Tolnai Népújság, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-18 / 219. szám

fl MEGYEI KÖRKÉP 2015. SZEPTEMBER 18., PÉNTEK Akár tragédia is lehetett volna belőle HÖ6YES2 Tragédia is lehetet volna a kakaskodásból, de végül nem sérült meg senki. Motoros csi­szológéppel támadt Hőgyészen szeptember 15-én 22 óra körül a negyven éves hőgyészi férfi egy másikra. A két férfi még bent a presszóban keveredett szóvál­tásba, amit az utcán is folytat­tak, majd a támadó elővette a gé­pet a kocsijából, bekapcsolta és megindult a másik férfi felé. A sértett és a felszolgáló visszame­nekült a presszóba és bezárkóz­tak. A gyanúsított a géppel több­ször belevágott a vendéglátóhely bejárati ajtajába, megrongálva azt. A rendőrök telefonos beje­lentés alapján mentek ki a hely­színre, és a férfit előállították. Garázdaság miatt indított elle­ne eljárást a Tamási Rendőrkapi­tányság. A nyomozók a csiszoló­gépet lefoglalták. A gyanúsított nem tett vallomást, tájékoztatta lapunkat Huszti Gábor a megyei rendőr-főkapitányság sajtószó­vivője. 1.1. Letűnt világnak állít emléket szex&záro Bemutatkozni ké­szül Ékes László író-újságíró új könyve, a Kocsiúton. A kö­tettel szeptember 25-én 17 óra­kor A a Garay János Gim názium dísztermében ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Közremű­ködik Németh Judit előadómű­vész, Orbán György előadómű­vész és Környei Attila gitármű­vész, Gyalog Lajos pedig a borát kínálja. Az új Ékes-kötetben ta­lálhatunk léleksimogató, elgon­dolkodtató kisprózákat, meg sí- rós, nevetős, mára már eltűnt falusi világot, embereket, érté­keket idéző novellákat. Az új­donságot a megírt történetek mellett az is adja, hogy ezúttal nem illusztrációkkal, hanem egy könyvbeli kiállítással talál­kozhat az olvasó. Keresztes Zsu­zsa budapesti grafikus, szob­rász, rongyképész megkapó raj­zaival együtt szárnyalhat a fan­tázia, tolonghat, tágulhat az emlék, élhet az olvasó kíváncsi­sága. A Kocsiúton az Apám ke­nyere, a Kőrisfák és a Gyalog- úton után a szerző negyedik kö­tete. V. M. 'ÜST* ; 'íjg£ ‘ i-:.«1?- &. Megnőtt a birtok Heimannek 1990-tol elkezd­tek intenzivebben fejleszte­ni a borászatukat. Létrehoztak egy bt.-t. inkább csak a vállal­kozás izgalmáért. Aztán a fél­hektáros szólobirtok a tízméte­res pincevei elkezdett növeked­ni. Rájöttek, ezt nem lehet hob­biszinten csinálni. Vettek hoz­zá újabb pincéket, területeket. Az egyik fiuk, Zoltán Német­országban tanult borászatot, és most a családi vállalkozás­ban hasznosítja az ismereteit, a másik fiuk. Gábor München ben nemet állami ösztöndíjjal készül orvosnak. A feleség. Ági egy ideig Solymárról járt Szek- szárdra. aztán ideköltöztek, He- imann Zoltán felállt a bankból, s azóta csak a borászatukból élnek. A meleg iroda, meleg autó. titkárnő mellól felállni, és csak magukra utalva gazdál­kodni, borászkodni kezdetben okozott nemi bizonytalanságot, de most már úgy látja, mindig is ezt kellett volna csinálnia. V ii wi gém nem nagyon engedte a válo­gatást. Később a magyar klasszi­kusok következtek. Korán elkezd­tem könyvtárba járni. Abból az időből emlékszem Miszlai Sarol­tára, mint aki kedvesen ajánlgat- ta az olvasnivalót. Az olvasás, a könyvek szerete- te végigkíséri az életét. Azt mond­ja, nagyon büszke rá, hogy a fiai is rendszeres olvasók, a kor adta lehetőségekkel élve ők már a kü­lönböző programokat alkalmaz­zák. Ő, mint mondja, egyelőre marad a Gutenberg-galaxisban. Könyvtárba járó ember mosta­náig, de kivételezettként néha az igazgató vagy más ismerős visz, küld neki egy-egy könyvet, hív­ja fel a figyelmét az aktualitások­ra. A szekszárdi írótáborok egyik rendezvénye mindig a családi bir­tokon zajlik, s megtudjuk azt is, hogy mások mellett személyes, jó ismeretség fűzi Esterházy Péter­hez is. Olvasás, könyv, könyvtár. Min­denkinek megvan a maga tör­ténete, az, ahogyan eljutott az első meséktől a komolyabb, felnőtteknek szóló művekig, így van ezzel Heimann Zoltán közismert szekszárdi borász, a borvidék elnöke is. apám... sorsát. Sajnos írásbeli nyomok nem maradtak, gyaní­tom, hogy ebben közrejátszott a két világháború, a kitelepítés mi­atti félelem, az ötvenes évek re­torziói. Gyakorlatilag mindent elégettek. A levéltárban utána­nézve láttam, hogy az első bete­lepülő a családból Michael Hei- mann. Ő 1758-ban vette el Eli­zabeth Marcust. Szoktam mon­dani, hogy a nevekből látszik, mi nem a Vereckei-hágó felől jöt­tünk. Valószínű az Ulm, Passau, Linz útvonalon közlekedtünk. Büszkeségre és felelősségre is okot ad, hogy a szekszárdi Szent János és Pál kápolna 1770-ben, tíz évvel az alapítás után kelte­zett alapító levelében olvasható Michael Heimann neve, aki va­lószínűleg írástudatlan paraszt- ember volt. Mindenesetre lát­szik, hogy a közösségért, a kultú­ráért tenni akart. Talán ez is köz­rejátszott abban, hogy én is elég sokat dolgoztam a kápolna közel­múltban történt felújításáért. A paraszti létet sokan negatív szemlélettel, bizonyos pejoratív mellékízzel látják. Heimann Zol­tán azt mondja, neki szerencséje volt, kisgyerek korában gyakran sikerült odasettenkednie nagy- apjáék asztalához. - Összejártak néhányan, Márkvárt kereszt­apám, Búzás Miska bácsi - aki an­nak idején a polgármester huszár­ja volt. Szinte gyűszűnyi poharak­ból kortyolgatva beszélgettek, ré­gi történeteket idéztek fel, egy ki­csit politizáltak. Én ott lehettem mellettük, tőlük származik sok is­meret, amelyre szert tettem a csa­lád, a város múltjáról. Nem mon­danám, hogy a házunk tele volt könyvekkel, de akár hiszi, akár nem, első osztályos koromban már Verne Gyulát olvastam. A ke­zem ügyébe került Georges Arna- ud A félelem bére című közismert regénye is. Az olvasás iránti éhsé­Gyuricza Mihály mihaly.gyuricza@partner.mediaworks.hu A bor olyan, mint a könyv: kéz­be vesszük, „elolvassuk”, meg­ismerkedünk a tartalmával, bel­ső értékeivel. Bizonyos kategó­ria felett fehér abrosz, gyertya­fény, finom üvegpohár dukál ne­ki, jó társaságban lehet vele koc­cintani. - A bor így válik közös­ségteremtővé, kultúraközvetítő­vé. Része a mi keresztény kultú­ránknak - mondja Heimann Zol­tán, miközben a családi birtok te­raszáról gyönyörködünk a párat­lan panorámában, a tájban, ame­lyet a szekszárdi dombok, a Bátá- nál a Dunába szakadó löszfalak, a másik oldalon meg maga a Duna foglal keretbe.- Tízgenerációs sváb szek­szárdiak vagyunk. Megkockáz­tatom, tíz generáció már elég ah­hoz, hogy tűkének érezzük ma­gunkat. Különösen azok után, hogy a török hódoltságot köve­tően csak tizenhét család volt Szekszárdon. Gyakorlatilag nem nagyon van tükébb tüke, mint a betelepült svábok. Én a kilen­cedik generációhoz tartozom, és ha visszafele nézek, látom édes­apám, nagyapám, dédapám, ük­A minőségből minőség fakad- Akár a művelődési házat, akár a Művészetek Házát vagy most a szüreti napokat nézzük, azt látjuk, hogy itt rengeteg mi­nőség van - mondja Heimann Zoltán. - A szüreti napok az or­szág egyik legrangosabb ilyen intézménye lett. Csak szekszár­di borokkal, üvegpohárból kós­tolva, minőségi koncertekkel - azt hiszem, mindez előhozza az emberekből a minőség iránti igényt. Örülök annak, hogy nem váltunk ipari világgá, megma­radt körülöttünk a természet. A magas minőségű turizmus, vendéglátás, kulturális élet le­gyen ezután is a hívószó, s eb­ben természetesen megvan a maga szerepe a könyvtárnak is, mint a kultúra fellegvárának. Én ilyen víziót látok magam előtt, meg ezért is próbálok ten­ni a magam eszközeivel, úgy is, mint a borvidék elnöke vagy mint az egyik borosgazda. Dolgozott a borkereskedelemben és a bankszakmában is Tizennégy eves korában került el Szekszárdrói. A kérdésre, hogy ez mikor történt, azt válaszolja, hogy 1973-ban, 1959-es születé­sű. Nevetve teszi hozzá, hogy To­kajban azt tartják, az 1959-es év­járatot szép test és izgalmas sa­vak jellemzik. Nyelvet akart tanul­ni. Magánórákon már addig is is­merkedett az angollal. Pécsre ke­rül a Nagy Lajos Ciszterci Gimná­ziumba, mert a szekszárdi Garay- ban akkor nem volt angoltaní­tás. Az angol tagozatos osztályba egyetlen kollégistaként járt. a töb­biek nagyobbrészt pécsi értelmi­ségi családokból kerültek ki Bu­dapesten végezte el a közgazda­sági egyetemet. Ott szerettek egy másba a feleségével. Az egyete­mi évek végén összeházasodtak. Solymáron telepedtek le. ahol ő cementet zsákolt egy építkezé­sen. A szüleitől kapott pénz se­gítségével beszálltak egy sorha zi építkezésbe. Budapesten dolgo zott. jó ideig a borkereskedelem­ben. végigjárja a ranglétrát, aztán a 89-90-es változásokkal ő is más irányba indult, kereste a he­lyét. Nyolc évig volt vezérigazgató­ja a Béres Rt.-nek. utána a Bábol­na Rt.-nek. Úgy mondja, ott a po­litika szele is megcsapta, de ez nem langyos szellőként, hanem inkább pofonként értékelhető. On­nan került vissza szülővárosába, az MKB helyi fiókjának volt igaz­gatója. majd régioigazgato lett. Ezúttal is az Atomerőmű Tűzoltósága nyert a Flórián Kupán Kapcsolatépítésre is kiváló PAKS Ismét az Atomerőmű Tűzol­tósága nyert a Flórián Kupán. Az országos létesítményi tűzoltóver­senyt Dunaújvárosban rendez­ték, ez volt a 19. Az Atomix Kft. csapata néhány kivételtől elte­kintve első helyen végzett a főfog­lalkozású létesítményi tűzoltósá­gok mezőnyében. A versenyre idén 23 csapat érkezett. A prog­ramot sorozatban ötödször ren­dezték Dunaújvárosban. A kul­turális és szakmai programok­kal kiegészített tűzoltóverseny szervezését a helyi főfoglalkozá­sú létesítményi tűzoltóságok és a dunaújvárosi hivatásos tűzol­tóparancsnokság vállalta magá­ra. A főfoglalkozásúak mezőnyé­re kismotorfecskendő szerelés és Kismotorfecskendő-szerelés és ügyességi akadálypálya is volt ügyességi akadálypálya várt. Ezt kiválóan teljesítette a Major Ist­ván által vezetett, Papp Szilárd által felkészített paksi csapat, amelynek tagjai: Hingl János, Wolf István, Széles Ferenc, Szabó Tamás, Cseh János, Szénási Atti­la, Apró Andr ás, Ferencz Győző és Nagy Ferenc. A létesítményi tűzoltóságok tagjainak színvona­las versenyzési lehetőséget bizto­sító és a tűzoltók fizikai erőnlé­tének fejlesztését támogató szak­mai rendezvény kitűnő alkalom az ország létesítményi tűzoltósá­gai közötti kapcsolatépítésre és a baráti együttműködés elmélyí­tésére - értékelték a versenyt az Atomerőmű Tűzoltóság verseny­csapatának tagjai. V. T. HIRDETÉS fa, Őszi Könyvtári Napok 2015. október 5-11. között a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtárban Minden nap érdekes _ | iramokkal, eloadciso^ 1 várjuk az érdeklődőket I vendégünk lesz többek 1 1 | Jj Fábián Janka Sándor 1 SóSzló Püspök. 1 a gyermekkönyvtárban f fafaragás, nangszerkésstij 1 bábszínház, ^festes j 1 színesíti a programot. jj]

Next

/
Thumbnails
Contents