktunk, betonelemekből összeszerelt, kétszintes házakban. Teljesen önálló ez a csöppnyi település, van postahivatala is, no meg kocsmája, amit szerintem az éppen ott tartózkodó, NASA-program- ban részt vevő amerikai katonák tartottak el. Azok a katonák annyira katonák voltak, hogy nemcsak a ruhájuk, meg a hátizsákjuk, hanem a takaró- és kispárnahuzatjuk is terepmintás volt. Estefelé állandóan a Trónok harcát nézték, pár nap alatt pedig a környék összes rénszarvasagancsát a szobájukba gyűjtötték. A csönd bántó is tud lenni Ádám egy új műszert, egy kisméretű jég- és fóldradart próbált ki brit kollégáival Grönlandon.- Két héten keresztül huzigáltuk négyen a radart reggeltől estig a jégtakarón, ületve a jégtakarót szegélyező üledékeken. Bőven volt időnk a méricskélésre, mert hatkor már világos volt, de még este 11-kor is jól lehetett látni a szabadban. Nem volt túl mozgalmas a munkánk. Megesett, hogy egy órán keresztül egy helyben álltam a szélben és az olvadékvízben, ami egy idő után aztán tömbbé fagyott a zoknimon, bakancsomon és a hágóvasamon. Merthogy teljes hegymászófelszerelésben mozogtunk, beülővei, jégcsákánnyal, kötélpartiban. Mindig össze voltunk kötve, hiszen a rejtett gleccserhasadékokba könnyű belepottyanni. Azért szurkoltam, hogy ha lehet, inkább én zuhanjak, mert a többiek legalább meg tudtak volna fogni, ám ez fordítva nem biztos, hogy ment volna.- Munka közben nem sokat beszéltünk egymáshoz. Ekkor figyeltem fel arra, hogy a csönd milyen bántó is tud lenni. A legnagyobb esemény az volt, amikor elhúzott felettünk egy károgó madár. Néha még féltem is... főleg a jegesmedvék feltűnésétől, akiket ha megláttam volna, ott helyben elkapott volna a frász. Az északi fény viszont mindig lenyűgözött, megesett, hogy pizsamában-kabátban rohantam ki a ház elé, hogy megpillantsam, és örökre az emlékezetembe véssem a színes, gomolygó felhőket. Kutató vagyok, és talán a világ egyik legszerencsésebb fickója is, akinek megadatott, hogy a munkája egyben élete legnagyobb kalandja is legyen. Ádám geoelektromos mérést végez 4400 méteren, az Atacama-fennsíkon A fiatal kutató a grönlandi jégtakaróból érkező Russel-gleccsernél. A látványos jégfalat a nyáron itt elhaladó folyó alámosása alakította ki.
