Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

2015-08-28 / 201. szám

14. SPORT 2015. AUGUSZTUS 28., PENTEK Hihetetlen történetek a Hargitáról és Bánffyhunyadról: mivel Romániában a Ceausescu-rendszer 1989 előtt nem engedett adásba külföldi meccset, az erdélyi magyarok antennát barkácsoltak, felvitték a tévét a hegyre, hogy ott nézzék a vb-t, az Eb-t és a magyar válogatottat Meccsnézés házilag barkácsolt antennákkal a Ceausescu-diktatűrában Szabadság az erdélyi hegyeken Kereső Árpádot himnusz­énekléssel vádolták, Lász­ló Csabáék UEFA-kupa-dön- tője pálinkába fulladt. Legen­dás erdélyi meccsnézések a Ceausescu-diktatúra idejéből. Csillag Péter kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu ERDÉLY Nyolcvankettő nyara, Szé­kelyföld, Hargita-hegység. Ha kissé hangyásan is, de az 1250 méteren magasodó Csík- szentimrei Büdösfürdőnél fogha­tó a szovjet televízió, a környék­beli falvakból a bátrabbak csopor­tosan mennek ki nézni a meccse­ket, a román állami tévé ugyan­is nem adja a világbajnokságot. A napi két órában sugárzó pro­pagandacsatorna, az RTV1970 és 1990 között a futballtornák közül egyedül az 1984-es Eb-t tűzi mű­sorra, a román érintettség miatt ez egybevág a nacionálkommu- nista irányvonallal, egyébként ki van zárva, hogy míg a korgó gyomrú országban öt tojás a havi fejadag, az állam futball közvetíté­si jogdíjaira pazaroljon. A Ceausescu-diktatúra belene­velte a félelmet az emberekbe, Er­délyben különösen elővigyázatos­nak kell lenni. Titokban szerve­ződnek a büdösfürdői túrák, bar­kácsolt antennával, traktorakku­mulátorral indulnak ki a hegyre a férfiak, némelyek viszik maguk­kal a gyereküket is. Ott van kö­zöttük a kis Laci, aki a kilencéve­sek csodálatával figyeli a bolhás, fekete-fehér képernyőt; Paolo Ros­si és az olasz válogatott tündöklé­se, a rendkívüli közösségi élmény egy életre meghatározó tapaszta­latként ég a memóriájába. A „kék szeműek” a fák alól is figyeltek Azóta eltelt 33 év, Péter Laciból időközben dr. Péter László, a ko­lozsvári Babe§-Bolyai Tudomány- egyetem adjunktusa lett. Nemrég úgy döntött, tudományos igény­nyel kezdi kutatni az erdélyi kö­zösségi emlékezetben oly eleve­nen élő, 1989 előtti hegyi meccs­nézéseket. Szociológus kollégájá­val, Csata Zsomborral és diákjai­val első körben a gyergyócsoma- falvi hegyre járókat kereste fel. „Ahogyan felnőttként, tudato­sabban közelítettem a témához, jobban megértettem, mit is jelen­tett ez valójában - beszél felisme­réséről fi szociológus. - A hegy a szurkoláson túl spontán kilépést kínált a nyomasztó mindenna­pokból, lázadást a rendszer igaz­ságtalansága ellen. A futball szintjén az igazságtalanság ab­ban mutatkozott, hogy az állami tévé nem tűzte műsorra a nem­zetközi tornákat, a helyi közös­ség azonban önként, fű mentén mégis megszervezte magának a meccsnézést. Erős etnikai vonat­kozása volt a hegyi túráknak, hi­szen Székelyföldön többnyire ma­gyarok gyűltek össze, akik han­got adtak magyarságérzésüknek, főként néhány üveg pálinka elfo­gyasztása után. A Gyergyói-ha- vasok magaslatán, a Pongrác-te- tőn néha ezerkétszázan is össze­verődtek, 1988-ban ott adták elő rögtönzött módon az István, a ki­rályt. Előfordult, hogy elénekel­ték a székely himnuszt, ami a 80- as években, amikor a települések nevét sem volt szabad kiírni ma­gyarul, nagy bátorságra vallott. A hegytetőn, a rezsim ellenőrzé­sétől távol egyfajta alternatív nyil­vánosság jött létre, amelyben le­hetett magyar népdalokra gyúj­tani, a rendszert gyalázni vagy Ceausescu-vicceket mesélni.” A társaságba beépült spiclik - vagy ahogyan arrafelé nevez­ték őket, a „kék szeműek” - jelen­tettek, a hírhedt román állambiz­tonsági szerv, a Securitate azon­nal munkába lépett. Nem ártott kiszűrni a veszélyt, így bevett gyakorlattá vált, hogy a meccsné­zések előtt a köztudottan gyanús személyeket alaposan leitatták, inkább ne lássanak, ne hallja­nak semmit. Noha a román rend­őrök nem mertek kimenni a cso­porttal a magaslatra, féltek, hogy az ellenséges közegben bántódá- suk esik, a hegy lábánál szorgo­san írogatták fel a visszatérő au­tók rendszámát. Büntettek min­denkit, akit tudtak, és mivel akar­tak, általában tudtak is. Makarov hangyás cselei a Junosztyon Könnyebb volt rajtaütni azokon, akik messzebbre indultak mécs­esét nézni, a rendszám árulko­dott. Ha egy Hargita, Kovászna vagy Maros megyében bejegy­zett, férfiakkal teli kocsi köze­ledett a Kolozsvár melletti Fele- ki-tető vagy a félillegális meccs­nézések Mekkája, Bánffyhunyad felé, a rendőr tisztában volt a fel­adatával: félreállítani, leckéz­tetni, bírságolni. Utazni azért volt érdemes, mert amíg a Gyer- gyói-medencében a kisinyovi vagy a kijevi televíziót lehetett fogni, Belső-Erdély magaslatain nézhető volt a magyar csatorna, így a magyar válogatott is, akár a házakban is. Ma már elképzelhe­tetlen, csodálatos és szívbe mar­koló gyakorlatról beszélünk, va­lami olyasmiről, mintha a Zala megyeiek évtizedeken át Debre­cenbe járnának, hogy vadidegen családokhoz bekéredzkedve, ti­tokban megnézhessék a tévében Dzsudzsákékat. Ami a hegyi vetítéseket ille­ti, Péter László kiváltképp fon­Ceausescunak szobrot állítanak Bukarest főterén, egy kiskatona fegyverrel őrzi az alkotást. Arra sétál egy turista, és megkérdezi:- Mondd, te katona! Miért őrződ ezt a szobrot?- Hogy valaki le ne pisilje vagy le ne köpje!- Ugyan, hát ki akarná lepisilni vagy leköpni?- Például én, ha nem lennék szolgálatban! • A román rádió reggeli adása:- Jó reggelt, elvtársak! Ceau^es- cu elvtárs felkelt, keljetek fel hát ti is, elvtársak! Elvtársak, Ceau- ?escu elvtárs reggeli tornázik, tornázzatok hát ti is! Elvtársak, Ceau^escu elvtárs mosakszik, mosakodjatok hát ti is! Ceauses- cu elvtárs reggelizik, addig zenét sugárzunk az elvtársaknak... • fosnak tartja az előkészületeket: hogy miként avatták be csendes cinkosnak a helyi pártbizottság magyar elnökét; hogy milyen le­leményes műszakcserékkel oldot­ták meg a meccsnézésre készülők kimenőjét. És legfőképpen azt, hogy ki és hogyan tudta megtalál­ni a vételre alkalmas pontot, majd megteremteni az erdő közepén a tévézéshez szükséges technikai hátteret. Mester Gábor, a gyergyó- csomafalviak legendás tévészere­lője másfél évig járta a hegyeket, míg meglelte azt a néhány négy­zetmétert, amelyen be lehetett fogni a kisinyovi állomást. Hihetetlen történetről számolt be az egyik interjúalany, állítá­sa szerint a gyergyószentmikló- si születésű jégkorongedző, Ker­eső Árpád a hegytetőn leste el az egyik mesterfogását. „Igaz a sztori, máig tanítom a szovjet Makarov cselsoroza­tát, amelyet az 1983-as hokivé- bén a csehszlovákok ellen bemu­tatott - erősítette meg érdeklődé­sünkre a korábbi magyar szövet­ségi kapitány. - Kora tavaszi, ha­vas esős, mocskos idő volt. Test­véremmel, Csabával és egy bará­Marosvásárhelyen a Fő téren az újságosnál minden reggel megje­lenik egy öreg székely, és megve­szi a bukaresti pártlapot, az Elő- rét 3 lej 80-ért. Az újságos megfi­gyeli, hogy az öreg nem nyitja ki a lapot, csak rápillant az első oldal­ra, és már dobja is a szemetesbe. Egyszer kíváncsian megkérdezi:- Mondja, bátyám, maga nyilván kisnyugdíjas, az újság pedig drá­ga. Miért csinálja ezt a pazarlást, hogy megveszi, és aztán már dob­ja is el az újságot? Azt mondja az öreg:- Hát, mert én a halálozási rovat miatt veszem csak.- A halálozási rovat miatt? De hát az nem a címoldalon van, ha­nem a 9. oldalon, hátul.- Nyugodjon meg - mondja az öreg. - Az a halálhír, amire én számítok, fix, hogy az első olda­lon lesz! Halkan mesélt diktátoros viccek tunkkal indultunk el a Daciával, nehezen tudtunk haladni az erdei úton, egy keresztbe zuhant fát el is kellett fűrészelni, hogy tovább­mehessünk. Odafent, a fák kö­zött befogtuk á szovjet csatornát a lunoszty készülékünkön, de az adás olyan rossz volt, hogy időn­ként csak azt lehetett felismerni, a képernyőn nem foci megy, hanem hoki. A Makarov, Larionov, Kru­tov hármas játéka így is lenyűgö­zött, 1-1 lett a vége. Focit gyakran néztünk a Pongrác-tetőn, a több­órás autózásra fekvő Bánffyhu- nyadon a magyar tévé is tisztán bejött, egy-egy magyar válogatott meccs előtt olyan kocsisorok ala­kultak ki az odavezető úton, mint péntekenként Budapest és a Bala­ton között. Egy-egy családhoz he- ten-nyolcan telepedtünk be mécs­esét nézni, vittünk a háziaknak süteményt, bort, ahogyan vendég­ségben illik. Olyan összetartó erő volt az, hogy ha rágondolok, most is könnybe lábad a szemem. Otta­ni élményem a ’78-as, átkozott ar­gentin-magyar vb-meccs is. 1-0- ra vezettünk, az izgalomtól nem bírtam nézni a tévét, kimentem az utcára. Volt ott egy templom, Tükörből szurkolt Péter László, a Babes-Bolyai Tu­dományegyetem adjunktusa ve­zeti az erdélyi hegyi meccsnézé­sek hónapok óta zajló szocio­lógiai vizsgálatát. íme néhány kiválasz­tott kulcsmon­dat az interjúala­nyoktól. „Kimentünk a szabadba, hogy szabadok le­gyünk.” „A kényszer vitt rá, hogy a hegyre menjünk, mert nem voltak meccsek a té­vében. S magyarként drukkolhat­tunk a magyar csapatnak." „Egyszer a tükörben néztem vé­gig egy meccset, mert tartanom és mozgatnom kellett az anten­nát, hogy lássunk is valamit. Még a pálinkát is más töntötte a számba.” a körül járkáltam, be is tértem, hogy imádkozzam a győzelemért. A meccs végén láttam a meggyö­tört arcokat - annál rosszabbat el sem lehet képzelni...” Az 1977-es Magyarország-Bo- lívia (6-0) mérkőzés után egy besúgó feldobta Kereső Árpá­dot, azt állítva, a magyar Him­nuszt énekelte. Behívta a rendőr­ség, és csak nagy nehezen tudta kimagyarázni magát („Igaz volt, persze, de tagadtam mindent”), s hogy mekkora tétje volt a valla­tásnak, bizonyítja a hokiedző két ismerősének a példája: ők egy há­zibuliban énekelték a Himnuszt, hét év börtönbüntetést kaptak, amiből ötöt le is kellett ülniük. 1985-ben nem csak a Vidít ütötték ki Amint arra lapunknak utalt már korábban László Csaba, az MTK Székelyudvarhelyen született edzője, a Hargita magaslatára, a Kerekerdőhöz vitte fel barátai­val a tévét és az antennát. „Ma is él bennem a Video­ton 1985-ös UEFA-kupa-döntőjé- nek élménye, különösen a pár­harc első mérkőzéséé - kezdte az 51 éves edző. - Igazából nem lát­tunk semmit a meccsből. Pocsék volt a vétel, hiába igazgatták a fa tetején az antennát, csak néhány percre tisztult ki a kép, közben Szokol rádión hallgattuk a hang­közvetítést. Néhányan mű­anyag demizsonban vit­tek fel szilvapálinkát, na, attól úgy berú­gott a társaság, hogy volt, aki már meccs közben kifeküdt va- frL lamelyik bokor alá. Valaki másnap reggel, é miután magához tért, megkérdezte, mennyi lett az eredmény, aztán amikor meghal­lotta, hogy 3-0-ra nyert a Real, új­ra a pálinkáért nyúlt. Óriási szer­vezést igényelt egy-egy meccsné­zés, a hegyre néha már napok­kal korábban, szekérrel fel kel­lett vinni a tévét, hogy ne kelt­sen feltűnést. Az emberi lelemé­nyesség, a székely furfang segít a szükségben.” i l i Fotó: Kémenes Árpád (Gyergyószentmiklósjl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents