Tolnai Népújság, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-02 / 1. szám

2016. JANUAR 2., SZOMBAT INTERJÚ 11 Kovács Patrícia szerint uralni kell az életünket, különben a dolgok nem úgy történnek majd, ahogyan azt szeretnénk KIÁLLNI AZÉRT, AMIBEN HISZÜNK Az RTL Klub Hungary’s Got Talent című tehetségkutató­jának a zsűrijében ült, pedig ő soha nem ítélkezik mások felett. Ha azonban ki kell áll­ni valami mellett, amiben hisz, még a konfliktusoktól sem riad vissza. Nem mellékesen, sokak szerint ő az egyik leg­szebb magyar színésznő. Homonnay Gergely/hot! kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Amikor elkezdtünk beszélni er­ről az interjúról, azt kérted, hogy az állatkertben fotózzunk. Miért?- Imádom az állatokat. Bár a cirkusszal meglehetősen ambi­valens a viszonyom, de az állat­kert más. Szeretem ezt a helyet, és nagyon sok minden köt eh­hez a helyszínhez. Itt ismertem meg például a férjemet. Még parlamenti képviselő volt, és egy állatvédelmi kampány ré­szeként tartott egy sajtótájékoz­tatót az állatkertben, és azt kér­te a sajtóosztályától, hogy sze­rezzenek erre az alkalomra egy színésznőcskét, aki nem hord szőrmét. A sajtosok engem ta­láltak meg, én pedig örömmel fogadtam el a felkérést, hogy a csincsillák között kampányol- jak az állatok jogaiért. Egyéb­ként még évekkel korábban tör­tént, hogy egy újság címlapján megláttam Pétert. Ráböktem, és közöltem, hogy nekem ehhez a csávóhoz még lesz közöm az életben. Érdekes, mert nagyon sok barátság, kapcsolat úgy in­dult, hogy az első találkozás­kor éreztem, hogy lesz valami, ami csak évekkel később követ­kezett be. Tisztán emlékszem, hogy még a találkozásunk előtt anyukám megjegyezte, hogy erről a pasiról bizony lecsúsz­tam, mert családos ember. Ak­kor már harminc voltam, és bár anyám soha nem akart kiháza­sítani, imponált neki ez a ma­gas, csinos fiatalember a tévé­ből, akinek ugyanaz az érték­rendje, mint nekünk, és ugyan­azt gondolja a világról, mint mi. Anyám valójában nem is örült annak, hogy később férj­hez mentem. Talán úgy érzi, hogy felelőtlenség kimondani azt, hogy valami örökre szól, és mindig azt szeretné, ha lenné­nek menekülőutak az életem­ben. De szerintem neki jobban tetszett Péter, mint nekem.- Mi történt a sajtótájékoztatón?- Bemutattak bennünket egymásnak. Én mondtam, hogy már ismerem őt, Péter mondta, hogy ő is engem, de szerintem csak blöffölt. Aztán amikor vé­ge lett a sajtótájékoztatónak, és már bent ültem az autóban, de még nem indultam el, felhívott. Megköszönte, hogy elfogadtam a felkérést, és hogy melléáll­tam. Nem is értettem, ezt mi­ért hangsúlyozta ki, hiszen számomra teljesen egyértelmű volt. Akkor említette, hogy szí­vesen eljönne a színházba meg­nézni. Eltelt egy hónap, elhív­tam a Pécsi Országos Színhá­zi Találkozóra, de egy küldött- gyűlés miatt nem ért rá, és vé­gül csak rá egy hónapra tud­tunk találkozni. Ekkor volt az első randink, és lényegében az­óta együtt élünk. Ennek már hét és fél éve.- Tudtad, hogy van egy kislánya?- Nem követtem a magánéle­tét, de ezzel tisztában voltam. A harmadik randit úgy szervezte meg, hogy találkozzunk Sárival, akivel szinte azonnal cinkosok lettünk. Ma is azt mondja, hogy én vagyok a legjobb fej felnőtt barátnője. Szerencsés vagyok, mert nagyon jó korszakában ta­lálkoztunk. Ő három és fél éves volt, és akkor már megértette, hogy az apukájának, ha velem van, jobb a kedve. Egyébként is mindenhol jól jön egy „házi szí­nésznő”. Nagyon sok embernél bohémabb vagyok. Nekem nem okoz gondot négykézláb, hülye­ségeket beszélve, sikítozva ro­hangálni a lakásban. A civil ba­rátaim ezt nem feltétlenül teszik meg. Nem beszélve arról, hogy ők másképp állnak a testükhöz. Én fogok, ölelek, puszilok, hem­pergőzöm, nagyon. Nekem nin­csenek gátlásaim, bármikor hü­lyét csinálok magamból, és ezt értékelik a gyerekek.- Sári tehát nem volt féltékeny, hogy jön valaki, aki elrabolja az apukáját?- Ő nem. Károly, a kutyám vi­szont igen. Világéletemben volt kutyám. Károlyt én hoztam a családba, akkor már 12 éves volt. Az előző kapcsolatomban jött hozzánk, aztán a kapcso­lat ment, a kutya maradt, és Ká­roly talán egy kicsit fellélegzett, hogy végre ketten vagyunk. A mai napig szerelmes belém, és nem értette, hogy hirtelen mit keres mellettem ez az idegen. Az első fél évben elég volt egy csók, egy ölelés - hogy a többiről ne is beszéljünk - ahhoz, hogy Ká­roly nyüszítve álljon, és nézzen szomorúan a szemembe. Rette­netes volt, és ez egy időre meg­pecsételte Károly sorsát, aki né­ha kénytelen volt bemenni a für­dőszobába, aminek az ajtaját be lehetett zárni. Akkor oldódott meg a helyzet, amikor elkezdtek együtt futni. Rájött, hogy neki nem is olyan rossz, ha van Péter.- Ha jól emlékszem, nem ő az egyetlen kutyátok.- így van. Egyszer kaptam egy SMS-t Pétertől, hogy men­jek haza, mert lesz még egy. Ró­nai Egon talált rá Jankára, aki iszonyatos állapotban volt, de Egon nem tudta hazavinni, mert az ő kutyája nem tűrt meg má­sik kutyát maga mellett. Feltette tehát Janka fotóját a Facebookra, mi pedig elmentünk érte. Ká­roly azonnal elfogadta. Károly remek kutya, de már 19 éves, és sajnos fél évvel ezelőtt epi­lepsziás lett. Egy kutyánál ez a betegség pontosan ugyanazok­kal a tünetekkel jár, mint az em­bernél: elkezd kontrollálatlanul járni, habzik a szája, majd esz­méletét veszti. Kap gyógyszert, ami segít valamit, de az a gond, hogy egy ilyen öreg kutya a ro­ham után már csak nagyon hosz- szú idő után tér magához. Tu­dom, hogy egyszer el kell majd altatni, de neki megvan a sze­rencséje, hogy méltóképpen fe­jezze be az életét. Nekünk, em­bereknek nincs. Altattam már el két kutyát, és nagyon fájt meg­válni tőlük. Viszont nincs ben­nem semmi kétség azzal kap­csolatban, hogy jól döntöttem-e. Ha tovább élnek, szenvedtek vol­na. Az egyik, amikor reggel fel­kelt, inni akart a táljából, de már nem tudta, hogyan kell inni. Az­tán két hét alatt mind a négy lá­ba felmondta a szolgálatot. Le­het, hogy pár nap, pár hét még megadatott volna neki, de így kutyaként ment el.- Harcos típus vagy?- Igen, csak így van értelme. Ha nem uralom az életemet, nem úgy fognak történni a dol­gok, ahogy szeretném. Nem va­gyok diplomatikus, markáns vé­leményem van dolgokról, és azt hiszem, a nézők is tapasztalták, hogy a Hungary’s Got Talent zsűrijében is tudtam keményen fogalmazni. Nem szeretem, ha valaki lusta, ha nem fektet ener­Névjegy KOVÁCS PATRÍCIA színésznő (1978. Budapest) 1999-2003-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetemre járt 2003-2007-ig az Egri Gárdonyi Géza Színház tagja 2009-től két szezonon át a Víg­színház színésznője Játszott A Szórád-ház (1997) és a Presszó (2008) című tévéso­rozatban. ISMERT FILMJEI: Jadviga párná­ja (2000), Szerelemtől sújtva (2002), S.O.S. Szerelem (2007), 9 és 1/2 randi (2008) Férje Gusztos Péter egykori SZDSZ-es országgyűlési képvi­selő. Egy közös gyermekük van, a kétéves Hanna Lujza giát a munkájába - de nem aka­rok megmondóember lenni. Ki­állók azokért a dolgokért, ame­lyekben hiszek, és iszonyato­san dühít, ha valaki az ismert­ségét nem arra használja, hogy odaálljon egy jó ügy mellé. Nem csak az állatok jogaiért eme­lem fel a szavam, kint voltam a melegfelvonuláson is, terhe­sen. Sokan vannak, akik nem szólnak, nem vállalják a vélemé­nyüket, de ők a gyávák, csinov- nyikok.- Nem tartasz attól, hogy ezzel konfliktust generálsz, és emiatt nem kapsz meg egy szerepet?- Ha emiatt nem kapok meg egy munkát, akkor nem kell az a munka. Évekig nem hívtak a Magyar Televízióba. Most pe­dig az RTL Klub-os szereplé­sem miatt nem mehetek. Kibír­tam. Ha valaki azért nem akar velem dolgozni, mert kimegyek a Pride-ra, azzal az emberrel én sem akarok dolgozni. Nem félek attól, hogy nem lesz munkám. Ha nem lesz munkám, azért nem lesz, mert nem vagyok elég tehetséges, vagy azért, mert kell pár szűk esztendő. Meg kell ugyanis tapasztalni azt is.- Voltak már szűk esztendők?- Hogyne. Én mindenáron a Színművészetire akartam jár­ni, ahová csak negyedszerre vettek fel. Tudom, milyen a ver­senyhelyzet, és mit érezhették azok, akik kiálltak a Hungary’s Got Talent színpadára. Az em­bernek minden vállalható lehe­tőséget meg kell ragadnia; én az alatt a négy év alatt az Új Szín­házban stúdióztam. Nem volt könnyű, de kellett ez a négy év, és végül egy fantasztikus osz­tályba kerültem, csodálatos ta­nárokhoz. Volt egy nehéz kor­szak a pályán, amikor eljöttem Egerből, otthagyva a színházat, és szabadúszó lettem. De sike­rült túljutni ezen az időszakon, és amikor terhes lettem, úgy mentem el, hogy szinte min­den este játszottam a színház­ban. Megengedhettem magam­nak, hogy tizenegy hónapig ott­hon legyek a gyerekkel. Szabad­úszónak lenni nem életbiztosí­tás, de én autonómabb szemé­lyiség vagyok annál, hogy most leszerződjek egy társulathoz. A kislányom, Majszi most múlt kétéves, neki is az a legjobb, ha kiegyensúlyozott és boldog vagyok - és most, azt hiszem, ez a helyzet. 4 » » > I *

Next

/
Thumbnails
Contents