Tolnai Népújság, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-25 / 225. szám

Leukémiával kezelik Lázár Bencét, az Újpest korábbi játékosát, aki - Mióta van kórházban? a kórházi ágyon, a csontvelő-átültetés előtt sem hagyja el magát. - Két hete. Nem akartam én ________________________________________________________ ebből a betegségből valamifé­Si nkovics Gábor le szenzációt gerjeszteni, cte kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu ______________________________ jobb, ha mindenki megtudja, mi va n velem - mondta Lázár Ben­ce, az Újpest korábbi csatára, aki egy közösségi oldalon írta meg, hogy súlyos beteg, és erről a hétfői Bors is beszámolt. - Az én harcom, az én utam, de például az Instagram- oldalamon nagyjából hétezer követőm van, akik közül so­kan pél­dakép­nek te­kintenek. Úgy gon­doltam, el­mondom, mi­vel kell szem­benéznem.- Mivel kell « szembenéz­nie? I - A leuké- J miával. Ré­misztő szó, so­hasem gondol­tam volna, hogy valaha is szoros kapcsolatba kerülök ezzel a kifejezéssel. De most mindent tudni aka­rok róla, mert le kell győz­nöm, és le is győzöm.- Mikor és hogyan kezdődött?- Néhány héttel ezelőtt meg­duzzadtak a nyirokcsomóim a nyakamnál. Sohasem éreztem ilyet, eleinte nem is fog­lalkoztam vele külö­nösebben, gondol­tam, majd el­múlik. De nem múlt el. Sőt egyre jobban za­vart, a fe­Csodás emlék: nyáron kupagyőztes lett az Újpest Érte is küzdenek a többiek Lázár Bence futballistaként győztes típus volt |- ezúttal is győznie kell! 2015. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK „Gyógyulj meg!” - üzenik az újpestiek és az ősi ellenség fradisták is Bencének «Rengeteg üzenetet és telefonhí­vást kaptam, ami rengeteg erőt ad a harchoz. Jólesik, hogy min­denki mellettem áll. Ha név szerint is kiemelhetek valakiket, okvet­lenül megemlíteném Dzsudzsák Balázst, Elek Ákost, Szalai Ádá- mot, a Diósgyőrt, a Videotont, az Újpestet és a Fradit. Még a legna­gyobb ellenfelek is mellettem áll­nak, egyértelmű, hogy meggyógyu­lok! Minden üzenetnek, erőt adó SMS-nek, kedves szónak nagyon örülök. Konkrét tárgy vagy tenni­való nincs, nekem már az is hatal­mas dolog, hogy ennyien keresnek és biztatnak. A legjobb azt érez­ni, hogy mindenki tudja, mennyire erős vagyok." Lázár Bence a Sport Televízió Har­madik félidő című műsorában fe­jezte ki háláját azért a megszám­lálhatatlan jókívánságért, amit hét­fő óta kapott. Miután kiderült, hogy az Újpest ko­rábbi csatáránál leukémiát állapí­tottak meg, folyamatosan érkeznek a biztató és támogató üzenetek. Örömteli, hogy az egész futballtár­sadalom összefogott, szinte nincs olyan klub az országban, amely va­lamilyen fórumon ne biztosította volna Lázár Bencét a támogatásá­ról - gesztusok, amelyek erőt ad­hatnak, hogy sikerrel vívja meg éle­te legnehezebb meccsét. „Idővel csak rossz emlék lesz a jelenlegi időszak!” Nem csoda, hogy több válogatott labdarúgót név szerint is megemlí­tett, a nemzeti csapatjátékosai ne­vében Dzsudzsák Balázs, a váloga­tott csapatkapitánya küldött videó- üzenetet, míg az edzői stábot And- rusch József kapusedző képviselte. „Saját magam és a válogatott ne­vében - amelynek a mai napig tagja vagy - is szeretnék mielőb­bi gyógyulást és kitartást kívánni - mondta a videóban Dzsudzsák Balázs. - Sok rangadót játszot­Kabát Péter, az Újpest csatára az egyik legjobb barátja Lázár Bencének. „Megdöbbentünk, amikor hal­lottuk, mi van Benyóval. Testben és lélekben erős fiú, biztosak va­gyunk benne, hogy meggyógyul. Persze féltjük őt, de szombaton az MTK ellen érte is küzdeni és hajtani fogunk." tál már, most életed egyik legna­gyobb derbije következik. Többek­hez hasonlóan mi is mögötted va­gyunk, szurkolunk neked, kitartást és sok pozitív energiát küldünk. Vi­gyázz magadra!" „A magyar válogatott edzőinek ne­vében mielőbbi gyógyulást kívá­nunk. Két évig voltál a játékosom, tudom, hogy kitartó, kemény srác vagy, rengeteg párharcot megnyer­tél, és azt gondolom, ezt is meg­nyered. Kitartást, melletted vagyunk és szurkolunk neked. Mielőbbi gyógyulást!" - üzent And- rusch József. Rajtuk kívül több labdarúgó is írt a Szent László Kórházban fekvő be­tegnek, köztük Nikolics Neman- ja is, aki saját közösségi oldala bo­rítóképének is az ő portréját állí­totta be. A 24 éves Lázár Bence 2014 nya­rán gerincproblémái miatt ha­gyott fel a profi labdarúgással, az­óta a Sport Televíziónál szakértő­ként dolgozott, de lapunknak azt feljajdulva a fájdalomtól. Aztán ahogy teltek a hetek, a hónapok, azt mondtam magamban, ennek így nincs értelme. A játék nem megy, egyszerűen nem mehet ilyen kínok közepette, csak csa­lódást okozok a szurkolóknak, az Újpestnek és önmagámnak. Megműtötték, de ettől sem javult sokat az állapotom, az élsportra egyszerűen alkalmatlan voltam.- Iszonyú döntés lehetett.- Az volt. De azon is túltettem magam. Ott is győztesen kerül­tem ki a lelki tusából. S lám, az élet kárpótolt, nemcsak szemé­lyi edzőként dolgozhattam, ha­nem a Sport Televízióban szak­kommentátorként is alkalmaz­tak. Ott ülhettem Nyilasi Tibi és Puhl Sándor mellett, nagy fut­ballistákról beszélhettem, én, a vidékről jött fiú, aki még mindig az álmait kergeti.- De a sors csak nem hagyta bé­kén. Olyan csatára kényszeríti, amelytől mindenki megretten.- Hiszek Istenben, és tudom, nem véletlenül épp rám sózta ezt a terhet. Azért nekem kell megbirkóznom ezzel a betegség­gel, mert én úgyis legyőzöm. Azt üzenem mindenkinek, aki ha­sonló cipőben jár, aki szintén a túlélésért küzd, hogy nem sza­bad feladni egy pillanatra sem. Hinni kell a gyógyulásban, hin­ni kell magunkban, és - talán - Istenben is. ri, a klub közösségi oldalán pedig szinte az összes hozzászólás Lázár Bencéről szól, a drukkerek többsé­ge erőt és kitartást kíván neki. A DVTK-nál nem álltak meg a sza­vaknál, a klub elárverezi a 2014- es Ligakupa-győztes dedikált csapatképet, a befolyó össze­get Lázár Bence kezelésére ajánlja fel. A gyirmóti labda­rúgók pedig a keddi edzés előtt sorakoztak fel a pá­lyán, a játékosok nevé­ben Simon Attila kívánt mielőbbi felépülést ba­rátjának, míg Bene Fe­renc vezetőedző remé­li, néhány hónap múlva már a korábbi támadó végezheti el a kezdőrúgást együttese meccsén - termé­szetesen a videón látható, csa­pat által dedikált mezben. Babják Bence jemet alig bírtam mozgatni, így aztán kénytelen voltam orvoshoz menni. Onnantól kezdve min­den megváltozott körülöttem. Az életem egy olyan szakaszá­ba értem, amely alaposan próbá­ra tesz, amely megannyi veszélyt tartogat és amely újabb és újabb csatára kényszerít. A kecskeméti kórházba mentem be kivizsgálásra, ahol azonnal benn tartottak. Először valamiféle vírusos fer­tőzésre gyanakodtak, vért vet­tek, és a mintát Szegedre, vala­mint Budapestre is elküldték. Öt nap múlva érkezett meg az ered­mény.- Voltak rossz előérzetei?- Furcsa, de így utólag azt mondom, éreztem, hogy nagy baj van. Nekem az orvosok sem­mit sem mondtak, a szüleimmel viszont közölték a diagnózist. A kórházból kiengedtek, és ott­hon, a szülői házban ültünk le hárman apuval és anyuval. Em­lékszem, hétfő volt. Ezt a hétfőt talán sohasem fogom elfelejte­ni. Néztem apám és anyám ar­cát, csendesek voltak, kissé riad­tak, és egyszer csak azt mondták nekem: „Fiam, megjött a vérered­mény, erősnek kell lenned: leuké­miás vagy.” Aztán csend lett, né­hány pillanatnyi csend. De én már mondtam is, hogy rendben, jöjjön a kezelés, harcolok, és meggyó­gyulok. S akkor a szüleim ma­gukhoz öleltek, úgy, mint ami­kor kisgyerek voltam, aztán nem sokkal később már a kórházban voltam megint, a Szent Lász­ló Kórház egyik szobáját kap­tam meg, az erkélyemről pedig az új Fradi-stadiont látom. Ez is jó, igaz?- Nem félt?- Nem. Na jó, talán egy század­másodpercre futott át az agya­mon, hogy hiszen még csak hu­szonnégy éves vagyok, az em­ber ilyenkor fut, rohan, szeret, nevet, élvezi az életet, kergeti az álmait, nem pedig egy kórházi ágyon ücsörög, és várja a kemo­terápiát. De ez van. Most ez van. Túl leszek rajta.- Fantasztikus, hogy ilyen op­timista.- Nincs más választásom. Meg egyébként is mindig po­zitív beállítottságú gyerek voltam. A drága szüleimtől is elmondta, hogy a személyi edzői tanfolyamot is elvégezte, s ezen a pályán készült új életet kezdeni, ám a betegség - egyelőre - megakadályozta ebben. Ugyanakkor mindenki bízik benne, hogy idővel csak rossz emlék lesz a jelenlegi idő­szak. Az Újpest honlapja ar­ról ír, hogy a játékos min­dig is győztes típus volt, biztosak benne, hogy ezt a csatát is megnye­azt tanultam, meg kell küzde­ni mindenért, a legapróbb sike­rekért is, és ha az ember bármi­lyen nehézséggel kerül szembe, hát harcoljon, ne adja fel.- Volt bármi előjele a betegség­nek?- Semmi. Azt képzelje el, hogy a kórházba kerülésem előtt né­hány nappal még 140 kilót nyom­tam a konditeremben, merthogy a futball után újabb szenvedélyt találtam magamnak, a testépí­tést, a fitneszt, a mozgás örömét. El is végeztem egy személyi- edző-tanfolyamot, úgyhogy épp készültem új életet kezdeni, tré­nerként dolgozni, de ezzel most várnom kell.- Nem átkozza a sorsot?- Miért tenném?- Azért, mert folyamatos küzde­lemre kényszeríti. Előbb a futballt kellett abbahagynia, a futballt, amelyet mindennél jobban szere­tett. Huszonhárom évesen rit­kán vonul vissza bárki is, ön mégis erre kényszerült.- Pokoli fájdalmaim voltak. Olyan gerincbetegséggel küz­döttem, amilyet nem kívánok senki­nek. Hányszor és hányszor edzettem ösz- szeszorított foggal, fel­szisszenve, 14 SPORT „ÚGYIS LEGYŐZŐM!” ft 9

Next

/
Thumbnails
Contents