Tolnai Népújság, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-04 / 54. szám

2016. MÁRCIUS 4., PÉNTEK Adományt gyűjtenek rászorulók részére 4 MEGYEI KÖRKÉP SZEKSZÁRD A katolikus közös­ség az Irgalmasság Rendkívü­li Szentévében arra kéri a híve­ket, hogy idén is csatlakozza­nak az irgalmas szeretet meg­éléséhez, amikor meghirdetik a hagyományos nagyböjti tar­tósélelmiszer-gyűjtést a temp­lomaikban. Bacsmai László plébános elmondta, kérik a hí­veket, hozzák el a szentmisék­re felajánlásukat, és tegyék a templomban az erre kijelölt helyre. A legkisebb adomány is a felebaráti szeretet jele. Ezt megtehetik a jövő heti vasár­napi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, márci­us 6. és 13. között. Az adomá­nyokat a Karitász juttatja majd el a rászorulókhoz. A korábbi években meghirdetett gyűjtés eredményeként családok ezre­it tudták segíteni a segélycso­magokkal, amelyeket a hívek adtak össze a rászorulók ré­szére. Akik pénzzel támogat­nák az akciót, a Béla téri temp­lomban, a Szent Antal persely­be helyezhetik el azt. M. I. Street art pályázatot hirdettek SZEKSZÁRD „UtcArt” - Street Art Magyarországon címmel fotópályázatot hirdetett a Ba­bits Mihály Kulturális Központ. Olyan képeket várnak, amelyek a hazánkban is egyre népsze­rűbb street art vagy urban art műfajú alkotásokat örökítenek meg, például graffitit, matricát a falon, szoboröltöztetést vagy bármilyen gondolatébresztő je­lenséget az utcán. A legjobbnak ítélt képekből a Placc - Ifjúsági Közösségi Térben nyílik kiállí­tás március 25-én. A pályamű- veket a varga.dalma@szekszar- dagora.hu e-mail címre várják, a határidő március 6. A pályázat célja, hogy meg­mutassák, a szürke hétközna­pokban olyasmi is művészetnek számíthat, amit talán észre sem vesz az ember, pedig nap mint nap elhalad mellette, esetleg megmosolyogja, de nem tulajdo­nít neki jelentőséget. A kiírással kapcsolatos további információk a www.szekszardagora.hu olda­lon érhetőek el. H. E. Már gimnazistaként érdekelte a fotózás lapunk volt munkatársát Főszerkesztő a Kisbödőből rf' I Komáromi Zoltán mindig megcsinálhatta, ■jm amihez kedve volt A Konyhaművészet című fo­lyóirat ma már a magyar gasztronómiatörténet ré­sze. A megálmodók között volt alapítója, megszűnésé­ig másfél évtizeden át fő- szerkesztője Komáromi Zol­tán, aki annak idején a Tol­na Megyei Népújságnál kezdte fotós pályáját. Gyuricza Mihály mihaly.gyuricza@partner.mediaworks.hu SZEKSZÁRD A Magyar Kereske­delmi és Vendéglátóipari Múze­um első gasztrofotó-kiállítása a Konyhaművészet című folyóirat­ban 1990 és 2006 között megje­lent parádés képekből válogat. A kiállítás néhány napja a várme­gyeházán nyílt meg újra, ápri­lis derekáig látható. Ez alkalom­ból beszélgettünk a Konyhamű­vészet alapító főszerkesztőjével, Komáromi Zoltánnal, aki Szek- szárdon, a Kisbödő utcában szü­letett, tősgyökeres felsővárosi­ként. A boldog gyerekkor évei is ott teltek. Édesapja elismert, jó nevű szabómester volt, máig emlegetik, akik annak idején ve­le varratták az öltönyüket. Ami­kor eljött az ideje a továbbtanu­lásnak, Komáromi Zoltán gim­náziumba jelentkezett, termé­szetesen a Garayba.- Szerettem volna matekta­gozatra járni, de sima osztály­ba kerültem. Csalódtam, így az­tán nem nagyon tanultam. Pon­tosabban csak azt, ami érdekelt, többek között a kémiát - vezet el bennünket a fotózás közelébe. Sajnos, eleinte ez a tantárgy sem hozott neki sikert, hiába érdekel­te, hiába tanulta meg a tananya­got, ugyanis egy diákcsíny követ­kezményeként megorrolt rá a ké­miatanár. Az iskolából hazafelé „csak azért is” bement a gimná­zium szomszédságában találha­tó OFOTÉRT boltba. Megkérdez­te, mire van szükség a fotózás­hoz. Összegyűjtötte a pénzt, meg­vette a legszükségesebbeket. A gimnázium után a Fény- szövben lett ipari tanuló, s még a szakmunkásvizsga előtt elhív­ták a Tolna Megyei Népújság­hoz. - Abban az időben nagy­jából két korosztály volt a szer­kesztőségben: a negyven-ötven­évesek, meg mi, huszonévesek - idézi fel az újságnál eltöltött fel­hőtlen esztendőket. - Nagyon jó újságot csináltunk, jórészt Csá­nyi Laci bácsi szerkesztői, iro­dalomszervező tevékenységé­nek köszönhetően. A vasárnapi mellékletek nem csak a megyei lapok perspektívájában, hanem országos szinten is ismertek, el­ismertek voltak. Miután egy fiatal kolléganő­jével - akivel az újságíró iskolát együtt végezték el - összeháza­sodtak, egy-két év múltán elköl­töztek Budapestre. Ő épp a har­mincadik születésnapján került a Nők Lapjához, első felesége, Virág F. Éva, akiről korai halála után országos sajtódíjat is elne­veztek, a Magyar Hírlaphoz. Komáromi Zoltán főzni addig is szeretett - halászlét, pörköltet -, de az ételfotózást a Nők Lap­jánál kezdte el. F. Nagy Angélá­val, aki akkor a magyar gaszt­ronómiai újságírás nagyasszo­nya volt, sokat dolgoztak együtt. Ételfotós séfekkel is kapcsolatba került, köztük volt a fiatal Korpá­éi Péter, a Hilton akkori szaká­csa is. Sok közös anyagot csinál­tak, s arról beszélgettek, milyen jó volna egy igazi gasztronómiai lapot kiadni. Komáromi Zoltán és a maga köré gyűjtött csapat megcsinálta; némi kezdeti döcce- nő után 1990-ben meg is jelent a Konyhaművészet Árvái lolán és .az Európa Híd Alapítvány támo­gatásának köszönhetően. A szakma, köztük a nagy bu­dapesti szállodák világot járt séfjei és a tanítványaik számára is jó fórum lett a lap, amely nem a szokványos dolgokat, hanem az egyéni fantáziát, a kreativi­tást favorizálta. ló képességű, fi­atal fotósok is érdeklődtek a do­Komáromi Zoltán szerencsés­nek érzi magát abból a szem­pontból, hogy mindig meg­csinálhatta azt, amihez ked­ve volt, a Népújságnál is, a Nők Lapjánál is, a Konyhamű­vészetnél meg végképp. Ter­mészetesen el kellett végez­nie a szokványos feladatokat, de maradt benne annyi ambí­ció, energia, kedv, hogy öröm­mel csinálja azt, ami igazán ér­Rekord jogdíj Érdekességként említi Ko­máromi Zoltán, hogy ké­sőbb az egyik fotóját, amely egy pádon ülő, alvó öregembert ábrázol, vál­lán egy galambbal, a World Press Photo 1985-ben ké­peslapként is kiadta. Az érte pár év alatt kapott jog­díj elérte a 700.000 ezer forintot. Ezzel (a sajnos ki­vételes esettel) sokáig ve­zette a magyar fotográfu­sok által készített, egy ké­pért fizetett honoráriumok listáját. Kiváló fotósok A Konyhaművészet kiállí­táson 80 fotó látható, eb­ből 21 Komáromi Zoltáné, a többi Balázs Péter. Csík- szentmihályi Márton, Eifert János, Jung Zseni, Máté Gá­bor és Patyi Árpád munká­ja. Sokan fotóztak a Kony­haművészetbe, de képi vo­natkozásban talán ez a hét kiváló fotós határozta meg leginkább a lapot. log iránt. Ment a szekér; szak­mai berkekben - akár a gaszt­ronómiát, akár a borkultúra ter­jesztését, akár a fotózást, újság­írást nézzük - nagyon nagy res- pektje lett a Konyhaművészet­nek. Halász Zoltán neves gaszt- rotörténésztől Esterházy Péte­rig neves emberek írtak a lapba. Egészen 2006-ig bírták. Komá­romi Zoltán úgy véli, az ő egész­ségi állapota és a nyomtatott saj­tót vüágszerte jellemző hanyat­lás közös következménye a lap megszűnése. dekelte. A mai sajtó világában már kevesebben mondhatják el ugyanezt. Neki a Konyhamű­vészet jutalomjáték volt, min­dig izgatottan várta, hogy ki­jöjjön a nyomdából az aktuális szám. Most, a szekszárdi kiál­lításon is örömmel és büszke­séggel tölti el, hogy létrehozott valamit, s annak is örül, hogy lélekben még mindig kisbödői kissrácnak érzi magát. Az ételfotózás sajátos világa Az ételfotózás sajátos keveré­ke a csendéletnek és a tárgy­fotózásnak. Annak ellenére, hogy a Nők Lapjánál sok étel­fotót készített, Komáromi Zol­tán addig tulajdonképpen szo- ciofotós volt. A gasztronómia viszonylag új területet jelen­tett számára, más felkészült­séget, tudást, szemléletet igé­nyelt. A riportnál nagyon sok múlik a gyors reagáláson, lá­tás- és gondolkodásmódon és az adott szituáción. A gaszt- rofotónál a világítás, berende­zés, a fényképezés szöge és még sok minden más kap fő­szerepet. Van idő gondolkodni, kísérletezni, nem kell kapkod­ni, alkalmazkodni lehet az étel összetevőihez, színvilágához, A séffel közösen kell megtervez­ni, milyen formában tálaljuk, örökítjük meg az ételt. A Konyhaművészet jutalomjáték volt Májusban és szeptemberben Paksra várják a hosszútávfutás hódolóit, az Atomtusát ötödször rendezik Százról százötvenre emelik a tétet az idei évben PAKS Ötödször lesz idén Atomfu­tás, de a hosszútávfutás hódolói­nak nem kell szeptemberig vár­niuk, májusban is elővehetik a futócipőt: május közepén lesz UltramarAtom és Atomcross is. A versenyeket a Scheffer Ren­dezvényszervező Iroda szerve­zi az Atomerőmű SE-vel, a vá­ros önkormányzata és az atom­erőmű támogatásával csakúgy, mint az Atomfutást. Scheffer István, aki maga is ultrafutó, azt mondta, az Ult­ramarAtom idén hivatalos ob verseny lesz, ami nem jelenti azt, hogy ne nevezhetne bárki. A verseny nyílt, de külön érté­kelik majd a bajnokság részt­vevőit. Lesznek rövidebb tá­vok - például 21 és 42 kilomé­ter - is, nemcsak 50. Az Atomc­ross korábban más sportprog­ramhoz társult, de ebben az év­ben az UltramarAtommal „lép házasságra” az utcai brutálfu- tás. - Ez egy nagy, mozgásra koncentrált városi nap is lesz, rengeteg programmal - ígér­te Scheffer István, aki azt is el­árulta, hogy változatos akadá­lyokkal kell majd megküzdeni­ük a futóknak, akiknek éppen ezért hosszú nadrág és a hosz- szú ujjú póló a javasolt viselet, „csak azért, hogy ne magukat szaggassák...” A pálya körülbelül 1000 mé­teres kör, amin a rövidebb távot választók négyszer, a 7 kilomé­Kemény, de népszerű a BrutálAtom, tavaly 200 induló volt tért választók hétszer küzdik le az akadályokat. Az Atomfutás idén szeptem­ber 3-án lesz a szokásos távok­kal, de a korábbiaktól néhol kis­sé eltérő útvonalakkal. A Brutá­lAtom két újdonsággal kecseg­tet, az egyik - ahogy Scheffer István fogalmazott - egy szu­per kis pálya a gyerekeknek, ahol már átérezhetik a brutál nehézségeit. - A másik nagy durranás, hogy kiírtuk a bru- tálAtom Országos Bajnokságot - tette hozzá. Természetesen a terep akadályfutásra ettől füg­getlenül bárki nevezhet abban az esetben, ha ezt időben teszi, mert a limit 200 fő, amit már ta­valy is elértek. Vida T. Atom 150 Plusz Új színfolt az Atom 150 Plusz, a nagy teljesítmények találkozása, ami „kisöccsét", az Atom 100-at váltja. Ez is népszerű volt, tavaly kétszázan teljesítették. Idén hat helyszínen kell gyűjteni a kilomé­tereket, hogy szeptember 3-ára meglegyen a 150 kilométer és a velejáró dicsőség, ajándék. Új­donság, hogy Nagyatádot Kapos vár váltja, Szekszárd pedig emelt a távon, A legközelebbi verseny, ahol gyarapítani lehet a kilomé­tereket a bajai Kikelet Félmara- ton április 9-én, majd a 28 kilo­méteres szekszárdi Borvidék Fél- maraton.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents