Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-08-02 / 28. szám

0 INTERJÚ 2015. AUGUSZTUS 2., VASARNAP A Balaton kapitánya szerint legnagyobb tavunk az utóbbi években az egyik legbiztonságosabb szabadvízzé vált. Évről évre kevesebben fulladnak meg. „A Balaton a legbiztonságosabb” o Horvath László rendőr ezredes egy balatoni hajó fedélzetén^ Hitvallása szerint a legfontosabb, hogy a vízirendőrnek jó legyen a szeme és egyből észrevegye, ha valami nem stimmel a vízen Vannak a Balatonnak sajátos­ságai, amelyeket veszélyeknek is nevezhetnek az óvatosabbak. Ha ezeket ismerik és néhány aranyszabályt betartanak, nem lesz tragédia a nyaralásból. Hor­váth László, a Balatoni Víziren­dészeti Rendőrkapitányságve­zetője jól tudja ezt, a tó mellett nőtt fel, és a víz a szenvedélye is, nemcsak a hivatása. Fábos Erika- Múlt szombaton a viharban két újabb áldozatot szedett a Bala­ton. Mennyien vesztették eddig életüket idén a vízben?- Öt fulladás volt, de a „Bala­ton áldozata” kifejezéssel óva­tosan bánnék. Az az ember, aki viharjelzés vagy hőségriadó ide­jén 500 méterre merészkedik egy vízi eszközön a parttól úgy, hogy nem tud úszni, inkább a sa­ját felelőtlenségének az áldozata, mintsem a Balatoné.- Sokszor lehet azt hallani, hogy a Balaton egy speciális vízfelü­let abból a szempontból, hogy na­gyon hirtelen tud megváltozni az időjárás.- A viharjelzés ma már na­gyon pontos. A meteorológus kol­légák 1,5-2 órával előbb jelzik, hogy vigyázni kell. Az elsőfokú és a másodfokú jelzés között az esetek nagy részében legalább egy óra eltelik. Szombaton 16:05 perckor adták a jelzést, és 17:10 perckor érkezett meg a vihar. Ha valaki figyel, egy óra alatt bármi­lyen módon partra lehet érni.- A két viharjelzés-fokozat kö­zött milyen különbséget tapasz­talhatunk a vízen?- Az elsőfokú jelzésnél órán­ként 30-40 kilométeres szél fúj­hat, de 60 kilométer per óránál nem nagyobb. Másodfokú jel­zésnél pedig 60 kilométeres szél vagy széllökés biztosan van, de lehet akár 150 kilométeres is. A vízibiciklikkel, csónakokkal 20-30 kilométer per órás szél­nél már nehéz partra érni, efö­lött pedig nem is lehet ezekkel az eszközökkel közlekedni.- Most mekkora volt a legna­gyobb szél?- Múlt szombaton 110 kilomé­ter per órás volt a legnagyobb szél, ezt Aliga és Siófok között mérték. Ez már nagy vihar volt.- Volt nagyobb is?- 2010-ben a Zsófia ciklon pro­dukált 150 kilométer per órás sze­let, de szerencsére az májusban történt, még nem volt strandidő.- Szóval olyan nincs is, hogy hirte­len lecsap egy vihar a Balatonra?- Olyan, hogy egy vihar a Ba­latonra csak úgy lecsap, nincs. Olyan van, hogy egy térségben hirtelen kipattan egy zivatar erős széllel, hirtelen nagy eső­vel. Főként hőcsúcsokban for­dul ez elő, mint amilyen idén is volt már több és a jövő hét végé­re is várjuk. De ezek legtöbbször csak rövid ideig tartanak, egé­szen más egy nagy front vihara, amelyik mondjuk Sopronnál el­éri az országot és átfújja nyugat­kelet irányba a Balatont.- Múlt szombaton mi volt a leg­kritikusabb feladatuk?- Az, amikor arról tájékoztat­tak bennünket, hogy két nő víz­be sodródott egy vitorlásról, és már nem látják őket. Szeren­cséjük volt, mert a Füred kata­marán fedélzetéről észrevették őket, mentőövet dobtak nekik, és megvárták, amíg megérkezünk.- Ez már a mentés. De mik az első teendőik egy ilyen viharban?- A vízimentőkkel közösen végigjárjuk a vizet, és jelezzük a vízben lévőknek, hogy indulja­nak a part felé.- Ez ilyenkor kötelező, mondjuk mintha egy rendőr utasítana köz­lekedés közben?- A fürdőzőknek és a kisebb vízi eszközöket használóknak kötelező, igen. Elsőfokú viharjel­zés esetén, ilyenkor percenként negyvenötször felvillanó sárga színű fényjelzés látható, a parttól 500 méternél nagyobb távolság­ban tilos fürdeni. A másodfokú viharjelzés esetén, amikor már percenként kilencvenszer villog a fényjelzés, tilos a fürdés. A vi­torlás hajók esetében ez tájékoz­tató jellegű. Nekik van szabad mérlegelésük, hogy felelős dön­tést hozzanak, mit tud a hajójuk és mire képesek a vízen. Van, aki éppen a nagy szeleket és viharo­kat keresi, neki hiába monda­nánk, hogy menjen vissza a ki­kötőbe, éppen ilyenkor indul el.- Akkor csak az a kérdés, hogy mennyire jól tudják felmérni a képességüket. Erről mi derült ki a mostani viharban?- Elég, ha annyit mondok, hogy szinte csak vitorlásokat mentettünk? Süllyedt, borult, vitorla szakadt, árboc tört el, minden volt. A legtipikusabb mégis az ilyenkor, hogy bepá- nikolnak az emberek a fedél­zeten. A legtöbb esetben ép­pen azért hívtak minket, hogy főként hölgyeket szedjünk le a hajóról, mert félnek. Mi 16, a ví­zimentők 7 hajóval dolgoztunk folyamatosan. Volt olyan eset is, hogy az egyik kollégámnak át kellett vennie egy vitorláson a kapitány teendőit, mert olyan helyen tört be a víz, hogy a ha­jó süllyedni kezdett, és a hajós olyan pánikba esett, hogy nem tudott cselekedni.- Egy vízirendőrnek akkor a vi­torlásokhoz is érteni kell. Mi­hez még? Névjegy: HORVÁTH LÁSZLÓ RENDŐR EZREDES 1971. OKTÓBER 8-ÁN szüle­tett Dunaújvárosban. 1992-BEN került a határőrség sorállományából a rendőrség hivatásos állományába, a So­mogy Megyei Rendőr-főkapi­tányság Fonyódi Vízirendésze­ti Rendőrőrsére ügyeletesnek, törzsőrmesterként. 1993- BAN elvégezte az ORFK Szombathely Rendőrtiszthe- lyettes-képző iskolát, majd 1994- ben az ORFK zászlós­képző szaktanfolyamát, 2001- ben pedig diplomát szerzett a Rendőrtiszti Főiskolán. 2001-BEN kinevezték a Fonyó­di Vízirendészeti Rendőrőrs pa­rancsnokává. 2002. JANUÁR 1-JÉVEL megbízták a Balatoni Vízirendészeti Rend­őrkapitányság Víziközlekedési Osztályának vezetésével. 2005- BEN a Balatoni Vízirendé­szeti Rendőrkapitányságon ka­pitányságvezető-helyettes. 2006- BAN nevezték ki Víziren­dészeti Rendőrkapitányság ve­zetőjévé. KITÜNTETÉSEI: Az év parancs­noka (2004), A Balaton Régió Közbiztonságáért kitüntető díj (2009), Szentgyörgy-érdemjel (2013). Nős, három gyermek édesapja.- Mindenhez, ami előfordul­hat. Kicsit polihisztorok va­gyunk a vízen. A kollégáimmal ugyanúgy tudjuk, hogy egy ször­föt vagy bármilyen vízi sport­vagy fürdőeszközt hogyan le­het szétszedni, mint ahogy tisz­tában vagyunk egy vitorlás mű­szaki dolgaival, a vízből mentés vagy az újraélesztés technikájá­val. Legfontosabb azonban, hogy nagyon jó legyen a szemünk, és egyből észrevegyük a vízen, ha valami nem stimmel. Úgy általá­ban 5-10 év gyakorlat, amire egy rendőrből jó vízirendőr lesz.- Ezeket meg lehet tanulni, vagy van olyan is, amit nem lehet?- A bátorság talán ilyen. Ne­künk olyankor is mennünk, ha­ladnunk kell, amikor más önma­gát féltve a víz közelébe se me­részkedik.- Mondjuk ha egy vitorlás rosz- szul méri fel a képességeit és egy ilyen viharban menteni kell, megbüntetik, mintha mondjuk az úton okozott volna balesetet?- Ha csak bajba kerül, meg­ijed, akkor segítünk. Akkor büntetünk, ha azért kell mente­nünk, mert mondjuk ittas a kapi­tány egy ilyen helyzetben, nincs a hajón valami kötelező men­tőeszköz, és ezért van szükség ránk, vagy ha a vízi közlekedés valamilyen szabályát súlyosan megszegték. Ritkán van egyéb­ként ilyesmi.- Több a munkájuk, mint a ko­rábbi években volt?- Úgy mondanám, hogy töb­bet dolgozunk, ezért nagyobb a biztonság. Húsz éve még rend­szerint 50 fölött volt az áldoza­tok száma és 200 körüli mentés volt. Manapság 10 körüli fulla­dás van egy évben és több mint 400 mentést végzünk.- Fürdőzők esetében, ha arra gondol, miben keil a legtöbbször segíteniük, milyen jó tanácso­kat adna?- Szinte óvodás tanács, de az, hogy a szülő legyen tisztában az­zal, hol van a gyereke, és tartsa szemmel. Leggyakrabban stran­dokon keresünk eltűnt gyereke­ket, és amikor megkérdezzük a szülőtől, hogy mondjuk az 5-6 éves gyerekét mikor látta utol­jára, azt feleli délután négykor, hogy talán kettő órakor. Stran­doláskor alapvetően akkor ga­rantálhatja egy szülő vagy kí­sérő a gyermekek védelmét, ha pontosan felméri a vízi jártassá­gukat, hogy milyen vízbizton­sággal bírnak, továbbá ismert fürdőhelyet választ, vagy a gye­rekek vízbe engedése előtt meg­ismeri a helyi mederviszonyo­kat. Hat éven aluli és úszni nem tudó 12 éven aluli gyermekek csak felnőtt közvetlen felügyele­te mellett fürödjenek. Gyengén úszók csak sekély vízben füröd­jenek, triviális ez is, de a másik legtöbb dolgunk abból adódik, hogy a Balaton közepén ugrál­nak vízbe felnőtt férfiak vízibi­ciklikről, miközben nem is tud­nak úszni. Az idén az összes ful­ladásunk ilyen volt. Beugrott, eltűnt, elkezdik keresni, aztán nem találják, és akkor felhívják a 1817-es segélyhívónkat.- Rögtön hívni kell, vagy mivel le­het ilyen esetben életet menteni?- Ez kiábrándító lesz, de ilyen esetben már semmivel. Másod­percek számítanak ilyenkor. A strandon, ha történik egy el- merülés, ott közel a part, közel a segítség, nem is volt évek óta olyan, hogy abból haláleset lett volna, de ha ez 500 méterre a parttól van, mire odaérünk, már nincs remény. Az a szárazföldön egyértelmű, hogy ha valaki nem tud biciklizni, nem ül bicikli­re és nem indul el a forgalom­ba. A víz nem ilyen, ott úszás­tudás nélkül simán, vígan men­nek olyan helyre, ahol nem biz­tos, hogy leér a lábuk. Ez is alap­szabály: azt kell feltételeznünk, hogy a kijelölt helyeken kívül nem fog leérni a lábunk.- Az, hogy az északi part hirtelen mélyül, vagy hogy a déli parton vannak olyan marások a meder­ben, ahol egyik lépés után hir­telen többméteres a víz, ugyan­csak a Balaton veszélyei közé tartozik, nem?- Nem. Ez a Balatonnak a sa­játossága. Tudjuk róla, hogy ez így van. A déli parton bizony van, hogy sétálunk 300 mé­tert derékig alig érő vízben, az­tán tíz méteren belül négyméte­resre mélyül, mert van ott egy kimart szakasz. Régóta ilyen, nem múlt hét óta alakult ki. Ha valaki olyan partszakaszra megy, akár a Balatonon, akár máshol, ahol nem ismerős, kér­dezze meg a helyieket: a büfést, a kölcsönzőst, el fogják monda­ni, hogy mire figyeljen. A Bala­ton nem veszélyes. A Balaton a legbiztonságosabb vizünk. Jó a vize, a vízmélysége, nincs benne veszélyes élőlény, ez egy rendkívül jó fürdőtó. Aki nem tud úszni, az is remekül érez­heti magát benne. Olyan vízben kell fürdeni, játszani, vízibicik űzni, ahol leér a láb és közel van a segítség.- Vagy mentőmellényt kell húzni.- Igen, úgy könnyebben meg­találjuk, ha bajba kerül. Már bo­csánat, de egy mentőmellény sem garancia mindenre. A leg­nagyobb előrelépés az lenne, ha minden gyerek megtanulna úsz­ni, és az iskolákban szakembe­rek tanítanák a szabad vizekben való tartózkodás alapvető szabá­lyait. Egy mentőmellény csak akkor ment, ha megfelelő mére­tű, ha a testsúlynak megfelelően választották ki, ha jól veszik fel, lehet mozogni benne. Láttam már olyat,.hogy valaki azért ful­ladt meg, mert a nyakába csú­szott a mellény, és pánikba esett.- Ha mondjuk mégsem jól méri fel valaki a képességeit, és a nyílt vízen kerül bajba, mit te­gyen?- Ha csónakkal, vízibicikli­vel vagy hajóval kerül bajba, ameddig csak lehet, kapasz­kodjon bele, a legnagyobb vi­harban is tegyen így, mert köny- nyebben meg fogjuk találni. Ha rossz az idő, mi kint vagyunk, és pásztázzuk a vizet. Egy úszó­nak csak a feje látszik ki, egy fe­kete kis pont a vízben, az esz­közt gyorsabban meglátjuk. Ha mégis úszik, ne ússzon hullá­mokkal szemben, csak akkor, ha nagyon közel van a part, kü­lönben nem fogja bírni. Inkább induljon el a másik irányba, ak­kor is, ha messzebb van. Segíte­ni fog az áramlás és könnyebb is. Ha csak felfekszik a víz tete­jére is, ki fog sodródni.- Azért ahhoz egy viharban kell lélekjelenlét.- Igen. De ha tényleg baj van, anélkül a vízen nem lehet túlél­ni. Fontos, hogy az ijedtség után próbáljunk lehiggadni, és úgy dönteni.- Önből hogy lett vízirendőr?- Fonyódi srác vagyok, anyu­kám dunai, apukám balato­ni ember, szóval a víz a létele­mem volt mindig. Minden spor­tot, minden eszközt kipróbál­tam, ami létezett. Az is nagyon tetszett, amikor a vízirendőrö­ket láttam munka közben. A sor- katonaság idején pedig el is dön­töttem, hogy vízirendőr akarok lenni. Eszembe sem jutott soha más.- A nyár gondolom nem a pihe­nés ideje, hanem a főszezon ön­nek. Amikor szabadságra megy, inkább hegyeket választ?- Véletlenül sem. Inkább még nagyobb vizeket.

Next

/
Thumbnails
Contents