Tolnai Népújság, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-28 / 74. szám
2015. MÁRCIUS 28., SZOMBAT RIPORT Szabadrúgásra várva Márianosztrán rács mögött Barangolás a magyar futball rejtett tájain - Kinti embernek érzik magukat a focival Futballélet rácson innen és túl: látogatás a márianosztrai börtönben és a Márianoszt- ra-Letkés megyei bajnokin, a „börzsönyi el klasszikón”. Egy falu, ahol a helyi futballcsapatban smasszerok is kergetik a labdát. Csillag Péter/Nemzeti Sport Sivár folyosó, kétoldalt komor zárkaajtók, a levegőben áporo- dott börtönszag. Fogvatartottak csoportját kíséri munkára az őr, a neonfényben zord arcok, bizalmatlan tekintetek villannak elő.Márianosztrán a nagykutyákat őrzik, a büntetés-végrehajtó intézet kétharmad részt fegyház, egyharmad részt börtön. Ahogy errefelé mondják: itt senki sem azért ül, mert virágot lopott a templomból. Az egykori pálos kolostor épületében 1858-ban női börtönt alakítottak ki, a második világháború óta férfi elítéltek a lakók. Ma a fogvatartottak 72 százaléka emberölés, rablás, erőszakos közösülés vagy lopás miatt ül. A 444 fős intézményben 143 százalékos a telítettség, a hatásfok kétséges: a szabadulok mintegy fele visszaeső lesz. „Életem legrosszabb döntését hoztam meg aznap” - utal homályosan az elkövetett bűn- cselekményre a 27 éves, debreceni kötődésű Balázs, miután alapos motozás és átvilágítás után két társával együtt kisétálhat velünk a börtönudvarra. Hat és fél éves büntetése feléhez közelít, tervei szerint szabadulása után Svájcban vagy Angliában boldogulna. Nem mellesleg tavaly a fogvatartottak Vácon tartott műveltségi és sporttalálkozóján a futballtor- na legjobb kapusának választották, csapata a balassagyarmati mögött második lett. „Akkora védései voltak, hogy nem is értem, mit keres még mindig Márianosztrán!” - vi- gyorodik el Zoltán, 33 éves fog- vatartott, aki kábítószerrel való visszaélés miatt kapott négy és fél évet, amiből kettő még hátravan neki. A tipikus hátvéd alkatú férfi valamikor a Kazincbarcika ifjúsági csapa-, tában játszott, sokat jelentett neki a helyi ikon, Lipcsei Péter, talán emiatt is lett javíthatatlan Fradi-szurkoló. Ha fogja a zárka televízióján, a Real Madrid meccseit nézi (a látogatás estéjén azonban a legendás gengszterfilm, a Keresztapa van műsoron), amikor pedig a válogatott pályára lép, kötelező a program: „Előkerül szotyi, ro- pi, szurkolunk a csapatnak, és a kiáltásokból a felügyelet is hallja, mikor ment be vagy maradt ki egy-egy helyzet. Higgye el, mi innen, Márianosztráról jobban látjuk a dolgokat, mint az edző. Dárdai amúgy helyre tette a fiatalokat.” A beszélgetésbe bekapcsolódik a harmadik jelenlévő fogvatartott, a 28 éves István is. A fiatalember bűnéről nem beszél, hat és fél éves ítéletéből már öt és felet letöltött. „A foci a rácsok mögött is segít visszaidézni a szabadon töltött időt, kinti embernek érezhetjük magunkat. A szürke zárkából kilépve felszabadultságot ad” - fogalmazza a szép szavakat a börtöncsapat tagja. A beBalázs, 27 éves elítélt a márianosztrai börtönválogatott kapusa. Szabadulása után azt tervezi, hogy Svájcban vagy Angliában fog boldogulni szélgetést felügyelő főhadnagy időközben jelez, hogy a sétára vezényelt fogvatartotti csoport visszatért az épületbe, felmehetünk a börtön pályájára, egy ráccsal kijjebb. „Meg aztán még eggyel?” - szemtelenkedik az egyik rab, a válasz szigorú félmosoly. A napi egyórás, irányított szabadidő során a belső udvaron lehet futballozni, kosárlabdázni és erősíteni, a legnépszerűbb terep a salakos focipálya. Egy meccs két gólig megy, a győztes marad, a vesztes cserél. Ha átszáll a labda a fal fölött? Marad is kint, majd a járőr összeszedi. Nyaranta rendeznek zárkák vagy szintek közötti bajnokságot is, a nevezés feltételeiről a belső képújságon tájékoztatják a fogvatartottakat. A névsorokat a felügyelők ellenőrzik, és miután jóváhagyták, kezdetét veheti a több héten át zajló, kieséses kupa. Néhány beszélő csapatnév a tavalyi versenyről: Harcosok, Anonimok, Spárta SC, Láncszem, Gólrablók. „A laikus azt gondolja, hogy ha a háromszoros gyilkos és az embercsempész pályára lép, valami rendkívülinek kell történnie” - mondja Szép Tamás főhadnagy, program- és oktatásszervező reintegrációs tiszt. „Mi inkább az emberi oldalt nézzük, azt, hogy a fogvatartott a neki szánt fejlődési úton meddigjutott el. A kívülálló felmordulhat, amikor meghallja, hogy a börtönben futballoznak és nem követ fejtenek. A sportnak azonban olyan szerepe van itt, amely segít az általunk kitűzött célokat elérni. A jutalmak és fenyítések rendszerében a sportolási lehetőségnek motivációs ereje van, akár a hétköznapi munka során is. Ha valaki sikeres a csapatsportban, azt mutatja, hogy képes együttműködni, a feladatára összpontosítani, és van kitartása. Ezért a sportteljesítményt értékeljük, a feltételes szabadlábra bocsátás kérdésénél szempont lehet.” A falu másik, Kálvária-domb felé eső végében élő Himmer Ferenc 1982-től dolgozott a márianosztrai börtönben nevelőként 2004 végén ment nyugdíjba. Negyvenöt éve a helyi ifjúsági futballcsapatban, abban az időben, a Márianosztra SE játékosai még a börtön platós Csepel teherautóján zötykölőd- tek az idegenbeli mérkőzésekre. Azt viszont már ő is csak az öregek elbeszéléséből tudja, hogy a hőskorban gyalog, az erdőn át tette meg a csapat például az oda-vissza harmincöt kilométeres utat egy-egy nagymarosi meccsre. Mindig ellenezte a bundát, akkor is, amikor a körzeti másodosztály rangadója előtt a feljutásért küzdő vámosmi- kolaiak két láda sörért kértek gyengébb ellenállást. A büszke nosztraiak nemet mondtak, majd becsületesen elvesztették a meccset... „Vagy húsz éve Veresegyházon játszottunk bulimeccset a Szob öregfiúkkal - kezd bele egy régi történetbe az 59 évesen még mindig a Márianosztra meghatározó tagjának számító futballista (a Letkés ellen csereként állt be). - Játék közben kérdezgetett az ellenfél egyik csatára, hogy bent va- gyok-e még a börtönben, meg hogy előléptettek-e már századossá. Nem tudtam, honnan ismer, szépen válaszolgattam neki. Aztán az egyik csapattársam kíváncsiságból rákérdezett, ő is smasszer volt-e. Nem felelt semmit, csak egymás mellé tette a két kezét, mutatva a bilincs jelét.” Dolgozott a csapat korelnöke a börtön labdavarró üzemének művezetőjeként is: Márianosztrán 1966-tól 2010-ig készítettek a rabok futball-labdát, a munka intenzitását jelzi, hogy csak 1974-ben 84 ezer darabot gyártottak. Akkor egy újítás révén az üzembe már előre perforált labdaszeleteket szállítottak. „Megszűnt a szemmértékre bízott lyukasztás, ezért kevesebb a probléma a minőséggel - írta egy korabeli újságcikk. A norma szigorú: egy szeletet 48-50 öltéssel kell a másikhoz varrni, 47 öltéssel csak másodosztályú, 46 öltéssel harmadosztályú lehet a termék.” A sertésbőrt a Szovjetunióból importálták egy gödi előkészítő üzembe, ahol kivágták a tizenkét ötszögű és húsz hatszögű szeletet, majd lefestve elküldték varrásra a börtönbe. Rebesgetik, a hatvanas években volt olyan BEK-döntő, amelyet márianosztrai labdával játszottak. „Három fázisból áll a munka, a szeletelésből, az állításból és a befejezésből - magyarázza a Márianosztra-Letkés meccs közben Drexler Pali bácsi, aki 1972-től évtizedekig felügyelte a munkát a labdavarró üzemben. - Hogy jobban csússzon, a fonalat fenyőgyantából és méhviaszból összefőzött kenőanyaggal kell bezsírozni. Egy műszakban egy munkás átlagosan két és fél labdát tudott megcsinálni.” A szakértelmet igencsak megbecsülték. Bármily hihetetlen, a szóbeszéd szerint voltak elítéltek, akiknek a szabadulásuk után erősen drukkoltak a Minden mérkőzésre hatalmas szorgalommal készülnek A zárkák között is szerveznek házi bajnokságot börtönnél, hogy visszaesőként minél hamarabb újra a labdavarró üzemben lássák őket. (Nem mellékesen a Márianosztra-Letkés rangadó harminc néző előtt 1-1-re végződött március 14-én.) Láblövéstől olimpiáig „nem sok falu büszkélkedhet azzal, hogy olimpiai bajnokot adott, mi igen. Szilvásy Miklós birkózó hatalmas küzdő volt, története példaértékű: az 1952- es olimpián ugyanazt az ellenfelet győzte le a döntőben, aki ellen négy évvel korábban elbukott. Belügyi dolgozóként 1946- ban lövést kapottá lábába, kivételes akaraterővel állt talpra. körülöleli a települést a Má- rianosztrai-medence, gyönyörű a vidék. Itt van fölöttünk a nosztrai Fudzsiként emlegetett Kopasz-hegy, amelynek csúcsa alatta település felőli oldalon negyven- ötven méternyi részen valóban nincsen fa. Hobbim a természetfotózás, részben ezért hagytam abba a futballt. nem érzi a lakosság, hogy a börtön miatt veszélyeztetve lenne. Munkahely szempontjából viszont kiemelten fontos az intézmény. Jelentős ófrancia kézben lévő kőbánya is, a vulkáni eredetű andezitből régen kockakövet faragtak, mára áttértek a köz- és vasútépítést szolgáló kőőrlésre." Kiss László polgármester Többen is nagypályások „MÁRIANOSZTRA KIS település, szokták mondani, itt háromféle ember él: aki smasszer volt, aki smasszer és aki smasszer lesz. Mi, helyi bévés dolgozók - férfiak, nők vegyesen - több mint tíz éve járunk össze focizni kedd esténként, a téli időszakban a zebegényi iskola tornatermében, jó időben a nosztrai pályán. Részt veszünk a börtönök közötti bajnokságban is, Váccal és Tököllel tartozunk egy régióba, országos szinten legjobb eredményünk a harmadik helyezés volt. A társaságból többen nagypályáznak, van nálunk márianosztrai, nagymarosi, rádi, vácdukai és szobi öreg- fiúk-játékos is. ” Stefán László fegyelmi és nyomozótiszt A perjel góljai „katonaság után a felvidéki Besztercebányán és Nagykürtösön játszottam csatárként. Később pálos szerzetes lettem, Pécsen rengeteget fociztam a mi- nistránsokkal. Mondják, a futball buta sport, egy labdát kergetnek huszonketten. Pedig építi a közösséget, ha tudnak figyelni egymásra a játékosok, csak abból lesz gól. Évente megrendezzük a budapesti Sziklatemplomtól Márianosztráig vezető Pálos 70 zarándokutat és teljesítménytúrát, tavaly óta pedig a börtönnel és az önkormányzattal szövetkezve a Hittel futást. Nagy Lajos 1352-ben alapította a kolostort, a gyerekek az azóta eltelt évek számának megfelelő távot futják le méterben, a felnőttek ezer méterrel többet.” Vízi Gábor András pálos szerzetes, perjel-plébános » t
