Tolnai Népújság, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-11-22 / 43. szám

2015. NOVEMBER 22., VASÁRNAP SZTÁRVILÁG .11 Székhelyi József válópere kezdetén talált rá a mostani párjára „Az életkor lényegtelen” Ő az a színész, aki nem csupán a díjaira, a filmes és a színpa­di alakításaira, a művészi pá­lyájára lehet büszke, hanem az életműve részének tekintheti a gyerekeit és az unokáit is. Tóth Ildikó/hot! _______________- November végén tölti be a 69. életévét. Foglalkoztatja a kora?- Hamarosan a hetedik iksz- be lépek. Az ember ne foglal­kozzon a telekkönyvi adatai­val. Az életkor lényegtelen do­log. Láthatunk négyéves aggas­tyánt és kilencvenéves gyere­ket is.- Megünneplik a születésnapját?- Nem tartom különösebben megünnepelendő dolognak. A szüleim mindenféle fruszt­rációja meg a családi logiszti­ka nem teremthette meg azo­kat a feltételeket, hogy a szüle­tésnapokat megkülönböztetett figyelemmel kísérjük. Névna­pokat sem tartunk. De sóvá­rogtam a barátaim szép kará­csonyai után.- Volt helyette hanuka, nem?- Az sem volt. Amíg a nagymama élt, addig volt bizonyos rítusa a háztartás­nak, de én azt nagyon pici ideig tudtam csak élvezni. Érdekes, hogy a nagymama egy felvidé­ki rabbinak volt a nyolcadik lá­nya, és édesapám szintén nyol­cadik gyerek volt. Volt egy ikertestvére- Ez a család úgy élt, mintha egy Woody Allen-film szereplői lennének.- Olyan is volt. Rengeteg tra­gikus és sok vidám jelenet ját­szódott le a Szófia utcai lakás­ban, ahová a történelem zsú­folt be bennünket. ’49 környé­kén kiebrudaltak minket a la­kásunkból, az ÁVO kiigényel­te társbérletnek anyukám Tátra utcai lakását, és apám­nak annyira ele­ge lett a társbérlet­ből, hogy átköltöz­tünk a Szófia utcá­ba. ’56-ban az el­ső disszidens az az ÁVO-s tiszt lett, aki beköltözött az ottho­nunkba, amit aztán soha többé nem tud­tunk visszaszerez­ni. Nekem pazar gye­rekkort kreált ez a helyzet: én voltam az egyetlen ott lakó uno­ka, a vénlány nagy- nénéim pedig a gye­rekükként imádtak. Úgy voltam egyke, hogy az ikertestvérem kofán otthagyott en­gem: nem fejlődött ki a fogan­tatás után. Örökké tesóhiá- nyom volt, de a rengeteg édes szomszédgye­rek ezt pótolta.- Az élete egy későbbi sza­kasza megint úgy alakult, mint egy hollywoodi film, a 30 év­vel fiatalabb feleséggel, az­zal, hogy 65 éves volt, ami­kor a legki­sebb gyereke született.- Ha az életemet filmforga­tókönyvként elém teszik, azt mondom: sok. Aznap, ami­kor megkaptam a fiaim anyjá­tól a válóperes levelet, egy sze­gedi dugóban egy fiatal hölgy egyszerre sminkelt és tolatott, és hiába dudáltam, belém jött. Elkezdett bömbölni, elmond­ta, hogy akkor vált el, és egye­dül maradt egy egyéves kisfiú­val, én meg hozattam neki egy teát. Indulnom kellett a szín­házi igazgatói irodába, de kér­tem, hogy másnap jelenjen meg egy vécépumpával, azzal ki tu­dom húzni a horpadást. Vadul elkezdtem udvarolni. Később örökbe fogadtam a kisfiát, és négy éve született egy gyönyö­rű kislányunk, Sári. Én halálo­sai* szeretem a gyerekeimet, az örökbe fogadottakat is, de Sárit hatványozottan. Czeizel Endre nyugtatott azzal, hogy nem ígé­ri, hogy gyönyörű lányom lesz, de azt igen, hogy szép fiatal nő­nek és idős apának különleges IQ-jú gyereke születik. „Ezt a mesterséget muszáj csinálni”- A többi gyereke hol tart?- Van egy sikeres ügyvéd fiam, Székhelyi Márton, a másfél éves Panna unokám if­jú apukája, Dani pedig Szege­den bölcsészkedik. Miki az elő­ző házasságomból való nevelt fiam, az ő Mórjuk szinte egy­idős Sárival, Miki meg Fruzsi­val, az Egri Mártával kötött el­ső házasságomból született lá­nyommal: ő Rozi és Lili anyu­kája. Testvérbulikon találkoz­nak a nagyok, és Bence, a 12 éves nevelt fiam irigykedik a többiekre, mert ő még nem le­het ott.- Szegeden járt azóta, ahol nyugdíjba küldték, miután lejárt az igazgatói megbízatása?- A feleségem szegedi lány, én pedig a legszegedibb nem szegedinek vallom magam: tíz­egynéhány év nem múlik el nyomtalanul. Akkor is, ha csú­nyán, ocsmányul bántak el ve­lem. Nekem a szakmám az em­ber, elég stabil az emberismere­tem. Meglepetést nem okozott, ahogy elküldték. Keserűséget igen.- Hogy él meg manapság?- Rengeteget dolgozom. Ben­ne vagyok az RTL II új sorozatá­ban. Fellépek a Karinthy Szín­házban meg a Veres 1 Színház­ban. látszom négy darabban a Madách Színházban, ahová tu­lajdonképpen repatriáltam; ez a hely meghatározó szakmai él­ményem, és mindig honvágyam volt iránta. Szeretetet, gyöngéd­séget érzek itt. Színházban len­ni jó. Az emberben nem az a motiváció, hogy mennyit keres. Nem tudnám elképzelni, hogy otthon ülök, nyuggerként, az egyébként gyönyörű há­zam teraszán, és számol­gatom a fűszálakat. Ezt a mesterséget muszáj csi­nálni. Eközben az em­ber keres annyit, hogy szinten tartsa az életét, de multimilliárdos nem lesz. Viszont létkérdés, hogy vagy, hogy működsz, hogy feladatok várnak rád. Nem segített Király Linda szerencsehozó talizmánja KARKÖTŐ Egy ország izgult Ki­rály Viktorért, de nem sikerült továbbjutnia az amerikai The Voice-ban. Pedig Linda még egy titokzatos kristály karkötőt is magával vitt Amerikába. Az ékszer eddig bizonyította a mágikus erejét, és talán most is hatásos lett volna, ha Viktor felveszi. De az énekest stylis- tok öltöztették, így Lindának J esélye sem volt elrejteni a kar­kötőt, mint ahogy Viktor első meghallgatásakor. „Tudtam, hogy mi lesz raj­ta, és a nagy nap előtt bevarr­tam a dzsekije belső zsebébe” - mesélte lapunknak Linda. Az énekesnő akkor visz- szakapta az ékszert az öccsé- től. Teltek a hetek, és egyre na­gyobb lett a tét. Linda úgy gon­dolta, hogy most is szükség lesz a talizmánra, és amikor két he­te Los Angelesbe utazott, magá­val vitte az ékszert. A talizmánt évekkel ezelőtt Londonban kapta egy idegen indiai férfitól, aki az utcán szólította meg, s azt mond­ta, szerencsét fog hozni, ha viseli. „Hordani kezdtem a karkötőt, és észrevettem, hogy jó dolgok történnek velem. Amikor aláír­tam az amerikai lemezszerződé­semet, a karkötő ott csillogott a csuklómon” - mesélte Linda. Viktor számára véget ért a Voice, de Linda ezt nem kudarc­ként éli meg. „Sokan megismer­ték Amerikában. Másnap hat in­terjút adott, vörös szőnyeges par­tikra hívják. Számára most kez­dődik az igazi megmérettetés, és most kell neki a szerencse. Mert bármennyire is tehetséges, egy kis szerencsére mindenkinek szüksége van” - jelentette ki Lin­da. Homonnay Gergely/hot! Linda hisz a talizmán erejében A Vastag fiúk édesanyja tart a gyerekeit körülvevő csillogó világtól „Nagyon féltem a fiaimat!” AGGÓDÁS A Vastag fivérek életé­ben különleges eseménynek szá­mít, ha egyszerre mehetnek ha­za a szülővárosukba, Veszprém­be. Csaba és Tamás legutóbb a Grease című produkcióval lé­pett fel ott. Nagy volt az öröm, az édesanyjuk, Márta és az édesap­juk, Sándor a kedvenc ételeikkel- húslevessel, túrós csúszás pör­költtel és bodakkal - várták őket. MARADJANAK ŐSZINTÉK A FIÚK! „Elmúltam már hatvanéves, kívülállóként látom, mibe csöp­pentek a fiaim a tehetségkutató után - mondta a hot!-nak a fiúk édesanyja, aki civilben tanítónő.- Csak bízni tudok abban, hogy Csaba és Tamás jó úton jár. Né­ha tartok tőle, hogy beszippant­ja őket az időnként felszínes, ha­mis értékeket, üzeneteket közve­títő világ.” „TAMÁS KIREPÜLT A MEZŐRE” Nemcsak ezért aggódik az anya. Mint mondja, Csaba és Ta­más szinte állandóan úton van­nak. „Nagyon féltem a gyerekei­met - folytatta Márta. - Tavaly Tamás a soproni színház próbá­járól indult Hajdúszoboszlóra, ahonnan késő éjjel fordult is visz- sza. Már közeledett Sopron felé, amikor a hóesésben egy hiányzó terelőtábla miatt a körforgalom­ból egy befejezetlen útszakaszra sodródott, onnan a mezőre. Meg­ijedt, de néhány perc múlva mel­léröpült egy másik autó - az egy autómentő volt! Szerencsére a fiam egy karcolás nélkül meg­úszta a balesetet.” MEGKÖNNYEZETT ELŐADÁS Márta találkozott már olyan rosszindulatú kijelentésekkel, miszerint Csaba csupán vonzó külseje miatt nyerte meg a tehet­ségkutatót, Tamás pedig a báty­ja árnyékában él. „Ez nem igaz! - jelentette ki az édesanya. - Csa­ba remek dalokat írt és ír. Amíg itthon lakott, elsőként nekem mu­tatta meg az új felvételeket. Örü­lök, hogy Csaba jövőre már csak élő zenés fellépéseket vállal. Ami Tamást illeti, nemrég láttam őt a RAM Colosseumban, Frank Si­natra szerepében. A darab végén előadta a Yesterday című dalt úgy, hogy elhittem: tényleg ő az öreg Sinatra. Nem tudtam vissza­tartani a könnyeimet.” „BÜSZKE VAGYOK A KISFIÁIMRA" Márta megszokta, hogy sok­szor este látogatnak haza a fiai, és akkor is csak pár órát maradnak. „Eszembe jut, milyen is volt, ami­kor elindultak szerencsét próbál­ni. Büszke vagyok, hogy ők az én tiszta szívű, tiszta lelkű fiaim. Annak is örülök, hogy a harma­dik testvérükkel, Balázzsal jó testvérek maradtak. Sőt, az utób­bi időben Balázs fotósként is a testvérei munkáját segíti.” Virág Márton/hot!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents