Tolnai Népújság, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-08 / 158. szám

2015. JULIUS 8., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 3 A Sió látképe felülnézetből flj Simontornyánál. A városnak H számos elképzelése vanarróU miként profitálhatna a csatornát érintő fejlesztésből A megyei önkormányzat egyik kiemelt projektje a Sió rende­zése és a hozzá tartozó turisz­tikai szolgáltatások fejleszté­se. Egy kerékpárút, a vízisport­lehetőségekhez szükséges fel­tételek megteremtése is szere­pel a tervek között. Vida Tünde vtunde67@gmail.com A Sió Felsőnyéken lép be Tolna megyébe. Itt kezdte a fejleszté­si területeket, lehetőségeket fel­térképező útját tegnap Fehérvári Tamás is. A megyei közgyűlés el­nökét a stratégiai osztály munka­társai is elkísérték. Ahol lehetett, közvetlenül a Sió partján, a tölté­sen haladtak. Fehérvári Tamás - annak ellenére, hogy tegnap rek- kenő hőség volt - Ozorától Simon- tornyáig biciklivel tette meg az utat. Eközben egy defektet is sike­rült „begyűjtenie”, de nem ez volt számára a legnagyobb élmény, hanem az, hogy tapasztalta: min­den településen vannak innova­tív ötletek. Azzal is szembesült, hogy teendő is akad bőven, nem lesz egyszerű a Sió-völgy felvirá­goztatása. A kirándulás során a saját tapasztalatok, benyomások megszerzésén túl a településve­zetők véleményét is kikérték. Fel­sőnyéken Debella László polgár- mester fogadta a maroknyi csa­patot. Szavaiból kiderült, hogy látnak fantáziát a Sió fejlesztésé­ben, de saját ötleteik is vannak ar­ra, hogy hogyan tudnának kap­csolódni a megyei önkormány­zat programjához. A Sió viszony­lag messze - másfél kilométerre - esik a falutól, az odajutás is ka­landos kissé, de maga a csatorna vadregényes és egy természetvé­delmi terület fekszik mellette. A faluban van sportpálya, újraéledő hagyománya a lótartásnak, ha­lastó - csakhogy néhányat említ­sünk. A pékség ugyan megszűnt, de a kemencék még megvannak, a polgármester úgy gondolja, sa­ját készítésű biotermékekkel be­csalogathatnák a turistákat. Mint kiemelte, a kerékpártút kiépítését rendkívül jó ötletnek tartja. Ozo- rán Nagy Istvánná polgármester­rel a Sió-hídon találkozott a me­gyei közgyűlés elnöke. Szó esett arról, hogy a vár miatt minden­képpen érdemes volna egy kikö­tési lehetőséget kiépíteni. Nagy Istvánná arról is beszélt, hogy na­gyon sok a horgász, de vízispor­tot már senki sem űz a Sión. Ozo- rán vannak helyben készült ter­mékek, például sokan méhész- kednek, így a mézzel, abból ké­szült termékekkel „piacra lehet­ne lépni”. A következő állomás, Simontornya első embere emlé­keztetett arra, hogy már tíz év­vel korábban is volt egy hasonló kezdeményezés. A város, amely­nek szintén van egy vára, fontos állomás lehet, ha a csatornát fej­lesztik. Uszoda nincs, ha a Siót al­kalmassá tennék, ismét lehetne evezősportja a településnek, mint a ’40-es években. A régi strand kempingként fogadhatná azokat, akik akár kerékpáron, akár vízi úton érkeznének. Fehérvári Ta­más említette még Pál fán az ön- kormányzat tulajdonában lévő malomépületet, amelyet felújítva hasznosítani lehetne.- Most már csak a forrást kell megtalálni - mondta a me­gyei közgyűlés elnöke. Mint ki­fejtette az ITP (Integrált Terüle­ti Program) ehhez „kevés”, más források bevonására is szük­ség lehet, így európai uniós pá­lyázatok, vidékfejlesztési kere­tek kiaknázására. A Sió-bejá­rás - mint az elnök összegezte - hasznos volt, azt viszont már most látják, ez nem lesz egysze­rű, és a vízhozam rendezése nél­kül nem lehet eredményt elérni. Fehérvári Tamás Ozorától Simontornyáig kerekezett a hőségben A Sió 100 km-es hosszúságban halad át Tolna megyén, összeköt­ve a Balatont és a Dunát. Jelenleg főleg a Balaton szabályozására, „vízleeresztésre'' szolgál. Míg a Sió csatorna indulásánál a Balaton térsége, főleg Siófok turisztikailag igen vonzó, a csatorna mentén hú­zódó Fejér és Tolna megyei terüle­tek feltáratlanok. A megyei önkor­mányzat terve egy kerékpárút a Sió mentén, ehhez kapcsolódhat még a vízi turizmus beindítása, de ezt megelőzően a vízmennyiséget mederrendezéssel, zsilipekkel, tá­Szobor a dombon Venter Marianna marianna.venter@mediaworks.hu H úsz éves voltam, amikor felállították azt a bizonyos sző­lős szobrot a szekszárdi kilátónál. Bár akkoriban leg­inkább a főiskolai tanulmányaim, a barátaim és egyéb fiatalos dolgok kötötték le a figyelmemet, nagyon jól emlék­szem, mennyire felkavarta a közvéleményt ez a szobor. Az idő tájt persze ennek másként adtak hangot az emberek mint most, nem akartak, nem mertek nyíltan, hangosan kritizálni, mun­kahelyi suttogásokon, baráti, családi beszélgetéseken keresz­tül lehetett megismerni a véleményeket, amelyek általában nem voltak túl kedvezőek. Nagyon sokan voltak, akik­nek nem tetszett a szobor. Mint mondták, lehet, hogy közvetlen közelről, a kilátón, felismerhetőek a szekszárdi címer motívumai, vagy ép­penséggel lenyűgöző a lát­vány, ám messziről olyan, mint egy nyársra szúrt csirke csontváza. Sokan esküdtek rá, hogy azóta veri jégeső a szekszárdi szőlőket, mióta az a domb­tetőn álló hatalmas fémtömeg „lehúzza” a vihart. Tény és való, hogy a szobor felállítását követő évek szinte mindegyikében el­verte a jég a határt. A legtöbben azonban azokon a híres-hírhedt leveleken akad­tak fenn. Mert milyen dolog az, hogy az örökkévalóság számá­ra szőlőlevélbe vésik például a megyei tanács osztályvezetőjé­nek a nevét? Akkoriban szigorú elvárásai voltak az emberek­nek azzal kapcsolatban, hogy ki érdemli meg a kiemelést a töb­biek közül, és annak nyomós indoknak kellett lennie, nem egy funkciónak. A szekszárdi kilátó soha be nem fejezett szobra pedig azóta is némán áll a város felett, az állaga romlik, a megítélése nem lett jobb, és a további sorsa minimum kérdéses. A kezdetektől fogva sok kritika érte a kilátón lévő szobrot Boltot ékítenek, új kisbusz áll üzembe MŐCSÉNY Befejeződtek a közterü­let térkövezési munkák a telepü­lésen. Az Ifjúság utca és a Rózsa­domb közötti járdaszakasz telje­sen megújult, illetve a Béke utcá­ban kijavították az útpadkát - tá­jékoztatott Krachun Elemér pol­gármester. Egy önkormányzati telken hamarosan megkezdőd­het - a megfelelő hatósági enge­délyek beszerzése már megtör­tént - egy régi romos épület bon­tása, melynek helyén új vegyes boltot építenek. A kivitelezés még idén elkezdődik, év végére szeretnék tető alá hozni az épü­letet, az átadás várható időpont­ja 2016 tavasza. Az önkiszolgáló üzlet nyitása két-három helyi em­bernek biztosít munkát. Bővült a falu járműparkja, miután a kis­térségi közlekedési szolgáltatás fejlesztésére irányuló pályáza­ton új kisbuszt nyert a település 8 millió forint értékben. A falu­gazdász mellett természetesen a civil szervezetek is használhat­ják majd a mikrobuszt. B. L. Cserkésző lő re kirándultak SZEDRES A Nyugdíjas Érdekszö­vetség 85 főnek szervezett buszos kirándulást a cserkeszőlői gyógy­fürdőbe, ahol a fürdés mellett ebéd és zenés program is várta a résztvevőket, tájékoztatott Varga Ferenc elnök. Az utazás költsége­ihez a szedresi önkormányzat is hozzájárult. Legközelebb Tamási­ba kirándulnak. B. K. Egy hét intenzív tanulás után Biatorbágyon adják át tudásukat tagtársaíknak a táborozok Stekly Zsuzsa újra vendégeket hívott BONYHÁD Nincs lazsálás a bonyhá­di Zománcművészeti Alkotótábor­ban, leánykori nevén ZAB-ban. - Néhány év szünet után most is­mét meghívtam 4 kollégát a mű­helyembe egy hét együtt gondol­kodásra, közös munkálkodásra, egy kis szakmai továbbképzésre. A cél, hogy tanuljunk egymástól, megosszuk tapasztalatainkat, új dolgokkal ismerkedjünk meg, és egyre szebb dolgok születhesse­nek a kemencéinkben - mondja Stekly Zsuzsa, házigazda. A bony­hádi művész korábban az ország minden részéről hívott tehetséges alkotókat, most, rendhagyó mó­don, egy alkotó közösség: a biator- bágyi zománcos szakkör 4 tagja a vendég. Berkó Edit, Bencze Ju­li, Kelemen Ági és Szabó Irén már az első napon, azaz hétfőn este tí­zig dolgoztak, kedden reggel pe­dig újra kezdték a munkát. Az emeleti műteremben egészen jó idő van, de a társaságtól megtud­tuk, ezt még lehet fokozni, hiszen felüdülésképpen kemencéznek. Az is kiderült, Stekly Zsuzsával biatorbágyi, solymári kiállításán találkoztak. - Amikor kérdése­ket tettek fel nekem, úgy gondol­tam, hogy tudnék nekik segíteni. Egy hét intenzív tanulás pedig ar­ra is jó, hogy olyan tudást gyűjt­senek, melyet szakkörbéli társa­iknak is tovább adhatnak - véli a tűzzománc művész. Kelemen Ági elmondta, a csoportban tizenket- ten számítanak alaptagnak, és A ZAB résztvevői: Berkó Edit (balról), Bencze Juli, Kelemen Ági, Szabó Irén és Stekly Zsuzsa vannak még néhányan, akik jön­nek, és mennek a szakkörben. Ed­dig fel sem merült bennük, hogy saját terveket készítsenek, de itt most rajzolni is tanulnak. - Hoz­tam olyan képet, amelyet elszúr­tam, és most jövök majd rá, hogy mit is toltam el - mondja nevet­ve a biatorbágyi hölgy. Azt is hoz­zátette: folyamatosan jegyzetel­nek, hogy aztán otthon ők segít­hessenek a többieknek. Bencze Juli szerint a tűzzománc készítés kellemes időtöltés, de az is előfor­dul hogy a szakkör foglalkozása­in csak beszélgetnek. A táborban szintén remek a társaság, és a há­zigazdának köszönhetően, a ki­szolgálás is pazar. B. K. rozótavakkal kell biztosítani. Kü­lönböző típusú kishajókkal akár néhány órán belül, kajakkal, ke­nuval (akárcsak kerékpárral) 1-2 nap alatt teljesíthető a 120 km táv, a Sió teljes hossza. Az egyenletesen biztosított víz­hozam esetén már kialakíthatók turisztikai attrakciók és szolgál­tatások. Ezeken túl igen jelen­tős adottság, hogy a Sió men­tén kiváló termőhelyi adottsá­gokkal bíró szántók vannak, eze­ket kellő vízhozam esetén öntöz­ni lehetne. A terv egy kerékpárút a Sió mentén

Next

/
Thumbnails
Contents