Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

2015-08-03 / 180. szám

2015. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ 14 SPORT Csapó Gábor: A tévében majdnem nézhetetlen még a jó vízilabda is Névjegy CSAPÓ GÁBOR SZÜLETETT: 1950. szeptember 20., Budapest SPORTÁGA: vízilabda KLUBJAI. JÁTÉKOSKÉNT: Újpesti Dó­zsa (1959-1972), SZEOL (1972- 1973), Vasas (1973-1984). Sy- racusa Palermo (1985-1986). EDZŐKÉNT: Palermo (1986- 1990), Vasas (1992-1993), Új­pest (2001-2003). FTC (2003- 2004) KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEI. JÁTÉ­KOSKÉNT: olimpiai bajnok (1972), olimpiai 3. (1980). világbajnok (1973), 3x vb-2. (1975,1978, 1982), 2x Európa-bajnok (1974, 1977). Eb-2. (1983), világkupa­győztes (1979), 2x BEK-győztes (1979,1984), 9x magyar bajnok (1975-1984). 2x Magyar Ku­pa-győztes (1981,1983). 1984 óta működteti Faragó Ta­mással a Csapó-Faragó póló­sulit, és beválasztották az év­század magyar vízilabda-váli gatottjába. elkerült Olimpiai, világ- és Európa-baj­nok vízilabdázó. A sportág egyik legnagyobb alakja volt, népszerűségét azóta is meg­őrizte. Kedélyes stílusa magá­val ragadja az embert. Senki­hez sem hasonlítható - ő Csa­pó Gábor. Rác Benedek Balázs kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Azt hittem, a pesti oldalon, egy Duna-parti kávézóban találkozunk majd - vetettem fel Csapó Gábor­nak egy budai bevásárlóközpont presszójában.- Régen odajártam. Három éve már nem, mert sajnos testi-lelki jó barátom 49 évesen elment tü­dőrákban. Ügyvéd fiú volt, ott volt a munkahelye. Már nincs értel­me átmenni.- Hú, így kell interjút kezdeni...- Szellemes, hihetetlen sport- rajongó volt, mindent meg tud­tunk beszélni, nagyon hiányzik.- Sokat találkozik a régi barátai­val?- Van négy-öt barátom, akivel tartom a kapcsolatot, azonkívül meg ott az egész uszoda. Jó érzés, hogy amikor rám néz­nek az embe­rek, 80 százalé­kuk elmosolyo­dik. Jó érzékem van a humorhoz, és erről jut eszem­be egy történet. Éj­jel megálltam egy lámpánál, és oda­jött hozzám egy be­csípett kéregető. Ad­tam neki egy kis ap­rót, benézett az autó­ba, s láttam, az agyá­ban elkezdtek cikáz­ni a gondolatok. Vajon a televízióban látta ezt a barmot? Aztán meg­szólalt: „Én ilyen hülye vagyok? Hát ez a világ leghíresebb úszó­mestere!”- Mindenre van egy jó története?- Hál’ istennek nagy ívben el­került az u nalom az életem során.- Ez a személyiségének vagy eset­leg a sportnak köszönhető?- Ez genetika, apám, anyám ilyen volt. Fiatalon pezsgő társa­dalmi életet éltek, nagy társaság­ban minden évben egyszer előad­tak egy féltékenységi jelenetet. Már majdnem vulgáris szintre mentek le, mindenki borzasztóan megijedt, amikor két mondattal lezárták az egészet, és elröhög­ték magukat. Nem is értem, hogy ezt a fajta jelenetet miért nem ír­ták még meg színdarabban.- Nem féltékeny típus?- Nem vagyok alkalmas a nagyjelenetekre. A nők mindig fel is hozták, hogy velem nem le­het összeveszni, sőt, még anyám is mondta. Rácsapott az asztalra, hogy ne hagyjam rá, mire mond­tam, nekem jó úgy, ahogy van.- És akkor is hagyja az egészet, ha igaza van?- Nem azért, mintha konflik­tuskerülő lennék, hanem mert lusta vagyok hazudni. Nem mo­rális meg erkölcsi problémáim vannak - persze hogy hazudik az ember, van az életben olyan helyzet -, de lusta vagyok. Elég jó érzékem van a beszélgetések­hez, abban a pillanatban, ahogy valaki nálam racionálisabb érvet mond, rögtön meggyőzhető va­gyok. Van egy-két dolog, amihez értek, például a futballhoz, amin minden futballista megsértődik, A kazanyi vb-ről: Meg­győződésem, a férfiváloga­tott be tud jutni a négy közé, vagy op­timális eset­ben döntőt is játszhat. most egyfajta szituációra négy különböző ítélet születhet.- Fiatalon sokat csajozott?- Nem igazán, bár teljesen egészséges voltam. Mindig nép­szerű voltam a csajoknál, olyan nem nagyon volt, hogy ne lett vol­na barátnőm, de ha kihasznál­tam volna minden alkalmat, ví­zilabdázni se jutott volna időm. Ami jóleső, az az öt-hat csillogó szempár, ami megmarad az em­ber életében. Jó érzés úgy meg­ismerkedni egy nagyon csinos lánnyal, hogy látod rajta, elvárja, hogy itt történjen valami.- Arra nem gondolt, hogy aktí­vabb, előtérben lévő funkciót vál­laljon a sportágban?- Nem. Elég nonkomformista vagyok, alkalmatlan arra, hogy délelőtt, délután edzést tartsak. Ráadásul elnézem a tehetség egy­két hibáját, pedig azt nem sza­bad. Amiben erős voltam, az a meccselés. Kamuti Jenő szerint a vízilabda baromi sokat köszön­het Faragónak és nekem, a nép­szerűségünkkel rengeteg embert vittünk le az uszo­dába, ők ott tarta­nak, hogy nincs kit megtanítani vívni. Lehet Beckhamen röhögni, hogy hol van játéktudásban Zidane-tól, Raúltól, de a marketingje hússzor erősebb. Ady írja, nem mé­rik egyformán a ba­bérokat a földön.- A pólósuli mellett még mivel foglalko­zik?- Jogászkodom egy cégnél meg a tévében szere­pelek.- Celebnek tartja magát?- Igen, és csak azért nem tu­dom vállalni a celebség pejoratív oldalát, mert semmi olyan szen­vedélyen nincs, ami miatt nega­tív színben tüntethetnének fel. Azt, hogy híres vagyok, onnan veszem le, hogy idejönnek hoz­zám, mosolyognak, tetszik nekik, hogy vagyok. Ha valaki erre félté­keny, arról nem tehetek.- Kora alapján szeptemberben nyugdíjba mehetne. Nem olyannak tűnik, mint egy tipikus nyugdíjas...- Van dolgom, hál’ istennek, az unalom messze elkerült az életem során. Több mindent ki­találok, csak a napi munkára kell embert találnom, amit kita­láltam, az 90 százalékban azért ment tönkre, mert nem tudtam folyamatosan foglalkozni vele. Meccselni is azért tudtam, mert akkor elkezdtem borzasztóan iz­gulni, mint amikor a függő em­ber megkapja a morfiumot. A vé­gén azonban kimegy a hatása, és annyi. pen elkapott a „jókedvfergeteg”. Például amikor szerelmes voltam a te­niszbe, és nem mentem a válo­gatott edzésére. Vagy szerelmes voltam a kártyába, és játszottam éjjel-nappal. Egy határig elmen­tem, de a józan ész megoldotta a gondot. Amikor a kártyába vol­tam szerelmes, a Fészek Klub­ba jártam, ahol eszméletlen élet folyt. Sosem felejtem el, hétfő volt, rossz volt a kocsim, edzés után jöttünk ki a Komjádiból, és Rusorán kérdezte, hová mé­tákról. A televízióban minden szimplifikálódik, minél egysze­rűbb, annál jobban eladható a tö­megnek. A vízilabdát is abból a szempontból kellene megmutat­ni, hogy az átlag néző tudja, mit érdemes néznie. Még ha Magyar- országon egészen különleges is a népszerűsége, elvégre nálunk a vízilabda 1930 óta arra hivatott, hogy nyerjen, és általában nyer is. 1974-ben voltam a Los Angeles Lakers-Boston Celtics NBA-dön- tőn, 61-56 lett a vége, ötezer néző előtt. Akkor is népszerű volt a ko­sárlabda, csak közben kitalálták a játékot magát. Három másodper­ces szabály, zónavédekezés tiltá­sa, támadóidő. Milyen jól néz ki, amikor azt írják, valaki hat lepat­tanót szerzett. Ha edzek három hónapot és beállhatok, én is szer­zek hatot, mert elég nehéz arrébb rakni, és jó a gömbérzékem. Mi­közben arról senki sem ír, hogy amikor LeBron James egy bizo­nyos védő ellen játszott, egyszer sem dobott húsz pont felett. De ez kit érdekel? Csak a statisztika.- Mennyiben lett más a vízilabda?- Sokkal maga­sabb szintre került a zónavédekezés, de vajon mit érne, ha én játszanék Buda­várival és Faragóval, akik tudnak kapás­ból lőni? Ha ez a két játékos lő az első ne­gyedben 2-3 gólt, ak­kor mi lesz a zóná­val?! Sokan nem tud­nak kapásból lőni, én sem tudtam, csak azt hiszik. De oda tud­tam adni a labdát a többieknek. Faragó­nál ne arról beszéljünk, hány gólt lőtt, hanem hogy egy támadáson belül kétszer is el tudta kérni a labdát, és visszaadta centerbe, akármennyire szorosan fogták. Most ha valaki egyszer megcsi­nálja, már elég jól teszi a dolgát.- Tetszik a mai vízilabda?- Az emberhátrányt jól játsszák a csapatok, de az emberfórok túl vannak bonyolítva figurákkal. Ha a harmadik másodpercben ott a helyzet, akkor be kell lőni. 9/1 meg a 12/2 rossz arány, ezen nincs mit magyaráz­ni. A vízilabda olyan sportág, amelynek el­jöhet a bummja, ha jó irányba indul el. Ki kell venni a játékvezetők kezéből a mér­legelési le­hetőséget, gyakran megérzem, mi a helyes döntés, mi következik.- Az uszodában sem vitatkozott soha?- Nem. Inkább vártam fél napot, egy napot, főleg ha stratégiai fon­tosságú ügyet kel­lett megbeszél­ni. Vártam, majd megbeszéltem a társakkal, elő­ször Faragóval, utána a többiekkel, ezt követően Gyarmati Dezsővel Volt, amikor az ember hibázott, de 9-10 évig nyertünk, úgyhogy olyan sok hi­bás döntést nem hozhattunk.- Akkor is nyugodt maradt, amikor morális okokra hivatkozva kihagy­ták a válogatottból?- A moszkvai olimpia után tör­tént, és mindent elfogadtam úgy, ahogy volt. Nem esett jól, de any- nyi jó edzőm volt - Rusorán Pé­ter és Gyarmati Dezső például -, hogy bármilyen probléma adó­dott, segítettek, hamar helyre tettek. Akkor is, ha ép­gyek. Kissé zavartan nyögtem, hogy Fészek, mivel lusta vagyok hazudni. Elvitt, de kiszállás előtt rám nézett, és azt mondta: „Dudi, holnap 11-kor edzés, de biztos sokáig fent leszek, gyere délután egyre, és edzünk külön, kettesben.” Húzd meg, ereszd meg! Zseniális. Megengedtem magamnak, hogy kártyázzak heti egyszer-kétszer, de csütör­tök-péntek sosem. Egy értelmes játékos összesze­di magát, ha ilyen gesztussal szembesül.- Ezek miatt lehetett könnyebben elfogadni a rossz dolgokat is?- Az emberi segítség nagyon sokat számított, szakmailag pe­dig nem hiszem, hogy nagyobb dicséretet kaphattam volna an­nál, amit Rusorán mondott: na­gyon kevés játékos van, aki ilyen kevés hibával le tud játszani 20 meccset. Fizikailag annyira erő­sek voltunk, hogy ennek köszön­hetően meg tudtam mutatni, mi van a fejemben. Ha az ember fi­zikailag nincs a csúcson, akkor csak könyvet írhat a témáról. A mai vízilabdában nem tetszik, hogy a szerbek és a horvátok eny- nyivel erősebbek, nem akarok senkit meggyanúsítani, de ez si­mán edzéssel nem oldható meg. Erős voltam, nem féltem, baro­mi jól bírtam a verést, de furcsa, hogy 16-18 éves gyerekek fél év alatt sokkal erősebbek lesznek.- Az ön idejében nem volt ilyen je­lentős a különbség?- A háromszoros olimpiai baj­nok csapat tagjai is jók voltak, mi meg effektive erősebbek vol­tunk a me­lust Í®1 Nem vagyok konfliktuskerülő, c j vagyok h Faragó, Csapó - nagyobbak vol­tunk. És akadt még négy-öt egé­szen ijesztő nagyságú vízilabdá­zó. Sárosi Laci nagyjából 174 cen­ti volt, de 175 kilót nyomott fek­ve. Baromi szabályosan vízilab­dázott, nem gyilkolta az ellenfe­let, így eszméletlen gólokat lőt­tek róla. Mondtuk neki, ha jön a sorsdöntő szituáció, inkább állít­sák ki. De ő csak azt mondta: „Én vagyok a világ leg­jobb védője, mert rólam lövik a leg­szebb gólokat.”- Mindig segít a humor? Persze, még akkor is, ha van olyan szituáció, ami meg­érinti az em­ber lelkét. Belül rágó­dom, kife­lé nem lát­szik, flegma figu­rának hisznek. Soha nem köny- nyeztem, amikor nekem játszot­ták a Himnuszt. De otthon, ami­kor nézem az olimpiát, bömbölök a tévé előtt, annyira tudok szur­kolni. Azt szeretem még, ami­hez mély szakmai tudás kell, pél­dául a futás elején vagy a boksz­ban az első menetben, megérzem, ki nyer, ki lesz fölényben, ez ba­romi jó érzés. Amikor súlyzó­zás közben síelést nézek, óra nél­kül megmondom, ki a gyorsabb. Az már egy szint, nem?- A vízilabdában is mindig tudja előre a győztest?- Meccsekre nem járok ki. Csak tévében nézem. Sajnos még mindig nem találtuk meg a mód­ját, hogyan lehetne a vízilabda nézhetőbb tévén keresztül, míg élőben rendkívül szórakoztató.- A tévében nem is jó a vízilabda?- Majdnem nézhetetlen.- Önnek is?- Persze. Ezért kellene a sport­ágon kívülről érkező ember a re­formhoz, mert mi túl sokat tu­dunk a já­« t t

Next

/
Thumbnails
Contents