Tolnai Népújság, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-05-10 / 17. szám
2015. MÁJUS 10., VASÁRNAP 8 INTERJÚ fa Nándor Ismét sikeresen megkerülte a Földet a magyar hajós. Száztíz nap és 36 ezer kilométer után is csak eredményesen jó megérkezni. Profi csapatokkal szemben is megállta a helyét a Spirit of Hungary. „ERŐSEBBNEK ERZEM MAGAM” Fa Nándor azt mondja, csak akkor jó egy világkörüli verseny után hazaérni, ha teljesíti azt, amit eltervezett, egészségesen köt ki és visz- szahozza a hajót épségben. A legnagyobb elismerés az volt a számára, hogy világ- klasszis vitorlázók azt mondták neki: csak az ő tapasztalata miatt voltak képesek befejezni a versenyt. Fábos Erika- Milyen érzés hazatérni ilyenkor: megkönnyebbült, boldog vagy csak nagyon fáradt most?- így boldogság, hogy eredményesek voltunk, teljesítettem a célomat, egészségben tudtunk megérkezni és visszahoztam a hajót.- Száztíz nap hánykolódás után sok idő, amíg megszokja az ember, hogy talaj van a lába alatt?- Amikor az első' épületbe bementem a kikötőben, olyan volt, mintha rám akarna dőlni, de nem tartott sokáig. Talán ha fél napig volt rossz érzés, aztán megszoktam., hogy talaj van a lábam alatt.- De meddig viseli el?- Nem sokáig, az a fajta belső késztetés, ami bennem van, nem engedi, hogy hetekig pi- hengessek. Egy óra alvás után másnap már újra a hajóval foglalkoztam.- Azt hittem, elnyalt egy fagyit, megölelt valakit...- Igen, ez evidens, az ölelés is és a fagyi is, de az eufóriát azért megelőzik a praktikus dolgok, amikor biztonságban kiköt az ember. Ki kell pakolni a hajóból, rendbe kell tenni dolgokat.- Emlékszik azért olyan időszakra az életében, hogy nyugton volt?- 1992-ben, és úgy fél évig tartott.- Mindig ilyen volt? Gyerekkorában is a legmagasabb fára akart felmászni, vagy a sikerek hozták ki ezt a bizonyítási vágyat?- Mindig is érdekel minden szélsőséges és nem hétköznapi igénybevétel. Előbb csak egy deszkával a csónakázótavon, később az első hajókkal, aztán fejlődtem és rengeteg munkával egyre magasabb szintre léptem.- Most pedig már negyedszer kerülte meg a Földet. Nagyon más volt, mint először?- Nagyon. A jelenlegi digitális technikával a vitorlás hajók az űrtechnológia szintjére fejleszthetők. Az akkori és a mostani vitorlást alig lehet összehasonlítani. Persze mindig a legutolsó tűnik a legnagyobb teljesítménynek. Most, indulás előtt a célba érés volt magammal szemben az elvárás, és őszintén szólva nem gondoltam, hogy ezért ilyen keményen meg kell majd küzdenünk. Ezért is esett nagyon jól Alex Thomsonnak, a favoritnak tartott Hugo Boss kormányosának dicsérete, misze„Számunkra nem az a stressz, ha csapkodnak a hullámok és fúj a szél, inkább az, amikor kifutunk a szélből” rint ilyen körülmények között a többi kormányos nem lett volna képes erre a teljesítményre. Azt hiszem, ez így is van.- Az, hogy rutin, 62 évesen is értelmezhetetlen?- Aki a vízen bármit rutinként kezel, nagy csalódások érhetik, a természet mély ismerete nélkül nem lehet vitorlázni, mert a természet azonnal megmutatja az erejét. Egy ilyen helyzetben az ember az elsőtől az utolsó pillanatig szolgája a hajónak. Aki erre másként gondol, az életével játszik.- Szóval ez nem egy kaland, ahogy sokan gondolnak rá.- Nem, egy ilyen verseny kőkemény küzdelem. Persze léteznek kalandorok is, akik úgy mennek bele ezekbe a helyzetekbe, hogy fogalmuk sincs, mire vállalkoznak. Őket nem szabad egy lapon említeni azokkal a megfontolt vállalkozókkal, akik felelős döntések után vágnak neki az embert próbáló teljesítményeknek. Aki nem először vág bele, sosem bízza a vak véletlenre a sorsát.- Mint egy másik sportteljesítményre, vagy hogyan lehet 110 napra felkészülni?- Azt szoktam mondani erre, hogy mindenkinek az életműve a felkészülés erre. Fizikailag persze valamennyire lehet és az eszközökre is oda lehet figyelni, de szellemileg, lelkileg lehetetlen módszeresen készülni, abban vannak benne az évtizedek.- Víz közelében született, vagy a víz hogyan és mikor lett ilyen fontos Önnek?- Nem, gyerekkoromban csak az árokban láttam vizet. Sportolni akartam és kenuzni kezdtem, de nem találtam benne magamat és elég sikert sem ahhoz, U\ -ív hogy ne adjam fel. A vitorlázás úgy indult, hogy a hobbim lesz, mert nem akartam elszakadni a víztől. Ahogy ráéreztem az ízére, szinte azonnal lenyűgözött, hogy a természet erőit uralhatom általa. Azóta nem is akartam mást, mint ezt. Minél többet megtudni és megérteni abból, hogyan lehet olyan hajót építeni, amivel a legtökéletesebben lehet együttműködni a természettel, miközben legyőzhetem a saját teljesítőképességem határait is.- Egyszer azt mondta, minden ehhez fogható küzdelem hatalmas lehetőség az önismeretre. Ezek szerint ön már elég jól ismeri saját magát.- Az önismereti próbálkozás egy végtelen folyamat. Nem úgy van, mint egy szoftver, vagy egy adathalmaz, ami ha fejlesztenek, adott pillanatban rögzíthető és beazonosítható a fejlődés szintje. Jelenlegi tapasztalataim tükrében egy adott helyzetben ma így reagálok, máskor egy másik körülmény miatt talán már egész másként. Egy szempontból bizonyára jobban, más szempontból, meglehet, éppen gyengébben. Persze, amikor sok előre nem látható dolog történik, amikor percről percre éles helyzetben kell olyan döntéseket hozni, amelyeknek valódi tétje van, ott kiderül, mit ér egy ember. A hajózás, az egy világos helyzet.- Tudja a saját határait. Ez adja ezekben a veszélyes, extrém helyzetekben - mint ez a verseny is volt - a bátorságot?- Nem gondolom ezt extrémnek. A toronyugrás vagy a rodeózás is van ennyire veszélyes. Akár bele is lehet halni mindegyikbe. Szerencse és fel- készültség nélkül persze tűnhet extrémnek egy ilyen vállalás, de ha megfelelő a felkészültség, áltálában a szerencsefaktor és a biztonság is nagyobb. Nyilván, akit a biztonság motivál, nem vág bele az ismeretlenbe, de aki akkor érzi jól magát, ha ilyen módon keresi a helyét a világban és ettől teljesül ki az élete, nem úgy gondol rá, hogy ez a veszély. Igaz, azt sem hiszem, hogy a félelem hiánya lenne a bátorság fokmérője.- Néha azért fél?- Persze, de nem a vízen. Egy versenyhajós arra nem úgy gondol, hogy abban bármi félelmetes. Tisztában van vele, mi történhet, de ettől még nem remeg a térde. Számunkra nem az a stressz, ha csapkodnak a hullámok és fúj a szél, inkább az, amikor kifutunk a szélből. A kudarctól mindig jobban féltem. Aztán ahogy a családom félt engem, úgy én is félek, hogy bármi rossz történik velük, ha útnak indulnak. De ha kimegyek a tengerre, sosem félek.- A család, a felesége hogy van ezzel, mi szükséges ahhoz, hogy negyedszer is elengedjék, hogy megkerülje a földet?- Leginkább nagyfokú, sokszor megszolgált és kölcsönös bizalom kell ahhoz, hogy megélhető legyen számukra, amikor valahol a tengeren küzdők.- Szokott azon gondolkozni, hogy meddig vagy hányszor akar még küzdeni?- Ameddig alkalmasnak érzem magam. Most is volt ezzel kapcsolatosan dilemmám. Kíváncsi voltam, hogy hatvanegy évesen mire vagyok képes. Szerencsére nem volt semmi gond, igaz, több mint tíz kilót fogytam, de erősebbnek érzem magam, mint valaha. Jövőre egyedül szeretnék indulni a Vendée Glo- be-on. Mentálisan és fizikailag Névjegy: 1953.július 9-én született Székesfehérváron. 1970-től a Köfém SC (későbbi nevén: Alcoa Köfém SC) kenuversenyzője volt. 1979 és 1984 között a finn dingi válogatottban, 1989-ben az S-jolle, 1993-ban a laser hajóosztályban versenyzett. 1980-BAN, 27 évesen kezdte el építeni a Szent lupát nevű túrahajót a barátjával, Gál Józseffel. 1985-ben fejezték be, majd indultak útnak és két év alatt hajózták körbe vele a Földet. 1988 és 1990 között egyedül építette meg az első magyar óceáni vitorlást. az 1992-1993-AS Vendée Glo- be-on a legjobb nem francia versenyzőként az ötödik lett. 1997-BEN 4. lett az Atlanti-óceánt átszelő Transat Jacques Vabre-versenyen. 2014. december 31-én elindult a Barcelona World Race 2014- 2015 versenyen a Spririt of Hungary nevű saját készítésű hajójával, ahol hetedikként ért célba. elismerései: Székesfehérvár díszpolgára (1993); a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1993). is készen állok erre, de talán az lesz az utolsó, ennél tovább nem tervezek. Nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki többet vállal, mint amire képes, és feleslegesen okoz másoknak aggodalmat, hibát hibára halmoz és veszélyezteti maga és a társa életét.- A verseny közben lehetett hallani, hogy sok nem várt körülmény nehezítette a dolgukat. Volt, amikor úgy érezték, feladják?- Ezt soha nem éreztük, de olyan előfordult, hogy úgy tűnt, rákényszerülünk. A tőkesúly- lyal folyamatos gondunk volt, onnantól, hogy elkezdtek törni a csavarjaink, nem érezhettük magunkat biztonságban. Volt egy pont a Horn-fok előtt, amikor összepakoltunk és közel kerültünk ahhoz, hogy SMS-ben kérünk segítséget a chilei hatóságoktól. Az ott valódi vészhelyzet volt, kikészítettük a mentő- mellényt és felkészültünk rá, hogy bármelyik pillanatban el kell hagynunk a hajót. Onnantól még nyolcezer mérföldet vitorláztunk úgy, hogy tudtuk, bármelyik hullám az utolsó lehet.- Ez volt a legnehezebb a 110 nap alatt?- A legnehezebb talán éppen a kikötés előtti utolsó éjszaka volt Új-Zélandnál. 110 kilométeres szél, 10-12 méteres hullámokkal. Aztán az is nehéz, amikor Irtózatos hidegben, ködben, szélben, hetekig úgy hajózunk a déli vizeken, hogy senkit és semmit nem látunk, egy hajóval sem találkozunk. Mintha nem is a földgolyón lennénk. Az rossz és nehéz.- Mire gondol olyankor?- Arra, hogy a teljesítmény miatt vagyunk itt és kifele megyünk belőle.- Vannak azért ünnepi pillanatok is a vízen, vagy ez egy annyira koncentrált küzdelem, hogy ez fel sem merül?- A kicsike sikerélmények is fontosak. Amikor a táv felén túlvagyunk, y vagy amikor elhagyjuk a Horn-fokot, aztán a Csendes-óceánon van egy navigációs pont, amit a legmagányosabb pontnak hívnak, amikor elmentünk mellette, azt is megünnepeltük.- De gondolom, nem pezsgőt bontanak ki olyankor.- Nem, csak egy szelet csokit.- Tényleg, mit esznek egy ilyen verseny során a vízen?- Amit főzünk, legtöbbször speciális szárítással tartósított ételeket. Ki van porciózva adagonként és elég hozzá egy csésze forró víz, hogy fogyasztható legyen.- A mezőny legidősebb tagja volt, míg társa, Conrad Colman a legfiatalabb. Sokáig tartott összecsiszolódni, vagy ez nem is merül fel, mert létkérdés?- Ezen a szinten az a profizmus része, hogy bármilyen helyzetben tudunk együttműködni. Conrad éppen feleany- nyi idős, mint én, úgyhogy az átlagéletkor nálunk volt a legideálisabb. Kölcsönösen megtanultuk becsülni azt, amiben a másik jobb. A kütyük használatában ő volt jobb, tapasztalatban és a felhők olvasásában én. Sokat tanultunk egymástól, ami ugyancsak az út során szerzett élményeim közé tartozik.- Ha az élményeknél tartunk... Lehet gyönyörködni a természet csodájában, vagy inkább csak figyelni szabad?- Egy furcsa, éber, mégis belefelejtkezett állapotban hajózik az ember. Lenyűgöző. Hol éppen az irgalmatlan energiáival és erejével, hol csak valami apró szépséggel gyönyörködtet a természet. Van egy mondás, amit nagyon igaznak tartok: ha azt akarod, hogy hívő legyen valaki, vidd ki az óceánra. Egy ilyen verseny markánsan ott marad az ember lelkében és megváltoztatja a jellemét. Amikor tudja az ember, hogy alatta több ezer méter víz és ezer kilométerekre nincs senki, egész egyszerűen minden porcikájá- ban átérzi, hogy ott van fölötte a Jóisten. Ez emberfeletti, és olyan teljesítményekre sarkall, amire más körülmények között nem képes az ember. Ez az, amitől minden keservével együtt is csodálatosnak érez az ember egy olyan irdatlan vállalkozást, mint egy vitorlással megkerülni a Földet.- Szóval jövőre, ötödször is nekivág. Idénre elég volt az izgalom és csak a felkészülés van hátra, vagy versenyez is még?- Ebben az évben még két tengeri versenyen szeretnék indulni, a Rolex Fastnet Race-en és a Transat Jacques Vabre-ön. A hajó bebizonyította, mire képes, és kíváncsi vagyok, milyen eredményeket lehet vele még elérni. A túlélési képességeim után a versenyzői kvalitásaimat is szeretném megmutatni. i <l
