Tolnai Népújság, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-06 / 131. szám

2015. JUNIUS 6., SZOMBAT SPORT .15 Mocsai Lajos szerint törekednünk kell rá, hogy mester és tanítványa között megfelelő kapcsolat alakuljon ki, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert Sikerek, címek, díjak, kitüntetések MOCSAI LAJOS SZÜLETETT: 1954. március 10., Szeged KLUBJAI JÁTÉKOSKÉNT: Szege­di Tisza Volán, TFSE, Vasas, Bp. Spartacus - 28-szoros ifjúsá­gi és juniorválogatott, 20-szoros felnőttválogatott kézilabdázó női vonalon- TFSE, Vasas (kétszer), váloga­tott; férfivonalon - TFSE, Bp. Honvéd, válogatott (kétszer), Lemgo, Nettelstedt, Gummersbach (mind német), MKB-Veszprém LEGNAGYOBB SIKEREI: klubszin­ten, női vonalon - BEK-győz- tes (1982, Vasas), magyar baj­nok (1982, Vasas), Magyar Ku­pa-győztes (1982, Vasas); férfi­vonalon - kétszeres KEK-győz- tes (1996, Lemgo; 2008, Veszp­rém), Német Kupa-győztes (1995, Lemgo), hatszoros ma­gyar bajnok (1983, Honvéd; 2008- 2012, Veszprém), ötszö­rös kupagyőztes (1983, Honvéd, 2009- 2012, Veszprém). Szövet­ségi kapitányként, női vonalon - olimpiai ezüstérmes (2000), vi­lágbajnoki ezüstérmes (2003), Európa-bajnok (2000); férfivo­nalon - kétszer olimpiai negye­dik (1988, 2012), világbajnoki ezüstérmes (1986), 2013-ban a világválogatott edzője FŐBB DÍJAI, CÍMEI, KITÜNTETÉSEI: Magyar Ifjúsági Díj (1986), mes­teredző (1986), Magyar Köz­társaság Arany Lovagkereszt­je (2000), Európai mesteredző (2001) , az Európai Kézilab­da-szövetség (EHF) életműdíja (2002) , Kerezsi Endre-díj (2003), Pro Űrbe Díj - Veszprém váro­sa (2008), Prima Primissima-díj (2008) , az Év magyar edzője (2009) , Fair play díj a sportsze­rűség népszerűsítéséért, MOB (2010) , Papp László Budapest Sportdíj (2012), az Év magyar szövetségi kapitánya (2012), Bay Béla-díj (2013), a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- keresztje a csillaggal (2014) NŐS, NÉGY GYEREK ÉDESAPJA.- Csupa fül vagyok.- Negyvenévesen Szegedről járt el a soproni Faipari Egyetem­re, napi tizenkét órát utazott oda- vissza. Nem engedte veszni a te­hetségét, ő lett a szegedi Alföldi Bútorgyár igazgatója. Hihetetlen munkabírású, példás hozzáál­lásé ember volt, mi pontosan láttuk, érzékeltük a csalá­dunkért tett erőfeszítéseit. Emlékszem, igazgatóként is vette a fáradságot, pon­tosabban kiszökött a mun­kahelyéről, hogy megnéz­ze egy-egy jelentősebb mér­kőzésemet.- Ön nem is tudott róla?- Dehogynem, nyilván észré- vettem. Különös kapcsolat volt közöttünk, szent meggyőződé­sem, hogy a saját sporttehetségé- nek kibontakozását szerette vol­na látni bennem. Óriási lökést és erőt adott nekem a szeretete, a tö­rődése.- Ez nem szült önben megfelelési kényszert?- Ó, nem, dehogy! A belső mo­tivációt alakította ki bennem rendkívül intelligens módon. Azt is mondhatnám, hogy a kül­detéstudatot.- És ezt át lehet ültetni az élsport­ból mondjuk a rektori feladatok el­látásába?- Hogyne! A csapatépítés, a vezetéselmélet, a motivációs készség, a válságkezelés - lásd Cozma-ügy - ugyanúgy megha­tározó része egy intézmény ve­zetésének, mint a kézilabda-vá­logatottak, illetve klubcsapatok irányításának. Itt, a Testnevelési Egyetemen is igyekeztem a leg­jobb csapatot kialakítani a felső vezetőségben. Kollégáim maga­san kvalifikáltak, egyúttal füg­getlenek az elmúlt évtizedek azon folyamataitól, amelyektől szeretnék távolságot tartani.- Az egyetem átalakításában még az út elején járnak - hol ér véget?- Dinamizmust, szemlélet- váltást szeretnék elérni, úgy ér­tem, nem csupán az egyetemen, hanem az egész társadalomban. Sajnos gyerekeink mozgásko­ordinációján jelentős változta­tásokra van szükség, vagy leg­alábbis el kell érnünk a moz­gás iránti vágy kialakuló sát. Fontos, hogy ez kí­sérje végig az egész éle­tünket, mert például ha hetvenévesen le tudunk hajolni be­fűzni a cipőnket, az jelentős megta­karításként je­lentkezik az egészség­ügyben, továbbá a mozgáskul­túra megléte serkenti az agyi te­vékenységet is. Őszintén hiszek benne, hogy az aktív élet fontos­ságát hangsúlyozva, példát és utat mutatva egyetemünk ked­vező hatást gyakorol társadal­munkra.- Ön mit sportol?- Reggel öt és fél hat között, valamint este tíz óra körül, lefek­vés előtt kétszer húsz percet tor­názva tartom karban magam. Ti­zenhárom kilogrammot sikerült már leadnom.- Az imént elmondottakra vissza­térve: ön szerint hol kezdődik a szemléletváltás?- Mindenekelőtt a nevelésben. A gyerekek tetterejében, önmeg­valósításában, érzelmi intelli­genciájában, jövőképében, és ab­ban, hogy legyenek elképzelése­ik, amelyeket aztán meg is való­sítanak. Ön is, én is, bárki észre­veheti a pozitív értékrend lebon­tására irányuló törekvéseket - ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítan i, mert kártékony.- És mindez mégis hogyan való­sulhat meg?- Ahogyan Németh László le­írta a „Sajkódi estékben”: rakjuk rendbe a saját kertünket, és az­tán a kertjeink majd szépen ösz- szeérnek. A tenni akarás, az erő­kifejtés és az értékek megőrzése együtt szolgálja a közösségek, a tudásra épülő társadalom fejlő­dését. Ez még nem az a fotel - az az ülőalkalmatosság amelyben kényelmesen hátradőlhet a munka elvégzése után. egyelőre nincs a láthatáron- Elgondolkodott már azon, mi lesz az a pont az életében, amikor a fotelben hátradőlve azt mond­hatja, igen, ezt szerettem volna el­érni?- Ó, hát nemhogy az a pont, még az a fotel sincs a láthatáron. Most a részfeladatok meghatá­rozása zajlik éppen, amelyek ha szép lassan egymásra épülnek, megszületik belőlük az egész. Ez az egész pedig olyan egye­tem kialakítását jelenti, amely meghatározó tényező lesz Eu­rópa és a világ sportjában egy­aránt magas szintű képzésével, valamint az ehhez nélkülözhe­tetlen struktúrával. Kiművelt emberfőket, a saját területükön csúcsminőséget képviselő egyé­neket, egyéniségeket szeret­nénk nevelni, olyanokat, akik a már említett értékrendet ma­gukénak vallják, és akik tovább hirdetik az aktív élet fontossá­gát. Túl sok mindenbe nem hal bele az ember, de ha ezt a kul­túrát elhanyagolja, nos, akkor a későbbieknek már nagyon ne­héz lesz visszakapaszkodnia a teljes életet jelentő színvonalra. Mindezek mellett törekednünk kell rá - ahogy tulajdonképpen édesapám is tette -, hogy mes­ter és tanítványa között megfe­lelő kapcsolat alakuljon ki, hogy aztán a közös munka végén a ta­nítvány túlszárnyalja a mestert. Nagyjából így lenne kerek a vi­lágom. A Magyar Királyi Testnevelési | Főiskola 1925-ben alakult meg Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ...javaslatára, a zászlót az ő felesége ad ományozta az intézménynek „Habár nincs már csapatom, egy­általán nem szakadtam el szere­tett sportágamtól. Jelenleg a Ko­csis Máté vezette Magyar Kézilab­da-szövetség tiszteletbeli elnöke vagyok, továbbra is van beleszólá­som a szakmai munkába. Kollé­gáimmal igyekszünk népszerűsí­teni, valamint a lehető legmaga­sabb szintre emelni a sportágat.” MOCSAI LAJOS Irányította a magyar női és a férfi kézilabda-válogatot­tat, női és férfi klubcsapatokat, járt Európa- és világbajnoksá­gon, valamint olimpián, számos előadást tartott már a vállalko­zói szférában, december óta pe­dig a Testnevelési Egyetem rekto­ra. Márciusban múlt hatvanéves, munkakedve azonban egy csep­pet sem kopott, és valószínűleg soha nem is fog. Mocsai Lajos­sal beszélgetve választ kaptunk többek között arra a kérdésre is, hogy mi, pontosabban ki volt rá a legnagyobb hatással, egyúttal rá­világít, mekkora fába vágta fej­széjét a Testnevelési Egyetem rektoraként. Kamler János kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu A Nagy László vezérelte férfiválogatottal a 2012-es í londoni olimpián j a negyedik A labda közelében- Emlékszik, mikor volt legutóbb egyhetes szabadsága, amikor sem­mivel sem kellett foglalkoznia?- Ez az a kérdés, amelyre mást válaszol, akinek szakmája van, és megint mást az, akinek hiva­tása. A szakmabelieknek év köz­ben vannak szabadnapjaik, sza­bad óráik, megfelelően be tud­ják osztani az idejüket. A hivatás azonban más, az nem szakma, nincs olyan, hogy a munkaidő végén letesszük a kalapácsot, és hazamegyünk. Nem. Akinek hi­vatása van, az hazaviszi a mun­kát, minden pillanatban azzal él együtt, a szabadidejében is az­zal foglalkozik. Ami az én példá­mat illeti, hosszú éveken keresz­tül vittem egyszerre a vezetői, il­letve a sportszakmai munkámat, tulajdonképpen nem is lehetett kettéválasztani a kettőt. A Bun- desligában eltöltött éveim során fordult csak elő, hogy volt egy­két hét szabadságom. De egyálta­lán nem éltem meg ezt rosszként, mert engem a munka éltet - ez a hivatásom.- Erre a hozzáállásra születni kell vagy eltanulni? Egyáltalán, elképzelhető a külső hatás nél­küli elsajátítása?- Kérem, engedje meg, hogy egészen távolról kezdjem a válaszadást! Szerencsésnek mondhatom magam, mert ná­lunk senki sem veszett el az utca, iskola, család háromszög­ben. Egy bátyám van, különbö­ző típusok vagyunk, őt is tisz­telem, szeretem, de édesapám gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Egyszeres válogatott kosárlabdázó volt, a jugoszlá- vok ellen játszott - aztán el­vitték katoná­nak, s mi­re hazatért negyvennyolc kiló­sán, nem volt lehetősége foly­tatni sportkarrierjét.- Negyvennyolc kilósán?!- Igen. Nürnberg közelében volt, és hát ott is lefogytak az emberek, nem csak az orosz fogságban. A háború miatt a tanulmányait sem tudta foly­tatni a középiskola elvégzése után, pedig kiemelkedő hall­gatója volt a szegedi Radnóti gimnáziumnak. Aztán tudja, mi történt hosszú évekkel ké­sőbb? > t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents