Tolnai Népújság, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-18 / 115. szám

2015. MÁJUS 18., HÉTFŐ KITEKINTŐ g Fel évszázada kezdődött a munka a Szekszárdi Díszítőművész Szakkörben Ősi motívumokat őriznek Hímezni csak teljes szívvel sza­bad. Minden munka egyedi da­rab, ősi népi motívumokat őriz. D. Németh Pálné, Juckó néni, a Szekszárdi Díszítőművész Szakkör vezetője abban bí­zik, előbb vagy utóbb lesz vala­ki, aki továbbviszi ezt az örök­séget. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Ha nem 83 éves lenne, ma is a megyét járná és kutat­na. Leginkább a sváb motívumo­kat, hiszen ebből rengeteg van, külön kellene kezelni a gyön- kit, a mórágyit vagy éppen a né­metként. Dr. Németh Pálné vagy ahogy sokan ismerik, Juckó néni megyei díszítőművész szakrefe­rensként ahova nyúlt, ott talált, ennek köszönhetően derült ki sokak számára, hogy megyénk­ben nem három, hanem hét táj­egység van. Ismert volt a Sárköz, Sióagárd és a Kaposmente gaz­dag kincse, mindeközben a szé­kelyek, a kölesdiek, a bogyiszló­iak és a már említett svábok né­pi kultúrája is külön tájegységet alkotnak. Ez utóbbi volt a legna­gyobb boldogság Juckó néninek, mert egy, a szívének nagyon ked­ves család, Gyönköh Lakner lel­készék hívták fel a figyelmet er­re. Hazánk első sváb gyűjtemé­nye padlásra dugott zsákokból került elő, hiszen a magyarorszá­gi németek üldöztetésük idején O lvasónk „Lábasjóság” - igaz történet a szekszár­di sebészeti osztályról cím­mel küldte el írását: „ Egy langyos februári péntek délelőttön érkez­tem a szekszárdi műtőblokkba a sebészeti rendelésre. Szegény lá­bamat régóta fájó visszerek fon­ták körbe, gondoltam, itt az ideje megszabadulni tőlük. Időben ér­keztem, és elképedve láttam a ren­geteg beteget. Hiszen mindjárt itt az időpontom? Mit fognak szól­ni, ha bemegyek előttük? De nem mentem be előttük. Jöttek az idő­pontosok, jöttek az osztályról a betegek és jöttek olyanok, akik azonnal bebocsátásra szorultak. Ahogy várakoztam, azon gondol­kodtam, hogyan lehet ezt ép ész­szel bírni? Mármint, nem nekem. Én? Nekem nincs más dolgom, mint várni. De az orvos és a segí­tői hogy bírják ezt a tempót? Az orvosnak minden egyes betegre úgy kell figyelnie, mintha ő lenne az egyetlen. Ez koncentrációt igé­nyel és mialatt én itt ültem, már vagy tíz beteg megfordult a rende­lőben. Fürgén az ajtóhoz siettem, amikor a nevem elhangzott. Oda­bent kedvesen, jókedvvel köszön­töttek. Az orvosom élénk tekintet­tel, biztatóan utasított, hova men­jek, hogyan forduljak. A szemem­be nézett, amikor hozzám beszélt. A háttérben összeszokott, gördülé­keny csapatmunkát tapasztaltam, az asszisztencia félszavakból tud­ta, hogy mi lesz a sorsom. Kitűz­tük a nagy napot, a műtét napját. Aznap reggel, hat órakor kis ba­tyummal álmosan érkeztem meg a sebészeti osztályra. Köszöntöt­tem a nővéreket, akiknél már ja­vában zajlott a nap. Tiszta, ren­eldugták azokat a ruhákat, hasz­nálati tárgyakat, melyek szárma­zásukra egyértelmű utalást je­lentettek. Németh Pálné elmond­ta, feladata volt a megyében mű­ködő díszítőművész szakkörök ellenőrzése, segítése. Bár elvé­gezte a három éves tanfolyamot, ami a munkavégzéshez elenged­hetetlen volt, ugyanakkor úgy érezte, csak úgy adhat tanácsot a szakkörökben tevékenykedők­nek, ha ő maga is szakkört indít. így alakult meg a Szekszárdi Dí­szítőművész Szakkör ötven évvel ezelőtt. Elsősorban a Sárköz min­táit „szedték” csokorba, és a me­gye más tájegységeinek, külön­böző népcsoportoknak művésze­tét dolgozták fel. Ebből a munká­ból számtalan alkotás született, mellyel megyei, országos kiállí­tások állandó résztvevői voltak. Elnyerték a Kiváló Együttes cí­met. Mintakincsükben a Sárköz jelenik meg ma is. - Nagy vakme­rőség volt, hiszen a sárközi hím­zés nem könnyű - mondja Juckó néni. A szakkör vezetője ma is, ha egy kis ideje van, leül „bököd- ni”. A stafétát viszont szívesen átadná, egyelőre azonban nincs kinek. Gyűjteményét háromfe­lé osztotta: szerencsére fiai érté­kelik édesanyjuk elhivatottságát. Az örökség megőrzése viszont nemcsak az utánpótlás hiánya miatt nehéz, hanem mert alap­anyagot is egyre nehezebb talál­ni. Bukovszky Amália, a szak­kör alapító tagja mondja ezt, aki múlt csütörtökön sem hagyta ki a Babits Mihály Kulturális Köz­pontban a szokásos összejöve­telt. Mint meséli, korábban a vásárokban kerestek régi szőt­tes törölközőket, amelyre aztán gyapjúval hímeztek. Sajnálkoz­va jegyezte meg, hogy Tolna me­gyében már senki sem sző. Hor­váth Józsefné Zsuzsa, bár min­dig is kézimunkázott, csak nem­régiben csatlakozott a csapathoz. Úgy véli: fontos a jó irányító, Né­meth Pálné személyében pedig olyan vezetője van a körnek, aki­nek értékítélete csalhatatlan. A rostán csak eredeti motívum me­het át. Nem mindegy, hogy egy adott motívum mire, hova ke­rül. De nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy nagyon kellemes a társaság. Azt szinte minden tag bevallotta, hogy an­nak idején az iskolában elkezdett hímzést, kézimunkát otthon a nagymama vagy az édesanya fe­jezte be. Aztán a gyermekválla­lást követő években támadt igé­nyük arra, hogy a saját kezük­kel készített szép holmikkal ve­gyék körül magukat. A szakkör bonyhádi tagja, Klári elmondta, azon túl, hogy itt tényleg felsza­badultan tud beszélgetni, fájlal­ja, hogy az általuk készített tár­gyak most nem divatosak. Pedig annak idején a szalámi mellett például egy hímzett terítő volt az, amivel a világon bárhol büsz­Egy kiállítás képei Matokné Kapási Julianna, a Bar- tina Néptánc Egyesület művé­szeti vezetője, a szekszárdi kul­turális központ korábbi igazga­tója a Szekszárdi Díszítőművész Szakkör jubileumi fotókiállítá­sának megnyitóján felidézte az 1965-ben alakult szakkör múlt­ját. nem titkolva, hogy a sok öröm mellett időnként nehézsé­gekkel is meg kellett küzdeni­ük a tagoknak. Külön köszöntöt­te a szervezet vezetőjét, dr. Né­meth Pálnét. Juckó nénit, aki­től sokat tanult pályakezdőként, és aki anyja helyett anyja volt. A szakkör tagjainak érdeme a sárközi motívum kincs gyűjté­se és hímzése. A foglalkozásai­kon, jubileumi ünnepeiken, kiál­lításaikon készült fényképeket láthatják az érdeklődők május 27-ig a Babits Mihály Kulturális Központ mozigalériájában. kélkedni lehetett. Tény, hogy ez­zel a tevékenységgel nagy pénzt keresni nem lehet, nem árucikk. Hímezni, ahogy szakkör tagjai mondják, csak teljes szívvel sza­bad. Minden munkájuk egye­di darab, ősi népi motívumokat őriz és visz tovább. Épp ezért vol­na jó, ha nem csak az idősebbek, hanem a fiatalok is felfedeznék a hímzés örömét és szépségét, és ha lenne, aki továbbvinné a ha­gyományokat. POSTABONTÁS dezett kórterembe vezettek, ahol kaptam egy szép fehér ágyikót. - Nagyon jó, 120/70 a vérnyomása. Nem izgul? - Nem. Jó kezekben vagyok. - Eljött az idő és a mű­tősférfiú szakavatott mozdulatok­kal, mindig az ideális íven tartva a gördített az operáció helyszíné­re. A műtőben is nagy volt a sür­gés. Begyakorolt mozdulatokat, jó hangulatot érzékeltem magam kö­rül... Délután orvosom is megnéz­te művét. Elégedett arcát látva en­gem is nyugalom töltöttel. Varrat szedéskor orvosom is megállapí­totta: ez igazán nagyon szép már. Ez érthető, mindenki megtette a dolgát. Megbeszéltük még, hogy mikortól lehet újra sportolni, a lá­bam meddig fáslizzam és hogyan. Tudom, hogy sok dolga van, még­is feltette a kérdést: - Van még va­lami kérdése? Közben rám nézett, és várta a választ. Ebből éreztem, hogy tényleg tudni szeretné, min­den helyén van-e a fejemben? - Minden világos. Nagyon köszö­nöm az odafigyelését. Elköszönt és pörgött tovább, én pedig az épü­letek között ballagva azon tűnőd­tem, tényleg csak ennyit mond­tam neki? Hányán lehettek már így előttem, hogy szerették volna megköszönni, de amikor ott volt az utolsó találkozás, csak annyit mondtak: nagyon köszönöm, dok­torúr, vagy doktornő, hálás va­gyok Önnek. Ha egyszer úgy dön­tenék, hogy tudtukra adom mind­ezt, így fogalmaznék. „Kedves Fe­jős János Doktor Úr! Tisztelt Sebé­szeti Osztályon Dolgozók! Egy jó élmény az életben jót tesz az egész­ségnek, ezt biztosan tudom. En­gedjék meg, hogy e meleg szavak­kal én is tegyek az egészségükért. További munkájukhoz kíván sok kitartást, jó erőt és egészséget: A gyógyult.” Érdekeseket látott, hallott? 06-30/ FOTÓJÁT, OLVASÓI LEVELÉT, INFORMÁCIÓJÁT VÁRJA BUDAVÁRI KATA! Olvasószolgálatunk elérhetőségei Cím: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. SMS: 06/30/411-4816 E-mail: kata.budavari@mediaworks.hu Telefon: 06-30/449-2954, hétköznap munkaidőben hívható. Napi ügyeletes újságíró: Balázs László. Telefon: 74/511-510, fax: 74/511-500. Ügyeletes szerkesztő: Finta Viktor. OLVASÓNK KÜLDTE PROGRAMOK HÉTFŐ SZEKSZÁRD: Dínó kaland (ame- rikai-dél-koreai családi animációs film), 17 óra. Torrente 5. - A kez­dő tizenegy (spanyol akció-vígjá­ték), 19 óra. KEDD MOZI SZEKSZÁRD: Dínó kaland (ame- rikai-dél-koreai családi animációs film), 17 óra. Torrente 5. - A kez­dő tizenegy (spanyol akció-vígjá­ték), 19 óra. KIÁLLÍTÁS SZEKSZÁRD DIENES VALÉRIA ÁL­TALÁNOS ISKOLA: a Dienes iskola Garay János Általános Iskola és AMI képzőművészeti tagozatára járó di­ákjainak kiállítását Jakab Géza rajz­tanár nyitja meg, 14.30. Bántja a szemét a sok szemét SZEKSZÁRD Gyalog járom Szekszárd várost, mindent meglátok, amit az autósok nem - írja olvasónk, Szüle László. Most köztisztasági problémákkal jelentkezik, mint fogalmaz: a tiszta környezet, pontosabban a tisz­taság hiánya közérzetünket befolyásoló tényező. Több képet is küldött, hozzáfűzve, hogy a Domus-köz bejá­rata, a Széchenyi utcai maszek udvar vége, a 160-as épület mögötti terület állandóan szemetes, de ugyanez a helyzet a kormányhivatal előtt és a Spar mellett is. Olvasónk térfigyelő kamerák telepítését javasolja, hát­ha ezek elriasztanák a szemetelőket. VÍZÁLLÁS Dunaföldvár ______ 124 cm, Pa ks 288 cm, Dombori 335 cm, Árvízkapu 695 cm. Baja 416 cm. A Sió Palánknál 189 cm.

Next

/
Thumbnails
Contents