Tolnai Népújság, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-03-01 / 9. szám
8 2015. MÁRCIUS 1., VASÁRNAP INTERJÚ gombos edina Mindennapos fájdalmak között várja második gyermekét. A mai napig szerelmes. Magyarul beszélgetnek párjával, Alberto nálunk érzi magát itthon, Edina sokkal latinabb mint a férje. A LÁNYUNK A „LEGKUBAIBB” NÁLUNK Gombos Edina: „Akkor jöttem rá, hogy mennyire vágytam még egy gyerekre, amikor már a pocakomba volt" A héten állt a szülésig utoljára kamera előtt Gombos Edina. Ősszel tér majd visz- sza műsoraiba, addig teljes anyuka üzemmódba kapcsol, amit imád, és alig várja, hogy megismerkedhessen kisfiával. Fábos Erika- Sokat lehetett olvasni arról, hogy egészségügyi problémák nehezítik a várandósságát. Hogy érzi magát?- Folyamatosak a fájdalmaim, időnként a falat kaparom kínomban, de nem számít, kibírom. A lényeg az, hogy a kisbabánk minél tovább maradjon pocakomban és egészséges legyen. A 26. héten jöttek az első vesegörcsök, olyanok, hogy félő volt, hogy megindul a szülés. Most a 34. hétben járok, ami annak köszönhető, hogy egy katétert helyeztek a vesémbe, hogy ne legyenek újabb görcseim. Ezeket szerencsére sikerült is azóta elkerülni, de emiatt meg antibiotikumokat kell szednem. Ez is megvisel, nemcsak a fájdalom. Annyira vigyáztam eddig, és az első terhességem idején is mindent kerültem, amit károsnak gondoltam, erre ilyen erős gyógyszereket muszáj szednem. Remélem, hogy nem okozok ezzel bajt, és a babánknak.- Kiderült, hogy kisfiú vagy kislány?- Igen, kiderült, és hatalmas a boldogságunk. Fiút várunk. Amíg nem derült ki, azt mondogattuk, hogy mindegy, és valamiért azt éreztem, amit sokan mondogattak is, hogy biztosan egy második kislány érkezik hozzánk. Mirandával teljesen lányos szülőknek éreztük magunkat. Alberto persze néha azért megjegyezte, hogy másodszorra hihetetlenül örülne egy kissrácnak. Aztán az egyik ultrahangon az orvos közölte, hogy egészen biztosan jól látható az a bizonyos különbség. Albertéval madarat lehetett volna fogatni a hír hallatán, és én is boldog voltam. Alig hiszem el, hogy ilyen szerencsénk van, hogy azt is megtudhatjuk, milyen egy kisfiúval. Alberto már évek óta mondogatta, én csak akkor jöttem rá, hogy mennyire vágytam még egy gyerekre, amikor már a pocakomba volt.- Akkor nyilván nagyon örült, amikor megtudta.- Érdekes, de éppen hogy nem. Szinte sokkot kapott. Napokig alig beszéltünk erről, mert megkért, hogy hagyjam, amíg felfogja, mi történt. így is volt, eltelt két-három nap, amire önfeledten örülni tudott. Szóval megfordult a dolog. Mindig Alberto volt a türelmetlenebb, hogy mikor lesz még egy gyerekünk, én mondogattam, hogy ráérünk még, amikor pedig kiderült, én voltam az, aki gyorsabban átérezte a kimondhatatlan örömöt, ő meg egy kicsit megijedt az apai, családfenntartó felelősségtől, hiszen elég lelkiismeretes.- Pedig azt hinném, hogy egy kubai férfi nem aggodalmaskodik, hanem lazán veszi az élet dolgait és mindenhez pozitívan viszonyul.- Ez egy sztereotípia, nyilván a karibi emberek derűsebbek és másként gondtalanok, mint mi, de Alberto nem tipikus kubai ebben. Sokkal aggódósabb. Nincs a „manana” - majd ráérünk - mentalitás. Én sokkal inkább halogatok, mint ő, és én sokkal lazábban állok dolgokhoz. Mirandát is mindentől félti, és sokkal jobban rendben tart mindent maga körül, mint ahogy én igényelném. Mondjuk az anyósom révén van benne európai vér is, lehet, hogy onnan van ez. Mondom is néha, hogy otthon én vagyok a legku- baibb a családban...- Tizenegy éve él itt, mennyire sikerült beilleszkednie?- Teljesen. Otthon érzi magát. A családtagjai hiányoznak neki, de azt nem érzem, hogy másként honvágya volna. Egy multicégnél dolgozik, informatikával foglalkozik, ahol rengeteg fajta kultúra veszi körül. A cég indiai, amerikai főnökeik vannak és kolumbiai, chilei, de még kubai kollégája is van itt Budapesten, szóval nem érzi, hogy kilógna ebből, nagyon is része ennek a sokszínű csapatnak.- Annak idején, amikor egymásba szerettek, teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő jön ide?- Sokat törtük rajta a fejünket, hogy itt vagy ott, vagy egy harmadik országban telepedjünk le. Végül praktikusan döntöttünk, hiszen akkor nekem a rádió és a tévé már volt az életemben, ő pedig még főiskolás volt Kubában, tehát úgy gondoltuk, biztosabb, ha nem úgy vágunk neki a közös életünknek, hogy mindenki elölről kezdi.- Kellett azért kalandvágy, így belevágni egy szerelembe: más kultúra, nagy távolság, alig ismerték egymást.- Valóban, utólag már jobban látszik, akkor az érzelmek vittek bennünket. Mondjuk nem volt könnyű, sok hántást kaptunk. Jó magyar szokás szerint a többség arra spekulált, hogy úgy sem jön ez össze. Mi viszont éreztük, hogy ami történik velünk, az nem egy futó kaland.- Mindig ennyire ösztönből dönt?- Akkor ez egy olyan belső érzés volt, hogy ha erről lemondanék, akkor talán örökre lenne egy hiányérzetem. Miután megismerkedtünk, nem tudtam azt mondani, hogy nem próbálom meg, hogy elég lesz ez egy szép emléknek. Egyébként van bennem női megérzés, amire sokszor jó, hogy hallgatok, de azért inkább tudatosnak mondom magam, ha már választani kéne. Akkoriban főleg az voltam. Igaz, Alberto azért sok mindenben hatott rám.- A kultúrája hozott új dolgokat az életébe vagy inkább a személyisége?- Is-is. Hatott rám az ízlése, az életszemlélete, ami mindegyikből fakad. Nőiesebb és higgadtabb, sokkal nyitottabb, lazább lettem mellette. Mielőtt megismertem, mindenen többet görcsöltem és feszültebb voltam.- Bátrabb lett?- Igen. Biztonságban érzem magam, és elképesztő energiákat ad, hogy úgy vagyok jó neki, ahogy vagyok. Az, hogy szeret engem és tetszem neki. Vagy, hogy érezteti velem, hogy Mirandának jó anyukája vagyok. Persze ez mind kölcsönös, én is nagyon sokra becsülöm őt, és ezt tudja is.- Tizenegy év után is tart még a szerelem?- Igen. De ez valahogy nekem olyan természetes, csak mások csodálkoznak rajta, hogy mi még mindig olyanok tudunk lenni, mint a gyerekek.- Lehet, hogy éppen ez az ön- feledtség a titok.- Talán igen. Gondolkoztam már ezen én is. Humor és kémia nélkül nem menne, és szerintem az is fontos, hogy mindkettőnknek hálás természete van. Pedig voltak körülöttünk valódi megpróbáltatások is és akkor jól ment mindez. Alig van, hogy úgy telik el egy nap, hogy ne mondanánk valamiért, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy valaminek menynyire örülünk. Szeretjük az életünket, és ezt meg is beszéljük szinte nap mint nap.- Milyen nyelven?- Magyarul. Ez is mutatja, hogy Alberto mennyire komolyan gondolta ezt az egészet. A magyar nyelv nem könnyű, de tökéletesen beszél.- Mirandával hogy beszélget, fontos volt neki, hogy megtanulja az „apanyelvét”?- Nekem is fontos volt. Akartam, hogy a nagyszüleivel jól tudjon kommunikálni. Tanít gatja a kezdetektől, és az is a nyelvtanulás része, hogy sok spanyol nyelvű gyerekműsort nézünk. Rám is ragad. Konyhanyelven már teljesen jól boldogulok.- Ki a szigorúbb szülő?- Velem van többet, nyilván emiatt is én. Alberto a legtipikusabb lányos apuka. Miri elég gyorsan felismerte, hogy melyik az a hangszín és mik azok a varázsszavak, amivel bármilyen helyzetben le tudja venni a lábáról. Én is elgyengülök, persze, de azért amikor kell, nagyon figyelek.- Mikor kell? Vannak sarkalatos pontok a gyereknevelésben, vagy ösztönös szülők?- Vannak szabályok. A napirend az fontos, szerintem neki is úgy könnyebb, ha ezt mielőbb megtanulja, úgyhogy erre ügyelek. A másik pedig az étkezés. Miranda abból a szempontból tipikusan kubai, hogy mindennél jobban imádja az édességet. Alberto is így van ezzel. Muszáj ezt ellensúlyozni, figyelek, hogy amennyire lehet egészséges, normális ételeket együnk.- A konyhában magyar vagy kubai az irányvonal?- Magyar. Alberto imádja a magyaros dolgokat. Hetven százalékban ez van terítéken. Az a szerencsénk, hogy amikor úgy döntünk, csapunk egy karibi hétvégét, vagy ha vendégek jönnek, igyekszünk ezzel kedveskedni. Az anyósom ellátott receptekkel, úgyhogy van miből válogatni.- Van kedvence?- Igen, a yucca, mojó szósszal. A yucca egy gyökérzöldség, náluk olyan szerepet tölt be, mint nálunk a krumpli. Az ízét nem tudom semmihez hasonlítani. Az öntet pedig, amit készítenek hozzá, citrusos, fokhagymás. Fekete bab, rizs és egy citromos, köményes hús van mellé. Ez a fő kedvencem, de a banánchipszet is imádom.- A héten elköszönt az Aktívtól. Mikorra tervezi, hogy újra a képernyőn lesz majd?- Ha minden rendben megy, szeptembertől már rendszeresen, de elképzelhető, hogy már a nyár végén is be kell ugranom. így tervezzük, de persze minNévjegy: 1976. november 30-án született Debrecenben. 16 évesen (1992) került a média világába, miután Debrecenben megnyert több Kazinczy szépkiejtési versenyt. elvégezte a Magyar Rádió hír- szerkesztő, hírolvasó tanfolyamát, majd egy debreceni kereskedelmi rádióban dolgozott 3 évig. A KODOLÁNYI JÁNOS FŐISKOLÁN kommunikáció-rádió szakon végzett. 199S-2009-IG a Sláger rádióban dolgozott. 2002-BEN kezdett a TV2-nél, ahol az Aktív és a Magellán műsorokat vezette. 2004 februárjában ismerte meg a kubai származású Alberto Costafredát, akivel abban az évben össze is házasodtak. 2008. OKTÓBER 22-ÉN Született meg kislányuk, Miranda. 2010TŐL a FEM3 tv-csatornán a Boszorkánykonyha, a Kétszersült és az Edina&Joshi című műsorokat vezette. JELENLEG A TV2 Aktív CÍmŰ buí vármagazinja mellett az Egészség klinika és a Hungarikumok sorozat műsorvezetője. den a kisfiúnkon múlik. Féléves lesz akkor, úgyhogy eleinte persze csak csökkentett üzemmódban szivárgók vissza. Anyuká- mék pár utcára laknak tőlünk, ugrásra készen várják, mikortól kapcsolódhatnak be aktívabban az újabb unoka pesztrálásába és Alberto is biztat, hogy menjek csak. Emlékszik még, milyen jót tett, amikor Miri születése után is volt lehetőség pár órára kimozdulni a babaszobából és felnőtt társaságban lenni, meg persze imádom is a munkámat.- A szeptember akkor sűrű lesz.- Valóban. Miri iskolába megy, és már négyen leszünk. Izgalmas lesz, az biztos.- Szereti az izgalmakat?- Alberténak köszönhetem, hogy igen. Bevállalósabb vagyok ebben is, de azért mindent jó előre megtervezek, kigondolok.- Mondjuk, ha azt mondaná, hogy menjenek Kubába és nyissanak egy magyar éttermet, benne lenne?- Biztos gondolkodnék rajta, de talán benne. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy ő szeretne visszamenni Kubába. Annál már európaibb lett, úgy gondolom. Kuba nagyon szép, és imádjuk is, de innen látjuk azokat a nehézségeket is, amik ott a hétköznapokat jellemzik. De ő egy multinacionális cégnél dolgozik, amelyiknek több országban van kirendeltsége, úgyhogy már mondtam neki, hogyha neki előrelépési lehetőség lesz a munkájában, ami őt inspirálná vagy fontos neki, akkor csak mondja, felpakolunk és megyünk. Tudom, mekkora áldozatot hozott kettőnkért, bármikor szívesen viszonozom. Nagy kaland lenne, ha egyszer csak felkerekednénk. j ( 9 t
