Tolnai Népújság, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-19 / 66. szám
2016. MÁRCIUS 19., SZOMBAT INTERJÚ 11 Wolf Kati mindig tudta, hogy zenélni szeretne, de a gyerekek utáni vágy erősebb volt. Már lányai születése előtt is úgy gondolt magára, mint anyára „Most a családról szól az életem” Hétévesen lett ismert, amikor a Vük betétdalát énekelte É • * % » • % Wolf Katit énektanára arra tanította, hogy a színpadon a torka mellett a lelkét is nyissa meg- Könnyen tudsz váltani a pörgős és a pihenés időszakok között?- Én úgy érzem, hogy egy pillanat alatt, de a férjem szerint még pörgők egy ideig, amikor egy fellépés után otthon vagyok. Szeretem, hogy ennyire különböző időszakokat élhetek meg. A színpad csak rólam szól, ott kiélhetem magam, megélhetem az érzéseimet, a nőiességemet, de egy idő után már elegem van magamból annyira, hogy szívesen változom át farmerNEVJEGY Wolf Kati, énekesnő 7 éves korában vált ismertté, amikor a Vük című rajzfilm betétdalát énekelte. Az országos elismertséget 2010-ben, az X-fak- tor című műsor hozta meg neki. 2011-ben ő képviselte hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon, Szerelem, miért múlsz? című dalával. Férjével, Ákossal egy 6 és egy 10 éves kislányt nevelnek. Kikapcsolja és megnyugtatja a rendrakás és a takarítás, főzni viszont nem szeret. nadrágos, pólós anyukává. Szerencsésnek tartom magam, amiért váltogathatom ezt a két létformát. Egyébként az anyaság összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint az éneklés. Érdekes ugyanakkor, hogy a gyerekek úgy fárasztanak le, hogy közben rengeteget kapok vissza, és olyan érzelmi töltetet adnak, amit semmi más.- Közeleg a húsvét és az anyák napja. Hogyan ünneplitek őket?- Nagy családban nőttem fel, ilyenkor mindannyian ösz- szegyűltünk. Hasonlóan zajlanak most is az ünnepek: hús- vétkor tojást festünk a lányaimmal, sütünk, főzünk, ahogy kell. Igazából minden nő ismerősömmel nyavalygunk az ünnep előtt, de húsvéthétfőn mégis mosolyogva várjuk a locsolókat. Szép szokás, amit szerintem érdemes megóvni és továbbvinni, csak azt nem értem, hogy miért kell parfümmel locsolkodni... A lányaim kifejezetten élvezik, várják a fiúkat, és strigulázzák, hogy ki jött, ki nem. Az anyák napja szintén fontos esemény, ami gyerekként is nagy dolog volt, de egészen más értelmet kapott, amikor én is anya lettem. Ákos, a férjem nagyon rendes, fogalma sincs, hogy mikor vannak a név- és szülinapok, de a nőnapra és az anyák napjára mindig odafigyel. Nőnapra mindhármunknak hoz virágot, anyák napján pedig a lányokkal együtt lepnek meg.- Megvannak a hagyományos szerepek...- Olyan klasszikus családban nevelkedtem, amiben Mi Wolf Kati ragyogásának titka? Az, hogy egyensúlyba tudta hozni két gyerekkori álmát: az éneklést és az anyaságot. Erről és a húsvéti készülődésről is beszélgettünk vele. Szabó Csilla kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Hogyan telnek a napjaid mostanság?- Tavaly májustól az év végéig nem volt megállás, nyáron rengeteg fellépésem volt, ősszel pedig bevállaltam a Sztárban sztárt, az évet pedig a Bazilikában zártam egy adventi vonószenekari koncerttel. Azóta visszavettem a tempóból, most főleg a családról szól az életem, de közben készülök a nyári pörgésre, születőben van egy új dal is, és őszre tervezek egy kamarazenekaros nagykoncertet.- Részt veszel a dalszerzésben?- Nagyon irigylem a szerző énekeseket, de sajnos nekem nem megy sem a dal-, sem a szövegírás. Szerencsére sikerült olyan művészeket találnom, akiknek a szerzeményeit a magaménak tudom érezni. A mostani dalomat Szte- vanovity Krisztián komponálja, aki egy különleges világú, nagyon mély érzésű és egyedi szerző, a szöveget pedig az ő édesapja, Dusán írja hozzá. Büszke vagyok rá, hogy nekem is ír, mert mai énekesekkel ritkán dolgozik együtt, ráadásul az ő művei gyakorlatilag versek, amelyek önmagukban, zene nélkül is értéket képviselnek, és megállják a helyüket. az anyukám főleg feleség és anya volt. Teljesen tiszták voltak a szerepek, anyukám volt a nő, apukám pedig a férfi. Nem kell, hogy mindenkinél így legyen, de nálam ez működik. Aki még nagyon sokat tett azért, hogy megtanuljam, milyen nőnek lenni, az az énektanárom, Dékány Endre, akihez gimi óta járok. Amellett, hogy megtanított énekelni, rengeteget segített abban is, hogy egy szerepelni akaró, de gátlásos kamaszból felnőtt nővé váljak, aki őszinte a színpadon is, és vállalja a személyiségét, nőiességét. Ő tanított meg arra, hogy a torkommal együtt a lelkem is kinyíljon.- A férjeddel 16 éve vagytok együtt. Mitől működik a kapcsolatotok?- A szüleim a mai napig együtt vannak, nagy szeretet- ben, szerelemben, tiszteletben élnek, Ákos szülei úgyszintén. Régen sokszor kérdeztem a szüléimét, hogy hogy a fenébe csinálják, hogy ez működik. Mindketten azt mondták, hogy kell szerencse is, de minden nap tesznek azért, hogy működjön. Mi sem dőlünk hátra, és nem vesszük magától értetődőnek a kapcsolatunkat, Rabul ejtették a thrillerek Kati imád olvasni, legújabb kedvencei Jo Nesbo thrillerei „A tévében csak vígjátékokat és meséket nézek, könyvekben pedig szinte mindig regényt olvasok, fogalmam sincs, hogyan történhetett, hogy rákattantam ezekre a sorozatgyilkosokról szóló könyvekre. Ritka, hogy nem olvasok végig egy regényt, de a legutóbbi annyira félelmetes volt, hogy majdnem becsuktam. de tanácsokat majd csak akkor osztogatok, ha 70 éves koromban még mindig a férjemmel leszek. Egyébként a fellépéseken az egyik dalom előtt mindig megkérem a közönséget, hogy tegye fel a kezét az, aki már 10, 20, 30, 40, 50 éve együtt van a párjával. Az utóbbiakat meg szoktam kérdezni, hogy mi a kapcsolatuk titka, és ők mindig azt mondják, hogy megmarad a szerelem, de sokat kell melózni érte.- Vacilláltál valaha az anyaság és a karrier között?- Mindig tudtam, hogy zenélni szeretnék, de a gyerekek utáni vágy sokkal erősebb volt bennem. Már 20 évesen is úgy gondoltam magamra, mint anyára, akinek még nem született meg a gyereke, éppen ezért nekem nagyon könnyű volt anyává formálódni. Nagyon fontos számomra a szakmám, de amióta gyerekeim vannak, azóta nem tudok elsősorban nem anya lenni. Ha velük valami baj van, akkor nem „működöm” a színpadon se.- Milyennek látod a lányaidat?- A kicsi 6, a nagy 10 és fél éves. Hihetetlen, de a nagyob- biknak már 37-es lába van és jók rá a ruháim. Ránézésre már egy nőiesedő kislány, de a lelkében még baba. Alkatra és arcra is olyan, mint én. Bár többen mondják, hogy tiszta apja, de én nem hiszem el, és akkor is magamat látom benne (nevet). Mindig azt szoktam mondani, hogy olyan, mint Teréz anya, egy igazi angyalka, aki mindenkit a keblére ölelne. A kicsi viszont olyan, mint egy akaratos, de érzékeny buldózer, folyton megy előre. Persze megvannak a veszekedések közöttük, de óriási mákom van, mert jól megvannak együtt, nagyon szeretik egymást. Igaz, pont most kezd picit érződni a korkülönbség, mert a kicsi még egész nap játszana, a nagyobb viszont néha már inkább olvasna, komolyabb dolgokkal foglalkozna.- Régen lányos anyának képzelted magad?- Mindig azt hittem, hogy fiús anyuka leszek, de a sors máshogy rendezte. Egyszer azt olvastam egy cikkben, hogy azok a szülők a legki- egyensúlyozottabbak, akiknek két lányuk van. Az egyik unokatestvéremnek három fia van, és tanúsíthatom, hogy ott kő kövön nem marad, amikor a srácok együtt játszanak. Egyszer, amikor egy családi Már ott tartok, hogy éjjel nem merek kimenni a mosdóba, és többször megnézem, hogy a gyerekeknél be van-e zárva az ablak. Nemrég síelni voltunk, a szállásunkon a konyhából nyílt egy másik apartman, ami le volt zárva, de én minden este barikádot állítottam fel zacskókból, hogy meghalljuk, ha valaki éjjel besurranna... Ákos persze jól szórakozott rajtam.” buliról indultunk haza, szóltam a csajoknak, hogy gyertek, megyünk. Ők pedig egyből jöttek, és már húzták is a cipőjüket. Mellettem állt az unokatestvérem, és kikerekedett szemekkel kérdezte: „Ezt hogy csináltad?!” Neki körülbelül fél órába telt összeszedni a fiúkat... Egyébként lányos anyukának lenni nagyon jó, de lányos apukának lenni még jobb! Nem lehet leírni azt a szerelmet, ami Ákos és a lányok között van. A férjem nem egy könnyen hajló ember, de ha a két lány ránéz, akkor azonnal megtesz bármit.- Mi a titkod? Mitől ilyen szófo- gadóak?- Azért sokszor nem azok. Amíg meg nem született az első gyerekem, addig komplex elvrendszerem volt, ami az első lány születése után azonnal megbukott, mert a gyakorlatban minden másképp működik. A gyerek személyisége nagyon meghatározza a nevelést, teljesen másképp kell szólnom a két lányomhoz, ha azt akarom, hogy megcsinálják, amit kérek. Bár igazából szerintem nem is lehet nevelni egy gyereket. Egyszerűen csak együtt élsz vele, és próbálod normális mederben tartani. Néha ügyeskedünk, néha bé- názunk, és közben reménykedünk, hogy épkézláb felnőttek lesznek belőlük. Felelősséggel tartozunk feléjük, de azt gondolom, hogy nem rajtunk múlik, mi lesz belőlük.- Miben volt más a te gyerekkorod, mint a lányaidé?- Szentendrén nőttem fel, ami egy idilli, falusias jellegű kisváros. A zeneiskolából még akkor is egyedül mentem haza a patak partján, amikor télen korán sötétedett. Ma ez elképzelhetetlen, sosem engedném a gyerekeimet egyedül mászkálni a sötétben. Szerintem régen sokkal nyugod- tabb volt az élet, a mai gyerekeknek sokkal több tanulni- és tennivalójuk is van. Mi, szülők és nagyszülők teremtettünk nekik egy olyan világot, amiben nehéz lesz embernek maradni. Sokkal több az elvárás, kegyetlenebb a világ, a pénz a fő mérőeszköz. Szülőként az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy otthon a négy fal között megpróbálunk egy békés szigetet kialakítani, ahová mindig hazajöhetnek. Bízzunk benne, hogy a mai gyerekek majd jobbra fordítják a világot... *
