Tolnai Népújság, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-04-26 / 15. szám

8 INTERJÚ 2015. ÁPRILIS 26., VASÁRNAP árpa attila Rövidesen bemutatják új filmjét, az Argó második részét a mozik, de annak ellenére, hogy a folytatás szerinte is jobb, mint az első, egy másik magyar filmet tart akár Oscar-díjra is esélyesnek. A HÍRNÉV in SEMMIT NEM ÉR Árpa Attila nem büszke a tévés múltjára, noha a legnépszerűbb műsorok elindítása fűződik a nevéhez Magyarországon híresnek lenni olyan, mint a Mono­polyban gazdagnak: semmit nem ér - tartja Árpa Attila, akit a maradandó dolgok fog­lalkoztatnak. Döntéshelyzet­ben első gondolata a kislánya, az Argó 3. pedig nem érdekli Bicskey Lukács nélkül. Fábos Erika- Sokáig kitartott amellett, hogy nem lesz Argó 2. Mégis el­készült. Jobb vagy rosszabb lett, mint az első?- Szerintem, és azok szerint akik látták, jobb. Csinálni is jobb volt. Sokkal élvezetesebb például úgy forgatókönyvet írni, hogy tudjuk, kire írjuk a szerepet, is­merjük a karaktereket. A techni­ka is fejlődött, sok mindent meg lehetett csinálni, amit tíz éve nem tudtunk volna, és egy akció­filmnek ezek mind jót tesznek.- Egy évtized telt el az első rész óta, és most a bemutató is sokat csúszott. Miért?- Alábecsültük az utómunkát, s volt néhány olyan ügy, ami nem volt tervben. Az a cég például, amelyik a komputereffekteket csinálta volna, rendesen átverte a produkciót. Fél éve vártunk a munkájukra, amikor kiderült, hogy még neki sem álltak. Aztán jött néhány jogi csűrcsavar is, de most már tuti, hogy április 30-án mozikba kerül az Argó 2.- Az első rész elég sok tabut le­döntött, a második is bátor film?- A bátorság alapvető jelleme a filmnek. Sokszor felszisszennek majd a nézők egy-egy jelenet után, de rá fognak jönni, hogy éppen ez a lényeg: ezek a karak­terek így élik az életüket, a film róluk szól, és számukra semmi nem szent és sérthetetlen.- Árpa Attila és a film jelleme tehát hasonlít.- Nem egészen. Az én éle­temben van olyan, ami szent és sérthetetlen. A párhuzam any- nyi, hogy sok szempontból ez is úttörő produkció lett, s én is szeretem, ha olyat csinálhatok, ami előttem másnak még nem sikerült, mert nem próbálta, nem jutott eszébe, vagy nem merte. Nem szeretem a konformizmust, az új dolgok, az eredetiség, a len­dület, és az mozgat, ha gyorsan alakulnak, fejlődnek a dolgok.- Bátor vagy vakmerő?- Van, hogy ezt csak utólag lehet tudni, de ha ezek a szemé­lyiségünk meghatározó részei, akkor nem is választás kérdése. Vannak, akik a bokáig érő víz­ben szeretnek úszkálni, mert tudják, hogy abba nem lehet be­lefulladni. Mások meg inkább az óceánba szeretnek fejest ugrani. Igaz, ma már kicsit megfontol­tabban, de én az utóbbi vagyok.- A provokáló fenegyerek kor­szaka lezárult?- A provokáció bizonyos érte­lemben ma sem áll távol tőlem, ha célja van. Régebben a saját szórakoztatásomra, sokszor csak a játék kedvéért hoztam a figurát, akinek sajátja volt a provokáció, a botránkoztatás. Élveztem a ha­tást, hogy kipróbálhatom, mi az, amit még megengedhetek ma­gamnak. Azóta rájöttem, hogy botrányhős itt bárkiből lehet. Magyarországon híresnek lenni olyan, mint a Monopolyban gaz­dagnak: semmit nem ér. Ma már inkább az értelmes tartalmat ke­resem, és nem akarok bulvárhír lenni.- Mi a legeredetibb dolog az éle­tében abból, amit eddig elért?- A lányom az első, aki eszem­be jut. A másik a hazai amerikai foci. Több ezer fiatal rajong érte, holott amikor nekifogtam, min­denki legyintett. Az emberek azt sem tudták, mi a különbség a rögbi és az amerikai foci között. Szerintem arra is büszke lehe­tek, hogy Holtomiglan címmel írtam egy könyvet a 90-es évek olajszőkítőiről, és úgy néz ki, film is lesz belőle. A forgatóköny­vet már megírtuk, a Filmalap el­fogadta, úgyhogy, ha minden jól megy, megvalósulhat az első ma­gyar gengsztereposz. Ez is egy vállalkozás, amit eddig más nem csinált még.- Miért fontos ez ennyire?- Mert sosem akartam beállni a sorba. A szabadsághoz hozzá­tartozik, hogy azt és azokkal csinálhatom, amit és akikkel szeretnék. Ezt azok közül sem tehetik meg sokan, akiknek mil­liárdok állnak a számláin.- Nincsenek milliárdjai?- Nincsenek.- De a pénz fontos?- Persze, de van, ami a pénz­nél fontosabb. Viszont, ha vala­mit nagyon élvezek vagy fontos­nak tartok, az sem érdekel, ha nem keresek vele egy vasat sem.- Az említett sorokkal mi a baj?- Ha az ember beáll, várnia kell, hogy talán történik vele va­lami, és a végén már arra sem emlékszik tulajdonképpen mire is várt.- Akkor a talán a baj, a bizony­talanság?- Nem. Ha van értelme, tudok várni, még ha nem is szeretek. A kiszolgáltatottság viszont baj, azt nem viselem jól.- A film mikor lett ilyen fontos?- Mindig a szenvedélyem volt. Aztán jött egy forduló az éle­temben, amikor dönteni kellett, hogy csinálom tovább a film- művészetit vagy elmegyek az RTL-hez. Az akkori eszemmel az utóbbi mellett döntöttem, mert lehetőségeket láttam benne.- Olyan, mintha magyarázkodna.- Azért, mert nem vagyok rá büszke. Inkább tekintem kitérő­nek, nem is szeretem, ha a kar­rierem részeként emlegetik.- A televízió már nem érdekli?- Ha fikcióról, sorozatokról, té­véfilmekről lenne szó, érdekelne, de másért már nem. Lezártam az életemnek azt a részét, és ha az akkori ötleteim mai nézettségére és sikerére gondolok, még büsz­ke is lehetnék. De nem vagyok az. Időnként egyenesen röstellem magam miatta. Már jobban érde­kel, ami maradandó. A film az, a regény az, egy sportszövetség az, a televíziózás nem.- És mi vonzza még a filmezés, a színészet irányába?- Az nem elég indok, hogy imá­dom csinálni? Amúgy szerintem az, ami minden fiúgyerekben megvan, amikor rendőrösdit, katonást játszik. Csak a többség elfelejti, kinövi, felnőtt lesz és el­múlik a játékkedve. Nálam nem múlt el, ezért lettem filmes. Min­dent élvezek, amiben játéklehető­ség van. Persze, ma már tudatos része is van: tudom, milyen filme­ket szeretnék rendezni, és min­den filmes vagy színpadi szerep közelebb visz ahhoz, hogy a kö­vetkező filmem még jobb legyen.- A játékot értem, de egy színész helyzete azért sokkal több aláza­tot, fegyelmet igényel, mint egy produceré vagy rendezőé. Névjegy 1971. NOVEMBER 17-én szüle­tett Münchenben. 28 ÉVESEN lett az RTL Klub kreatív producere. Olyan mű­sorok elindítása fűződik a ne­véhez, mint a Heti hetes, a ValóVilág, a Mónika-show és a Legyen Ön is milliomos! 2003- ban távozott a televíziós csatornától. 2004- ben az Argóval nagy sikert aratott, és megnyerte a Filmszemlét. 2005- től a TV2 kreatív pro­ducere lett. színészként számos filmben is szerepelt, és több könyv szerzője. 2005-ben vette feleségül To­rnán Szabina fotómodellt, egy kislányuk van. hobbi: a Budapest Wolves amerikaifutball-klub játéko­saként is többszörös magyar bajnok amerikai fociban.- Ha munkáról van szó, akkor fegyelmezett vagyok és alázatos is abban az értelemben, hogy tiszteletben tudom tartani, ha egy rendezőnek megvan az elképzelé­se arról, hogy mi a terve velem, és mit akar elérni.- Ehhez bizalmi helyzet is kell. Ön könnyen bízik másokban?- Könnyebben, mint kéne, ná­lam alap a bizalom. Sokat nyer­tem és sokat veszítettem emiatt, de azt hiszem, ez már így marad.- Felnőttként költözött Magyar- országra Németországból. Pedig éppen fordítva szokott lenni, inkább innen mennek Németor­szágba, Amerikába karriert épí­teni, főleg az ön szakmájából.- Szerintem ennél szerencsé­sebben nem is alakulhatott volna az életem. Úgy gondolom, egyfe­lől könnyebb annak észrevenni a lehetőségeket és a szépsége­ket, akinek még nem fásult bele a szeme, a kedve egy országba, egy városba. Másrészt, ha csak a filmes dolgokra gondolok, sok­kal könnyebb egy ekkora ország­ban megvalósítani egy ötletet, hozzáfogni egy filmhez, mint eljutni mondjuk egy hollywoo­di szerepig. Ha Németországban maradok, lehet, hogy gazdagabb lennék, de biztosan nem sikere­sebb. Hollywoodban ezrek állnak sorba egy szerepért. Mondjuk a Die Hardba, Bruce Wülis mozijá­ba bekerülni, vagy Jean-Claude Van Damme-mal együtt játszani biztosan nem sikerült volna. Eny- nyi idő alatt nem jutottam volna idáig.- Sokat dolgozik együtt produ­cer édesapjával. Ezek szerint jó a kapcsolatuk?- Kölcsönös a bizalom. Apa-fia viszonyban is, és egyenlő társ­ként is elfogadjuk egymást a munkában.- Amióta apa lett, másként te­kint rá, jobban megérti őt?- Azt kell mondjam, hogy a szüleimmel mindig olyan jó volt a kapcsolatunk, hogy azt sem­minek a hatására nem kellett át­értékelnem vagy újragondolnom. Szeretek apa lenni. Amióta Arai­ra megszületett, egy fél gondolat mindig ott van a fejemben, ami ő. Ha valamiről döntök, rá gondolok. Arra, hogy amit most csinálok, létrehozok, mondok, arról egy­szer olvasni fog vagy látni fogja, és véleménye is lesz róla. Szeret­ném, ha jó véleménye lenne.- Hasonlítanak egymásra?- Alapjegyekben igen. Makacs, irtózatos versenyszellem van ben­ne, ő sem szeret veszíteni. Egyéb­ként pedig szellemes, találékony, amit nagyképűen úgy gondolom, szintén tőlem örökölt. Most éppen ilyen, és persze évről évre válto­zik, hiszen abban a korban van.- Nevelésben mennyire követke­zetesek vagy ösztönösek?- A tanulásban és ami az épsé­gét illeti, szigor van, minden más­ban megérzések.- Úgy, ahogy lányos apáknál szokás?- Pont úgy, és ezen meg is le­pődtem. Amíg Amira nem szü­letett meg, csakis egy fiú volt a fejemben, aki bátor és erős. Ma meg csak így tudom elképzelni, és ha választhatnék, hogy fiút vagy lányt szeretnék, egyértel­mű, hogy lányt választanék.- Változtatott a személyiségén?- Nem. Csak az időszámítás változott meg. Ha a jövőre gon­dolok, már nem az merül fel ben­nem, hogy velem mi lesz tíz év múlva, hanem az, hogy ő hol tart majd az életében.- Az idő múlásával jóban vagy rosszban van?- Ha rosszban lennék, ak­kor is múlna. Előbb-utóbb vé­ge, úgyhogy igyekszem jól ki­használni, ami adatik. Éppen ma temettük Bicskey Lukácsot, akit nagyon-nagyon szerettem. Ilyenkor persze jól gyomron vág, hogy ennyire múlandó minden.- Nehezen búcsúzik?- Igen. Lukács esetében azért is megviselt, mert amikor meg­halt, még dolgoztunk a film utó­munkáin, és nap mint nap látni őt létezni, miközben tudtam, mi történt, nagyon megrázó volt.- A legutóbbi hazai filmek közül mi volt az, amit megnézett?- Sokat láttam. A Liza, a ró­katündér nagyon tetszett, mert hangulatos, friss és eredeti, olyan, amit nem lát mindennap az ember. A legnagyobb élmény viszont az új Gárdos Péter-film, a Hajnali láz volt. A mozik még nem mutatták be, én is csak részleteket láttam. Azt hiszem, nem túlzóm el, de ez az a film, amiről el tudom képzelni, hogy akár az Oscarig is eljut.- A következő tíz évben mi kö­vetkezik, készül az Argó 3. vagy valami egész más?- Tele vagyok filmtervekkel. Az emlegetett gengszteres fil­men kívül szeretnék egy roman­tikus drámát forgatni Rodolfó életéről, egy gyerekfilm is sze­repel a fejemben, az egykori Ha­hó, Öcsi! című film átdolgozását nagyon izgalmasnak gondolom. Úgy lenne jó, ha ezek közül mi­nél több megvalósulhatna. Argó 3. Bicskey Lukács nélkül? Nem tudom és nem is akarom elkép­zelni, hogy az milyen lehetne.

Next

/
Thumbnails
Contents