Tolnai Népújság, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-15 / 38. szám

2016. FEBRUÁR 15., HÉTFŐ Emléktornát terveznek Mándl Imre tiszteletére DOMBÓVÁR Mándl Imre, dom­bóvári születésű ökölvívó olim­pikon tiszteletére, a Város he­te programjaihoz kapcsolódó­an, országos jelentőségű ököl­vívó tornát szervez a Dombó­vári Boxklub. Ezzel együtt azt tervezik, hogy a Jam-csarnok- ban lévő ökölvívó helyiségek a Mándl Imre Ökölvívó Terem ne­vet kapják. A névadó ünnepsé­get a tornával együtt szeretnék megtartani. Az önkormányzat 200 ezer forinttal támogatja a rendezvényt. Az egyesület ön­erőből több kisebb beruházást elvégzett, de az ökölvívó ter­mek nagyobb mérvű felújításá­hoz szintén hozzájárul a város 2 millió 500 ezer forinttal. Tető- és külső homlokzat szigetelés­re, vakolatjavításra és mesze­lésre, nyílászárócserére és egy edzőterem kiépítetlen helyisé­gének hasznosítására fordítják a pénzt. A tervek szerint a tor­nára és a névadó ünnepségre el­készül a beruházás. H. E. MEGYEI KÖRKÉP Javítani szeretnének a feltételeken KAPOSPULA A pályázatot nyújt be a dombóvári járás falvait összefogó Kapós-menti Terü­let- és Vidékfejlesztési Társu­lás az általa fenntartott „Segí­tő kéz” Alapszolgáltató Intéz­mény működési feltételeinek javítására. Pintér Szilárd elnök elmondta, hogy a Kapospu- lán működő, családsegítést és gyermekjóléti szolgáltatást, il­letve házi segítségnyújtás szol­gáltatást ellátó intézménynek a régi óvoda épület ad otthont. A két irodahelyiségben a mun­kához szükséges tárgyi felté­telek rendelkezésre állnak, de az épület jelenleg csak részben biztosított az akadálymentesí­tés, így azt szeretnék teljessé tenni. Tervezik egy bizalmas beszélgetésekre alkalmas, az irodáktól elkülönített helyiség és egy több fős megbeszélések számára is kellően tágas helyi­ség kialakítását, valamint egy újabb vizes blokk kiépítését. A megvalósítás érdekében közel 22 millió forintra nyújt be pá­lyázatot a társulás. H. E. ...»..».»Mg Kapcsolatba került Böjté Csa­bával és a Somlyói ference­sekkel. Fogta az addig elké­szült két fakszimilét, s elment Csíkszeredába, a Csíki Szé­kely Múzeumba. Ott megke­reste Muckenhaupt Erzsé­bet művelődéstörténész-mu- zeológust. Fél órán belül már megnézhette az összes könyvritkaságot, s mondhat­ni válogathatott belőlük. - Én Kájoni János könyvét, a Sac- ri Concentust választottam - mutat az asztalon lévő fakszi­milére és a kísérő tanulmány- kötetre, amely a Dévai Szent Ferenc Kiadó gondozásában jelent meg. 450 számozott példányban. A jövőben sze­retné ezt a fakszimilesoroza­tot folytatni. Mi több, a csík- somlyói ferences könyvtár ar­chívuma mindenképpen ér­demes arra, hogy digitális for­mában is hozzá lehessen fér­ni, de ehhez még meg kell te­remteni az anyagi feltétele­ket. Amit Schöck Gyula csi­nál, az komoly anyagi forráso­kat igényei, szerencsére ed­dig is jutott támogatás, példá­ul az NKA jóvoltából is. Kájoni János 17. századi tudós ferences szerzetes Sacri Con- centus című gyűjteményének hasonmás kiadását és a kísérő tanulmánykötetet nemrég mu­tatták be Budapesten, az MTA Zenetudományi Intézetében. A Dévai Szent Ferenc Kiadó je­lentette meg, amelynek vezető­je a szekszárdi Schöck Gyula. Gyuricza Mihály mihaly.gyuricza@partner.mediaworks.hu SZEKSZÁRD Schöck Gyula, a szekszárdi könyves szakem­ber eredetileg fényképésznek készült, aztán elvégezte Raffay Anna operatőriskoláját a Mű­szaki Egyetemen. Mint mond­ja, mégsem dolgozott operatőr­ként, mert sokat kellett volna várnia a lehetőségre, akkori­ban nagy volt a tülekedés ezen a területen. Inkább fotózott. A hagyományos vidéki fényké­pész tevékenységéről átváltott a műszaki fotózásra. Idegesí­tette, hogy olykor a fotói rossz technikai minőségben jelen­tek meg egy-egy kiadványban.- Nagyon jól jött, pontosabban azóta is hasznomra válik az az egy esztendő, amit a Szekszár­di Nyomdában töltöttem kor­rektorként - avat be bennün­ket életrajza újabb részletébe.- Az a kiváló társaság, ame­lyikbe belekerültem, elvárta, hogy megismerjem a nyomdá­szat alapjait is. így aztán már nem a diát adtam át feldolgo­Speciális és drága műfa] A fakszimile kiadás speciális és drága műfaj, tevékenység. Itt nem lehet mellébeszélni, hi­szen egy-egy könyvbemutatón az új mellé odateszik az erede­tit is. Ellenőrizni lehet a minősé­get. A munka során el kell men­ni az eredeti példányhoz, mert azt nem adják oda a kiadónak, nem lehet hazavinni. Cipelni kell a fotózáshoz szükséges be­rendezéseket, a saját számító­gépet. Egy pergament persze anyagában nem lehet, de szí­nében, tapintásában hitelesen kell utánozni. Schöck Gyula a Concordantia Caritatishoz Szen­tendrén, Vincze László papír­merítő műhelyében készíttetett merített papírt, aminek a szí­ne, vastagsága is megegyezett az eredetivel. Igaz, hogy fél évig tartott az aprólékos munka, pe­pecselés, de elkészült. zásra, hanem elvittem Pestre, s például az Állami Nyomdá­ban színre bontottam az anya­gaimat. A nyolcvanas-kilenc­venes évek fordulóján az ölem­be hullott egy nagy munka. Jól megfizették, és úgy döntöttem, hogy nem lakást vagy egy lu­xuskocsit veszek a pénzen, ha­nem egy akkor igen nagy telje­sítményű számítógépet. Csodá­jára jártak. A következő lépés egy levilágítógép volt. Fény­képezés, képfeldolgozás, ki­adványszerkesztés, nagyjából együtt volt minden - teszi hoz­zá. Sokat járt külföldre, s na­gyon tetszettek neki a fakszi­milék, a hasonmás kiadvá­nyok. Úgy látta, akkor már a magyarországi nyomdatechni­ka is képes volt megcsinálni, amit a német, spanyol, olasz nyomdák. Sokat dolgozott a Pécsi Püspökségnek, amely­nek 2009-ben volt a millen­niuma. Vett egy nagy lélegze­tet, s megkérdezte Mayer Mi­hály akkori megyés püspököt; mit szólna hozzá, ha elkészí­tené a gyönyörű, ötszáz éves pécsi misekönyv fakszimilé­jét. A püspök meg áldását adta rá. Az évfordulóra elkészült a Missale, s nagyon nagy sikere lett. A Pro Tipográfia szakmai versenyen az adható tíz pont­ból 9,9-et kapott. Persze ehhez szükség volt a Metalart kiva­ló vereteire, a Dabasi Nyomda ugyancsak kiváló nyomtatásá­ra és a szekszárdi Bodrogi Ist­ván könyvkötő mesteri mun­kájára is. Aztán jött a budapes­ti Concordantia Caritatis, egy hihetetlenül szép, gazdagon festett könyv az 1410-es évek­ből, amelyet a piaristák őriz­tek meg. Egy kutató könyvtá­ros hívta fel rá a figyelmét. Ezt is megcsinálták. Kájoni János, a tudós szerzetes Kájoni János XVII. századi tu­dós ferences rendi szerze­tes, zeneszerző és dallamgyűj­tő, orgonista és orgonakészí­tő, nyomdaalapító és nyom­dász, építész, történetíró, bo­tanikus. Sokoldalú tudomá­nyos, irodalmi, zenei és épí­tő munkájával jelképes sze­mélyiséggé vált. „Erdély Páz­mányának" is nevezték, mun­kásságának, humanista egyé­niségének igazi értékelésére azonban csak több mint két évszázad elteltével került sor. Méltán tartják a Székelyföld első és legnagyobb polihisz­torának. A pálosok regulája egyedülálló Schöck Gyula elmondta, gyűjti a forrásokat a XV-XVI. század for­dulóján készült Cantionale, egy zenei műveket tartalmazó, na­gyon szép, míves kötésű könyv fakszimilében történő kiadásá­hoz is. A legközelebbi tervekben pedig ott van a Pálos regula, amely egy kisméretű könyv. En­nek érdekessége, hogy a nyom­tatott latin sorok között teljes mondatokból álló magyar szö­veg található. Ez a Pálos regula egyedüli, a Csíkszeredáin kívül nem ismert másik példánya, a beleírt magyar szövegnek pedig hatalmas nyelvtörténeti jelentő­sége van. Schöck Gyula hangsú­lyozza, hogy sokat köszönhet a tudós szakembereknek, köztük a Csíkszeredái Mucken- haupt Erzsébetnek és a buda­pesti Sarbak Gábor irodalomtör­ténésznek. Vérükkel segítő rendőrök SZEKSZÁRD Vért adtak a rendőrök és rendőrségi alkalmazottak. A Tolna Megyei Rendőr-főkapitány­ság épületében szervezett véradást a Magyar Vöröskereszt február 11-én, csütörtökön. Ötvenegyen jelentkeztek, hogy másoknak segítsenek, közülük negyvenegyen bizonyultak alkalmasnak donor­nak. Legalább évente szervez hasonló közös akciót a rendőrség és a Vöröskereszt. 1.1. Egy mohácsi maszkfaragó műhelyében is jártak Elégett a tél koporsója SZEKSZÁRD-MOHÁCS A Szek­szárdi Garay János Általános Is­kola diákjai is kivették a részü­ket a télűzésből. Csizmazia Fe- rencné szervező pedagógus el­mondta, közel százan - gyere­kek, szülők és tanárok - utaztak együtt a mohácsi busójárásra. A program részeként megtekin­tettek egy időszaki kiállítást a Mozi épületében, ahol Tóth Má­ria vezetésével a népszokások­ról hallhattak az érdeklődők, az­tán Englert Antal népi iparmű­vész maszkfaragó műhelyébe lá­togatottak. A főtér volt a követke­ző állomás, ott égették el a tél ko­porsóját. Az utazást a Csizmazia Alapítvány a jövő ígéretes gyer­mekeiért támogatta. H. E. A Garay-iskolás csapat Mohács főterén, a lángoló koporsó előtt 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents