Tolnai Népújság, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-03 / 232. szám
14 SPORT 2015. OKTOBER 3., SZOMBAT Bernd Storck az északírek elleni mérkőzés utolsó pillanatairól és az esélyeinkről Szép házi feladat a kapitány előtt Gyorsaság, erő, technikai tudás, fegyelem, a szövetségi kapitány, Bernd Storck ezeket a „tételeket" szeretné viszontlátni a csapatnál-Az elmúlt héten Bődé Dániellel beszélt - miről diskuráltak?-A labdarúgásról. Na jó, tudom, ez nem kielégítő' válasz. A keretbe meghívott játékosaimmal szeretek személyesen is találkozni, megismerni őket, személyes benyomást szerezni róluk.-Amúgy unta már, hogy mindenki Bődé Dániel kihagyása miatt támadta?-A csatárok közül Dárdai Pál utóbbi két válogatott meccsen jó teljesítményt nyújtott mindenki, Finnországban kifejezetten jól futballoztak, tehát el kellett gondolkodnom rajta, megbontsak-e egy jól működő csapatrészt, vagy hívjak meg valaki helyére egy számomra ismeretlen srácot, aki közel két éve nem szerepelt a válogatottban. Végül az addig jól teljesítő labdarúgóknak szavaztam bizalmat.-Talán ha ezt hamarabb elmondja...-Magyarázkodni és mentegetőzni sem szeretek, ez távol áll tőlem. Viszont minden döntésemért vállalom a felelősséget.-Ezek szerint aligha fogunk három csatárral rohamozni...-Na, ez is izgalmas téma. Sokan azt hiszik, a kétcsatáros felállás támadóbb szellemű, mint ha égy csatár mögött három középpályással játszanánk, pedig nem... A megoldás, a lényeg amúgy roppant egyszerű, a középpályán sokkal többet kell futni. A hadrend sokszor nem tükrözi, mennyire támadó vagy védekező szellemben lép egy csapat a pályára. Feröer ellen helyzeteket kell kialakítanunk, ugyanakkor óvatosnak is kell maradnunk. Természetesen győzni akarunk, de nem kamikaze akciókra készülünk.-Sokat számolgatott az elmúlt hetekben?-Nem. Nekünk most a saját házi feladatunkat kell szépen megoldanunk - kit érdekelnek az „osztálytársak”? Kizárólag a feröeriek elleni meccsre koncentrálok. Félelem nélkül a Vasasból Hétfőn találkozik a magyar labdarúgó vállogatott kerete és csütörtökön Feröer ellen, majd rá négy napra a görögök ellen lép pályára. Bernd Storck nem számolgat, győzni akar. Borbola Bence kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu Rémálmában előjön még az északírek egyenlítő gólja?-Ne is mondja... - legyintett a Magyar Labdarúgó-szövetség székházával szemben lévő kávézóban a fotelben hátradőlve Bernd Storck szövetségi kapitány. - Mérhetetlenül bosszús voltam a mérkőzés után, sőt lenyugodva már csalódott is. És nem csupán a kapott gól, hanem az utolsó negyedórában nyújtott teljesítményünk miatt is. Emberelőnyben voltunk, abban a periódusban mégis mindössze harminchárom százalékban birtokoltuk a labdát. A belfasti mérkőzés óta nem volt lehetőségem rá, úgyhogy erről az adatról is beszélgetnem kell majd a játékosokkal, mert ne szépítsük, ez arról is árulkodik, hogy a hajrára kicsúszott a kezünkből a mérkőzés. Vezetésünk birtokában igenis tartanunk kellett volna a labdát, bátran járatni, futtatni az északíreket. Ehelyett mi történt? Magunkra húztuk őket. A már kihirdetett bő keretben némi meglepetésre a fiatal Hangya Szilveszter és Os- váth Attila Hangya Szilveszter neve is szerepel. A szövetségi kapitány jól ismeri a Vasas két labdarúgóját, ezért is szavazott nekik bizal-Csatár helyett védőt küldött a pályára Vanczák Vilmos személyében. Miért?-Mikor volt ez a csere? A nyolcvankilencedik percben. Egy perccel a meccs vége előtt hadd ne kelljen már a támadásokra koncentrálni, főleg akkor, amikor sorra érkeznek a beívelések a kapunk elé, ráadásul - ahogy az előbb említett statisztika is elárulja - addigra elvesztettük a kontrollt a mérkőzés felett. Nehogy bárki is azt mondja nekem, hogy csatárt kellett volna pályára küldenem. Sőt, ha úgy kapjuk a gólt, hogy védő helyett csatárt állítok be, a fejemet veszik, miért nem jól fejelő játékost küldtem a pályára. Vanczák Vilmos pedig ebben az egyik legjobb a keretben, s logikus volt, hogy az ível- gető északírek ellen őt cserélem be, segítse ki a társakat, húzzuk ki azt a néhány percet. Az eredményt akartam védeni, ám sajnos jött az északírek gólja.-így viszont a fejére olvasták, hogy túlságosan védekező stílusú csapatot alakított ki...-Érdekes... Az én stílusom egyértelműen a támadás, aki ismer vagy figyelemmel kíséri munkámat, tudja, a támadófutballt szeretem. A válogatottnál rendkívül rövid idő állt, illetve áll a mat, és a következőket mondta róluk: „Hangya Szilveszter bal oldali védőként egyre magabiztosabb, míg Osváth Attila jobb oldali hátvédként már az U20-as új-zélandi világ- bajnokságon is meggyőzött. Erős egyéniség, nem fél a tűztől sem. Nem elképzelhetetlen, hogy egyikőjük ott lesz a szűkebb keret- / ben is.” __________L ren delkezésemre, hogy ilyenné formáljam az együttest, ráadásul az eredmény mindennél fontosabb. Látni kell azt is, a finnországi mérkőzés kivételével nem mi uraltuk a játékot, az ellenfél birtokolta többet a labdát. Igen, még Feröeren is... Már mondom is, ott hatvan-negyven százalékban volt többet a labda a hazaiaknál. Tehát jobbára a védekezésre kellett koncentrálni, és hogy kevés gólt kapott a csapat, az Dárdai Pál érdeme. Ő rendkívül jó munkát végzett, mert a védekezés valóban ösz- szeállt, szervezettek vagyunk a pályán, de az idő, amikor a labda nálunk van, és mi építkezhetünk, rendkívül kevés. Ahhoz, hogy kontrolláljuk a meccseket, számos részletben fejlődnünk kell.-Még Feröer ellen is?-Igen. És ha már így kérdezi, óva intenék, nehogy kiütéses győzelemről álmodjunk. Feröer nagyon veszélyes csapat! A németek két éve megszenvedtek ellene, aztán a svédek is, ráadásul a mostani sorozatban a görögöket verték meg oda- vissza. Flihetetlen, ugye? A görögök óriási baklövést követtek el ellenük, kitámadtak, persze hogy lekontrázták őket. Ezt a hibát mi nem követhetjük el. Az NB l-ről egy szót sem! Bernd Storck kinevezése óta sokszor jár NB l-es meccsre, és természetesen érdekesnek is tűnik, mi a véleménye a látottakról. „Nehéz kérdés ez. Sajnos az NB I színvonala nem verdesi az eget, jó lenne, ha emelkedne a nívó. Talán most a tizenkét csapatos bajnokság során javulhat a mérkőzések minősége. De... Ez hosszú történet, erről bővebben a selejtezők utáni időszakban érdemes beszélgetni." Az egyre inkább formába lendülő, az Eb-részvételben töretlenül bízó Dzsudzsák Balázs várja a meccseket Hisz a győzelmekben a magyar csapat ásza Dzsudzsák Balázs elégedett a török bajnokságban nyújtott formájával. De szeretne a válogatottban is bizonyítani.-Kellett ez önöknek. De még mennyire kellett! - helyeselt az Eskisehirsport hétfő este 2-0-ra legyőző Bursaspor szélsője, Dzsudzsák Balázs. - Nem úgy rajtoltunk, ahogy reméltük, négy forduló elteltével három vereséggel álltunk, szorult a hurok a nyakunk körül. Fontos volt, hogy három pontot szerezzünk, a szurkolók lelkének is jót tett. És újra megtapasztaltam, mit jelent a fanatizmus errefelé. Ahhoz képest, hogy sza kadt az eső, üzenötezren jöttek ki, és bár bőrig áztak, megállás nélkül biztattak minket^ A már szokásosnak mondható „I love you, Dzsudzsák!” nóta megint felcsendült, ugyanakkor először élhettem át a meccs végi ünneplést. Amíg mi felsorakoztunk a kapu mögötti kemény mag előtt, a kezdőkörben álló csapatkapitányunk egy mozdulattal csendre intett mindenkit, majd néhány másodpercnyi hátborzongató hallgatás után számolt: egy, kettő, három! Egy pillanat alatt kitört az őrület. Ugrált, énekelt, őrjöngött mindenki. Elképesztő volt!-Öt mérkőzés, két gól és két gólpassz az eddigi törökországi mérlege. Jónak mondható?-Jónak, igen. Az Eskisehirspor ellen nem sok választott el a harmadik gólomtól, a lövésem után a labda a kapufát súrolta. A hosz- szabbításban szerencsére gólpasszal kárpótoltam magam, aminek egyrészt azért örültem, mert azzal tettük biztossá a győzelmünket, másrészt azért, mert Szalai Adám nem játszik a csapatában, de Dzsudzsák Balázs egyre jobb formába lendül eljutottam odáig, hogy a gólpasszt többre értékelem a gólnál. Persze ha a kapu elé kerülök, szívesen befejezem magam is az akciót. A legfontosabb, hogy az a csapat szerezze a gólt, amelyikben én játszom.-Az a csapat, amelyikben hétfőn játszott, mindössze két török labdarúgót vonultatott fel...-Sok légiósunk van, ez tény. Az edzőnk gyakran variál, próbálja megtalálni a legjobb tizenegyet. Nincs könnyű dolga, mert még az átigazolási időszak végén is érkeztek új futballisták, de legutóbb már megtalálta a nyerő együttest. Számomra különösen örömteli, hogy miközben a legtöbb játékost cserélgeti, én az összes meccset végigjátszottam. Az első perctől érzem a bizalmat. Ertuglu Saglam persze nem ígérte, hogy mindig kezdő leszek vagy sosem cserél le, de gyakorlatilag szabad kezet kaptam tőle. Jól is érzem magam a pályán, szinte az ösz- szes támadásunkból kiveszem a részem. Ezért sem izgat, hogy a bal vagy a jobb oldalon jutok-e szóhoz. Tudom, „ötmillióan” kérMéltó választ a pályán adnának „A vicc kategóriájába tartozik, hogy az UEFA zárt kapus büntetéssel sújtott minket. Sosem felejtem el, hogy a bukaresti mérkőzésen hogyan viselkedtek a hazai szurkolók, kifütyülték a himnuszunkat, dobáltak és gya- láztak minket, még egymással is verekedtek - mint utóbb kiderült, különösebb következmény nélkül. Dühítő, egyben elkeserítő, hogy Feröer ellen nem játszhatunk nézők előtt, de a magunk módján válaszolhatunk az UEFA döntésére: győzelemmel!” dezik, miért a jobb oldalon kezdtem az Eskisehirspor ellen, és később miért kerültem át a balra, ám a mai futballban már az a normális, ha egy játékos variálja a helyét. Nyilván nem önszántából, hanem edzői utasításra. Amíg azt a teljesítményt nyújtom, amelyet elvárnak tőlem, nincs gond - talán kijelenthetem, hogy amiért szerződtetett a Bursaspor, azt hoztam eddig. Nem csoda, hogy újra élvezem a futballt. Már csak az kellene, hogy feljebb kapaszkodjunk a tabellán, mert a tizenharmadik helyezésünkre nem lehetünk büszkék. Vasárnap megyünk az ötödik helyen álló Rizesporhoz, újabb győzelemmel bizonyíthatjuk, hogy az élmezőnyben lenne a helyünk. A siker már csak azért is fontos lenne, mert így jókedvűen utazhatnék haza a válogatotthoz.-A magyar válogatott elismeréséért önök tehetnek a legtöbbet...-Ez így van. Alig várom már a Feröer elleni selejtezőt! A belfasti mérkőzés ugyan nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de még mindig töretlenül hiszek a továbbjutásban. Ami a következő mérkőzést illeti, ez lesz az az összecsapás, amelyet kötelező megnyernünk. A döntetlen nem elég, ezt a meccset, ha törik, ha szakad, hoznunk kell! Hogy egy nullával vagy esetleg öt nullával, édes mindegy. Meg kell nyernünk, és kész. Mint ahogy Görögországban is győznünk kell. Pietsch Tibor W I f
