Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

2015-08-01 / 179. szám

2015. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT INTERJÚ 11 Zacher Gábor szerint a drogliberalizáció nem megoldás a kábítószer-problémára A CSOKIFÜGGŐ T0XIK0LÓGUS Zacher Gábor a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osz­tályának vezetőjeként vált or­szágos hírűvé, 2014-től a Hon­védkórház sürgősségi osztályát irányítja. A klinikai toxikológia és narkológia tárgyakat négy egyetemen oktatja, igazság­ügyi orvosszakértőként dolgo­zik, rendre őt faggatják az al­koholmérgezés, drogtúladago­lás, függőség témakörben. Pe­dig ő is függő: imádja a család­ját, munkamániás, pipázik, rab­ja a mogyorós csokoládénak (a híres osztrák cukrász, Franz Sacher leszármazottja), húsz éve megszállottan, télen-nyá- ron fut. Thury Gábor/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Hogyan viseli, hogy közszereplő?- Jól, de azért elsősorban or­vosnak tartom magam, és nem is szeretnék a bulvárújságokba kerülni. Igaz, ezt úgysem tudha­tom előre.- Czeizel Endre genetikus azt mondta...,- ...hogy kollégái körében visz- szatetszést váltott ki, hogy tévé­szereplő lett.- Volt, aki ezért nem tartotta ko­moly szaktekintélynek, és voltak irigyei is.- Lehet, hogy nekem is van­nak, nem foglalkozom ezzel, mint ahogyan az interneten név nélkül beszólókkal sem. Ez a magyarok természetes szoká­sa. Az én - ha szabad így mon­danom - népszerűségemnek inkább a pozitív oldalát érzem. Persze azért vannak kényelmet­len helyzetek is.- Például?- Színházban voltam, a szü­netben ott maradtam a helye­men, valamin gondolkoztam. Egyszer csak odajött hozzám va­laki: „Főorvos úr, de jó, hogy itt találkozunk! Legalább nem kell bemennem önhöz.” Hát én nem örültem ennyire...- Az is magyar szo­kás, hogy iszunk. Több a nyári fesztivá­lok idején a részeg ember, mint máskor?- Számszakilag több. Vegyük a nagy budapesti fesztivált, amelyre összejön hatvan-nyolcvan ezer ember, köztük külföldiek, akik biz­tos, hogy nem ott­hon rúgnak be, ha­nem nálunk. A vi­dékről érkezők sem mondjuk Nyírma- dán isznak, hanem a fővárosban. Figye­lembe kell venni a korcsoport szerinti eloszlást, a fesztivá­lon nem nulla és száz év közöt­tiek vannak, hanem átlagban a 14 és 35 év közöttiek. Nyilván a rájuk jellemző betegségekkel, tehát ritka a végelgyengülés. A fesztiválozók jól érzik magu­kat, a sürgősségi ellátásért fe­lelősek - jelen esetben mi - ke­vésbé.- Nagy zenerajongó hírében áll, részt vett valamelyik hazai ren­dezvényen?- A fiammal elmentem a VOLT-ra, előadást is tartottam.- Erről nem olvastam.- Mert nem halt bele senki. Akkor biztos címlapra kerül... Mintegy négyszáz fiatalnak tar­tottam előadást a Biofű, avagy a kínai droglaborok rejtélye mun­kacímen. A fogyasztás megelő­zésén van a hangsúly, nem cél­szerű negatív példákkal ijeszt­getni. Azt szoktam mondani a fiataloknak, ők döntenek. De a helyes döntés meghozatalában nagy szerepe van a családnak, a baráti társaságnak és az iskolá­zottságnak.- Fel szokták tenni a kérdést, hogy doktor úr, a maga feje so­sem fáj? Tud biztos módszert a másnaposságra?- El is mondom nekik, elvég­re az ő fejük fáj, nem az enyém, mert én nem iszom.- Egy nyilatkozata szerint Ma­gyarországon nyolcszázezer alko­holfüggő és húszezer drogfüggő él. Az arányok ellenére mégis az utóbbiakkal foglalkozunk többet. Talán azért, mert úgy véljük, hogy a negyven-ötven éven felüli generáció az alkoholra szocializá­lódott, ergo tisztá­ban van az ivási szo­kásaival és annak hatásával - vagy legalábbis azt hiszi.- Vannak még százötvenezren, akik nyugtatót szednek, százez­ren pirulákat a bél­problémáikra, és tí­zezren szívnak ma­rihuánát. Ha vala­ki elszív egy mari­huánás cigarettát, attól még nem lesz függő, de az is igaz, olyanból nem lesz függő, aki nem gyújtott rá. De mit ért az­alatt, hogy a magyar ember tisz­tában van az ivási szokásaival?- Mondjuk tudja, hogy megihat három felest, aztán...- ...bocsánat, hogy közbevá­gok, de jön a negyedik és borul a világ. Már nem kellene hármat sem, de mi szeretünk dicseked­ni, hogy megittam ennyit meg annyit. Legyen az egy láda sör vagy fél liter tömény.- Ezért van - önt idézem -, hogy az alkoholbetegségeknek jobb az utánpótlásuk, mint a Puskás Aka­démiának?- Pontosan. Ügy kezdődik, hogy a tinédzser Pistike elmegy a házibuliba, iszik keveset, oldja a gátlásait, odalép a csajhoz, és ha tud még beszélni, sikerélmé­nye is lehet. Azt mondja, milyen jó, hogy ittam előtte. Az.tán szép lassan odáig jut, hogy a feszült helyzeteket alkohollal oldja, las­sacskán hozzászokik, belecsú­szik az alkoholizmusba. Sok családban genetikai „megerősí­tést” is kap, hogy apám is ivott meg a nagyapám is. Ha a család­ban az egyik szülő alkoholista, hétszer nagyobb az esély, hogy 7 a gyerek is az lesz! A magyar az örömre is iszik, a bánatra is és akkor is, ha se öröm, se bánat nem éri. Pedig a franciák is 14 liter tiszta szesznek megfelelő alkoholt isznak évente, mint mi, mégis rosszabb az elhalálozási rátánk. Ami persze az ivási kul­túrától és az alkohol minőségé­től is függ. Az viszont tény, hogy a negyven év fölöttiek számára a kábítószer fétistárgy. Ez a kor­osztály a híradásokban találko­zik vele, főleg úgy, hogy eladha­tó a bulvárban. Például hogy két kajakos kokaint szívott.- Mit szólt Dombvári Bence és Csipes Tamara pozitív drogteszt­jéhez?- Ha egy NB Il-es futballistá­val történik meg, akit a kutya sem ismer, azt mondhatjuk, hü­lye volt, de a kajakosok többszö­rös világbajnokok.- Ugyanolyan emberek, mint mi, félreléphetnek.- Na ez a tévedés! Nem enged­hetik meg maguknak, mert ők példaképek.- Ráadásul akkor erősített rá a sportág a kampányára „Kajakoz­ni mentem” feliratú plakátokkal. Ez véletlen egybeesés, az viszont nem, hogy Amaury Leveaux olim­piai bajnok francia úszó azt írta a könyvében: a kokain bevált telje­sítményfokozó szer.- Attól, hogy elterjedt, nem mondom azt, hogy oké. Hol itt a sport tisz­tasága? És ha már tisztaság, ponto­sabban tisztesség. A kajakosok ügye azzal pattant ki, hogy a bulvársaj­tóban - az érin­tettek fotójával - megjelent, a gyors­teszt kokaint muta­tott ki. Igazságügyi orvosszakértőként állí­tom, ez jogilag nem állja meg a helyét, a gyors­teszt erre nem al­kalmas. Az lett vol­na korrekt, ha leír­ják, ilyen és ilyen vizsgálat alapján az igazságügyi orvosszakértői vé­lemény azt állapít­ja meg, hogy az egyes anyagokból ennyi és ennyi meny- nyiséget mutattak ki.- Szintén közszájon forgó mondá­sa, hogy a dizájnerdrogokkal em­berkísérlet folyik az utcán. Ezt hogy érti?- Pontosan úgy! Valahol Kí­nában előállítanak egy szinte­tikus cuccot, pillanatok alatt te­rítik Európában, Budapesten is. A hatását se a gyerek nem isme­ri, se az eladó. Három-négy hóna­pig fut, ezalatt értsük azt, hogy a korábbiakhoz képest szokatlan tünetekkel kerülnek hozzánk a páciensek, mire kicsit képbe ke­rülünk, odaát változtatnak a ké­miai összetételen, piacra dob­nak egy újat, ami még egyelőre nem tiltott. Olyan ez, mint ami­kor Szergej Bubka hat méter fö­lött centinként javította meg a vi­lágcsúcsait. Mindegyikért le tu­dott még húzni jó néhány tízezer dollárt. Mi megállapítjuk, hogy a betegnek hihetetlenül szapora a szívverése, szélsőségesen magas a vérnyomása, e mellé még légzé­si elégtelenség is fellép.- Annak érdekében, hogy ne is­meretlen hatásmechanizmu­sú szerhez nyúljanak, nem lenne jobb a legális, ellenőrizhető kábí­tószer-használat?- Melyiket? Milyet? Mennyit? Mondok egy példát: áll a stadion előtt a sorban, ön előtt elfogy a jegy, de fűzi a biztonsági őrt, en­gedje be. Aztán jön a következő és az azután következő.- Ez a veszély most nem fenye­get...- Értem, akkor konkrétan: le­gyen mondjuk a marihuána az engedélyezett, legyen ennek az egységmutatója egy egész. Ak­kor majd jönnek, hogy az egy egész egyezredet tartalmazó anyag miért nem engedélyezett? Pedig csak kicsivel több egynél. Szóval, a liberalizáció nem meg­oldás.- Mit ajánl a sportolóknak, akik nagy feszültségen, eredmény­kényszerben pörögnek?-i Önkontrollt, mert példaké­pek. És ne misztifikáljuk, más is él eredménykényszerben, mégis megoldja. Az emberélet­nél nagyobb eredménykény­szer nincs... Azért az elég nyo­masztó, hogy mindent megpró­báltam, de nem tudtam a bete­gen segíteni... De azt mondom, ha már nyúlnak valamihez, in­kább alkoholhoz, mint kábító­szerhez. Végül is az aranycsapat tagjainak ivási szokásai már- már olyan legendásak, mint ma­guk a játékosok.- Megkérdezhetem, hogy miért pipázik, miért nem hagyja abba?- Negyven éve csinálom, va­lóban függő vagyok. Nincs moti­váció, ami a leszokásra ösztökél­ne. De így vagyok a csokoládéval is. Ezenkívül munkaalkoholista vagyok, és húsz éve futok rend­szeresen.- Függő szinten?- Igen. Hetente öt-hat alka­lommal, úgy nyolc kilométert. Általában délutánonként. Télen- nyáron nyomom. Sőt, néhány he­te a kórházban konditermet ad­tak át, akár itt is cipőt húzhatok.- A betegei nem vágják a sze­mébe, hogy nem is egy területen függő?- De. És közlöm velük, gyar­lósági szinten ugyanolyan va­gyok, mint ők. Azt is hozzáte­szem, ne rólam vegyenek pél­dát, hanem azokról, akik leszok­tak a drogról. „Az ember­életnél na­gyobb ered­ménykény­szer nincs... Azért az elég nyomasztó, hogy mindent megpróbál­tam, de mégsem tudtam a betegen segíteni...” * f » i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents