Tolnai Népújság, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-13 / 137. szám

2015. JÚNIUS 13., SZOMBAT INTERJÚ .11 Feke Pál idén István helyett Koppányt alakítja a klasszikus rockoperában. A sok elfoglaltság ellenére egyensúlyt tart munka és magánélet között. „Tudni kell megélni a pillanatokat” embernek tudnia kell megélni a pillanatokat: ezt nekem is fo­lyamatosan sulykolnom kell ma­gamba, mert néha még mindig hajlamos vagyok megfeledkez­ni róla.- Másfél éve boldog párkapcsolat­ban él Gyenesei Leila olimpikon, világ- és Európa-bajnok öttusázó­val, mi több, májusban eljegyezték egymást. Ezek szerint megtalálta az igazit?- Igen, megtaláltam a nagy­betűs Társamat: Lédával együtt nevetünk és együtt sírunk, igaz barátok va­gyunk, miköz­ben teljes szí­vünkből sze­retjük egymást. Mostanra nagyon sokat ta­nultam arról, hogy mi mindent kell megtenni ahhoz, hogy egy párkapcsolat jól működjön. Az egyik legfontosabb útravalót Lei­la csaknem kilencvenéves nagy­mamájától kaptam, aki az első találkozásunkkor azt tanácsol­ta nekünk: „Soha ne mondjátok egymásnak azt, hogy nem!” Eh­hez az Intelméhez azóta is tar­tom magam. Ha Lédával időn­ként vitatkozunk valamin, vagy ha előáll egy konfliktushelyzet, és már majdnem kiszalad a szá­mon egy jókora „nem”, abban a pillanatban eszembe jut, hogy mi ketten nem azért jöttünk össze, hogy nemeket mondjunk egy­másnak, hanem azért, hogy egy­más társai legyünk, hogy kitart­sunk a másik mellett minden­ben, és hogy kölcsönösen tisztel­jük egymást. Felnézek a kedve­semre mindazért, amit eddig el­ért az életében, és tudom, hogy ő is nagyon büszke az én sikere­imre. Mindent megbeszélünk, és kölcsönösen tiszteljük egymást, szerintem ez a legfontosabb, kü­lönösen a mai világban. És ha már az eljegyzésünket említette; pont úgy történt, ahogy az a kap­csolatunkhoz méltó. Egy liliomfa ültetése közben kértem meg Lei­la kezét. Mivel a Föld napja volt, nem tudhatta, hogy egy kis do­bozt fog találni ásás közben. Iga­zán romantikus pillanat, volt.- Nemrég a TV2 Rising Star című tehetségku­tatójában zsűrizett. Miért vállalta el a képernyős feladatot?- Komoly szakmai elismerés­nek tartom, hogy felkértek er­re a munkára. A zsűrizés hatal­mas kihívást jelentett, iszonya­tosan nehéz feladat várt rám, de igyekeztem minden helyzetben önmagamat adni, minden eset­ben őszinte véleményt alkotni az adott produkcióról, és jó szán­dékú, építő kritikával segíteni a versenyzőket. A legfontosabb a személyiség. Szoktam monda­ni, hogy hiába tudja valaki ki­énekelni a magas C-t, ha nem hordoz a személyisége valami magával ragadó őszintesé­get, valamit, amivel elér az emberek szívéhez. A tehet- % ségkutatók korát éljük, és ha valaki, hát én pontosan tudom, hogy milyen ott állni a zsűri és az ország előtt. Mégis az a legfon­tosabb, hogy olyan elő­adókat találjunk, akik 20- 30 év múlva is dolgozó, is­mert művészek lesznek.- Ugyanakkor mégis a színház az első számú szerelme. Vagy tévedek?- Nem téved, de gyorsan hozzáteszem, hogy ezzel együtt \ sem vagyok afféle , ' fanatikus színhá­zi ember, aki szá­mára nincs élet a hivatásán túl. Na­gyon nyitott va­gyok, és sok minden érde­kel. Az, hogy ott­hon a kertemben tevékenykedem, ugyanúgy hozzátar­tozik a mindennap­jaimhoz, mint az, hogy szerepet tanulok, vagy hogy este előadásom van. Az is fontos, hogy magamra is szánjak időt, különben nem tudom megélni azt, ami ve­lem történik. Márpedig az- Az élete minden területén igazán jól alakulnak a dolgai. - Egyetért velem?- Azt hiszem, így van. Szá­momra nagyon fontos a har­mónia a munkámban és a ma­gánéletemben is. Akkor műkö­döm jól, ha mindkét téren teljes az összhang. Amikor belépek a Madách vagy az operettszínhá­zi öltözőmbe, ahol ki van írva a nevem és ahol olyan színészek öltöztek, mint Haumann Péter, Huszti Péter vagy Darvas Iván, akkor nagyon boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amire már gyerekként is vágytam. Feke Paí szerencsésnek tartja magát, hogy azt csinálhatja.} amire gyerekként vágyott. A munka és a magánélet közötti egyensúlyra azonban kényesen ügyel, mert csak így tudja örömmel megélni a dolgokat, amik történnek vele.- Mára a neve is teljesen összefonódott István ki­rályéval, most mégis vál­tani fog.- A pályám legfon­tosabb és legmeg­határozóbb szere­pe István, a király. Az, hogy ennyifé­le rendezésben, ju­bileumon eljátsz­hattam a rock­opera címsze­repét, óriási dolog. Sokan megfeledkez­nek arról, hogy miért is lehet­nek ott, ahol. Én sosem fe­lejtem el, hon­nan jöttem és miért lehe­tek részese ezek­Feke Pál színészjénekes 1981. JÚNIUS SAN született Budapesten. TIZENNYOLC ÉVES KORA ÓTA folyamatosan színpadon szere­pel. A Magyarországon megkapha­tó szakmai és közönségdíjak nagy részét a magáénak tudhatja. Több mint 40 musical és rockopera fő­szereplője, az ország szinte min­den kőszínházában és szabadtéri színpadán játszott már. Televíziós show-műsorok állandó fellépője, az év elején a TV2 Rising Star című tehetségkutatójának zsűritagja­ként is láthattuk. Több mint 25 nagylemezen működött közre, ed­dig négy szólólemeze jelent meg. Jelenleg a Budapesti Operettszín­ház és a Madách Színház állandó művésze, valamint számos vidéki színház vendégművésze. FONTOSABB 8ÜA Junior Pri­ma Díj (2010); Artisjus-díj (2010) , „A vá­ros kedvence” - Kecskeméti Ka­tona József Színház (2011) ; Művészek Ma­gyarországért Díj - Az év könnyűzenei előadója (2009); Csillag-díj: Az év musicalszínésze - (2012). Feke Pál napjaink egyik leg­foglalkoztatottabb színésze, si­keres énekes és nem utolsó­sorban boldog vőlegény. Nem­csak az előtte álló munkás nyárról, de az eljegyzéséről és a jó párkapcsolat titkairól is beszélgettünk. Szűcs Anikó kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Augusztusban újra az István, a királyban lép színre, méghozzá a legendás ősbemutató helyszí­nén, a budapesti Királydombon. Ha valaki, ön már rutinos „istvá- nosként” jegyzi a népszerű rock­operát.- Az elmúlt években többfé­le rendezésben eljátszottam Ist­vánt: először 2008-ban, a 25 éves jubileumra összeállt Tár­sulattal, Szikora János rendezé­sében. Mondhatjuk, hogy a Tár­sulat című televíziós műsorral új időszámítás kezdődött az éle­temben. Ezt a produkciót több mint 300 ezer ember látta élő­ben az ország arénáiban, szabad­téri színpadain. Azután követke­zett a 30 éves évfordulóra készült előadás Alföldi Róbert koncep­ciójában. Nagy kihívás volt, és rengeteget tanultam a Robival való közös munkából. Félre kel­lett tennem mindazt, amit a da­rabról, a szerepről addig gondol­tam. Mindkét előadás mérföld­kő volt az életemben, és na­gyon büszke vagyok rá, hogy A a részese lehettem ezek nek A a bemutatóknak. nek a sikerprodukcióknak. Rosta Mari minden szempontból a leg­nagyobb zenés színházi produ­cer, akitől rengeteget tanulok és akinek rengeteget köszönhetek magán- és színpadi emberként is. Nagy büszkeség, hogy most, több mint 30 évvel a ’83-as ősbe­mutató után Koppányként léphe­tek színpadra az eredeti előadás legendás szereplőivel. Több ge­neráció ül majd a nézőtéren, so­kan nosztalgiázni jönnek, má­sok a gyerekeiket és az unokái­kat hozzák majd el a Királydomb­ra. Nem kell és nem is lehet egy több mint 30 évvel ezelőtt szü­letett produkciót reprodukál­ni, de remélem, az új előadás is maradandó élmény lesz számukra.- Az idei évben „kijutottak” önnek a nagy ellenfelek, hi­szen A nyomorultakban Jean Valjean után most Javert fel­ügyelőt formálja meg.- Valóban, idén elértek ezek az antagonista szerepek, de egyáltalán nincs ellenemfe, hogy negatív főhősöket formál­jak meg. Sőt kifejezetten örü­lök, hogy Szirtes tanár úr (Szir­tes Tamás, a musical rendezője - a szerk.) erre a feladatra kért fel: jó lesz most egy picit átállni a má­sik oldalra.- Játszik több budapesti és vidé­ki teátrumban, televíziós mun­kát is vállalt, közben a saját zene­karával koncertezik. Fáradhatat­lan, vagy ennyire gyönyörködteti a változatosság?- Kiváltságos helyzet, hogy ennyiféle műfajban kipróbálha­tom magam, és most nem a fel­adatok mennyiségére gondo­lok, hanem a milyenségére és persze a minőségére. A zeneka­rommal ismert dalokat, musical­részleteket, valamint magyar és külföldi slágereket játszunk, di­namikus, rockos hangszerelés­ben. Most állítottam össze egy új műsort, aminek a címe: Feke Pál Live Tour 2015, nagyon sze­retjük ezt a produkciót, és öröm­mel adjuk elő mindenhol, ahová meghívást kapunk. Ami a lel­kesedésemet illeti, azt szoktam mondani, hogy addig szeretnék színpadra állni, ameddig a szín­ház iránti odaadásom nem hagy alább, illetve amíg kitart az az erő és energia, amit ebből a va­rázslatos közegből merítek.- Sosem érezte úgy, hogy túl ko­rán jöttek a nagy sikerek, vagy hogy idő előtt beteljesülnek a sze­repálmai?- Az igazat megvallva min­dig is érettebb voltam a korom­nál, így az alkatomnál, a habi­tusomnál és a hangi adottsága­imnál fogva is sokkal hamarabb elértek bizonyos szerepek. Na­gyon sok korombeli színésznek most, harmincéves kora után jönnek el azok a feladatok, ami­ket én már huszonévesen meg­kaptam. Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, és a legkevésbé sem gyötrődöm azon, hogy vajon mi jöhet még, mert hiszem, hogy mindig lesznek olyan lehetősé­gek - a színház világában és a zenében is -, amelye­ken keresztül új oldala­mat mutathatom meg, « » T *

Next

/
Thumbnails
Contents