Tolnai Népújság, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016_03-05 / 55. szám

MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 5., SZOMBAT Az 1956-os árvíz során emberek ezreinek kellett elhagyniuk az otthonaikat A Karaszi-foki gátőrház padlására szorult árvédekező műszaki szakemberek A magyarországi dunai ár­vizek történetének utolsó száz évében rendkívüli he­lyet foglal el az 1956-os márciusi jeges árvíz, mely az egész országot emberfe­letti feladat elé állította. A töltésszakadások a Bogyisz- ló, Báta, Baja, Mohács által határolt területen okoztak súlyos károkat. Kvanduk Bence tolnai.nepujsag@mediaworks.hu TOLNA MEGYE A katasztrófa mi­att Bogyiszlót teljes egészében, míg Faddot, Tolnát, Sióagárdot, Pörbölyt, Bátaszéket és Bétát részlegesen kellett kitelepíteni. A több ezer evakuált embert a környező települések lakói fo­gadták be. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen tényezők vezettek az ár­víz kialakulásához, a Kö­zép-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság munkatársa, Horváth Emese válaszolt lapunknak. Elmondta, hogy az 1955/56- os téli időjárás rendkívüli volt. Ilyen hideg február 176 év óta csak egyszer, 1929-ben fordult elő. Hazánkban több mint egy hónapig 0 fok alatt volt a közép­hőmérséklet. 1956. január 30- án megindult a zajlás a Dunán, az alsó szakaszon a jégtáblák összetorlódtak és a mederben beálltak. Az Alpokban hirtelen bekö­vetkezett enyhülés és az ott le­hullott igen jelentős csapadé­kok következtében a Budapest feletti Duna-szakaszon a jég­mozgás okozta árhullámokat közvetlenül egy egészen rend­kívüli méretű hóolvadásos ára­dás követte. A Duna felső sza­kaszáról jövő jég, így például Dunaföldvárnál és Dombori- nál az álló jég felső széléhez ra­kódott, és a kialakult jégbloká­dokra ráfutott az árvíz. A több méter vastagságú jégtorlaszok az árhullám víztömegét fel­duzzasztottá. Ez soha nem lá­tott mértékű vízszint kialaku­lásához vezetett. A megemel­kedett vízállás összesen 58 he­lyen okozott töltésszakadást a Duna jobb és bal partján. A jég levonulását a honvéd­ség robbantásokkal, bombá­zással próbálta elősegíteni, ami nem járt sikerrel. Emellett az árvízvédelmi gátak magasí­tásával, erősítésével, megtá­masztásával, nyúlgát, jászolgát építésével próbáltak védekezni. A védekezés a töltésszakadások után a töltésen kiömlő vizek lo­kalizálásával folytatódott a Sár­közben. Tóth István, Bogyiszló pol­gármestere is beszélt nekünk az árvízről és az általa okozott károkról. Először március 10- én törte át a töltést a víz, majd ez 11-én fokozódott. A követke­ző napokban tartósan beállt ez a magas vízszint, amely olyany- nyira felduzzadt, hogy az 1945- ös árvíz után tett óvintézkedé­sek sem védhették meg a falu lakóit, házait. A két ár vízállá­sa között 115 cm-es különbség volt. A hatalmas áradás elérte a házak vályogból készült részét, és szétáztatta, elmosta őket. A falu 90 százalékban elpusztult, a templomok mellett csak a te­hetősebbek téglaházai marad­tak meg. A kimenekített embe­reket Tolna magasabbra épült részein fogadták be, ahol akár másfél hónapra is ott ragadhat­tak a károsultak. A faluban '56 nyarától folyamatos újjáépítési munkálatok folytak. Még Rá­kosi Mátyás is tett le alapkö­vet, idézte fel az eseményeket a polgármester. Ezzel valame­lyest haszna is volt az árnak, mert így településrendezésre is sor kerülhetett, illetve tég­lafalat kaptak a házak. Szeren­csére az árnak csak állatok es­tek áldozatul. A 60. évforduló alkalmából, március 22-én emlékülés lesz Szekszárdon, a megyeházán, melyet a Tolna Megyei Önkor­mányzat, a vízügy, Bogyisz­ló, Sióagárd és Báta szervezik. A megemlékezésen várhatóan Áder lános köztársasági elnök is részt vesz. A rendezvényt megelőzően a Tolna megyei Önkormányzat, a Vízügyi Igazgatóság, valamint Bogyiszló, Sióagárd és Báta március 16-án sajtótájékozta­tót tart, illetve a napokban em­léktáblákat is avatnak az önkor­mányzatok. Részletek a Tolnai Napló tudósításaiból Március 2. - Néhány napon belül a Duna több szakaszán megindul a jég Az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság közlésé szerint az eny­hülés következtében a Duna jégpáncéljának vastagsága az utóbbi napokban különösen Mohács környékén mintegy 8-9 centiméterrel csökkent. A jég egyelőre csak Budafok alatt mozdult meg, de rövidesen új­ból megállt. Ha ez az időjárás tovább tart, akkor előrelátha­tólag egy-két napon belül a Du­na több szakaszán megmozdul a jég, s hamarosan megindul a zajlás is. A vízügyi szervek felkészül­tek arra, hogy esetleges jégtor­lódás esetén azonnal intézke­déseket foganatosítsanak, hogy elősegítsék a jég gyors levonu­lását. Márc. 8. - Erősítik a gátakat, védik a lakosságot az áradó Du­nával szemben. A Duna Tolna megyei szaka­szán szerdán tovább emelkedett a vízmagasság. Dunaföldvárnál szerdán délután 967 centimé­tert mértek, ami meghalad min­den eddig mért vízmagasságot. Bölcske és Madocsa térségében a víz kilépett a gátak közül, sőt, átcsapott az 1954-es áradás al­kalmával emelt védőgátakon is. Ezért a két faluban meg kellett kezdeni az alacsonyabban fekvő részeken a kiürítést. Bölcskén (...) a honvédség gép­kocsizó alakulatai és az ideren­delt teherfuvarozási vállalatok gépkocsijai készenlétben áll­nak, hogy veszély esetén biztos helyre költöztethessék a lakos­ságot. Szerdán megkezdték a nyúl- gátak építését Báta alacsonyab­ban fekvő részein is, hogy ami­re ideérkezik a nagy víz, ne kell­jen áradástól tartani. Márc. 10. - A Duna Tolna me­gyei szakaszán tovább emelke­dik a víz. Pénteken ismét tovább emel­kedett a Duna vízszintje és dél­után már 70 cm-rel haladta meg az 1954-es legmagasabb szin­tet. A bölcskei térségben reggel 8-tól 16 óráig állandóan bom­bázták a jégtorlaszt, amelynek eredményeként egyes helyeken az fel is szakadozott. Itt jobban megindult a víz és különösen Dunakömlőd felől, erősen ve­szélyezteti Bölcskét. Ezért itt to­vább emelik a gátakat. Bár a jégtorlaszok miatt az egész Tolna megyei Dunasza- kaszon állandóan változó a víz állása, azonban megállapítható, hogy állandóan emelkedő ten­denciát mutat. Gerjennél pén­tek délutánra elérte a 975 cm-t, és növekvő árral vonul Bogyisz­ló felé is, ezért az Árvízvédel­mi Kormánybiztosság e község részbeni kiürítését is elrendelte. Márc. 15. - Tolna legalacso­nyabban fekvő részei és Bo­gyiszló teljes egészében víz alatt áll. A katonák Bogyiszlóról ki­mentették a lakókat, akiket Tol­na biztonságos helyen lakó em­berei befogadtak otthonaikba. A katonák egy része Bogyisz­lóról az állatállományt menti: csónakokba rakják még a szár­nyasokat is és Tolnára viszik, ahol visszaadják majd tulajdo­nosaiknak. Csak csónakkal lehetett menekülni Az ár ellen (részlet a Tolnai Naplóból) Este van. Az autó befordul az összekötő útra és megáll. Az emberek szaporán leugrálnak, s elindulnak a nemzetiszínű karszalagos irányítók vezeté­sével, hogy elfoglalják helyüket az út mentén. A sürgönyfákra szerelt vil­lanyégők fényében játékosan csillannak a leszálló hópely- hek, a háttérben pedig a Palán- ki Téglagyár kéménye mered némán, mozdulatlanul a sötét­ségbe. Az út másik oldalán né­hol már látni az orvul előszivár- gó vizet.- Ide, vagy hat ember - har­sán egy kiáltás az egyik tégla­verő háza előtt -, hozzuk ki ezt a néhány zsákot! Emberek nyomulnak az ud­varba és még távolabb, ahol az egyik ház kamrája előtt már az utolsó zsákokat készítette elő mentésre a gazda. A mentők még száraz lábbal mentek be, de másfél-két perc múlva, ami­kor zsákkal a vállukon vissza­érkeznek, már bokáig gázolnak a vízben. Emelkedik a víz. Lassan eléri az út magasságát, sőt, a kis fe­hér ház előtt már piszkosszürke tócsa csillog az út szélén.- Homokzsákot, földet! Sietve dolgoznak az ásók és lapátok, magasba emelt csá­kány villan a gyér fényben, s egymás után telnek a homok­zsákok.- Szaporán emberek, itt átszi­várog! Máris viszik a zsákokat, la­pátosok szórják rá a földet és gyors, egyenletes ütemben puf­fan a döngölő. A szivárgás eláll... Épül, emelkedik a kis ven­déggát. A két sor zsák, közötte a ledöngölt földdel kiállja a rossz­indulatú ár nyomását. Már fél méterrel magasabb a vízszíné­nél a gát, de emelkedik lassan, egyenletesen a víz, ha nem is fe­nyeget áttöréssel.- Még egy sor zsákot, embe­rek! S a gát tovább emelkedik, a másik oldalon pedig egyre mé­lyül az árok. Tehergépkocsi áll meg az úton, földdel terhelve, s a letúrt földdel máris erősítik, szélesítik a gátat az emberek. Már nincs kapkodás, mint kezdetben, már szépen meg­oszlik a munka, mindenki tudja kötelességét, egyik ás­sa, a másik lapátolja a földet a nyakigérővé mélyült árokból, melynek szélén zsákokat töm­nek, s lapáttal hordják a gátra a földet.- Nem fázom, nincs hideg - egyenesedik ki mellettem egy pillanatra egy intellektuel kül­sejű férfi. Nincs hideg, mert melegít a munka, s a forró tea, nincs hideg, mert melegít az emberi akarat, amely gátat vet az árnak... Közeledik a hajnal. A megza­bolázott Sió fél méterrel maga­sabban áll, mint az út, azóta ki tudja hol járna, de a kis gát, me­lyet egy éjszaka alkotott az em­beri kéz, s az emberi szív, föléje magasodik és útját állja.- Megállítottuk - röppen néha a szó, s ebben a szóban, melyben valami diadalmas ér­zés vibrál, minden ember érez valamit saját erejéből, mely ké­pes megbirkózni a természet vad szeszélyeivel. Győzött az ember... Hajnal van. Sióagárd (Fotó: Pető Gyula volt iskolaigazgató, beküldte unokája, Borbély Éva) Farkaséknál zajlik az istállóépítés (forrás: Tóth Györgyi) Sok katona segített a sárközi településeken (forrás: Tóth Györgyi) Hatvan éve pusztított a jeges ár *2^0*9* ~ ✓ Ilyen magas volt egyes helyeken a jeges víz

Next

/
Thumbnails
Contents