Tolnai Népújság, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-24 / 301. szám
SPORT .15 2015. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK A Studer lányokat, Zsuzsát, Ágnest és Zsófiát azonnal magával ragadta a sportág varázsa, s egy pillanatig sem bánták meg a választásukat / / FÓKUSZBAN A KOSÁRLABDA Hatan ülik körül a karácsonyi asztalt a Studer családban, Felsőnánán. A ház ura és asz- szonya, valamint a négy gyermek. A három csinos, mindig mosolygós lány, Zsuzsa, Zsófia és Ágnes, valamint az egy szem fiú, Gábor. Ritka alkalom az ilyen, s meg is becsülik, hiszen egész évben alig találkoznak. A lányok versenyszerűen kosaraznak, a fiatalember pedig azok után, hogy szakított a cselgáncsozással, most a megyei második vonalban futbal- lozik. Valamennyiüknek be van táblázva az ideje. Karácsonykor azonban megállnak - egy rövid időre. Rónai Gábor gabor.ronai@mediaworks.hu KOSÁRLABDA A Studer testvéreket mindenki ismeri Felsőnánán és Szekszárdon, ami nem meglepő. Zsuzsa és Ágnes az élvonalbeli Atomerőmű-KSC Szekszárd kosárlabdacsapatának oszlopos tagja, Zsófi a korosztályos együttes erőssége. Amikor edzőjüket, Magyar Gergelyt arra kérem, hogy egy szóval jellemezze a lányokat, annyit mond: tehetségek. Övék a jövő - teszi hozzá kiegészítésül a szakvezető, s nincs okunk vitába szállni vele. Nehezen jön össze a találkozás, Ágival többször is szinte mindent leegyeztetek, de mindig közbejön valami. Kedden reggel például a megyei kórház gyerekosztályának vitt ajándékot a csapat - köztük a két Studer lány, Zsuzsi és Ági. Végül délutánra sikerül megszervezni a „randevút” a városi sport- csarnokba. Mosolyogva, jókedvűen érkeznek, vidáman csacsognak, nevetgélnek - pedig ezen az estén még vár rájuk egy edzés - ők így búcsúznak egymástól és az idei évtől. De nem szo- morkodnak, mégiscsak ez az életük, ezért kezdték el annak idején a kosárlabdát, s ezért csinálják ma is ugyanolyan lelkesedéssel, ugyanolyan hévvel, mint az első napokon. „A családunkban senki sem kosárlabdázott, csapattársunktól, Hajdú Zsanettől kaptunk kedvet a sportághoz” - mondja a 20 éves Zsuzsi. - A szüléink és a Zsani szülei jóban voltak, összejártak. Ő csábított el Szek- szárdra, a csapat edzésére, én pedig kilencévesen ott ragadtam. Megfogott a játék, nagyon megtetszett, s azonnal tudtam, hogy ezt nekem találták ki” - tette hozzá, s a szeme csillogásából látni lehet, hogy cseppet sem bánta meg a döntését. Zsuzsa után egy évvel jöttek a húgok, Zsófi és Ági szinte együtt kezdték. .„Sokat jártunk Zsuzsival a meccseire, szurkoltunk neki, s bennünket is megfogott a jó hangulat - teszi hozzá a még mindig csak 17 éves, de már számtalan nagy sikert megélt Ági. - Nagyon jó a közösség, szeretünk ide járni, szeretünk kosárlabdázni” - fűzi hozzá mosolyogva. A 18 éves Zsófi egy ideig hallgat, aztán ő veszi át a szót. „Nekem nem volt annyi akaraterőm, mint a testvéreimnek, meg aztán egy kicsit alacsony Zsófia, Ágnes és Zsuzsa, no meg az örök játékszer. Ahogy meglátják a városi sportcsarnok bejáratát, mosoly ül az arcokra. Szeretnek ide jönni is vagyok ahhoz, hogy jó kosárlabdázó legyen belőlem, a lói centiméterrel ebben a sportágban nem igazán lehet érvényesülni” - mondja a junior csapatban játszó lány. - Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok Zsuzsira és Ágira, hogy ilyen sokra vitték, hiszem, hogy még jobb kosarasok lesznek, és még sok szép sikert megélnek majd a szekszárdi csapat tagjaként” - fűzi hozzá, s a gesztusaiból lejön, hogy nem az udvariasság mondatja vele mindezt. Elmeséli azt is, hogy ő inkább a pálya mellett tudja elképzelni az életét, edző szeretne lenni (az ovisokkal már most is foglalkozik), s a játékvezetést is szeretné kitanulni. Zsuzsi idén búcsúzott el az U20-as korosztályos válogatottól, amelynek évek óta kihagyhatatlan tagja. Igaz, a 2015-ös évet nem említi a legemlékezetesebbek között, hiszen mégiscsak kiestek az A-divízióból, de a korábbi sikereire, például a tavalyi Európa-bajnoki ezüstre és a legjobbak közé jutásra - még ha csak tiszavirág életű is lett a kaland - nagyon büszke. „Ebbe a korosztályba már nem férek be, most az a célom, hogy az U23-asok között vívjak ki helyet magamnak, és bizonyítsam, hogy itt is lehet rám számítani - veszi vissza a szót Zsuzsi, ám alig fejezi be, Ági ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy neki a felnőtt válogatottság a vágya. Van is mire alapoznia, hiszen a korosztálya egyik legjobbjának tartják. Tavaly bronzérmes lett a válogatottal az U17-es csehországi vb-n, s az előző évben üstökösként robbant be a KSC Szekszárd felnőttcsapatába. „Sajnos az idei U18-as Eu- rópa-bajnokság nekünk sem siEz nem az otthoni fenyőfa, a lányoktól amúgy sem veszi észre senki Névjegy A három Studer testvér közül Zsuzsa a legidősebb, ő 1995. június 29- én született. Posztja irányító, hátvéd, és az NB l.-es csapatjátékosa. Magassága 169 centiméter, súlya 61 kg. Mezszáma a négyes. Ágnes 1998. szeptember 10-én született. Posztja irányító és az élvonalban szereplő csapatjátékosa. Magassága 168 centiméter, súlya 55 kg. Mezszáma a kilences. Zsófia 1997. április 1-jén született. Posztja irányító, hátvéd. A juniorbajnokságban szereplő csapatjátékosa. Magassága 164 centiméter, súlya 48 kg. Mezszáma a tizenkettes. került túl jól, csak a tizenharmadik helyen zártunk, pedig ‘ előzetesen sokkal többet reméltünk, s most is azt mondom, hogy bennünk is volt a jó eredmény, de valamiért nem jött ki belőlünk” - kapcsolódik vissza a beszélgetésbe Ági. Aztán a mostani bajnokságra, az NB l.-es gárdára terelődik a szó. Nincs vita közöttük, mindketten azt mondják, ez az utóbbi évek legerősebb szekszárdi csapata. „Nyolc ponttal kaptunk ki a legjobb magyar együttestől, a bajnoki címvédő Soprontól, szerintem ez is mutatja, hogy bármire képesek lehetünk a mostani szezonban” - mondja Zsuzsi. - Nincsenek olyan csapatok, amelyektől tartanunk kellene, amelyekkel ne tudnánk felvenni a versenyt. Nagyon erős az idei keretünk, kiváló játékosaink vannak, szerintem akár a legjobb négy közé is beverekedhetjük magunkat” - szögezi le. „Aztán pár év múlva egy éremre is jók lehetünk, az lenne csak az igazi, pályafutásunk méltó megkoronázása” - mondja nevetve Ági. Ez még messze van, mármint a pályafutás megkoronázása - vetem közbe, s a karácsonyra terelem a szót. Mégiscsak ez lenne a beszélgetés apropója. Hogy megtudjuk, hogy ünnepel a Studer család, hogy mit jelent nekik a szent ünnep. „Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de be kell vallanom, hogy mi már évek óta műfenyőt állítunk” - vágja rá a kérdésemre Zsuzsi, hozzátéve, hogy náluk az egész család környezetszerető, s sajnálnák, ha csak azért vágnának ki egy fát, hogy néhány hétig lakásuk dísze legyen. „Egy műfenyő is nagyon szép tud lenni, amúgy is az számít, hogy át tudd érezni, mit jelent a karácsony” - mondja Zsófi. - Egész évben szinte alig találkozunk, ilyenkor igyekszünk a lehető legtöbb időt egymással eltölteni. Szenteste szűk családi körben ünnepiünk, másnap pedig meglátogatjuk a rokonokat, akikkel szintén alig találkozunk” - mondja. Hiába, meccs hátán meccs - így megy ez náluk. A korosztályos csapatban, a nagycsapatban és a korosztályos válogatottban is bizonyítaniuk kell a lányoknak, még szerencse, hogy az élvonalbeli együttes vezetőedzője, Magyar Gergely annyira engedékeny volt az idei évben, hogy hosszabb szabadságra engedte a lányokat, csak január másodikén kell először edzésre jelentkezniük. „Anyu nagyon finomakat készít, halászlé, töltött káposzta, sültek is kerülnek az ünnepi asztalra, és lesz sok finom sütemény is” - vezet be egy kicsit a család gasztronómiai szokásaiba Zsuzsi, aki azt is bevallja, hogy szeretik, ilyenkor sokkal könnyebben elcsábulnak, édesanyjuk főztjének pedig egyszerűen képtelenek ellenállni. És attól sem kell tartaniuk, hogy elhíznának, ha fel is ugrana rájuk egy-egy kiló, az a januári edzéseken pikk-pakk eltűnne. A lányok így hármasban hetek óta járják az üzleteket, nagyon szeretnek vásárolni, nézelődni. A karácsonyi ajándékokat is régen beszerezték már, sosem hagyják az utolsó pillanatra. Ám azt - érthetően - nem árulják el, hogy kit mivel lepnek meg, még úgy sem, hogy égre-fölre megesküszöm nekik, hogy egy szó sem jelenik meg belőle az újságban. „Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy apróság, egy személyre szóló kedves kis ajándék mindennél többet jelent. A figyelmesség, a törődés, hogy gondolsz a másikra, hogy megpróbálod megtalálni a neki leginkább illő meglepetést, az számít igazán” - mondja Ági. A karácsony másnapján pedig ismét szétszéled a család, a lányok a barátokkal, az udvarlókkal töltik az ünnep hátralévő részét, s közben készülnek az év végére, a szilveszteri bulira, és az új évre. Arra, amelyik reményeik szerint sokkal szebben alakul számukra, mint amilyenre az idei sikeredett. Az biztos, ahogy az elmúlt években mindig, úgy most is tesznek fogadalmat, de hogy mit fogadnak majd meg, egyikük sem szeretné elárulni, csak cinkosan ösz- szemosolyognak. Miközben beszélgetésünk végéhez érünk, a pályán a ké- zilabdás kislányok lassan befejezik a meccsüket, hirtelen kiürül a parkett - jöhet a KSC Szekszárd edzése. A lányok ugyanúgy mosolyogva búcsúznak el, ahogy érkeztek, s miközben az öltöző felé veszik az irányt, még edzőjüknek, Magyar Gergelynek is illemtudóan odaköszönnek. „Találkozunk január 30-án, a Cegléd elleni első 2016-os hazai bajnokin” - mondják nekem. Ők a pályán lesznek, én a lelátón. így megy ez...