Tolnai Népújság, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-12 / 61. szám
2016. MÁRCIUS 12., SZOMBAT 14 SPORT Guzmics Richárd megítélése különleges Lengyelországban „Szeretnek engem Krakkóban” Itthon kritizálták, Krakkóban rajonganak Guzmics Richárdért, ami sokat segített neki abban, hogy újra nyugodt és hisz magában. Kántor Barnabás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Kihagyta csapata pénteki bajnokiját. Súlyos a sérülése?- Nem, szó sincs róla - mondta a Wisla Krakow csapatában légióskodó 12-szeres válogatott hátvéd, Guzmics Richárd, aki a Piast Gliwice ellen 1-1-es találkozót a lelátóról nézte végig.- Beteg voltam három napig, s amikor meggyógyultam, edzésen meghúzódott a combom. Az edzői stáb úgy döntött, nem kockáztatja a szerepeltetésem.- A hátulról a második helyezett csapat ikszelt az éllovast üldözővel, elégedettek lehetnek.- Nem vagyunk azok. A Wisla nagy csapat, annak ellenére, hogy az eredményei nem ezt mutatják. Meg kellett volna vernünk a Piastot. Olyan múlt és háttér van az együttes mögött, hogy egy hazai pályán elért döntetlen után nem lehetünk boldogok. Különösen azt követően, hogy a mérkőzésen nem játszottunk alárendelt szerepet, sőt nekünk volt több helyzetünk. Ezt bizonyítja az utolsó percben kihagyott büntető is, az különösen fájó volt.- Mi az oka, hogy nem jönnek az eredmények?- Jó kérdés... Tavaly március óta három edzőváltás történt, nem váltak be a trénerek. Kiváló keretünk van, a játékos- állomány alapján a legjobb négyben kellene lennünk, de csak most állunk össze. Az új igazolások mellett jöttek-men- tek az edzők, minden képlékeny volt. 1 V-Ä A- Az előző idényt az ötödik helyen fejezte be a Wisla. Mi volt a cél a szezon előtt?- A bajnokság előtt az volt a cél, hogy kiharcoljuk az indulás jogát az európai kupaporondon. Ez most azonban kicsit megváltozott. Ugyanakkor a lengyel bajnokság nagyon kiegyenlített, ha valamelyik csapat nyer, máris ugrik a tabellán néhány pozíciót, tehát nem reménytelen a helyzet. Mindenképp szeretnénk a felsőházba kerülni, utána pedig már bármi előfordulhat.- A csapat kevésbé sikeres szereplése mellett hogyan értékelné a saját szezonját?- Minden meccsen igyekeztem száz százalékot nyújtani, folyamatosan megkapom a lehetőséget, a válogatottba is visz- szakerültem. Óriási öröm, nagy élmény ez nekem. Szeretném megtartani a jó formámat.- Miben fejlődött a leginkább, amióta Lengyelországban fut- ballozik?- Magabiztosabb lettem, azt hiszem, ebben a tekintetben léptem előre a leginkább. Itt nincs az a nagy bizonytalanság, mint otthon, a körülmények kifogástalanok, hétről hétre rengeteg szurkoló előtt játszunk, ez is különleges motiváció. Ezenkívül talán a párharcokban tudtam fejlődni, jó százalékban nyerem meg őket. Nyugodtabb és határozottabb lettem.- Ez jól látszott a norvégok elleni pótselejtezőn is.- Oslóban nagyjából százat fejeltem... A viccet félretéve, sokat kellett mentenem, előfordult, hogy az utolsó pillanatban. Az biztos, hogy ott már felhasználtam azt, amit Lengyel- országban tanultam. Jó érzés volt, hogy segíteni tudtam a válogatottnak, és nagy szerepet vállaltam a kijutásban. Nyilván a csapatmunka érdeme a siker, de azzal elégedett vagyok, hogy csak egy gólt kaptunk a két meccs során, azt is csak a végén.- A norvégok elleni mérkőzés után azt mondta, meg akarta mutatni mindenkinek, hogy már túltette magát a bukaresti emlékein.- Már túl vagyok rajtuk. Amíg a közvélemény foglalkozott vele, magamban sem volt könnyű lezárni. Figyelnem kellett rá, hogy egyáltalán ne befolyásoljon a játékomban. Igyekeztem csak a futballra koncentrálni, ennek meg is lett az eredménye. Úgy érzem, most már tényleg magam mögött hagyhatom a témát. Láthatták a pénteki meccs előtt, hogy itt nagyon szeretnek, csaknem sztárként kezelnek, elismerik a teljesítményemet.- Amikor a szurkolók megtudták, hogy Magyarországról érkeztünk, az első szavuk ez volt: „Guzmics”.- Különleges a megítélésem, másként kezelnek, mint otthon.- Otthon egyöntetű vélemény, ha egészséges lesz, utazik Franciaországba.- Még nem venném biztosra, ne szaladjunk ennyire előre.- Pedig sokan úgy számítanak, vezérszerep várhat önre a védelem közepén.- Ebben a fél évben csak a futball a fontos, kizárólag az Euró- pa-bajnokság lebeg a szemem előtt. Ahhoz, hogy ott lehessek a keretben, minden meccsen jó teljesítményt kell nyújtanom. Ha már ott vagyok, bármi előfordulhat. Igyekszem úgy felkészülni, hogy ha tényleg szóhoz jutok, a maximumot nyújtsam.- A selejtezők során több játékossal is volt párban a védelem közepén. Van kedvence?- Nincs. A két pótselejtezőn Lang Ádámmal játszottunk együtt, de korábban Juhász Ro- landdal, Kádár Tamással is szerepeltünk középen, előtte pedig nem voltam kerettag. Hogy ki lesz ott közülünk, arról a jövőbeni teljesítményünk dönt. Bernd Storck a szezon kezdete előtt sok sikert kívánt nekem, s azt ígérte, eljön megnézni.- Következnek a válogatott Eb-felkészülési mérkőzései. Várja már őket?- Igen. Természetesen csak akkor, ha meghívót kapok, de örülök neki, hogy Budapesten, saját szurkolóink előtt játszhatunk a horvátokkal. Az a mérkőzés még a kijutás utózöngé- je lesz, nagy örömünnep várható. A pályán azonban ezt félre kell tennünk, hiszen fontos felkészülési találkozó lesz az Eu- rópa-bajnokság előtt. Mindenki meg akarja majd mutatni, hogy ott akar lenni. Hallom, sokan bejelentkeztek, hogy utaznának Franciaországba, de nem lesz könnyű, mindenkinek bizonyítania kell. A németek ellen is magabiztosan kell játszanunk, fontos, hogy a találkozó után is megmaradjon az önbizalmunk.- Az Eb-csoportunkról mi a véleménye?- Sokak szerint könnyű négyesbe kerültünk, én nem így látom. Az osztrák válogatott nem az előző évek teljesítménye miatt nehéz ellenfél, hanem azért, amit mostanában, a selejtező során mutatott. Nagyon erős csapat, ahogy Izland is - megelőzte Hollandiát. Portugáliát pedig senkinek sem kell bemutatni...- Kikerülhetetlen kérdés: készül már Cristiano Ronaldóra?- Előbb legyek a keretben...- Akkor inkább azt kérdezem, ki volt a legnehezebb ellenfél, aki ellen pályára lépett?- Böde Dániel! Na meg Niko- lics Nemanja. Támadók fölénye Hét magyar focista játszik a lengyel élvonalban, a góllövőlistát 23 góllal vezető Nikolics Nemanja az éllovas, a Legia Warszawa húzóembere. Gyur- csó Ádám a Pogon Szczecint, Lovrencsics Gergő és Kádár Tamás a Lech Poznant erősíti. Gosztonyi András és Mervó Bence a Slask Wroclaw csapatában. Guzmics Richárd pedig a Wisla Krakówban bizonyíthat Bernd Storck szövetségi kapitánynak. Amikor én még kissrác voltam... Kiprich József: A Törő és az úttörő Régen tényleg minden más volt? Lapunkban korábbi és jelenlegi élsportolók elevenítik fel gyerekkori emlékeiket edzésekről, versenyekről, iskoláról, szülői háttérről. E heti vendégünk a 70-szeres válogatott labdarúgó, Kiprich József, aki a Tatabánya játékosaként gólkirályi címet, a Feyenoord futballistájaként holland bajnokságot nyert. KEZDET „A futballőrület éppen úgy kezdődött, ahogyan akkoriban szerintem mindenkinek: 6-8 fős baráti társasággal jártunk állandóan a rétre focizni. Ha összegyűltünk elegen, akkor óriási meccseket játszottunk, ha csak ketten, akkor meg egyérintőztünk. Csak az számított, hogy rúgjuk a bőrt. Fogtunk két-két követ, vagy leszúrtunk két-két gallyat, meg is voltak a kapuk, és már indulhatott is a játék. Csak a foci, a foci és a foci volt az életünkben. Akárhogy töröm a fejemet, nem jut eszembe semmi más, amit akkoriban szórakozásképpen csináltunk volna. Nyáron, amikor még suli sem volt, reggeltől napestig kergettük a lasztit. Amikor aztán elkészültek Tatabányán az elkerített dühöngök, oda tettük át a székhelyünket. És közben persze életre szóló barátságok kötődtek. Szervezett keretek között először az általános iskolában játszottam. Úttörő olimpiának hívták akkoriban a diákolimpiát. Kétszer is országos harmadikok lettünk, ami hatalmas fegyvertény volt. Az egyik tatabányai edző kiszúrt magának, és elhívott a Bányászba. Tízéves lehettem, a serdülő háromban játszottam először. Akkor még akadtak hazai példaképek, elég, ha csak Tö- rőcsik Andrást vagy Nyilasi Tibort említem. Minden NB I-es csapatnak fejből el tudtuk sorolni a kezdőjét. Mindenkinek megvolt a kedvence. Én például mindig Törő voltam a pályán, mert fantasztikusan cselezett. Tizenöt évesen ifjúsági válogatott lettem. A szövetségi edzők kikértek a kluboktól két-három játékost, aztán válogatót tartottak. Fennakadtam a rostán. Leírhatatlanul büszke voltam. Akkor gondolkoztam el először azon, hogy tényleg sokra vihetem. Rengeteget jártunk külföldre. A legszebb gyerekkori fut- ballemlékem az, amikor a Honvéd ellen kupameccset játszottunk a Tatabányával. Détári Lajos is ott volt az ellenfél csapatában, mégis hetet kaptak tőlünk. De az sem volt semmi, amikor Pulában nemzetközi tornát nyertünk az ifjúsági válogatottal - azt már együtt Dömével. Ott voltak Európa legerősebb csapatai, a döntőben az angolokat vertük el 2-1-re Dalnoki Jenő bácsi irányításával. Emlékszem, a futballcipőt Csehszlovákiából szereztük be. Ha jól rémlik, Botasnak hívták a márkát. Volt egy nagyon jó cipészünk, aki mindig megfoltozta, ha kilyukadt. Annyi pénzünk ugyanis nem volt, hogy havonta váltogassuk a cipőt. Sokszor még az sem érdekelt, minket, ha lyukas, ugyanúgy játszottunk benne. Amikor a Bányászba kerültem, akkor sem csak az edzéseken fociztam, hanem például suli közben a szünetekben is. Kiprich 70-szeres válogatott A tanulásra este maradt valamennyi idő, de sokszor már nem volt hozzá kedvem. Elfáradtam, mert a futball rengeteg energiát kivett belőlem. Tanulni kellett, de a legtöbbször úgy éreztem, hogy csak a futball rovására megy. Amikor egyest kaptam, nyomtam otthon a dumát, hogy másik négy gyereknek is karó lett a dolgozata. Ami csak kifogás volt, és valójában senkit nem érdekelt. De a focitól akkor sem tiltottak el. Tudták, hogy az a mindenem, nem akartak megbüntetni. Pedig a fater annyira nem is szerette, hogy játszom, nem is érdekelte a labdarúgás. Egészen addig, amíg be nem kerültem a Tatabánya első csapatába. Attól kezdve büszkén jött a meccsekre anyuval.” Kiprich József I I »
