Tolnai Népújság, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-06 / 131. szám
2015. JÚNIUS 6., SZOMBAT INTERJÚ 11 Tóth Gabi nem várja a szerelmet, tudja, hogy a megfelelő pillanatban rátalál „Szeretem megégetni magam!” Tóth Gabi tűzrőlpattant, vadóc csaj - legalábbis ez a kép jön át róla. Ő viszont állítja, hogy nem más, mint az a tapolcai lány, aki mindig keresi az útját. Őszintén vall legmélyebb félelmeiről és arról, hogy miért nincs férfi az életében. Dobos Péter kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Közel áll hozzád Madonna világa? Épp úgy nézel ki a fotókon, mint ő.- Kiskorom óta figyelem Madonnát, nagy példaképem! Hihetetlen, milyen nehéz utat járt be, és mindig képes megújulni! Sok hasonlóság van bennünk. Küzdő típus vagyok, maximalista, és ami a legfontosabb, hogy hiszek! Hiszek a sikerben és abban, hogy nincs lehetetlen! Bátor vagyok, mint ő!- Jól érzed magad a bőrödben?- Nagyon jól. Ez a hajszínem miatt is van, ami majdnem olyan, mint az eredeti.- Ez miért fontos?- Az elmúlt évek alatt végig azon voltam, hogy visszataláljak ahhoz a tapolcai lányhoz, aki valójában vagyok. Először belül kellett végigmennem ezen az úton, a külsőségek csak ezután jöhettek. Most már jó helyen járok.- Hosszú út volt?- Mindannyian egy csomaggal indulunk el az életben, aztán hajlamosak vagyunk elkeveredni. Ekkor már nehezebben kapunk válaszokat, az út is nehézzé válik. Ezért kell visszamenni a gyökerekhez. Amikor problémáim voltak - akár a zenei életemben, akár a magánéletemben -, sokat gondolkodtam. Szinte mindent elértem, amit a populáris zenében el lehet. Voltam mentor, több millióan látták a klipjeimet, rengeteg fellépésem van mind a mai napig, mégis fel kellett tennem a kérdést: hova tovább? Merre induljak? És akkor rájöttem, hogy vissza kell térnem oda, ahonnan indultam.- Hogyan jutottál vissza?- A tánc önismereti tréning volt a számomra. Fegyelemre volt szükségem, rendben kezdtem lenni magammal. A kérdéseimre megkaptam a válaszaimat, és rájöttem, hogy mit szeretnék. Aztán az X-Faktor is adott hozzá. Kiegyensúlyozottnak kellett lennem, hogy a kezdő gyerekek ne lássák, ha valami gond van.- Sokszor van gond?- Az igazság az, hogy szeretem megégetni magam, sosem kerülök ki kátyúkat vagy sötét foltokat, ha látom, hogy azok kellenek ahhoz, hogy fejlődhessek. Ez tizenhat éves korom óta, a Megasztár óta így van. Persze vannak dolgok, amik megviselnek.- Például?- Sokszor féltem egyedül. Főleg a sötétben. Aztán rájöttem, hogy magam is „fél elem” vagyok, nem egy kerek egész. Akkor elkezdtem megszeretni magam, hinni magamban. Eleinte másoktól vártam a biztonságérzetet, majd dolgoztam azon, hogy magamtól is megkapjam. Elkezdtem egyedül élni. Féltem, de este lekapcsoltam a villanyt, csak a tévé ment. Aztán azt is kikapcsoltam, és jött a sólámpa. Magamra kényszerítettem, hogy a csend és a sötétség jó.- Megvan még a sólámpa?- Igen, de már csak az energiák miatt van rá szükségem.- Ezzel egy csapásra meg is oldódtak a problémák?- A pánikbetegségemből legalábbis kihozott. Nem akartam agyturkászhoz járni, hogy mindenféle gyógyszerekkel teletömjön. Rájöttem, hogy ez is csak egy olyan állapot, amit meg tudok oldani egyedül is. Kaptam egy pótanyukát, egy természetgyógyászt, akit csak mamikának hívok. Elég spirituális vagyok, így azt is tudom, hogy a pánik elűzhető.- Mindig ennyire vonzódtál az ezoterikához?- Tapolcán sokan boszorkánynak is hívtak. Sok mindent megálmodtam előre. Beleláttam az emberekbe, hogy mit kellene tenniük, de sajnos ezt azonnal rájuk is zúdítottam. Nem kellett volna, mert ez ijesztő lehetett. Ugyanakkor az ember magában nehezebben veszi észre azt, amit tennie kellene, ehhez kell a külső impulzus.- Voltak nehéz pillanataid?- Sok. Az évek alatt jó néhányszor kizökkentem a komfortzónámból, a Megasztárba bekerülve száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem. Kellett volna ehhez feldolgozási idő. Aztán a betegségemet is csak túléltem, nem átéltem vagy feldolgoztam. Pedig azt kellett volna.- Egyáltalán mitől lettél pánikbeteg?- Még a Megasztár alatt jöttek az első rohamok. Anyuval mentünk is a kórházba, ahol kiderült, nincs semmilyen szervi betegségem. A műsor után húzós nyár jött, kilencven állomásos turnéval, folyamatos forgatással, amiből műsor készült. A miénk nagyon erős széria volt, az ösz- szes közül a legerősebb. Előfordult, hogy a rajongók feldöntöt- ték a buszunkat, letépték a ruháinkat. Kislányként mindezt nem tudtam hová tenni. Én csak énekelni akartam, semmi mást. Nem tudtam, hogy ez a szakma nem ennyire fekete-fehér...- Sokat beszélsz anyukádról. Ilyen szoros a kapcsolatotok?- Mi barátnők vagyunk. Nagyon fiatalon szült meg engem, ez is az oka. Nem szokványos anya-lánya kapcsolat van közöttünk. De ez nem hiba, és főleg nem az övé. Csak az élet így hozta.- Nem mondja, hogy szeretne már nagymama lenni?- Nem mondja, hogy én is szüljek már. Akkoriban a rendszer is ezt kívánta meg, a szokások, ma már máshogy működik a dolog. A gyerek felelősséggel jár, és amíg ezt nem tudom megadni, addig nem tehetem meg, hogy vállaljak egyet. Ahhoz kell egy biztos édesapajelölt, ráadásul még én is gyerek vagyok.- Annak érzed magad?- Mindig is az leszek, de ez kell.- Hogy élted meg a szüleid szakítását, a krízist?- Nehezen. De igyekeztem felnőttként viselkedni, és szerintem sikerült is. Szomorúak voltunk a nővéremmel, hogy rossz volt a viszonyuk, de mára helyre kerültek a dolgok. ló barátság lett köztük, például a karácsonyt is együtt töltöttük.- Hogy viselted, amikor arról szóltak a hírek, hogy összevesztetek a nővéreddel?- Az elején mosolyogtam rajta, aztán egyre jobban bosz- szantott, bántotta az igazságérzetemet. Sokszor érzelmi síkon élek meg dolgokat. Hiszem, hogy mindenki a leikével működik, és nem az elméjével. Szerencsések vagyunk, mert az agyunk sokszor ki is törli a rossz dolgokat.- Ősasszonytípus vagy?- Hirtelennek, tüzesnek mondanám inkább. Sokan azt hiszik, hogy kiabálok, pedig csak magamat adom, és közben van körülöttem nyugalom is. A versenyzők, stábtagok az X-Faktor alatt hozzám jártak, ha nyugalomra vágytak, vagy gyógyszert szerettek volna. Nálam mindig van egy „minipatika” most is.- Hiányzik, hogy ősszel nem lehetsz mentor?- Rossz érzés. Olyan, mint amikor a Megasztár véget ért számomra. Van egy stábvideó, amit nosztalgiaként sokszor megnézek. Az jó élmény. Csak ezeken szoktam nosztalgiázni, a rossz élményekkel nem terhelem magam.- Mi hoz ki a sodrodból?- A rossz emberekkel nem tudok mit kezdeni. Ha meg akarnak győzni olyasmiről, amiről tudom, hogy nem úgy vani. De ez a szakma ilyen: sok az átverés. Engem is sokan másnak látnak, mint amilyen vagyok. Azt mondják, lázadó vagy vadóc, pedig otthon csak simán Tóth Gabi vagyok, nem más, mint a többi ember. Sokan meglepődnek, amikor eljönnek a koncertemre, és élőben hallják a hangomat, vagy érzik a kisugárzásomat.- A férfiak is mást látnak?- Igen, és ezért nehéz párt találnom. Egy szenvedélyes, határozott nő vagyok, ami egy civil esetében ijesztő lehet. Ha ráadásul ismert szereplőként kiállók a dolgaimért, elérhetetlennek tűnök. De én ilyen vagyok, egy talpraesett tapolcai lány.- Milyen férfira vágynál?- Humorosra és intelligensre. Azt nagyon értékelem. Ilyen önérzetes ne legyen, mint én, mert hamar kicsinálnánk egymást. Amikor zsörtölődöm, kizökkent, ha valaki humorral közelít. És legyen büszke rám, ne fél- tékenykedjen a sikereimre.- Várod már, hogy rád találjon a szerelem? Szakmabeli vagy civil férfi képében?- Nem várom a szerelmet, hanem tudom, hogy majd a megfelelő pillanatban rám talál - legyen az szakmabeli vagy civil.- Többször mondtad, hogy felszedtél pár kilót. Komolyan mondod?- Igen, legalábbis magamhoz képest. De nem bánom, sokkal nőiesebbnek érzem magam emiatt, mint eddig bármikor.- Mire készülsz?- Nagy produkciókra készülök! Nemsokára kijön a legújabb számom, és további dalokat tervezünk még kihozni idén. A stúdiómunkák mellett a fellépéseimet is reformáltam kicsit, egy új formációval bővítettem ki. És FMaN-nel, alias Molnár Tibivel nyomjuk ezerrel a közös beatboxműsorunkat. Nem tudom, mi lesz öt év múlva, de biztosan boldog leszek, bármit is hoz a sors. Boldog leszek, mert úgy akarom! v > I > I »
