Tolnai Népújság, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-15 / 138. szám

2015. JÚNIUS 15., HÉTFŐ 14 HÉTVÉGE lvTÍml nwH* Erdei Zsoltnak volt is, van is elég baja. | de igyekszik nyugodt, kénvelmes életet élni Madar az olimpiai bronz után 4H profi vb-címig jutott LSI BUDAPEST Fürdőszoba és meleg víz nélkül nőtt fel, hogy aztán a sikerek­ben gazdag karrierje után min­dent megadhasson a család­jának. Arra ugyanakkor Erdei Zsolt sem számított, hogy pá­lyafutása befejezése után eny- nyire zilált lesz az élete. Babják Bence kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Megtanult már nemet mondani?- Sajnos nem, kapok is miatta a páromtól. Nem szeretnék meg­bántani senkit, szinte minden fel­kérésre igent mondok, pedig oly­kor szívesen elmondanám a véle­ményemet. Kerestek már azzal, hogy táplálékkiegészítőkhöz ad­jam a nevem, segítsek bizonyos termékek forgalmazásában, pró­báltak már beszervezni piramis­rendszerbe is és még hosszan so­rolhatnám. Valaki azzal keresett meg, hogy győzzem meg az em­bereket, milyen fontos a nyugdíj­takarékszámla. Nevetséges. Nem kofa vagyok, hanem edző.- Nyugalmasabb életre számított, miután szögre akasztotta a kesz­tyűt? Nem hittem volna, hogy ennyi megke­resés érkezik. Némely felkérésnek szívesen teszek eleget, nemrég Kecskeméten voltam ételt oszta­ni, a HEGY-ben, azaz a Harcművé­szek az Egészséges Gyermekekért Mozgalomban is szívesen segítek, csak azt nem bírom, ha valamely rendezvény belőlem akar élni. Olykor percenként csörög telefon. Mindenkinek minden nagyon fon­tos, mindenki csak öt percet akar, aztán a nap végére már azt sem tu­dom, hogy fiú vagyok-e vagy lány.- Azért a lelki békéje megvan?- A család az egyedüli biztos pont az életemben. Profi ökölví­vóként sokkal rendszerezettebb volt az életem, különösen ami­kor Németországban éltem. Mi­után hazatértem, ez már némi­leg fellazult, de most teljes a fejet­lenség. Szerencsére egy éve már Winhoffer Katalin a menedzse­rem, akitől rengeteg segítséget ka­pok ezen a téren. A családom köré­ben is mindig feltöltődöm.- Marad a tévé?- Na, azt szinte sosem nézem. Még a sportot sem.- Komolyan mondja?- Annyira, hogy ha profi bokszot adnak, elkap­csolok. Aközelmúltban nagy fel­hajtás övezte a Manny Pacquiao- Floyd Mayweather meccset, de eszem ágában sem volt felkelni miatta. Az összdíjazást pedig ki­fejezetten felháborítónak tartot­tam. Egyedül a magyar érdekelt­ségű eseményeket nézem, bár mi­után a fiam rákapott a labdarúgás­ra, a tavalyi vébét együtt néztük.- Mennyire változott a kapcsolatuk a válása óta? Már csak minden má­sodik hetet töltenek együtt. „Zsivány voltam” „Zsivány voltam, s eleinte nem tudtam hol levezetni az ener­giámat, így az utcán bandáz- tam, vagy éppen az iskolában bunyóztam. Aztán tízévesen le­mentem a bokszterembe, és megváltozott az életem. Nem­csak a magatartásom, a szor­galmam is javult, a sportnak köszönhetően pedig megszűn­tem anyuci kicsi fiának lenni. Megtanultam, hogy akkor sem szabad sírni, ha pofán vágnak."- Semmit, ugyanúgy szeretjük egymást és ragaszkodunk a má­sikhoz. Egészen pici kora óta ott vagyok mellette, a kötelék semmit sem lazult köztünk.- Ragaszkodó típusként mennyire élte meg nehezen a válás utáni idő­szakot?- Ha kudarcba fullad a házas­ság, az személyes kudarcot is je­lent. Sokáig próbáltam megmente­ni a kapcsolatomat Arabellával, de nem sikerült. Ám a legfontosabb, hogy beláttam, rossz döntést hoz­tam. Nem hiszek abban, hogy más hibájából tanul az ember, igenis kellenek a személyes kudarcok az egyén fejlődéséhez. Ahhoz, hogy teljesebb emberré váljak, kellett egy válás, egy olimpiai blama és hogy a lányom koraszülöttként jöj­jön a világra.- Élete legnehezebb időszaka volt?- Ezt nem mondanám. Gréti 920 grammal született, de szeren­csére annyira hülye vagyok, hogy el sem tudtam képzelni, hogy tra­gikusan végződjön a történet. Vol­tak nagyon nehéz pillanatok, de a párommal végig optimistán áll­tunk a helyzethez, s lám, mára teljesen egészséges az egyéves lá­nyunk, igazi kis tündér, aki estén­ként hagyja aludni a szüleit.- És a szülők annak idején hamar egymásra találtak?- Azt nem mondanám, elég ki­tartóan kellett udvarolnom Réká­nak. Egy barátom születésnapján találkoztunk először, akkor elég hosszan beszélgettünk, bár pon­tosabb úgy fogalmazni, hogy min­den bajomat rázúdítottam. Szerencsére nem ijesztet­tem el, de sokáig futot­tam utána. Hívogat­tam, írogattam ne­ki, végül a kétezer- 2012-es szilveszte­ren megtört a jég, akkor végre beadta a derekát. ■ Ha előbb találnak egymásra, másként alakul az amerikai kar­rierje?- Mindenkinek fontos, hogy ki­egyensúlyozott családi élete le­gyen, sajnos a Tavoris Cloud elle­ni meccsem előtt ez már nem volt meg. Nem véletlen, hogy begyul­ladt a fogam, hogy megsérült a ke­zem, s persze összeszorított fogak­kal kiállhattam volna, az az igaz­ság, hogy a gondok közepette már nem akartam annyira a mécs­esét. Verhető ellenfélnek tartot­tam Cloudot, lehet, hogy legyőz­tem volna, és Amerikában is pro­fi világbajnok lehettem volna, de másként alakult. De nem bánkó­dom, hiszen ha a páromra és a lá­nyomra nézek, azt látom, hogy az élet kárpótolt.- A gyerekkoráért is?- Nehéz körülmények között nőttem fel, ám nem éltem meg tragédiaként, hiszen nem tudtam, milyen a jólét. Nem volt meleg vi­zünk és fürdőszobánk, lyukak­ban éltem, és pottyantós vécénk volt, amitől a mai napig kiráz a hi­deg. Nem véletlen, hogy a házam­ban négy vécé van, hogy az al­sóbb szinteken medence, szauna és télikert is található. Azt akar­tam, hogy a családom semmiben se szenvedjen hiányt, és mindent megadhassak neki. Többet foglalkoztatta a hiányzó érem kérdése, mint kellett volna, de most nem górcsőit Svájci csúcsokon Szilágyi Áron MONTREAUX Összeszorított fogak­kal, a döntőben fájdalommal küszködve szerezte meg pálya­futása első Európa-bajnoki címét világklasszis kardvívónk, Szilá­gyi Áron.- Gratulálunk és aggódunk... Hogy van a bokája?- Miután négy és fél órát töltöt­tem a masszőrnél és különféle esz­közökkel is kezeltek, bizakodó va­gyok. Ha megfelelően tudják rögzí­teni, rendben lesz - mondta győ­zelme másnapján Szilágyi Áron.- Alaposan ránk ijesztett, amikor a döntőben hat hatos állásánál hosz- szú percekig kezelték. Mi járt köz­ben a fejében?- Az én első reakcióm is az ijedt­ség volt a kezdeti fájdalmak miatt. Csak arra tudtam gondolni, képes leszek-e folytatni a döntőt. Ami­kor éreztem, hogy fel tudok állni, megnyugodtam. A folytatásban igyekeztem felmérni, mi az a tar­tomány, amelyben biztonságosan mozog a bokám - erre három tus rá is ment, német ellenfelem ellé­pett tőlem. De ezután összeszorí­tottam a fogamat, visszatértem a szokásos vívásomhoz, tudatosít­va magamban, hogy mégiscsak az Európa-bajnoki címért jöttem.- Az Eb-t megelőzően azt mond­ta, az idén még nem érte el fizika­ilag és mentálisan a tökéletes ál­lapotot. A jelek szerint a legjobb­kor sikerült.- Valóban jó formában érkez­tem Svájcba, és összességében elégedett is lehetek a vívásommal, ugyanakkor meg kell jegyeznem, a győztes versenynap sem volt hi­bátlan. Amellett, hogy boldog és elégedett vagyok, sokat Is fogok tanulni ebből a győzelemből.- Maximalista?- A nyolcaddöntőig jól vívtam, ott azonban váratlanul nehéz asz­szóba keveredtem egy belga ver­senyzővel, ez volt a legszorosabb az összes közül.- Egyben az egyéni versenynap legnehezebb pillanata is?- Igen. Ha ellenfelem 14:10-es vezetésénél valahogy talál egy tust - és erre öt lehetősége volt... -, a nyolc közé sem jutok. Szeren­csére én tudtam nyugodt maradni, ő pedig ideges lett. Emberpróbáló feladat volt ebből a helyzetből visz- szakapaszkodni, de a tény, hogy si­került, lelki fölényt jelentett. A ne­gyeddöntőtől a fináléig már lazáb­ban és magabiztosabban vívtam.- Melyik asszójával elégedett a leginkább? Somlai Béla az Eb-győzelemről »Most már bevallhatom, ezért az eredményért utaztunk az Euró- pa-bajnokságra, az aranyérem megszerzése volt a célunk! An­nak kifejezetten örülök, hogy az eredményes szereplés nagyszerű teljesítménnyel is párosult. Ki kell emelnem a belga elleni nyolcad- döntőt, amelyben Áron 10:14-nél sem vesztette el a fejét, nem ro­hant, hanem tudatos találatokat adott. Az Eb-cím megszerzése mellett ezt a győzelmet is rendkí­vül értékesnek tartom. Áron szá­mára a világversenyek jelentik az igazi megméretést, ekkor kell igazán koncentrálnia. Ez most tö­kéletesen sikerült.”- Az Alekszej Jakimenko elle­ni elődöntővel, hiszen a többszö­rös Európa- és világbajnok ellen nagy penge- és lábmunkával si­került győznöm.- Többször elmondta, nagyon akar­ta már ezt az Európa-bajnoki ara­nyat. Lekerült a teher a válláról?- A tavalyi és tavalyelőtti Eb­szereplésemre ez a „kényszer” rá­nyomta a bélyegét. Hangoztatták, hogy már csak ez a győzelem hi­ányzik a világversenyeken gyűjt­hető éremkollekcióból, és én ezt magamra vettem, többet foglal­koztatott a kérdés, mint kellett vol­na. Az idén viszont elhatároztam, nem foglalkozom hasonlókkal, csak arra koncentrálok, hogy jól vívjak. Ez pedig segített.- Mi emelte az európai me­zőny fölé?- Egyrészt közrejátszot­tak a lélektani tényezők, amelyekkel az idén bizo­nyos versenyeken megküz­döttem. Korábban voltak fontos pillanatok, amikor fej­ben máshol jártam, most vi­szont stabil tudtam maradni, és vert szituációból is felülkere­kedtem. Másrészt a mesteremmel, Som­lai Bélával sikerült letisztítani a víváso­mat. Ez lehet a kulcsa a későbbi sikereknek is. PIROS ANIKÓ i i

Next

/
Thumbnails
Contents