Tolnai Népújság, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-11-29 / 44. szám

2015. NOVEMBER 29., VASÁRNAP I SZTÁRVILÁG .11 « Peter Srámek nagyon élvezi újdonsült életét Magyarországon Mindkét otthonát szereti Pokorny Lia gyerekként gyakran nélkülözött Csupán pár hónapja lakik Budapesten, de nem tudja eldön­teni, Szlovákiában, vagy itt érzi magát jobban. Igaz, jócskán ta­lálkozik döccenőkkel a minden­napjai során... Dobos Péter/hot!- Nem vagy rutinos modell. Azért élvezted a fotózást?- Természetesen. Számom­ra ez nem munka volt, hanem szórakozás! Mindig szerettem fotózkodni, már kiskoromban is, ráadásul most nemcsak fotóztak, hanem öltöztettek is. Lehet ezt nem élvezni? Picit fáztam, de az eredmény szerintem tökéletes.- Van még kameralázad?- Nincs, de izgulni azért min­dig izgulok, főleg most, a Sztár­ban sztár alatt. Itt nemcsak sa­ját magamat viszem a színpadra, hanem azt a bizonyos énekest, sztárt, művészt is, akit alakítok. Nagy a felelősség, hogy méltó­képp adjam elő a produkciót. Iga­zán nem szeretném, hogy vélet­lenül megbántsak egy-egy sztárt.- Könnyű a hírességek bőrébe bújni?- A Sztárban sztárban már vol­tam Cipő, Délhúsa Gjon, Csonka András, Boy George - ez mind más és más karakter. Cipőt meg­formálva rockosan kellett énekel­nem, rekedten, míg Délhúsa na­gyon lágyan, hatalmas szeretet­tel énekel, amit talán nem is le­het utánozni. Minden énekes más, más jellemző rá, másképp mozog... Nem könnyű a bőrük­be bújni, énekelni más hangon, de nagyon élvezem, szeretem, és igyekszem mindig a maximumot kiadni magamból, hogy jól telje­sítsek.- Láthatunk az Édes életben is a SupeiTV2-n. Ez mennyire forgatta fel a mindennapjaidat?- Egyáltalán nem, mert egy­szerűen csak követi a hétköznap­jaimat. Az életem egyébként is kalandos.- Fellépések, forgatások, tévé­műsor... Nem aprózod el magad? Hogy bírod a rengeteg munkát?- Az az igazság, hogy szabad­időm egyáltalán nincs. Nincs olyan nap, hogy ne volna tánc­próba, maszkpróba, smink, ének, kisfilmforgatás, fotózás vagy for­gatás, fellépés - főleg hétvége­ken. De meg lehet oldani. Néha úgy érzem, hogy fáradt vagyok, de a másik pillanatban örülök, hogy most készülnöm kell, mert énekóra lesz, vagy sminkpróbá­ra megyek, vagy éppen három­órás út áll előttem, hogy elérjek egy fellépésre. Imádom ezt csi­nálni, élvezem, épp ezért egysze­rűen nem lehetek fáradt.- Már több mint egy hónapja Bu­dapesten élsz, ráadásul egyedül. Mi változott?- Sokkal jobban oda kell fi­gyelnem, hogy mikor, hol, mi a feladatom, ügyelnem kell, hogy mindenhová időben megérkez­zek, hogy legyen mit ennem. Ami a legnehezebb számomra, hogy mindennap időben keljek. Nagyon szeretek ugyanis aludni. Ezekre a dolgokra mindig odafi­gyelt anyu, figyelmeztetett, sür­getett. Még most is néha ellen­őriz telefonon keresztül!- Ebben a temérdek változásban hogy néz ki egy napod?- Reggel nagy nehezen felke­lek - sajnos reggelizni majdhogy­nem sosem jut időm -, majd indu­lok a TV2-be. Ugyanaz a mókus­kerék: próbák, tánc, szövegtanu­lás, majd ebéd, forgatás, és indu­lok haza. Otthon aztán tanulom az új dalszövegeket, készülök a másnapi forgatásra. így megy ez mindennap.- Mi hiányzik a legjobban a „régi” életedből, amikor még Szlovákiá­ban laktál?- Jól érzem magam, de talán a család és a biztonság hiányzik. Az, hogy nem nekem kellett min­dent megoldanom, és nem kel­lett mindig arra gondolnom, hogy most biztosan valamit elfelejtet­tem, mert tudtam, hogy van, aki ezt megoldja. De nem panaszko­dom.- Sok barátod maradt ott? Lettek már esetleg itt is cimboráid?- Olyan igazi barát, aki velem volt a sulis éveim alatt, akivel sok időt töltöttem, akiben meg is bíz­hattam, és a konzervatórium el­végzése után is barát maradt, csak egy van. De ismerősök, ha­verok, barátnők azért bőven van­nak. Természetesen Magyaror­szágon is vannak barátaim, jól ki­jövök az egész Zámbó családdal, és most a Sztárban sztárban is so­kakkal jóban lettünk, sokat neve­tünk, viccelünk.- Hol érzed jobban otthon magad?- Ez nehéz kérdés. Nem tudok választani, mindkét otthonomat szeretem. Szlovákiában szület­tem, ott van a családom, a testvé­rem, a szüleim, a barátaim, ott nőt­tem fel. De itt van a jelenlegi éle­tem, itt csinálom azt, amit mindig is akartam: énekelek, igyekszem felnőni, felelőssé válni saját maga- mért. Tetszik a bérelt lakásom, tet­szenek az emberek, a város.- Támadtak Szlovákiában azért, mert egy magyar tehetségkutató­ban indultál? És itt, Magyarorszá­gon milyen tapasztalataid vannak ilyen téren? ,-,Nem vettem észre, hogy va­laki vádolt volna, vagy netán tá­madt volna azért, mert magyar tehetségkutatóban indultam. Be­vallom, nem gondoltam még ál­momban sem, hogy ez így be­jön, hogy elfogadnak az emberek annak ellenére, hogy akkor még alig tudtam mondani egy szót is. Mondhatjuk, hogy semmit sem értettem. Most már sokat, majd­nem mindent értek, beszélni is igyekszem. Természetesen még van mit tanulnom, de úgy érzem, szeretnek az emberek, minden­ki segítőkész, aranyos. Renge­teg szeretetet kapok az emberek­től itt Magyarországon, abszolút nem éreztette velem senki, hogy nem ide való vagyok, hogy netán nem tartozom ide.- Egyedül a nagyvárosban... Nem hiányzik egy barátnő mellőled?- Csajom most nincs, jelenleg szingli vagyok, de jó így egyedül. Sajnos kevés a szabadidőm, nem tudnék még időt szakítani a ran­dizásra is. De természetesen nyi­tott vagyok minden új kapcso­latra. Ha eljön az igazi, nem fog­ja kérdezni, van-e időm, vagy nincs. Akkor majd minden meg­oldódik magától.- Milyen típus vagy, ha egy lányt akarsz megközelíteni? Visszahú­zódó vagy vagány, kezdeményező?- Talán nem tőlem kellene kérdezni, hogy milyen vagyok, hanem a csajoktól. Úgy érzem, hogy picit inkább visszahúzódó, de ugyanakkor nem okoz prob­lémát kezdeményezni, ha éppen úgy érzem. Egyszerre vagyok be­szélgetős, viccelődős, könnyen is­merkedő típus. Nem is tudom...- Milyen csajozós szöveggel szok­tál próbálkozni?- Sosem gondoltam arra, hogy legyen valami csajozós szöve­gem. Inkább csak beszélgetni kezdek, szemezni, mosolyogni, aztán majd lesz valami!- Drámaként élnéd meg, ha távoz­nod kellene a Sztárban sztárból?- Nem tekinteném annak, de biztosan sajnálnám, azonban egy­szer mindenkinek távoznia kell, hiszen győztes csak egy ember le­het. Számomra már az nagy do­log, hogy egyáltalán itt vagyunk, hogy minden héten a képernyők által az otthonukban szórakoztat­hatjuk az embereket, nézőket.- Szoktál gondolkodni a jövődön? Miről álmodozol? Ha előregondolok, mondjuk, öt évet? Megfordult a fejemben, hogy a jövőben hogy alakul majd az életem, hol tudom folytatni a zenét, az éneklést. Magyarorszá­gon kaptam lehetőséget, hogy énekelhessek az embereknek, hogy megismerjenek, ezért első­sorban Magyarországon szeret­nék karriert építeni. Ugyanak­kor Szlovákiában is szeretnék to­vább énekelni, nagy támogatást kapok onnan is. De jelenleg nem ez a fő célom, hanem a magyar- nyelv-tanulás, hogy minél töké­letesebben beszéljek, jobban ért­sem a nyelvet. Szeretném, ha to­vábbra is énekelhetnék, lenné­nek saját dalaim - remélem, lesz­nek is. CD-t, koncerteket, fellépé­seket látok magam előtt... SZEGÉNYSÉG A színésznő gyer­mekkora izgalmasan telt, bár rit­kán beszél erről az időszakról. Sokkal inkább lehet róla hallani olyankor, amikor valamilyen jó ügy mellé áll. Lia ugyanis jól em­lékszik, milyen az, amikor nél­külöznie kell egy családnak.- Nem voltunk gazdagok, ám a sok költözés és iskolaváltás meg­tanított az alkalmazkodásra és arra, hogy mások problémáira is nyitott legyek. Voltak olyan hely­zetek, amikor jobban kellett nél­külöznünk, de a szüleim megpró­bálták úgy intézni, hogy ebből minél kevesebbet vegyünk ész­re. Érzékeltük, hogy vannak ná­lunk jobb módúak, erre emlék­szem - árulta el Lia. A színésznő szerint manapság is azt nézik a gyerekek, kinek van például drágább játékkonzol­ja. De hogy miben szenvednek hi­ányt, azt ritkán árulják el.- A szegénységet, a nélkülö­zést szégyellik. Azt sem mond­ják el, ha verik őket, vagy ha ott­hon nem kapnak rendesen en­ni. Gyermekként mi is csak ar­ról meséltünk, hogy mihez jutot­tunk hozzá - tette hozzá. Lia ma is tisztán emlékszik a gyermekkorából felbukkanó fáj­dalmas emlékekre.- Mindig arról álmodoztam, hogy gyönyörű babaházam van, számtalan Barbie-babával. Aztán reggel felébredtem, és csalódnom kellett, hogy nincs ilyenem. Fáj­dalmas érzés volt. Emlékszem a nincsre. El tudom képzelni, hogy amellett, hogy „nincs”, még ami­att is szorongás van egy gyerek­ben, hogy „másnak meg van”. A fájdalmat bevallani a legnehe­zebb - gondolkodott el a színész­nő. Dobos Péter/hot! Lia családja nem volt gazdag » Bárdos András ezentúl a családjának és a tanításnak él, januártól hátat fordít a stúdiónak VÉGE Harminc év után elege lett: Bárdos András abbahagyja a híradózást! Megunta, hogy a sok munka miatt válságba került házasságáért aggódjon. Ezentúl csak a családjának és a tanítás­nak él majd. Gyakran előfordult ugyanis, hogy kapcsolatát Máté Krisztával éppen a közös szen­vedélyük, a televíziózás sodor­ta veszélybe. Az utóbbi időben annyira elfoglaltak voltak, hogy szinte „levelező tagozaton” foly­tattak házaséletet. De megérez­ték, hogy mikor kell lelassítani, kiszállni a mókuskerékből. Ilyenkor leginkább az jelentet­te a kikapcsolódást, hogy András mindent hátrahagyva, a gyere­kekkel együtt elutazott külföld­re. Volt, hogy egy hónapig is pihent a tenge­rentúlon, csak a legszűkebb barátai tud­ták, hogy ho­vá ment. Még nyaralás köz­ben sem tu­dott lemonda­ni arról, hogy naprakész le­gyen a világ híreiből.- Januártól abbahagyom a híradózást. Komolyan gondolom. Több mint harminc éve csiná­lom, már nem érzem azt a szen­vedélyt, amit korábban. Elmúlt magyaráz­ta a döntését a HOTl-nak Bár­dos András. - A feleségemmel beszélgettem erről, és ő is ezt tartotta a leg­jobb megoldás­nak. Unatkozni így sem fogok. Továbbra is taní­tok a Színművé­szeti Egyetemen, míg Kriszta két főiskolán is oktat. Miközben ő nemrég a világ túl­só sarkában, Laoszban forgatott, egy hétig egyedül voltam itthon a gyerekekkel. És így volt akkor is, mikor Dél-Afrikába szólította a munkája. Amikor pedig haza­jött, hajnalig bent ült a vágószo­bában. Változtatni kellett, és az tűnt a legjobb megoldásnak, ha én kiszállok a híradózásból. Máté Kriszta mindennap az­zal ébred, hogy a férje már haj­nalban a számítógép előtt ül, és nézi, hogy mi történt a világban.- Örülök a férjem döntésének. Normális, hogy harminc év hír­adózás után ki akar szállni - vé­li a híradós felesége, Máté Krisz­ta. - Magamról szoktam monda­ni, hogy a tévézés addig jó, míg olyan, mint egy nagy szerelem. Ha ez a lángolás elmúlt, akkor fel kell állni, abba kell hagyni. Virág Márton/hot! A sok munka korábban megviselte I J I \ I I Ili „Jót tesz a házasságomnak, ha nem híradózom” * * i * »

Next

/
Thumbnails
Contents