Tolnai Népújság, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-20 / 168. szám

4, MEGYEI KÖRKÉP 2015. JÚLIUS 20., HÉTFŐ A madocsai Szlavón-tölgyes védett, a megyei értékek közé is bekerült Alig néhány faóriás maradt meg Egy kis történelem Szlavónia Dráva és Száva közti tölgyesei a török időkben gyakor­latilag lakatlanok voltak nehéz megközelíthetőségük és a hábo­rús viszonyok miatt, így nem ter­melték ki őket. A XVIII. század végétől először lassan, majd egy­re gyorsuló ütemben kezdett csökkenni a tölgyesek területe. A vasútvonalak kiépülésével a tölgy iparifa-export - és ez­zel a fakitermelés - hihetetlen mértékben fellendült: szlavó­niai tölgyből készült talpfákat használtak az egész Osztrák- Magyar Monarchiában, de épü­letfaként is kedvelt volt. Szla­vóniai tölgyet használtak fel a budapesti Parlament és szá­mos más középület belsőépí­tészeti munkáihoz, de - a tan- konyvtar.hu tanúsága szerint - ebből épült Bécsben a Vá­rosháza. a Parlament és a Hof­burg is. A szlavón tölgy hírére jellemző, hogy a magyar millenáris kiállí­táson kiállítottak egy olyan óriá­si rönköt, amelynek szállítására több vasúti kocsi kellett, de az 1900-as párizsi világkiállításra is került egy 64 köbméter térfo­gatú. 260 cm mellmagassági át­mérőjű rönk. A szlavón tölgy őserdők termé­szetvédelem alá helyezését 1906-ban kezdeményezték, de az őserdő kitermelése még az első világháború után is folytató­dott: az 1920-ban még meglévő mintegy 7500 ha idős. 140 év fe­letti állományból mára egyetlen, 53 hektárnyi állományfolt ma­radt meg hírmondónak a „Pras- nik" nevű rezervátumban. Ez a te­rület 1929 óta védett, az uralko­dó fák kora 150-300 év között van, mellmagassági átmérőjük 70-től 200 cm-ig terjed, magas­ságuk eléri a 40 métert. A megye védett értékeinek egyike a madocsai Szlavón-töl­gyes. A 120 éve telepített erdő legöregebb egyedei már nin­csenek meg. A Duna-töltés melletti tölgyest, hiába számít különlegességnek, kevesek „látogatják”. Vida Tünde vtundeó 7@gmail.com MADOCSA Gyakran emlegetik, mint a település ritka, természe­ti értékét, bekerült a megyei ér­téktárba is a Szlavón-tölgyes, de kevesek ismerik a területet. A ki­vételek egyike Laposa János, aki mint a Madagro Kft. szakembere hivatalból is járja a határt, de - mint az szinte azonnal ki is de­rül róla - a természet szerelme­se. Mint János elmondta, sajnos az öreg szlavón tölgyek nagy ré­szét már kivágták, mára a közel 6 hektárnyi területnek csupán kis részét borítja igazi gyöngy- virágos-tölgyes. Erről Gelencsér- né Tolnai Klára polgármestert is kérdeztük, azt mondta, magántu­lajdonban van az erdő, az öreg fá­kat engedéllyel vágták ki az új- ratelepítési kötelezettségnek is eleget téve. Mivel a környék ta­lajvíz-háztartása megváltozott, ezért a kivágott erdőrészek he­lyén úgy tűnik, tölgyet nem sike­rül telepíteni, ezért az erdészeti szabályokat figyelembe véve más fafajtákkal lehet csak pótolni. A legidősebb példányokból alig néhány faóriás maradt meg. A hozzájuk vezető utat még ő is csak többszöri próbálkozás­ra találja meg. Majd’ emberma­gasságú sűrű aljnövényzetben gázolunk, hogy elérjük a hatal­mas tölgyeket. Ha látni nem is lehet, érezni igen: a csalán itt nem ritka faj. A csípések gom­bamód szaporodnak, sovány vi­gasz, hogy, hála nekik, a reumát elkerülhetjük. 250 méterre a töl­téstől megérkezünk utunk céljá­hoz: a fák koronája égbe tör, tör­zsük átmérője nagyjából egy méter lehet.A természetszere­tő fiatalember elárulja, hogy a szlavón tölgy a tulajdonképpen a kocsányos tölgy egyik változa­ta. A Duna mentén húzódó ár- vízvédelmi gát mellett található nagyjából hathektáros erdő he­lyi védettséget élvez. Az erdésze­ti nyilvántartás szerint 123 éves tölgyes védetté nyilvánításának fő célja a kocsányos tölgy balká­ni változata génállományának megőrzése volt. E mellett az er­dő fajgazdag élővilágnak bizto­sít élőhelyet. Ez utóbbit magunk is megtapasztaljuk, mihelyt az autóba visszaszállva, ha nem is torony iránt - pedig a tölgyes­től tisztán látszik a madocsai re- formátús templom tornya - haza indulunk. Az erdő mellett mezei pocokra vadászva ölyvek pász­tázzák a gabonatarlókat. Alig ocsúdunk fel, máris egy rókát ugrasztunk meg, a meglepett ál­lat eltűnik a vetésben, ahogy né­hány perccel később egy nyúl is. Az autó hangjának közeledté­re gyors szárnycsapásokkal a le­vegőbe emelkedik egy fácánka­kas. Ő torony iránt indul el, mi néha nagyokat huppanva zöty- kölődünk a falu felé. Főztek, táncoltak, mulattak a találkozó résztvevői PAKS-CSÁMPA A szinte elvisel­Funky Party és Fánkfesztivál a pincehegyen Medence szalmabálából hetetlen hőség teljesen érthető módon megritkította a Csám­pai Nosztalgia Találkozó kö­zönségét, ennek ellenére is több százan mulattak a hajna­lig tartó bálban. Pedig előtte a futballpályán és a bográcsok körül is helyt kellett állni. Fe­il József a paksi önkormányzat külső városrészi bizottságának tagja éppen ezért rendkívül há­lás mindazoknak, akik a talál­kozót választották strandolás helyett. A futball kupán nyolc csapat indult, a bajnok a Feny­ves Söröző lett, a legjobb gól­lövő pedig Jóni István. Főzés­re hat társaság vállalkozott. A zsűri Nyesev Istvánnét hir­dette ki abszolút győztesnek, mert nemcsak finom, hanem a kiírásnak megfelelő is volt, amit készítetett. A nosztalgia találkozó hagyományos étele ugyanis a lecsó. A többiek sza­badon engedték a fantáziáju­kat, s egyéb ételekkel járultak a zsűri elé. Néhány éve a hagyo­mányos lovas programok mellé társultak a veterán motorosok is. Az ország minden pontjáról jöttek megmutatni gépcsodá­ikat, amelyek közül a szorgal­mas ítészek díjazták a legere­detibbet, legszebbet, legkülön­legesebbet. A színpadon eközben a ze­ne és tánc játszotta a főszere­pet. Bemutatkozott mások mel­lett a Két szoknya egy nadrág társulat, az Ördögszekér Tánc­egyesület és a hazai kedvenc, a Csámpai Country Road Club. V.T. GYÖRKQNY Egy napra megint stranddá változott a györkönyi pincefalu. A már hagyományos Funky Party és Fánkfesztivál ugyanis elképzelhetetlen a ren­dezvény védjegyévé vált szal­mabála medencék nélkül. A rendezvény időzítése tökéletes volt, a rekkenő hőségben min­denki szívesen hűsítette magát a medencék egyikében. Egyet a gyerekeknek és egyet a felnőt­teknek is építtettek. A hőséget a tűzoltóság habpartija is segí­tett elviselhetővé tenni, kicsik és a korukról és szokásokról megfeledkező nagyok örömmel pancsoltak a habhegyekben. Megszervezték a hagyomá­nyos, tréfás sorversenyeket is, és - ahogy a rendezvény neve okán ez ildomos is - rengeteg fánk is készült erre az alka­lomra. Habár a Funky Partyt a Fiatalok Egymásért Egyesü­let hívta életre és szervezi, a fánksütésben nem ők, hanem a helyi nyugdíjasklub tagjai se­rénykedtek néhány segítséggel kiegészülve. Idén hatféle vari­ációval készültek, kínáltak tú­ró- és forgácsfánkot, képvise­lőfánkot, burgonyásat, aludt­tejeset és farsangit. A megszá- molásukra senki sem vállal­kozott, de az biztos, hogy har­mincegy kiló liszt fogyott el. Az édes finomságokat nem­csak a hegy levével lehetett el­kísérni, hanem különféle kok­télokkal is, hiszen egy funky party elképzelhetetlen nélkü­lük, még akkor is, ha azt egy pincehegy szívében tartják. V.T. A hazai nagy kedvenc, a Csámpai Country Road Club is fellépett Helyi terméket is kínáltak a nosztalgiatalálkozó résztvevőinek A fánksütésben a nyugdíjasklub tagjai és néhány segítő jeleskedtek * Jó szolgálatot tett a hőségben a szalmabálából készült medence Nosztalgia a hőségben

Next

/
Thumbnails
Contents