Tolnai Népújság, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-06 / 31. szám
2016. FEBRUÁR 6., SZOMBAT INTERJÚ .11 Horgas Eszter második gyermeke születése után szembesült azzal, hogy mindent egyedül kell tennie „MERTEM SZABAD LENNI” Öntörvényű, céltudatos, de ízig-vérig nő, aki csak egy férfi mellett tud igazán kinyílni. Érzéki, de néha már férfiasán karakán, kedves, ugyanakkor fájdalmasan őszinte - és ez a Hungary’s Got Talent adásaiból is kiderült. ' Homonnay Gergely/hot! kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Tudod, hogy nagyon szélsőséges érzelmeket váltasz ki az emberekből?- Ez mindig is így volt. Már kislányként is elég öntörvényű voltam. A tanárok nemegyszer kiküldtek az óráról, mert szerintük visszabeszéltem, szerintem pedig kiálltam az igazamért. Megtehettem, hiszen a szüleim olyan biztonságot teremtettek, hogy nem féltem. Nem tartottam attól, hogy bármi baj érhet. Kaptam is a pofonokat. Később is veszélyes játékaim voltak. Soha nem kötöttem kompromisszumot, és mindig mentem a saját fejem után. Egy időben, miután elváltam, és nem kaptam gyerektartást - tehát egyedül kellett eltartanom a két lányomat -, felajánlottak egy 30 milliós reklámszerződést, egy termék arca lehettem volna. Viszont nem akarták kiírni a plakátra, hogy Horgas Eszter fuvolaművész. Nem írtam alá a szerződést. Senki nem volt képes meggyőzni. Soha nem azon az úton jártam, amit más előírt számomra. „Talán erőt adok annak a nőnek, aki most otthon remeg”- 20 évesen mégis férjhez mentél...- Édesanyám 18 éves volt, amikor férjhez ment apámhoz, és ma - több mint 50 év után - is boldog házasságban élnek. A felnőtté válás nálunk azt is jelentette, hogy társat választunk, családot alapítunk. Az otthonról hozott minta pedig engem is meghatározott. Szerettem a férjemet, de valamiért nem voltam teljesen biztos abban, hogy jól döntök. Soha nem felejtem el: az esküvőm előtt 4-es, 6-os villamossal mentem át a Margit hídon, néztem a Dunát, és az járt a fejemben, hogy minek megyek férjhez. A nagy napra tele lettem kiütéssel. De felnéztem rá, akitől egy idő után azt a visszajelzést kaptam, hogy nem vagyok jó társa. Nagyon csórók voltunk. Magántanítványaim voltak, és amikor a tanítványom szülei letették az asztalra a pénzt, a férjem elrakta. Nem érdekelt. Elhittem, hogy azért romlott meg a kapcsolatunk, mert bennem van a hiba. Mivel komolyan vettem az eskümet, nehezen született meg bennem a döntés, hogy vége legyen. Eljött az a pont, amikor elmondtam neki, hogy már nem tudok a felesége lenni; tudtam, hogy más is volt már akkor az életében. Pont úgy, mint A Keresztapa című filmben, csak egyet kérdeztem, de az igazat vártam tőle, ő mégis azt mondta, hogy senkije sincs. Belenéztem a szemébe, és hazudott, nem sejtve, hogy az ilyen hazugságokból mekkora indulatok születnek majd. Még akkor is befejezhettük volna szépen, de ő nem engedte! Nem akart válni!- Megvert?- Soha nem fogom elmondani nyilvánosan a részleteket. Ezek számomra is megalázó és felkavaró képek. Ráadásul nem is az a lényeg a történetemben, hogy pontosan mi történt, hanem az, hogy a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni. Nagyon nagy energia és hosszú idő feldolgozni mindezt, és még mostanra sem sikerült teljesen kimosnom magamból. Annak idején gyakran azt álmodtam, hogy nem mozog a lábam, megbénultam. Hihetetlen erő kellett ahhoz, hogy akkor már egy hétéves és egy hét hónapos gyerekkel azt tudjam mondani, hogy ennyi volt, de most másképp lesz. Talán erőt adok annak a nőnek, aki most otthon remeg, és már szólni sem mer; szégyelli magát, hogy elrontott valamit; úgy érzi, felsült, mert Névjegy Horgas Eszter fuvolaművész 1965-ben született Budapesten. Édesapja Horgas Béla költő, édesanyja Levendel Júlia író. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán diplomázott. Kovács Lóránt és Sebők Erika fuvolaművészek, illetve Kurtág György és Ra- dos Ferenc kamarazene-profesz- szorok tanították. feleségként semmit nem ér; azt gondolja, nem tudja összetartani a családot, nem képes a férje kedvébe járni. Neki akarok segíteni, csak ezért beszélek róla. Azután váltam el, miután megszületett a kisebbik lányom, és a férjem más nőhöz ment. Ezt .azzal magyarázta, hogy a férfi alapvetően nem monogám. Elfogadtam. Ha így akarja élni az életét, legyen. De annak a férfinak, aki engem szeret, én legyek a legizgalmasabb, legkívánatosabb. Nézzen meg más is az utcán, de nekem olyan férfi kell, aki értem hal meg. Éreznem kell, hogy nő vagyok, csak így tudok létezni, csak így tudok kiállni a színpadra.- Megbocsátottál a volt férjednek?- Nem az én dolgom, hogy megbocsássak. Majd a Jóisten 2001-től kezdődően látott napvilágot CD sorozata, a Horgas Eszter arcai. 2003-ban a Budapest Arénában lépett fel AI Di Meolával, a „Carmen” előadást 10 ezer fő látta 2008-ban ismét AI Di Meolával lépett színpadra, a „Carmen” folytatásaként készült az „Ő és Car- men”-nel, amely CD-n is megjeelrendezi. Nekünk már semmi dolgunk nincs egymással. Olyan dolgokat tett és tesz - elsősorban a gyerekeimmel -, amik miatt nincs miről beszélnünk. Pár hete azt kiabálta a nagyobbik lányomnak, hogy a húgának meg sem lett volna szabad születnie. Ezek a mondatok nem megbocsáthatóak. Számomra soha. Nem lehet meg nem történtté tenni. Ahogy azt sem lehet elfelejteni, hogy kórházban zokogva, szülés után szembesülök azzal, hogy mostantól mindent egyedül kell tennem. Már nem fogok újra szülni, már nem tudom másképp csinálni, rendbe hozni. Ezek szent dolgok, és nem jól történtek meg, fájnak. Nem jó, hogy olyan embertől vannak a gyerekeim, akit semmire sem tartok. A gyerekeimhez legyen legalább tisztességes, és az ő lelkűket próbálja óvni. Csak ennyi lenne a dolga. Féltem a gyerekeimet; fáj, hogy nekik nem adatott olyan apa, mint nekem. Azt tanítom, mutatom és kívánom, hogy tanulják, lássák meg, hogy ez nem az ő sztorijuk. Rájuk egészen más élet, sors vár. - Anyaként mindig sikerült helytállni?- Három diploma is kevés ahhoz, hogy az ember jó szülő legyen. Nem mondom, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom. A kamaszkor elején a kisebbik lányommal voltak viharok, és nem mindig voltam vele, mert éppen fellépésre mentem. Tizennégy éves volt, épp valamiért büntetésben, amikor én vidéken koncerteztem. Már jöttem haza, és az autóban hallottam a hírekben, hogy a West-Balkánban pánik tört ki, és a tömeg eltaposott pár embert. Abban a pillanatban megszólalt a telefonom: a menedzserem hívott, hogy Lilent, s két hét leforgása alatt vált platinalemezzé. 2009-ben elnyerte a Magyar Köz- társasági Érdemrend lovagkeresztjét 2011-ben Natalie Cole vendége volt a Budapest Arénában Volt férje Somogyi István táltos, színházi rendező, akitől két lánya született, Anna és Lili. like is ott volt. Olyan ideges lettem, hogy azt hittem, agyonverem. Közben Annával, a nővérével beszéltem, aki elmondta, hogy Lili sokkot kapott, mert előtte halt meg valaki. így mire hazaértem, nem agyonvertem, hanem vigasztaltam, majd vittem a pszichológushoz, hogy fel tudja dolgozni ezt a traumát. Azóta egyáltalán nem jár bulizni. Bántott, hogy nem volt őszinte. Persze arra is volt példa, hogy nemzetközi koncertet mondtam le világsztárral azért, mert Lilinek arra volt szüksége, hogy ott legyek a budapesti versmondó versenyén. Meg is nyerte! A1 Di Meolával léptem volna fel Portugáliában, és amikor elmondtam neki, hogy miért nem tudok menni, azt hitte, megőrültem. Talán a legnagyobb hibám, hogy nem tudok következetes lenni, mert bármikor meg tudnak dumálni. Nagyon, de nagyon imádom őket! „A fájdalmak is kellettek”- Elfogadták a párodat?- 14 éve vagyunk együtt, és Gyurinak is van egy fia meg egy lánya. Mind a kettőnknek a gyerekei az elsők. Talán ezért nem volt soha konfliktus egymás gyerekeivel, és a gyerekek is bírják egymást. Gyuri és köztem már inkább voltak, de 14 évbe minden belefér. Ahogy ő mondja: „Anyámmal éltem csak ennyit!” Szenvedélyes emberek vagyunk, és az összecsiszolódás nem volt könnyű. Voltak gödrök, de ez természetes, amikor két olyan ember találkozik, akiknek már sérelmeik, sebeik vannak. De ezek a sérelmek, fájdalmak mind kellettek, hogy azok legyünk, akik ma vagyunk.- A fájdalmakból is profitál az ember?- Hogyne! Nem véletlenül tudtam úgy előadni 2003-ban a Carment Horvátországban, az Arénában, hogy negyven percig tombolt a közönség. Ez az előadás alapvetően meghatározta az életemet, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fuvolaművészként élhetek. Carment megöli a szerelme, és nekem már a próbafolyamat olyan volt, mint egy terápia. Rengeteg feszültség szabadult fel. A színpadon nem lehet kamuzni - és egyébként az életben sem érdemes. Boldog vagyok, hogy mertem szabad lenni, és soha nem kellett feladni magam. Amikor elvégeztem a Zeneakadémiát, 22 évesen az egyik tanárom azzal indított útnak az életbe, hogy soha nem lesz belőlem semmi, mert buta vagyok. Nem értettem, mire céloz. Kifejtette, hogy nem használom ki a szépségemet, azt, hogy nő vagyok. Mire én azt válaszoltam, hogy én nem tudok együtt lenni egy férfival, akit nem szeretek. „Azért mondom, hogy buta vagy” - mondta. Igaza volt: nem használtam ki. Amikor az ember odaadja magát a másiknak, levetkőzik anyaszült meztelenre, feltárulnak egymás titkai, kialakul egy olyan kapocs, ami elszakíthatatlannak tűnik. Aztán, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy ez a kapocs végérvényesen összeforrjon, az az életünk, sorsunk nagy titka. „Olyan férfi kell nekem, aki értem hal meg” 4 í 1 *
