Tolnai Népújság, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-05-31 / 19. szám

fi INTERJÚ 2015. MÁJUS 31., VASARNAP Szandi huszonöt éve van a pályán. Az ének iskolájában ifjú tehetségeket mentorál. Otthon a saját gyerekeivel gyakorolja a pozitív életszemléletet. „TUDOM. HOGY NÉHA SOK VAGYOK” SZANDINAK két fontos tanévzá­rója is lesz a következő hetek­ben. A gyerekeiét nagyon vár­ja, hiszen egész nyárra jobbnál jobb programokkal van betáb­lázva a család. A TV2-n futó Az ének iskoláját viszont csi­nálná akár folyamatosan egész évben, úgy imádja. Fábos Erika- Nemrég olvastam, hogy a lá­nyoddal, Blankával közösen éne­keltetek Amerikában. Jön a kö­vetkező generáció?- Igen, New Yorkban léptünk fel, az ottani nagyon összetartó magyar közösség meghívására. Blanka imád énekelni, de a szín­padi lét egyelőre úgy látom, nem érdekli.- Mennyi idős?- Tizenöt éves, így hát ez még változhat.- Örülnél neki?- Ha neki ez lenne a boldog­ság, akkor persze. De nem eről­tetjük vagy biztatjuk, ez az ő dolga és döntése. Mi mutatunk egy utat a gyerekeinknek, és igyekszünk a sajátunkon kívül más irányokat is, hogy legyen miből választani.- Amikor te voltál annyi idős, mint most Blanka, te már jártad a saját utadat.- Gőzerővel, hiszen dolgozó nő voltam. A harmadik lemezem jelent meg éppen és a Szerelmes szívek című filmben is játszot­tam, ami abban az évben a leg­nagyobb mozisiker volt.- Szerinted mitől?- Attól, hogy nagy szeretet­tel csináltam és teljesen ma­gától értetődő, természetes és őszinte volt az az egész. A kezdetektől olyan volt ró­lam a kép, amilyen én vol­tam. Nem izgultam vagy nem szálltam el, egyszerű­en csak imádtam mindent, ami ezzel együtt járt. A bal­lagásomon azt hiszem, öt ka­mera volt ott, és hetedikes vol­tam, amikor dupla aranylemez lett az akkori albumom.- De hogy kezdődött?- Úgy, hogy a felső tagozatot gyakorlatilag végigénekeltem. Minden osztálykirándulás és nagyszünet tőlem zengett. Az osztályfőnökünk gitározott, én meg énekeltem. Aztán jó érzék­kel a nagymamám benevezett a Mini-tini popénekes pályázatra, amit meg is nyertem. Erre büsz­ke volt a család, úgyhogy a test­vérem el is vitt Fenyő Miklós­Névjegy: 1976. JÚLIUS 7-ÉN született Buda­pesten. 12 ÉVESEN már szerepelt a Nyo­morultak és a Bestiák című rock­operában a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 13 ÉVES KORÁBAN jelent meg az első albuma, Kicsi lány címmel. 1990-BEN megjelent Tinédzser l'amourcímű lemezéből is jó­val több mint 250 ezer darab fo­gyott. Ebben az évben kétszeres Emerton-díjas lett. 1S90-TŐL három éven át Az év énekesnőjének választották. 1993-8EN eljátszotta az életén ala­puló film, a Szerelmes szívek fő­szerepét, a gimnazista Timit. Ab­hoz, hogy hallgasson meg. Nem hitt a fülének, amikor tizenkét éves létemre sorolni kezdtem a rock and roll sztárjait, majd el­énekeltem Brenda Lee-től az I’m sorryt.- Honnan ismerted ezeket?- Otthon hallgattuk, mert apukámék szerették. Nagyon muzikális család voltunk. Ren­geteget énekeltünk, táncoltunk, apu is zenélt, és talán azért tá­mogatott ebben annyira, mert a saját álmait váltottam valóra. Meg az enyémeket is. Azt hit­tem, elájulok, úgy örültem, ami­kor Fenyő Miklós felajánlotta, hogy csináljunk nekem egy le­mezt. Hihetetlen volt.- Nem is akartál mást, rögtön tudtad, hogy ez nemcsak egy já­ték, hanem ez lesz az életed?- Nyolcadikos voltam, ami­kor egyszer azt mondta az osz­tályfőnökünk, Attila bácsi, hogy mindenki írja fel egy pa­pírra, mi akar lenni, ha felnő. Gondolkodtam, gondolkodtam, aztán leírtam, hogy állat­orvos. Aztán egy pilla­tatra elgondolkoz­tam, hogy de hi­szen én nem le­szek valami, hr nem már va­gyok: éne­kesnő. Ak­kor már egy kitérő, hanem életre szó­ló pálya. Eszembe sem jutott, hogy lehetne másként is.- Akkor Az ének iskoláját szinte rád szabták.- Én is úgy érzem. Van ta­pasztalatom a saját indulásom idejéből, és anyaként éppen a műsorban is szereplő korosz­tállyal élem a tiné­dzser korszakot, szóval szuper. Imádom, csak ezt is túl komo­lyan veszem néha, és már elő­re utálom, hogy mindjárt vége. Végestelenül tudnám csinálni, akkora élmény ezekkel a tehet­séges gyerekekkel foglalkozni és segíteni nekik.- Szerinted mi a legfontosabb tanács, amit tőled kaptak?- Hogy ne görcsölje­nek, hanem élvez­zék, amit csi­túl voltam két lemezen és rendszeresen koncerteztem Ott, abban a pil­lanatban esett le ne­kem, hogy ez számom­ra nem egy kaland vagy ban az évben ez lett a legnézet­tebb mozifilm, több mint egy- millióan látták. FENYŐ MIKLÓSSAL négy lemezt készített, de 1993-ban Szandi 5 címmel feldolgozáslemezt is kiadott, amelynek a producere már Bogdán Csaba volt. 1994- BEN Szikora Róbert írt neki lemezt Tizennyolc címmel. 1995- TOL minden lemezének Bog­dán Csaba a producere és a ze­neszerzője. 19 ÖNÁLLÓ LEMEZE jelent meg, a legutóbbi is dupla platina lett. 1999-BEN férjhez ment Bogdán Csabához, három gyerekük van: Csaba, Blanka, Domonkos. nálnak, mert ez egy hatalmas buli. Szeressenek énekelni na­gyon, az a legfontosabb.- Otthon hogyan megy a tiné­dzser korszak? Küzdőtök?- Hát, vannak olyan napok is, hajjaj! Mégis úgy gondolom, hogy egy csomó tök jó dolog van a tinédzserekben. Persze ennek a korszaknak több a nehézsége, mint az eddigieknek. Ahogy lá­tom, másoknál is pont így van, úgyhogy kitartunk, és próbál­juk a pozitív oldalát nézni, a jót keresni ebben a korszakban is.- A fellépések miatt gondolom, nem szokványos az időbeosztá­sotok. Mennyire tudtok átlagos életet élni?- Eszünkbe sem jut, hogy másmilyet is lehetne. Semmi sztárság nincs nálunk, egy cso­mó civil barátunk van, a gyere­keink osztálytársainak szülei között is, akiknek nem Szandi vagyok, az énekesnő, hanem a Bogdán anyuka.- Bogdán anyuka hogy tartja for­mában magát a rengeteg munka és a három gyerek mellett?- Mindig azt mondom vic­cesen, hogy én olyan éle­tet élek, hogy folyamato­san égetem a zsírt. Ez a titkom. De van is ebben valami.- Azt hittem, ez a pör­gés csak a színpad­nak szól, és ott­hon megpihensz. Hát nem. Persze tudom, hogy néha sok vagyok, de mit te­gyek, én így létezem a világban, ekkora for­dulatszámon. Pont teg­nap reggel jött lelkesen Csibisz, hogy most olvasott egy hírt, ami arról szólt, hogy egy 85 éves ember megdöntötte a ko­rábbi rekordot, mert nyolc órán keresztül hullámvasutazott. Azt mondta: „Te, Gizi, erről te jutottál eszembe!” Simán el is tudom ma­gamról képzelni. Vannak azok az emberek, akik minden hely­zetben azt nézik, mit miért nem csinálnak vagy tehetnek meg. Na én pont az ellenkezője vagyok, amolyan igenember. Amit csiná­lok, abba mindig beleadok apait­anyait, semmit sem szeretek fél­vállról venni.- Szóval mivel tartod formában magad?- Leginkább mozgással. Sze­retünk biciklizni, és van lent a pincénkben néhány kondigép is. Azokon szoktam reggelen­te mozogni egy jót, úgy háziasz- szonyosan. Ezt azért mondom, mert közben főzőműsorokat né­zek, úgyhogy a futópad mellett ott a papír meg a ceruza, és ha valami jót hallok, már jegyzete­lem is. Pont múlt héten csinál­tam egy ilyen „futós vacsorát”, egy isteni olasz tésztaételt. De amúgy azt hiszem, hogy szeren­csés alkatom is van. Pár hónap­ja a Duna-parton bringáztunk a testvéremékkel, és még kint vol­tak a 25 éves jubileumi koncer­tem plakátjai. Mondta a testvé­rem, hogy jött arra egy idősebb nő, és megjegyezte, hogy ez a Szandi is már 400 éves, aztán még mindig milyen jól néz ki. Szóval, ez biztos adottság is.- Szeretsz főzni?- Főzni is, enni is, de legjob­ban sütni. A tortasütés a hobbim. Az egész családnak én gyártom minden szünnapra a személy­re szabott tortákat. Most éppen a testvéremék kértek meg, hogy csináljam meg az esküvői tortá­jukat. Gőzerővel tervezem, szu­per lesz.- Annak idején, amikor Csábival megismerkedtetek, sokan féltet­tek benneteket a nagy korkülönb­ség miatt. Azóta sem volt ez gond közietek?- Sosem akadályozott ez ben­nünket semmiben. Szerintünk, minket a Jóisten küldött egymás­nak - mi hiszünk ebben. Figye­lünk a másikra. Igaz, kívülről úgy látszódhatott, de köztünk ez nem egy fellángolás volt annak idején. Igaz, 16 éves voltam ak­kor, amikor Csabi a turnézeneka­rom tagja lett, de sokkal érettebb voltam a koromnál. Három hóna­pon keresztül beszélgettünk, és csak szép lassan alakult a vonza­lom közöttünk. A mai napig tu­dom, 1992. július 24-én, Révko- máromban egy étteremben va­csoráztunk, és egy szalvétán kezdtünk el levelezni. Azok már szerelmes üzenetek voltak, a mai napig megvannak ezek a levelek. Ő az én első, nagy szerelmem, és nagyon vigyázunk, hogy ne ront­suk el.- Hogyan vigyáztok rá?- Rengeteget vagyunk együtt. Csabi 15 ember munkáját látja el körülöttem, mindent ő intéz, a fellépések, a lemezek körül, de a hivatalos közösségi oldalamat is ő tartja karban. Ettől függet­lenül arra is odafigyelünk, hogy ne csak a munka legyen, hanem közös élmények is, és ne csak a család, hanem mi ketten egy­másnak is. Igyekszünk rendsze­resen keríteni egy-egy olyan na­pot, amikor csak kettesben prog­ramozunk, mint egy szerelmes­pár.- Nemsokára vége a sulinak. Ho­gyan telik majd a nyaratok?- Hajói számolom, hetven lekö­tött fellépésünk van már a nyár­ra, úgyhogy főként itthon töltjük az időnket. Először is imádjuk a kertünket és azt is, ha együtt tölt­hetjük ott az időnket. A kertész­kedés ugyanúgy kikapcsol, mint a tortasütés. Másrészt mi nagyon szeretünk Magyarországon ki­rándulni, ezért rendszerint a nyár minden napján idehaza va­gyunk. Balaton nélkül nem nyár a nyár nálunk, meglátogatunk még néhány csúszdázós fürdő­helyet és kajakozni-kenuzni is el fogunk menni, mert a gyerekek is, mi is imádjuk a vizet. Szóval minden szempontból várjuk már nagyon az igazi nyarat.

Next

/
Thumbnails
Contents