Tolnai Népújság, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-03-05 / 10. szám
0 INTERJÚ 2016. MÁRCIUS 6., VASÁRNAP A zenész szerint a rock and rollból kiöregedni nem lehet, csak belehalni. Mindig igyekezett megfelelni, de úgy látja, ez semmiben sem sikerült / / •« / FOGY A FÉNY ES TERJED A SÖTÉT „Az elmúlt 25 évben úgy érzem, mintha egyre fogyna a fény és terjedne a sötétség” - mondta lapunknak adott interjújában Bródy János, aki egy hónap múlva lesz 70 éves. Ráadás című új CD-je és közelgő születés- napi koncertje kapcsán mesélt a szexuális forradalomról, Koncz Zsuzsáról, a rendszerváltás csalódásairól, Göncz Árpád temetéséről és Cipőről, akiről búcsúdalban emlékezett meg új lemezén. Csejk Miklós- A Ráadás című legújabb lemezének az Újra ősz van már című dalában szerepel ez a nem túl vidám versszak: „Hát letettük végül a fegyvert / beláttuk, nem nyerhetünk / Az idő eddig velünk volt / de most már ellenünk.”- Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, amelyet András Ferenc filmje nyomán „A nagy generációnak” neveztek el. Egész nemzedékem számára meghatározóak voltak a 60-as évek diákmozgalmai, szellemi áramlatai, aminek egyik demonstratív üzenethordozója volt a rockzene. Akkoriban azt gondoltuk, hogy egy olyan forradalom kezdődött, amely minden eddigi forradalomtól eltérően nem használ erőszakot, de semmiféle erőszak nem tudja megakadályozni a győzelmét. Úgy tűnt, hogy liberális parlamenti demokráciát akarnak a világ társadalmai, és már csak idő kérdése, hogy mindenhol megvalósuljon.- Nem ez lett.- A generációmnak kiábrándulás volt, amikor kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű. Hiába értenek abban egyet a nemzetek, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglalt eszmény megvalósítására törekedni kell, a megvalósítás illúzió marad.- A rendszerváltás idején még megvolt a hit.- A két rendszerváltó párt tagjai még a 80-as években látszólag kézfogásnyi távolságra voltak egymástól. Emlékszem, az első szabad választás előtt, a Rakpart Klubban még arról szólt a beszélgetés, hogy tulajdonképpen mindegy, ki nyeri meg a választást, úgyis együtt fogják létrehozni ezt az új magyar társadalmat. Aztán kiderült, hogy nem együtt, sőt egymás ellen dolgoznak. Ennek felismeréséből született a Kockázatok és mellékhatások című albumom. De remény még ekkor is volt.- Mikor tűnt el?- Amikor elkezdték a fiatal „demokraták” lebontani a demokratikus intézményrendszert. És amikor nekimentek a sajtószabadságnak. Küzdöttem én is ezek ellen a folyamatok ellen, sok tömegdemonstráción vettem részt. Gondolataimat az Illés szekerén című albumomban összegeztem. Ezen még voltak lelkesebb dalok. Aztán egyre többször került elő társasági beszélgetéseken az a gondolat, hogy „ezek ugyanazok”. Hogy az új hatalmi elit ugyanúgy viselkedik, gondolkodik, mint a rendszerváltás előtti hatalmi elit.- Göncz Árpád temetésén ott állt egy gitárral Koncz Zsuzsa mellett, és előadták búcsú gyanánt a leghíresebb Bródy-szerzeményt: Miért hagytuk, hogy így legyen.- Egy korszak véget ért akkor. Göncz Árpáddal a rövid távú változás reményét is temettük. Személye egybeforrt a 3. Magyar Köztársasággal. Szeretném hinni, hogy „lesz még Magyar Köztársaság”, bár a jelenkori folyamatok nagyon elkeserítőek. Az elmúlt 25 évben, úgy érzem, mintha egyre fogyna a fény és terjedne a sötétség.- Új lemezén szerepel egy dal, a Nyáréjszakán a 67-es úton, amelyet Bódi László Cipő emlékére írt. Ezt három évvel ezelőtt Koncz Zsuzsa énekelte, most ön is ráadásképpen.- Nagyon közel voltunk egymáshoz. Zenei ambíciójával először nálam jelentkezett. Egyetemi színpadi estjeimre többször meghívtam vendégelőadónak. Aztán megalapította a Republikot, nagyon jó számokat játszottak. Egy visszahúzódó, szemérmes fiú volt, aki amikor fölment a színpadra, személyiséget váltott. Amikor írt egy új dalt, mindig nekem mutatta meg először, a lemezeire ráírta, hogy köszönet Bródy Jánosnak. Nem lehetett rábeszélni a szívtranszplantációra. Fatalista fiú volt, azt mondta, hogy ő nem akar más szívével élni. Egyébként is neki „ebből már elég”. Brody János műszaki pályára készült, de kiskamaszként megismerkedett a gitárral, | s ez megváltoztatta az életét- Ugorjunk vissza a zenei pályája kezdetére, a hatvanas évek forradalmaihoz. Ekkor sok olyan maradandó társadalmi változást alapoztak meg a fiatalok, amelyek a mai napig megmaradtak. Ilyen a női egyenrangúság kérdése, a modern családmodell és a szexuális forradalom.- Szerintem a legjelentősebb változást az életünkben a fogamzásgátlás elterjedése jelentette a 60-as években. A családtervezés lehetősége alapvetően változtatta meg mindazokat az életformákat és társadalmi, erkölcsi szokásokat, amelyek gyakorlatilag arra épültek, hogy a nőket minél szigorúbb szabályok közé szorítsák, leginkább a gyerekszülés miatt. A nők felszabadítása tényleg mindent megváltoztatott.- Ekkor született egy új zenei irányzat, a beatzene, amely megénekelte ezeket a változásokat. Ahogy Bródy János is.- Ne felejtsük el, hogy ebben az időben volt a hangrögzítés és hangerősítés forradalma is. Létrejöttek azok a hangkeltő eszközök, amelyek olyan hangzás- világot tudtak előállítani, amelyekkel a hagyományos szimfonikus zenekarok nehezen keltek versenyre. Egyszer csak egy elhanyagolt halk hangszer, a gitár a technika segítségével olyan hangerőt produkált, amivel akár száztagú hagyományos zenekart is felül lehetett múlni dinamikában. Ezeknek az új hangszertípusoknak az is nagy varázsa volt, hogy nem kellett hozzá a hagyományos zenészkép. BRÓDY JÁNOS (1946. április 5.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró. Az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnöke volt 2011 decemberéig. LEMEZE: Hungarian Blues (1980), Ne szólj szám (1985), Hang nélkül (1989), Az utca másik oldalán (1994), Volt egyszer egy Bródy János Koncert a Budapest Sportcsarnokban (1995), Kockázatok és mellékhatások (2001), Az Illés szekerén (2011), Ráadás (2016). zésben évekig képeznie magát az embernek, míg kiállhat a közönség elé. Maga a zenélési forma demokratikusabbá vált, mindenki számára megnyílt a lehetőség, hogy megmutassa magát.- A könyvnyomtatás forradalmához mérhető változás volt ez.- A könyvnyomtatással kezdett mindenki számára elérhetővé válni a műveltség és a kultúra. Az írás elterjedése előtt viszont az énekelt ritmusos dallamok fontos tudások,, tapasztalatok hordozói voltak, amiket generációról generációra lehetett továbbörökíteni a dalok révén.- Ön az elmúlt fél évszázad krónikása volt. Hogyan indult a pálya?- Először zongorázni tanultam az általános iskolában, majd műszaki pályára készültem, mérnök akartam lenni, de amikor kiskamasz koromban megjelent a gitár, azon hamar megtanultam játszani. Az akkor induló zenekarok zenei stílusát egyébként luxemburgi stílusnak is nevezték Magyarországon, mert mindenki a Luxemburg Rádiót hallgatta, és próbálta ellesni a fogásokat, lemásolni a beat- és a rockzenét. Én a Puskás Tivadar Távközlési Technikum rádióamatőr szakkörének tagjaként nagyon jó minőségű rádió adó-vevő mellett ülhettem délutánonként, ahol a Luxemburg és a Szabad Európa Rádió adásait nemcsak jó minőségben fogtuk, hanem még magnószalagra is tudtuk rögzíteni. Nagyon nagy kincsek voltak ezek, mert a zenekarok számára már leutánozható volt a felvételek alapján a rajta lévő zene.- Jött az enyhülés időszaka is.- Az ’56-os forradalom véres megtorlása után, a 60-as évek elejére eljött az enyhülés időszaka. Amnesztia volt, szabadabb szelek fújtak, kevésbé volt baj a hosszú haj is. Mintha azt akarták volna mondani, hogy annak a generációnak, amelyik ’56-ban még gyerek volt, több szabadságot adunk. A szocialista táboron belül a fiataloknak Magyarország volt a legvidámabb barakk.- Gondolom, 1968-ig.- A párizsi diáklázadások Magyarországról nézve mégiscsak a kapitalista rendszer elleni lázadásról is szóltak, aminek aztán ott csúnya vége lett. A keleti blokkban a prágai forradalmat verték le abban az évben, itthon is jött az ideológiai fegyelmezés. Az amatőr színtársulatokat megszüntették, a klubmozgalmat leállították, az Illés zenekarnak is akkor kezdődtek a konfliktusai a hatalommal. Amikor engem 1973-ban államellenes izgatás- Tényleg a balatoni mólónál találkozott Koncz Zsuzsával?- 1963 nyarán, 17 éves koromban Balatongyörökön nyaraltam. Ott nyaralt egy velem egykorú lány is, akinek próbáltam udvarolni, gitárral a kezemben.- Úgy könnyű, nem?- Nem vett akkor nagyon komolyan, de imponált neki, hogy van egy gitárom. Ennek a lánynak az osztálytársa volt Koncz Zsuzsi, aki egy hétvégén lejött az egyetemista fiújával meglátogatni ezt a lányt. Zsuzsi már a Ki mit tud?-on túl volt, már ismert énekesnek számított, már az Illéssel is fellépett. A mólón, a nyári estében a nagyfiúk mondták Zsuzsinak, hogy énekeljen valamit. Zsuzsi meg, hogy ahhoz zenei kíséret kell. Erre hívattak.- Zavarban volt, hogy akkor már híres énekessel zenélhet?- Zsuzsi azt mondta utólag, hogy ha zavarban is voltam, jól lepleztem. A zenélés után, amikor később beszélgettünk, én folyamatosan pörgettem a kezemmel egy fényképezőgépet a zsinórjánál. Erre mondta Zsuzsi, hogy vigyázzak, mert le fogom gyanújával eljárás alá vettek, kiderült, hogy 1968-ban kezdtek komolyan megfigyelni. Azokban az időkben kezdtem el mondani, hogy köszöntök mindenkit, aki nem sajnálta az időt, pénzt, fáradtságot, hogy megváltotta a jegyet és eljött az előadásra. Persze azokat is köszöntőm, akik jegyet nem váltottak, de itt vannak. ejteni. Mire én direkt leejtettem. Zsuzsira ez nagy hatással volt, akkor jegyzett meg magának. Tetszett neki, hogy kockáztattam egy gesztus kedvéért.- Az Illés zenekarba is ő ajánlotta.- 1964 tavaszán az Illés zenekarban gitárosválság lett, Farkas Ádám elment. Akkoriban az volt az indoklás, hogy a diplomamunkáját ment elkészíteni. Nemrég derült ki, hogy szerelmes volt egy lengyel lányba, leszervezte az utazást, Illés Lajos meg nem akarta elengedni. Erre Ádám azt mondta, hogy ő akkor is elmegy, Lajos meg, hogy „jó, akkor ki vagy rúgva”. Ezek után kezdtek gyorsan gitárost keresni, Zsuzsi pedig beajánlott.- Soha nem volt egy kicsit szerelmes Koncz Zsuzsába?- Nagyon szerettem Zsuzsit mint barátot. Akár lehetett is volna köztünk szerelem, de nem volt. Zsuzsi egyszer nagyon szellemesen megfogalmazta, miért nem. Az ismerkedésünk idején én túl fiatal voltam hozzá, most már túl öreg vagyok. Egyébként a 60-as évek vége felé Kovács Katiba voltam inkább szerelmes. Számomra hihetetlenül vonzó volt a megjelenése és a tehetsége. De nem lett belőle semmi.- Jól érezte magát az Illésben?- Minden zenekar olyan, mint egy kicsi társadalom. Sokféle karakter próbál együttműködni egy közös cél érdekében. Amíg az energiák összeadódnak, addig nagyon jól működik minden. De mint minden közösségben, egy idő után a közös célokon túli egyéni vágyak és ambíciók szétfeszítik a közösség kereteit.- Előadni vagy dalt szerezni szeret jobban?- Fiatalon erősebb volt bennem az érzés, hogy megmutassam önmagam, de nem tartottam magam frontembernek. Koncz Zsuzsa és Szörényi Levente is sokkal szuggesztívebben volt jelen a színpadon. Mindig jó érzéssel töltött el, hogy az én szövegeimet adják elő, ráadásul sokkal jobban, mintha én tettem volna.- Sikeres pályának tűnik az életműve. Ön így éli meg? Mennyire önemésztő alkatú alkotó?- Igyekeztem mindig megfelelni az elvárásoknak. A szüleim elvárásainak, az iskola elvárásainak, a zenekar elvárásainak, a közönség elvárásainak, aztán a magam belső lelkiismeretének, az elveimnek, hogy olyan ügyeket képviseljek, amelyeket helyesnek tartok, hogy jó apja legyek a gyerekeimnek. Mindegyikkel úgy vagyok, hogy részben sikerült, részben nem. Semmit sem sikerült úgy teljesítenem, hogy maradéktalanul elégedett lennék. Régebben ezt úgy mondtam, a harmonikus elégedetlenség állapotában vagyok.- Nem búcsúkoncert lesz április 9-én az Arénában, hanem egy „Ráadás”. Eszerint ezt a pályát soha nem lehet abbahagyni?- Úgy néz ki, hogy nem lehet a rock and rollból kiöregedni, csak belehalni. Túl sok példa igazolja ezt már, én sem reménykedem jobb sorsban. \
