Tolnai Népújság, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-28 / 302. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. DECEMBER 28., HÉTFŐ Két Tolna megyei találkozása a Csendes-óceán szigetén, Új-Kaledóniában Földije fogadta a magányos hajóst „A Csendes-óceán távoli szigetén, egy napsütötte dombtetőn ülünk, és a szekszárdi iskolás évekről beszélgetünk.” A megkapó líraiság nem véletlen, hiszen kit ne érintene meg az, ha magányos hajóútja egyik állomásán, valahol a világ végén egy földijével találkozna. Ez történt Horváth Attilával Új- Kaledóniában. Szeri Árpád tolnai.nepujsag@mediaworks.hu A Földet körbehajózó Horváth Attila és családja atlanti átkeléséről korábban már beszámoltunk olvasóinknak. Azóta a sióagárdi négyes - férj, feleség, leány- és fiúgyermek - maga mögött hagyta a Panama-csatornát, kijutott a Csendes-óceánra, kikötött a Galápa- gos-szigeteken, majd bekalandozta Polinézia és Melanézia déli részét. Fidzsi szigetén Erika, Dóra és Dani repülőre ült, és hazautazott. Attila egyedül vágott neki az út következő szakaszának. Élményeit az alábbaiakban foglalta össze. Szekszárdi is él errefelé!- Fidzsit követően Új-Kaledó- niába tartottam. Egy barátom e-mailben mesélte, hogy feleségének gyermekkori barátnője ott él a fővárosban, Nouméában. Eddig is találkoztunk magyarokkal, de hogy szekszárdi is él errefelé... Érkezéskor azonnal megkértem a vitorláskikötő recepciósát, hogy hívja fel nekem a megadott számot. Végül pár nappal később e-mailben sikerült kapcsolatba lépni Emmával. Nevén és szekszárdi származásán kívül mást nem nagyon tudtam róla. Távol az otthontól azonban ennél kevesebb is elég, hogy az ember nyakát törve rohanjon a találkozóra. Utunk során magyarul szinte csak a családon belül beszéltünk. Az indulás óta pedig eltelt több m int egy év. Kíváncsi voltam, vajon ki lehet Emma. Az első találkozás alkalmával rögtön megismerkedhettem a családjával Is. Hamar kiderült, hogy otthon sok a közös Ismerős, sőt barát is. Egyikük annak idején sokat segített nekem a hajóépítés kezdeti szakaszában. Munka közben hosszú tengeri utakról álmodtunk. Másokkal rendszeresen együtt bringáztunk. Most pedig... A Csendes-óceán távoli szigetén, egy napsütötte dombtetőn ülünk, és a szekszárdi iskolás évekről, a Csörge tavi fesztiválról beszélgetünk. Soha előtte nem találkoztunk, mégis ugyanazt a szeletet ismerjük a világból a legjobban. A közös gyökerek kiderítésének egy hideg zápor vetett véget aznapra. Hogy teljes legyen az élmény, Emma egy nagy adag töltött káposztát nyomott a kezembe búcsúzóul. Mondhatom, hibátlan volt. A következő hetekben volt férje, Nicolas segített a hajón esedékessé vált javításaiban francia anyanyelvével, helyismeretével és autójával. A közös nyelv a magyar volt, amit néhány hónapos szekszárdi tartózkodása alatt sajátított el jó szinten. Majdnem mindent meg tudtunk így beszélni, és csak a technikai szavak miatt kellett néha angolra átváltani. A Nouméában élő magyarok kis közösségét is megismerhettem. Emma egyszer ebédre hívott össze egy kisebb társaságot. Mint kiderült, egy hosszabb ebédszünet is kiváló alkalom egy jó beszélgetésre. Később az itt megismert Ibolyánál gyűlt össze a kicsiny magyar kolónia. Öthetes no- uméai tartózkodásom fénypontjai voltak ezek a találkozások és tanulságos beszélgetések. Azt előre lehetett tudni, hogy sokat tanulunk majd a világról egy földkerülés során, de arra nem számítottunk, hogy saját hazánkat is másként fogjuk látni és értékelni a világban távol élő magyarok szemüvegén keresztül. Mindegyikük élettörténete egy tanulságos történet, egy sajátos magyar sors. Ragaszkodásuk a hazához megindító élmény. Sokkoló volt a felismerés, hogy bár élhetünk idegen országokban, akár otthonunk is lehet egy másik ország, de hazánk csak egy lehet. Ehhez nekem a fél világon át kellett utaznom, hogy ne csak mástól halljam, de a saját élményből megtapasztaljam. Közös ismerősök és barátok Varga Emma neve ugyancsak nem ismeretlen lapunk olvasói előtt. Miként arról már írtunk, szekszárdi évei után párjával együtt a Francia Antillákra, Gua- daloupe szigetére költözött, majd úgy nyolc évvel ezelőtt Új-Kaledóniában telepedett le. Attilával való találkozásának ugyanakkor - miként azt elmondta - voltak Tolna megyei előzményei.- Talán nyolc éve is van annak, hogy hazalátogatásunk alkalmával egy barátunk rengeteget mesélt egy készülő hajóról, melynek építésében is segédkezett Siógár- don. Kislányom apukája nagy bolondja a vitorlás hajóknak, minden részlet érdekelte. Fényképeket is nézegettünk a hajó építésének folyamatairól. Némi tapasztalatunk nekünk is volt ebben a témában, mert nem sokkal előtte vettünk egy kis vitorlást. Akkor még nem sejtettem, hogy egyszer személyes kapcsolatba kerülök a sokat emlegetett, saját építésű hajóval, illetve kapitányával, Horváth Attilával. Ráadásul Új-Kaledóniában... Idén nyáron, szintén hazalátogatásom alkalmával összefutottam egy barátnőmmel, aki elújságolta nekem, hogy barátjuk világ körüli úton van a vitorlás hajójával, és éppen a csendes-óceáni térségben horgonyzott le. Gyorsan összefüggésbe hoztam ezt az információt a nyolc évvel ezelőtti beszélgetésekkel. Nem is lehetett más a hajó kapitánya, mint a barátom barátja. Megkérdezte, nem zavar-e, ha megadja az elérhetőségemet Attilának; ezzel a kapcsolattal is segítve őt abban az esetben, ha Új-Zéland felé tartva „elkanyarodna” Új-Kaledónia irányába. Örömmel adtam meg a telefonszámom és az e-mail- címem. Visszaérkezve Nouméába és felvéve a mindennapi ritmust nem telt el sok idő, jött az e-mail Attilától, hogy megérkezett! Sajnálom, hogy a körülmények nem voltak a legideálisabbak a fogadására, mivel éppen olyan időszakban voltam, amikor nagyon sokat dolgoztam. De azért a hétvége gyorsan eljött, és sikerült összehozni a találkozást. Szerencsére egy nagyon vidám, optimista, nyitott emberrel hozott össze a sors. Nem volt gond a társalgással, mert akkora utat tett meg a hajójával, annyi kalandban volt része a családjával együtt, hogy volt mit mesélnie. Beszélgetésünk során kiderült, hogy több közös ismerősünk, barátunk is van Szekszárdon és Sióagárdon, ez még közvetlenebbé tette az együtt töltött időt. Bemutattam Attilát volt férjemnek, Nicolas-nak: miután mindketten a hajózás megszállottjai, gondoltam, jól kijönnek majd egymással, és ha a nyelvi akadályokkal megküzdenek, akár tapasztalatot is cserélhetnek. Attilát sikerült összehozni más magyarokkal is, akikkel közösen elköltöttünk pár ebédet. Meglátásom szerint Attila nem Űj-Ka- ledóniában érezte magát a legjobban. Érthető, mert ez volt az első állomása, ahová a családja nélkül érkezett. Ráadásul itt kellett szembesülnie pár technikai problémával is, és nem volt sem egyszerű, sem olcsó orvosolni ezeket a hibákat. Nem volt felhőtlen az itt-tartózkodása, de tiszta szívből remélem, hogy maradtak szép emlékei Új-Kaledóni- ával kapcsolatban. Dora Uj-Zelandon pihen, Attila ismét itthon, de a hajóútnak még nincs vége Horváth Attila Új-Kaledónia után nem változtak látványosan. A hí- Új-Zélandon kötött ki, s ott hagy- rek témái gyökeresen mások, ta a saját építésű Dóra hajót a Sokat nem tudok az előzmények trópusiciklon-szezon idejére. Az- ismerete nélkül megérteni. A par- után hazarepült, de azért a - lamenti hozzászólások hangneszekszárdi Tarr Kft. fő támoga- me szokatlanul durva... tásával zajló - nagy kaland még Az utcán átkiabálva üdvözölnek a nem zárult le. faluban. Mások mintha szellemet- Hosszú, de a hajózáshoz ké- látnának. Van mit mesélni. Végpest könnyed repülőút után lan- télén a sora az átadandó élmé- doltam egy másik időzónában, nyéknek, tapasztalatoknak, nyárból a télben. Egy másik vi- A jövő év márciusában visszarelágban. A várt sokk azonban el- pülök Új-Zélandra. Onnan a hajós maradt. A táj és az emberek hazaút hosszú lesz. Érzetre mindenképpen. hiszen nem lesz ve- veszélyes zónán, a Malakka-szo- lem a családom. Fídzsitől Új-Ka- roson, majd jemeni és szomá- ledónián át Új-Zélandig már volt li partok mentén. A Vörös-tenge- alkalmam belekóstolni az úgy- ren sűrű teherhajó-forgalommal, nevezett egykezes vitorlázásba. zátonyokkal és erős szembeszéi- Ezt arra mondják, amikor valaki lel kell számolnom. Ha nem lesz a hajót egymaga vezeti. Az útvo- vállalható ez az útvonal, akkor nal is kemény döntések elé állít. meg kell kerülnöm az egész af- A Korall-tengeren sekély vízzel, rikai kontinenst. Ez időben pont kiszámíthatatlan áramlatok eile- egy évet ad a hazaúthoz. Közben nében kell manőverezni heteken használódik, kopik, fárad a hajó át. Ha a rövidebb vörös-tenge- is. De hajózni kell! Még mindig ez ri útvonal mellett döntök, át kell a legjobb módja a világ megishajózni a két legismertebb kalóz- mérésének... Zenével telt a szenteste a bátaszékl református közösségben Istent dicsérő dalokat énekeltek Ancika és a szegény emberek karácsonya BÁTASZÉK Karácsonyestre várta a bátaszéki gyülekezet tagjait az Alsónyék-Bátaszéki Református Társegyházközség december 24- én, a bátaszéki művelődési házban. Fekete Zoltán lelkész karácsonyi üzenete mellett a fiatalok előadásában Istent dicsérő énekeket hallhattak az esemény résztvevői. Az elhangzott dalok között volt például Pintér Béla Kösz, jól érzem magam című szerzeménye és Pharrell Williams Happy című dala, amelyhez magyar nyelvű átiratot készítettek az ifjak. Ezeket kis koreográfiával együtt mutatták be a gyerekek - árulta el Fekete Zoltán. A zenei kíséretről Tanner Vilmos és Kiss György vezetésével szintén a fiatalok gondoskodtak. Az ifjú zenészek már a nyári táborban együtt gyakoroltak, illetve szeptember óta rendszeresen próbáltak. Az énekeseket Feketéné Takács Andrea, a fúvósokat Péter Tamás vezette. Fekete Zoltán elmondta, hogy december 25-én kortárs zenei kísérettel tartották meg az istentiszteletet az imaházban, míg másnap hagyományosan, orgonaszó mellett. A Karácsonyest dalaiból pedig az alsónyéki, a bátai és a mórágyi gyülekezet számára is adtak ízelítőt. A lelkész hozzátette: karácsony előtt minden évben más és más műsorral készülnek. H. E. Régóta készültek, gyakoroltak a fiatalok a szép, változatos műsorra PAKS Közel kétszáz csomag, rengeteg ruha és játék, illetve két bográcsnyi székelykáposzta gazdagította a szegény emberek karácsonyát a Segítők háza jóvoltából. Molnár Imréné Ancika, aki évek óta szervezi Pakson a szeretetkarácsonyt, azt mondta, nagyon hosszan készülődtek, s már délelőtt 10 órakor megnyitották a kapukat, hogy mindenki válogathasson a felajánlásokból származó holmikból. Mint mondta, nagyon elszomorította, hogy a játékok között nem a gyerekek válogattak, hanem a szülők vitték zsákszámra, azt sem nézve, hogy szükség van-e rá. Legközelebb - mint mondta - ezen változtatni fognak. Hozzátette, hogy „nagyon megrohanták” őket, mert híre ment, hogy komoly támogatást kaptak az önkormányzattól. Sok hátrányos helyzetű ember hivatkozott arra, hogy „eljött azért, ami neki jár”. Molnárné hangsúlyozta, hogy évek óta az önkormányzattól nem kérnek és nem kapnak semmilyen támogatást, magánadományokból, önkéntesek segítségével szervezik az akcióikat. Idén két bogrács ételt osztottak szét, a hajlék nélkül élők csomagjába emellé még tartós élelmiszer, sőt rántott hús is került. Hatvan zsáknyi ruha talált űj gazdára és összesen 182 karácsonyi csomag. V.T.
