Tolnai Népújság, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016_03-05 / 55. szám
2016. MÁRCIUS 5., SZOMBAT INTERJÚ .11 A világbajnok győri kézilabdás, Eduarda Amorim előbb profi akart lenni, majd a lehető legjobb balátlövő. Brazíliával vébét nyert, a világ legjobbja lett KOCOGÁSBÓL SZÁRNYALÁS sis# Harc az életért „Nagyon szeretem Az élet szép című Benigni-filmet, ahogyan az apa próbálja a szörnyűségektől megóvni a fiát, az egyszerre mulatságos és könnyfakasztó. Ugyancsak a kedvenc filmjeim közé tartozik a Nővérem húga, amikor a leukémiában szenvedő nővér kistestvére beleszólást akar a gyógykezelésbe, amihez kérdezés nélkül őt és az ő testét használják jó ideje.” Ritkaságszámba megy, ha egy brazil előszeretettel használja inkább a kezét, mint a lábát, de hogy Eduarda Amorim valahol a messzi Blumenauban majd húsz éve így eltévedt, annak Győrben feltételezhetően ma már roppantul örülnek. Galambos Dániel/NS , kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Messi vagy Neymar?- Most bizonyára kiábrándul, de brazil létemre nem nagyon érdekel a futball. Sportos család a miénk, csak épp kevésbé focirajongó. De ha választanom kell, Messi. Egyelőre. Mindazok miatt, amit elért. Öt év múlva alighanem Neymart mondom.- És Amorim vagy Görbicz?- Anitát nagyon tisztelem. A játéka kívülről nézve is lenyűgöző, de belülről, csapattársaként még csodálatosabb. Nekem a súlyos térdsérülésem után egy év kellett, hogy visszatornázzam magam valahogy a sérülést megelőző szintre, neki két hét, miután visszatért a szülésből. Amúgy Neymar- rajongó, kérte is, hogy hozzak egy mezt tőié, de hát nem vagyok én olyan ismert odahaza, hogy csak úgy elkérjem tőle.- Ha már Görbicz, attól nem félt eleinte, hogy kiszámíthatatlan játékát nehéz lesz követnie, és egy ide nézek, oda adom szituációban mellkason vágja a passza?- Nem, mert mindjárt azzal fogadtak Győrben, hogy csak Csak pozitívan Eduarda Amorim hét éve a Győri Audi ETO KC játékosa. Mi az a három dolog, amit a legjobban szeret Magyarországban és mi az, amin változtatna? „Az első a kézilabda. Imádom, hogy ennyire magas színvonalú. szervezett, profi. A másik, hogy szép és könnyen mfB, ^ bejárható or- Hr fp? szág, szeretek m, J turistáskodni. • I A harmadik az a “ ' M rajongás, ami a ma- V I gyarokat jellemzi a * , I sportág iránt. Ugyan- 1; % akkor nem bánnám, ha I } többet lennének együtt 1 az emberek, ha eljárná- m- nak otthonról, kicsit töb- bet érintkeznének egymással. És egyfajta pozitívabb szemlélet is elkélne. Ha történetesen kikapunk a Fraditól a szezon elején, az a világvége, és többen még az idény végén is azt emlegetik.” Anita labdáit kapjam el, és akkor nem lesz gond.- Olyannyira nem lett, hogy immár kétszeres BL-győztes az ETO-val, időközben megválasztották a világ legjobb kézilabdázójának - na de az indulás is ilyen tükörsima volt?- A minden más csapatnál előforduló sanda pillantások, hogy elég jó-e ez a lány, kezdetekben engem sem kerültek el, de aztán mindenki hamar rájött, hogy nem a helyét elvenni jöttem, hanem sikerekhez segíteni a klubot. A tehetség már akkor is pislákolt bennem, de nem volt elég kiegyensúlyozott a teljesítményem. Volt egy-két nagyon jó meccsem, aztán néhány bűnrossz. Karl-Erik Böhm érkeztével váltam érett játékossá, az önbizalmamra is jótékonyan hatott, valóban különleges ember volt. És nem az elhunyt iránti tisztelet beszél belőlem, tényleg ritkán találkozik az ember olyan pozitív személyiséggel, mint ő. Persze hogy sokkolt engem is, amikor megtudtam, halálos kórral küzd, hatalmas veszteség az eltávozása. Nála a támadásainknál tényleg ki lehetett volna írni a televízió felső sarkába, hogy „showtime”. Rendre nagyot játszottunk. Aztán szerencsére jött Ambros Martin, aki ugyancsak mindenben a jót keresi, ráadásul a védekezés nagymestere, és mert én is abban vagyok jobb, hamar megtaláltuk a közös hangot. Ugyanakkor folyamatosan a tökélyre törekszik, tudom, hogy segítségével a támadójátékom is afelé közeledhet.- Mondja ezt a világbajnok, a földkerekség legjobbjának jelölt klasszis. Apropó, ahhoz képest, hogy a kétezres évekig Brazíliában nem nagyon tudták, hogy büntetőt kapura dobni is lehet, nemcsak rúgni, három éve a világ legjobbjaivá váltak. Hogy csinálták?- Szerencsére voltak pionírok, akik a figyelemre méltó 2005-ös 7. helyünk után Európába jöttek játszani, és a vezető európai kézilabda elemeit elsajátítva még job- W bá váltak. Nálunk az- ■ előtt úgy nézett ki, hogy J ha egy brazil játékos I lőtt egy gólt, F négy má! sodper- ^ ün~ m gm népéit, aztán elkezdett visszakocogni, de azalatt megkaptuk a választ. Eleinte még kikaptunk tízzel, aztán egyszer csak nem, ami dán edzőnknek, a minket 2009 óta irányító Morten Soubaknak is köszönhető. Először csak az volt az álmunk, hogy profikká váljunk, később már az, hogy Brazíliát sikeressé tegyük.- És az ön álma?- Ugyanez. Profivá válni, Európában légióskodni, a lehető legjobb balátlövővé válni.- De hogyhogy dobni kezdte a labdát és nem rúgni?- Nyilván hatott rám a nővérem is, aki már kézilabdázott, én pedig az edzésein rendre ott sertepertéltem. Aztán egy idő után szólt az edző, hogy nekem is be kéne állnom. Nem volt ellenemre, mert bandázós lányként, aki folyton az utcán játszott a barátnőivel, sokszor például kidobóst, szerettem labdázni. És mindig is épp elég aktív voltam.- Csakhogy Brazíliában az utcák elég veszélyesek tudnak lenni. ; - Azok. Amikor Sáo Paulóban játszottam, előfordult, hogy olyan helyen jártam, amit jobb lett volna elkerülnöm, egyszer el is rabolták tőlem a telefonomat, de annyira kiabáltam, hogy inkább visszahozta az elkövető. Más megközelítésből viszont öntől legalább volt mit ellopni. Csak mert sok brazilnak a nyomorból való egyetlen kitörési lehetőség a sport. Eduarda Amorim szerencsés kivétel.- Igen, mi a felső középosztályhoz tartozunk kint, de hát az még mindig nagyon me- sze van a Brazíliában ugyancsak elég jelentékeny számú dúsgazdag rétegtől. A szüleim pékséget vezettek, édesapámnak földjei voltak, persze meg is van a pékség, csak azt immár a nővérem és a férje irányítja, apu pedig elterül a tengerparton, és naphosszat sütte- ti a hasát. De ez volt a vágya, a tengerpart közelében élni, 67 évesen meg csak kijár neki ennyi.- Ha ön egy napon kénytelen lesz befejezni a kézilabdát, mi felé orientálódik?- Meglehet, a kézilabda felé. Vezetőedző nem nagyon lennék, az túl nagy felelősség, de mondjuk a védekezésért felelős tréner igen. Előbb azonban tanulnom kell, nem akarok a nevemből megélni.- A magyartanulással hogy áll?- Tudok egy s mást. De nehéz. Meg az is, hogy ha azt mondom, édesítőszer édesítő helyett, nem nagyon értik, valamikor kicsit rosszallóan ki is javítanak, az meg nem segíti, hogy bátran használjam a magyart. Macedóniában játszva sem volt ez nagyon másként, de ott fél év alatt megtanultam a nyelvet, itt fél év után kezdtem érteni. Igaz, nem ártott a dolognak, hogy a férjem macedón.- Azt viszont tudja, hogy a beceneve, a Duda mit jelent magyarul?- Hogyne, három jelentése is van. Egyrészt az autóduda, másrészt egy régi hangszer, harmadrészt pedig a nagy cici. Első győri edzőm, Konkoly Csaba meg is jegyezte, ő így aztán biztosan nem hív. Mondtam neki, hogy pedig lehet bátran, semmi udvariatlan nincs benne. Gyerekkorom óta így szólítanak, nem sértődöm meg. SP Amorim szeret turistáskodni az országban és imádja a kézilabdát övező rajongást. De nem bánná, ha a magyar emberek nyitottabbak lennének A fáradhatatlan „A régmúltbeli élményeket tekintve Ayrton Senna versenyei maradtak meg bennem a legélénkebben. Emlékszem, minden Forma-l-es hétvégén ott ült a család, és drukkolt Senná- nak, de így volt ezzel egész Brazília. Ugyancsak felejthetetlen az első Bajnokok Ligája-győzel- mem a Győrrel, 2013-ból. Sokat vártunk rá, nagyon megdolgoztunk érte, és nagyon örültünk, amikor meglett. Ennél jóval váratlanabb, de még édesebb siker a Brazíliával elhódított világbajnoki cím ugyanabból az évből. Tízmillióan nézték otthon a házigazda Szerbia elleni döntőnket, ami akkor is hatalmas szám, ha kétszázmillióan lakják Brazíliát. Főként azért nagy szám, mert fizetős csatorna közvetítette. Azt is szerettem amúgy, amikor Sáo Paulóban 15-16 évesen egyszerre három korosztályban játszottam a klubomban, az ifiben, a juniorban és a felnőtt csapatban is vívtam mécseseket, de hát ez az a kor, amikor úgy érzed, sosem tudsz elfáradni.” Katalán kedvencek a kézilabdában, svájci a teniszben Pattogós takarító és rendíthetetlen focikapus „Kétféle sportközvetítést szeretek nagyon. Az egyik a tenisz, a másik a férfi kézilabda-Bajno- kok Ligája. Utóbbiban a Barcelona a kedvencem, teniszben Roger Federer. Lenyűgözően játszik még mindig. Olvastam az önéletrajzi könyvét, amelyben többek között arról is ír, hogy fiatalon nem nagyon tudta kordában tartani az érzelmeit, de idővel megtanult uralkodni rajtuk. Ha nem sport, akkor szeretek filmeket nézni, valamint az otthonokat bemutató, belsőépítészetről, dekorról, házátalakításról szóló műsorokat. A férjemmel ingatlanokba fektettünk be, vettünk lakást Magyar- országon és Macedóniában is, az arra is jó, hogy ha majd egyszer befejezem a kézilabdát, az abból származó bevételekből ellegyünk. Amíg nem találom ki, hogy mivel foglalkozzam hivatásszerűen. Hogy hol élek majd a karrierem után? Azt hiszem, Szkopjéban. A férjem családja miatt is, meg azért is, mert a szívem egy darabja ott maradt.” „A kedvenc magyar szavam? Az aranyos” - mondja az ETO klasszisa, aki maga is az. Minden értelemben. Két éve a szlovákiai Új Szónak adott interjújában a legviccesebb magyar szavának viszont a takarítanit jelölte meg. „Mert tényleg mókás és olyan jó pattogós kimondva a ki-ta-ka-rí-tott-am. Vezetek egyébként háztartást, főzök, bár egy óránál többet nem bírok arra szánni. Amúgy pedig nem minden sztereotípiának kell megfelelni. Tőlem például rögtön megkérdezték a társak Győrben, brazilként hogyhogy nem tudok focizni. Hát így. így aztán az öre- gek-fiatalok házi futballder- biken inkább a kapuba állok. Ambros Martin a fiatalokat erősíti, és ha veszít, dühöng. Legalább olyankor. Mert hihetetlen, ahogyan képes csak a jót kiemelni egy fontos, de vesztes meccsünk után is. Kikaptunk, magunk alatt vagyunk, ő pedig elmagyarázza, hogy mit csináltunk jól. De valószínűleg ezért is jutottunk eddig."
