Tolnai Népújság, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-25 / 97. szám

2 KÖRKÉP 2015. ÁPRILIS 25., SZOMBAT Eletet mentett a gyorsaság rendkívüli helyzet Kétszer hozták vissza a halálból az eszméletlen fiút Benedek László tűzoltó főtörzsőrmester (balról) és Mészáros Gergő tűzoltó őrmester kétszer hozta vissza az életbe a tizenhét éves fiút Nem várnak köszönetét sajnos naponta olvasha­tunk olyan hírt, hogy vala­kinek aljas indokból vagy indulatból elvették az éle­tét. Szerencsére az is elő­fordul, hogy másvalaki­nek pedig visszaadták. Van, amit nem lehet eléggé meg­köszönni. Ilyen az emberi élet, az ember élete. megesik, hogy az életün­kért nem csak a szüléink­nek, hanem más emberek­nek is köszönettel tarto­zunk. Azoknak, akik a ha­lálból hoznak vissza ben­nünket. Vannak köztük, akiknek ez a hivatása, pél­dául az orvosoknak. Mások­nak meg egyebek mellett az a dolguk, hogy a veszélyes helyzetekből kimenekítsék a bajba jutottat. Ilyenek a tűzoltók. Bizonyára nem vé­letlen, hogy a foglalkozá­sok, hivatások rangsorában, a megbecsültségben minde­nütt a világon nagyon elő­kelő helyen állnak. Elsősor­ban nem az újraélesztésre képezik ki őket, de gyakor­lati példák igazolják, ha er­re van szükség, rájuk akkor is számíthatunk. mint legutóbb Szekszár- don. Egy fiatalember, aki hirtelen rosszul lett, va­lószínűleg nekik köszön­heti az életét, hiszen két­szer is visszahozták a halál­ból. Megmentettek egy fia­tal életet, s hangsúlyozzák, hogy nem várnak érte kö­szönetét. Tudjuk, amit tet­tek, az részben a hivatásuk­ból is fakad, másrészt meg bátorság, rátermettség is kell hozzá. Nekik köszön­hető, hogy most is köztünk van egy fiatal ember, aki Kosztolányi szavaival élve: ....Egyedüli példány. Nem él t belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyfor­ma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” Sze­rencsére ő van, és remél­hetően még sokáig lesz is. Mint ahogy azok is, akik - és nem csak a tűzoltók - ebben sikeresen közremű­ködtek. A hihetetlen és a szerencse szavak hangzottak el leggyak­rabban a Benedek Lászlóval és Mészáros Gergővel készített beszélgetés során. A két tűzol­tó kezdte meg annak a fiúnak az újraélesztését, aki a múlt héten az utcán lett rosszul. Hanoi Erzsébet Az életét köszönheti a gyors be­avatkozásnak az a 17 éves fiú, aki a múlt héten pénteken esett össze Szekszárd központjában, az utcán. Segítségére két szolgá­latban lévő tűzoltó sietett, akik éppen a közelben tartózkodtak.- A helyszínt biztosítottuk a városi takarítási akció során. Az embereket tereltük félre, ne­hogy vizesek legyenek, amikor a Garay-szobrot mossuk a vízsu­gárral - kezdte Mészáros Gergő tűzoltó őrmester. Egy gyalogos rohant oda hozzá és szólt: „rosz- szul lett valaki és nagyon csú­nyán néz ki”. A fiatal tűzoltó je­lezte a társának, Benedek Lász­lónak, hogy baj van, és együtt fu­tottak a helyszínre. A főtörzsőr­mester elmondta, hogy megvizs­gálták a földön fekvő fiút. Se pul­zust, se légzést nem tapasztal­tak nála - ekkor becslésük sze­rint alig egy perc telhetett el az elesés óta -, így Benedek Lász­ló elkezdte az újraélesztést, Mé­száros Gergő pedig szólt a szer­parancsnoknak, hogy riaszta­ni kell a mentőket, majd vissza­ment segíteni. A beavatkozás si­keres volt, a fiúnak ismét lettek életjelei, de amikor stabil oldal­fekvésbe helyezték, újra leállt a szíve. Megint kezdték az újra­élesztést, kétszer hozták vissza a halálból. Újabb szerencsés té­nyező, hogy autójával pont arra járt Benkő lózsef megyei vezető mentőtiszt, aki rögvest átvette az esetet, majd nem sokkal később a mentőautó is megérkezett. Szemtanúkat keresnek beszéltünk A fiú édesapjával, aki köszönetét fejezte ki a kollé­gáknak és mindenkinek, aki segített. Azt is elmondta, hogy a fiú már jobban van, azonban az orvosok még keresik a szívleál­lás okát, eddig ugyanis semmi­lyen egészségügyi probléma nem jelentkezett a fiatalnál. Az édesapa ezért olvasóink segítsé­gét is kéri. Ha valaki szemtanú­ja volt az esetnek, és látta, mi­lyen előzményei voltak az össze- esésnek, illetve hogy mi történt az első beavatkozásig, az jelent­kezzen szerkesztőségünkben, hogy az információkat továbbí­tani tudjuk a család felé. Ezek az ismeretek segítséget jelent­hetnek az orvosoknak a diagnó­zisfelállításában és a további kezelésben. A két tűzoltó csak ekkor szem­besült azzal, hogy egy kollégá­juk fia fekszik a földön. Benedek László azt mondta, még most is a történtek hatása alatt van, hiszen nemcsak egy tűzoltótárs, hanem egy barát fiának segítettek. A fő­törzsőrmester szerint a kárhely­színeken látottak megedzik az embert, de az más, ha rokonról, barátról van szó. Mészáros Gergő pedig elárulta, nem ez volt az első eset, hogy sikerült valakinek így megmentenie az életét. merjünk segíteni) Benkő Jó­zsef megyei vezető mentőtiszt elmondta, hogy ez a legfonto­sabb, ha a szemünk láttára lesz rosszul valaki. A tapasztalat ugyanis az, hogy sokan azért nem segítenek, mert attól tarta­nak, hogy kárt tesznek vele, holott azzal okozzák a legna­gyobb bajt, ha nem tesznek semmit. az első, hogy a közvetlen kö­zelben lévők segítségét kell kér­ni, illetve tárcsázni a mentő- szolgálatot a 104-es telefonszá­mon. Az ügyeletes nemcsak ab­ban segít, hogy riasztja a men­tőket, hanem a telefonon ke­resztül kérdéseket tesz fel és utasításokat ad az elsősegély- nyújtáshoz. Elsődlegesen azt kell megállapítani, hogy a be­ik két tűzoltó ugyanakkor azt vallja, hiába feladatuk az élet­mentés, ez egy rendkívüli hely­zet volt, hiszen teljesen más a dolguk, mint a mentőknek. Egy tűzoltás vagy egy műszaki mentés során kihozzák, kieme­lik a sérültet és átadják a men­tőknek. Az ő feladatuk az élet­mentésben általában ezzel vé­get is ér.- Tettem, amit kellett, de nem várok érte köszönetét - zárta szavait Benedek László. teg eszméleténél van-e, rea- gál-e, lélegzik-e. Ezek alapján gyorsan kiderül, mennyire kriti­kus az állapota, és az ügyeletes segít, hogy miként és mi a teen­dő. Mondja azt is, ha mellkas kompresszióra van szükség, vagy ha lélegeztetni kell, de olyat nem kér, amire egy laikus ne lenne képes - hangsúlyozta Benkő József. Mérlegelésre egy ilyen helyzetben nincs lehető­ség, az tud leghamarabb segíte­ni, aki ott van a helyszínen - tette hozzá. Mint mondta, a fia­talember esetében is az volt az életmentő, hogy nagyon rövid időn belül elkezdték az újra­élesztését. Szerencse a szeren­csétlenségben, hogy az egész­ségügyi alapképzésben is része­sülő tűzoltók a közelben voltak. Az év rendőre lett vezetői kategóriában a főkapitány budapest-szekszárd Szent György napja a Rendőrség ün­nepe. Ez alkalomból dr. Pintér Sándor, Magyarország belügy­minisztere vezetői kategóriában az „Az év rendőre” miniszteri díjat dr. Soczó László dandártá­bornoknak, Tolna megye főka­pitányának adományozta. A kitüntetés kapcsán a Zsaru Magazin által készített interjú­ban dr. Soczó László elmondta, az eredményes rendőri munka alapja a képzettség, a szakmai alázat, az önálló gondolkodás és a nyitottság. A lényeg az, hogy az emberek támaszt lássanak a rendőrségben. Ami az ered­ményeket illeti, Tolna az élme­zőnyben van. Előfordul, hogy a sok munka sem hoz eredményt, máskor meg a minimális befek­tetés is elég, de hosszú távon ki­fizetődik és beérik a tisztesség és a szakmai elkötelezettség. A megye rendőrfőkapitánya büsz­ke arra, hogy az emberek Tolná­ban magukénak vallják a rend­őrséget. Dr. Soczó László 1954-ben született Budapesten. A rend­őrtiszti főiskola elvégzése után Bonyhádon kezdte pályáját nyo­mozóként. A jogi egyetemet summa cum laude minősítéssel végezte el, 1991-ben sikeres jo­gi szakvizsgát tett. 1989-től volt a szekszárdi városi rendőrkapi­tányság vezetője, 2003-tól 2006. január 3-ig Somogy megyei fő­kapitány, majd Tolna megye fő­kapitánya lett. A köztársasági elnök a beosztásaiban huzamos időn át végzett munkája elisme­réseként a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje ki­tüntetésben részesítette 2009. március 15-én. ■ V. M. Dr. Soczó László dandártábornok A legnagyobb baj, ha az ember nem tesz semmit Kiállítás „Tűvel-tollal”. Rell Kata textilképeiből nyílt kiállítás a Tolnai Galériában. Ahogy az alkotó fogalmaz: nem csak a „rongyaimmal”, hanem a szavakkal is „játszadozom”. Akinek igénye van egy kis csendre, harmóni­ára, nézze meg textilképeimet és olvassa el verseimet. A tárlat május 14- ig látható munkanapokon 14-től 17 óráig. Délelőtti látogatásra előzetesen kell bejelentkezni a könyvtárban a 74/440-170-es telefonszámon. (vm) Elutasította a fellebbezést a Kúria ítélet Nem lesz harmadfokú eljárás az egyházmegye volt vagyonkezelője ügyében budapest-pécs Elutasította a Kúria a pécsi katolikus egyház­megye volt vagyonkezelője ügyé­ben a harmadfokú eljárásra vo­natkozó ügyészi fellebbezést, így a Pécsi ítélőtábla által kiszabott 2 év 10 hónapos letöltendő szabad­ságvesztés jogerőre emelkedett. Az MTI tájékoztatása szerint a Pécsi Törvényszék 2014. márciu­sában mondta ki első fokon bű­nösnek Wolf Gyulát, és 3 év 10 hónap börtönre ítélte. A másodfo­kon eljáró Pécsi ítélőtábla tavaly decemberben megváltoztatta az ítéletet: költségvetési csalás, foly­tatólagosan elkövetett hűtlen ke­zelés és hamis magánokirat fel- használása miatt elítélte, de az adócsalás vádja alól felmentette a vádlottat, a szabadságvesztését pedig 2 év 10 hónapra enyhítet­te. Az ítélet szerint a volt vagyon­kezelő megszegte a munkáltató­ja vagyonának megóvására, ész­szerű és gazdaságos kezelésére vonatkozó kötele­zettségeit, és ezzel több mint 55 mil­lió forint vagyoni hátrányt okozott az egyházmegyének. A vagyonkezelőnek kötelessége volt az is, hogy a bevételeket és a kiadásokat tartalmazó könyve­ket rendesen vezesse, valamint vagyonkezeléséről minden év végén számadást készítsen. Ezt a kötelezettségét azonban 2005 és 2010 között elmulasztotta, így az egyházmegye vagyoni hely­zetének áttekintését, ellenőrzé­sét meghiúsította. A büntetőügy előzménye, hogy 2001-ben a kormány és a Magyar Katolikus Egyház között létrejött egy megál­lapodás az ötezer la­kosúnál kisebb tele­püléseken szolgála­tot teljesítő egyházi személyek jövede­lempótlékáról. A pécsi egyház­megyén belül a megállapodás végrehajtását Wolf Gyula végez­te. A bíróság szerint a jövedelem- pótlékokról szóló kimutatások­ban a vádlott utasítása mellett valótlan adatokat könyveltek el. Szintén az ügy előzménye, hogy egy 2001-es kormányhatározat megalapozta az egyházmegye által rendszeresen fizetett kis­települési támogatásokat. Az er­re jogosult papoknak, szerzete­seknek, kánoni misszióval ren­delkező világiaknak a plébáni­ai pénztáron keresztül az egyes egyházmegyei hatóságok fizet­ték ki a támogatást mint adó­mentes személyi juttatást, meg­bízási szerződés alapján. A jog­erős döntés szerint Wolf Gyula olyanoknak is fizetett - például a püspökség dolgozóinak -, akik erre nem voltak jogosultak. Az ő esetükben az egyházmegyé­nek járulékfizetési kötelezettsé­ge lett volna, és a vagyonkezelő ezzel tisztában is volt. ■ V. M. ■ Jogerőre emelke­dett a 34 hónapos letöltendő sza­badságvesztés I * »

Next

/
Thumbnails
Contents