Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

2015-08-01 / 179. szám

MEGYEI KÖRKÉP 2015. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Ösztönözni, tudást adni Pincehely térségében PINCEHELY Önkormányzatoknak, vállalkozóknak, a környező te­lepülésen élőknek és vállalko­zó kedvűeknek egyaránt szólt az a fórum, mely a helyi közös­ségi gazdaságfejlesztési lehető­ségeket vette sorra, és amelyet Pincehelyen tartottak szerdán. Fekete Gábor polgármestertől megtudtuk, erősíteni kívánják a vállalkozó kedvet hátrányos helyzetű térségükben, és ösz­tönözni, ötleteket, tudást adni a lakosoknak, gazdálkodóknak ahhoz, hogy az elkövetkezendő években ésszerűen és környe­zettudatosán tudják felhasznál­ni az EU Vidékfejlesztésre szánt forrásait. Ezzel együtt a pályá­zati kiírásokra előzetesen felké­szülnének.- Szeretnénk ráébreszteni a helyieket és a környéken élő­ket, hogy egy kiváló termőhelyi adottsággal rendelkező térség­ben élünk, és még mindig akad­nak kiaknázatlan szakterüle­tek, amelyekre érdemes gazda­ságot létrehozni - mondta a te­lepülésvezető. Hozzátette: jelen­leg a monokultúrás gabonanö­vény tertnesztés a húzó ágazat, és a céljuk az lenne, hogy vál­tozatos, biodiverz, önfenntar­tó módon tudjanak gazdálkod­ni. A beszélgetések során elő­térbe került a közösségekben rejlő potenciál, és az egymás­hoz közel fekvő települések gaz­daságának egymásra épülése. A polgármester arról tájékozta­tott: szeretnének túllépni azon, hogy a gazdálkodásuk bevételi oldala kimerül annyiban, hogy a helyi konyhára tudnak „csak” termelni. A megbeszélésen Ribányi Jó­zsef, a megyei közgyűlés alelnö- ke a 2014-2020 közötti EU pá­lyázati ciklus Tolna megyei le­hetőségeiről beszélt. B. K. Fekete Gábor polgármester Szerinte a bíráskodás a jogászmunka legérdekesebb területe ítélkezik, tanít, vizsgáztat Dr. Nagy László, a Szekszár­di Törvényszék tanácselnöke, címzetes táblabíró a Juhász An- dor-díj arany fokozatát vehette át a közel négy évtizedes ma­gas színvonalú bírói és vezetői munkája elismeréseként. Ihárosi Ibolya ibolya.iharosi@partner.mediaworks.hu SZEKSZÁRD Szinte hihetetlen hányféle tevékenység, meny­nyi munka fér el annak az em­bernek az életében, aki szereti a hivatását, bár az efféle pateti- kus megfogalmazások módfelett idegenek dr. Nagy László szemé­lyiségtől. Már az egyetemi gya­korlatok kapcsán elhatározta, hogy bíró lesz, s azóta sem jutott az eszébe, hogy ezen változtat­ni szeretne. Véleménye szerint sokszínűsége miatt ez a jogászi munka legérdekesebb területe, hiszen bár lehetnek hasonlósá­gok, sőt súlyozott kérdésekben azonos tényállás, mégis min­den ügy más. A civilisztika óriá­si jogterület a családjogtól a kö­telmi ügyekig, s egy ilyen kis bí­róságon szakosodásra nincs iga­zán mód. Volt idő, amikor kétke­zes bíró volt, vagyis egyként tár­gyalt büntető- és polgári pere­ket, s szerencsésnek mondja ma­gát, hogy választhatott, és polgá­ri peres bíró lett. Első fokon a legfontosabb kü­lönbség a büntető- és polgári ügyek között, hogy az előbbinek mindig van előzménye, rendőr­ségi vizsgálat és ügyészi vád for­májában. Polgári perekben első fokon a két fél beadványa alap­ján a bizonyítás a tárgyaláson zajlik. Gyakran több jogszabály együttes, összehangolt alkalma­zására van szükség. Másodfo­kon itt is a nem jogerős ítélet fe- lülbírálata a feladat, nem pedig az ügy újratárgyalása. Amint a címzetes táblabíró megfogal­mazta, az egyedi ügyre ráhúz­zák a jogszabályokat vagy for­dítva, a jogszabályok alá teszik a konkrét ügy tényállását. A mindenkori ítélkezés, a kol­légiumvezetés, az elnökhelyet­tesi poszt mellett folyamatosan foglalkozott a fogalmazók kép­zésével, oktatással, vizsgáztatás­sal. Ma is tagja a PTE Jogi Kara polgárjogi tanszékén az állam­vizsga-bizottságnak, bár utób­bit ma már záróvizsgának hív­ják. Húsz évig tagja volt Buda­pesten a jogi szakvizsgabizott­ságnak és a végrehajtói vizsga- bizottságnak. Előadásokat tar­tott az igazságügyi akadémián. Ő volt a Szekszárdi Törvényszék első sajtószóvivője, amikor még sem a bíróságok, sem a sajtó nem tudta, miként lehet a legeredmé­nyesebben együttműködni. Azt közösen kellett kialakítani. Volt már, és most ismét honvédelmi és polgári védelmi felelős a tör­vényszéken. Folyamatosan felké­szíti a vizsgákra a törvényszéken dolgozó fogalmazókat. Az Orszá­gos Bírói Hivatal végrehatási munkacsoportjának az elnöke. A munkacsoportok feladata azon A díjról A Juhász Andor-díj a bírák és igazságügyi alkalmazottak leg­magasabb szakmai elismerése, amelyet a Bíróságok Napja al­kalmából adnak át, a bírói hata­lom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kihirdetésé­nek évfordulóján. A jogszabály rendezte a közigazgatás és a bí­ráskodás elválasztását. Kimond­ta, hogy a bíró csak a törvény­nek van alávetve. Ettől az időtől vált a bíró elmozdíthatatlanná és áthelyezhetetlenné. A díjat az ÓIT alapította a Magyar Királyi Kúria elnökének emlékére. Életrajza, dióhéjban Dr. Nagy László 1954-ben szü­letett Pécsett, ott végezte el a jogi egyetemet 1978-ban, ak­kor még az elnöki tanács 1981- ben nevezte ki bíróvá. A Szek­szárdi Járásbíróságra nevezték ki, majd kirendelték Dombóvár­ra, és dolgozott a komlói bírósá­gon is. 1993 óta óta a Szekszár­di Törvényszék (volt megyei bíró­ság) bírája, amelynek 1997 és 2002 között elnökhelyettese és első sajtószóvivője volt, majd is­mét tanácselnök lett, 2008 jú­nius elsején választották a pol­gári, gazdasági és közigazgatási és munkaügyi kollégium vezető­jévé, 2014. május 31. óta ismét tanácselnök. Nős, jövőre lesznek 30 éves há­zasok pedagógus feleségével. Két felnőtt gyermekük van. Lá­nyuk jogász, a fiuk közgazdász. Szeretnek színházba járni, kirán­dulni, olvasni. Szépirodalmat ko­rábban többet olvasott, mostaná­ban a történelmi tárgyú munká­kat és az útikönyveket szereti, de nem veti meg a krimit sem. Nem sportol ugyan, de napi körülbelül egy órát gyalogol, a lakásától a munkahelyére, majd haza. jogszabály-módosítások, igazga­tási eszközök kidolgozása, ame­lyek elősegítik, hogy a törvény- széki végrehajtás minél hatéko­nyabb legyen. Feladatuk a végre­hajtásról már elkészült új jogsza­bály véleményezése is. Jogszabály-módosítás - az OBH megalakulása - miatt hat helyett csak két évig volt tag­ja az Országos Igazságszolgál­tatási Tanácsnak, amelynek so­rán rátekintési kapott az egész ország igazságügyi működésé­re. Abban az időben a 15 tagú testület feladata volt a bírósá­gi költségvetés elosztása, a tör­vényszéki felső vezetők kineve­zése. Még inkább segítette a tá­jékozódást, hogy a testület meg­kapta az összes ítélőtábla és tör­vényszék éves beszámolóját, lát­hatóvá vált, hogy hol mit csinál­nak jobban mint másutt, s mi­ben térnek el a feltételek. A kérdésre, hogy mindig el lehet-e dönteni, kinek van iga­za, ezt válaszolta: - Az nem kér­dés, hogy lehet-e, hiszen dönte­ni kell. A bíró nem azt mondja meg, és nem is mondhatja, hogy egyik félnek igaza van, a má­sik csúnyán viselkedett az adott ügyben. Igazságszolgáltatásnak hívnak bennünket, de nem ab­ban döntünk, hogy kinek van igaza erkölcsileg. A tényállás alapján abban kell határozni, hogy mi történjék. A bíróság va­lójában értékeltolódást próbál meg a helyére tenni. Példaként egy adásvételi szer­ződést említett, melyben mond­juk az 5 milliós vételárból csak 3-at fizetett ki az ingatlan vevő­je. Az eladó kéri az egészet, a ve­vő meg elmondja, hogy a tető be­ázik, az ajtók, ablakok nem zár­nak rendesen. Abban kell tehát dönteni, hogy a bíróság miként tudja helyreállítani a vagyonel- tolódást. Bonyolultabb ügyekben akár öt-tíz, vagy még hosszabb időszak történéseit kell vizsgál­ni, megragadva az eset lényegét, a tényállás alapján azt kell eldön­teni, hogy mely jogszabályokat kell alkalmazni az adott ügyben. Ezekből következik a döntés. De éppen ez a munka szépsége, tet­te hozzá dr. Nagy László. Az ügyfelek az ítéleteket álta­lában el is fogadják, Tolna me­gyében polgári ügyekben az ese­tek több mint 90 százalékában első fokon jogerőssé válik a bíró­ság döntése. Előadásokat hallgattak, iratok, fotók felkutatását és dokumentálását végezték a székely tábor résztvevői A bukovinai kultúra alkotóival találkozhattak BONYHÁDVARASD-KISDOROG-BONY­HÁD A Bukovinai Székelyek Or­szágos Szövetsége néprajzi tá­borának résztvevői nemrégiben felkerestek Bonyhádvarasdon és Kisdorogon idős emberekét, hogy velük beszélgetve bővítsék saját ismereteiket, és az elmúlt huszonöt év során feljegyzett do­kumentumbázist. A húsz tagú csoport Lőrincz Etel életfadíjas iparművész ta­nár vezetésével töltött egy he­tet kutatással és kézműves te­vékenységekkel a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsé­ge szervezésében. A tizenöt év körüli fiatalok - követve a tá­bor negyedszázados hagyomá­nyait - előadásokat hallgattak, iratok és fotók felkutatását és dokumentálását végezték. Az utóbbi években a táncon, éne­ken kívül, a bukovinai kultúra megélésének más módjai is sze­repelnek a programban, egy­re bővülő, szélesedő skálán. A szövetség bonyhádi székházá­ban levő szövőműhely is alkal­mat adott a változatos és sok­színű kézműves tevékenységek végzésére. Az idei tábor igazi helyszí­neként elsősorban Bonyhádva- rasdot jegyzik majd, adott tájé­koztatást Lőrincz Etel. Ott zaj­lott az ünnepélyes megnyitó és a záró műsor is. A megnyitón a szépszámú közönség örömére a Bonyhádvarasdi Székely Ha­A táborozok sok érdekességet hallottak a bonyhádvarasdi tájházban gyományőrző Együttes és a Kis- dorogi Székely Hagyományőrző Egyesület - 'a tábor vendéglátói -, valamint a kakasdi Sebestyén István mesemondó, a népművé­szet mestere lépett fel. A záró ünnepségen a fiatalok műsora után Balogh Dezső hu­szárkapitány és bajtársai Hadik András korát felidéző, ismeret- terjesztő előadással, toborzóval, tánccal, énekkel, a huszár éle­tet illusztráló kardforgatással, örvendeztették meg a nagyszá­mú érdeklődő közönséget. A ce­remónia végén a helyi fúvósze­nekar szórakoztatta a jelenlévő­ket Kossuth nótákkal köszönve el a huszároktól és a néprajzi tá- borosoktól. B. L. Kézműveskedés A szövés, kötélverés, bútor- és gyapjúfestés után a bukovinai székelyekre jellemző ..szedett ing" készítésével ismerkedhet­tek meg Lőrincz Aladárné Vilma néni, a népművészet mestere út­mutatásával. A természetes ala­panyagú gyermekjátékok, a cse- pűből font ostor és más eszkö­zök készítésére Lőrincz Gergely bácsi tanította a táborozókat. Mindkét idős alkotó Bukoviná­ban, Istensegítsen született. Ve­lük a tájszólást is gyakorolhat­ták. Ez főleg azon táborozóknak volt értékes, akik gyakran szere­pelnek mesemondóként.

Next

/
Thumbnails
Contents