Tolnai Népújság, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-03-15 / 11. szám
2 KÖRKÉP 2015. MÁRCIUS 16., HÉTFŐ JEGYZET MÉSZÁROS B. ENDRE Talpra, magyar! AKKORIBAN ÚTTÖRŐNYAKKENDŐBEN köszöntöttük a piros betűs ünnepeket, s április 4. meg november 7. volt a slágernap, amikor az egész ország valami ködös magyarázattal a határokon is átívelő boldogságot színlelt. No és volt egy nap, március 15., amikor a tanárnő szorongva olvasott fel 1848-as történeteket, Petőfiről meg Táncsicsról, de nem igazán tudtuk hova tenni a „díszmagyar” eseményt az elburjánzott internacionalista szellemiségben. döbbenetes, de már legalább harmincesztendősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki erre a korszakra emlékezzen. No nem az április 4-ért meg a november 7-ért, hanem hogy valódi nagyságában tudja értékelni március 15. jelentőségét. A magyar identitás, a magyar szabadság ünnepét. A rendszerváltással hivatalos ünnep lett március 15. az iskolákban már nemcsak osztályfőnöki órán zajlik a megemlékezés, bátran kimehetünk az utcákra, terekre, elővehetjük régi kardunk, és szavalhatjuk a Talpra ma- gyar!-t. ami BIZTOS: cenzúrától ma már sehol sem kell tartani. Az viszont negyedszázada semmit sem változik, hogy az egyes médiumok valakijére mindig célirányosan fenekednek. Legfeljebb az újságok tulajdonosai módosulnak (s ezzel a célszemély is), aztán a főszerkesztők is átállnak olykor a másik oldalra, és onnan kiabálnak vissza még szaftosabb „igazságokat”. Szóval pazar a sajtószabadság is! az összmagyarság öntudatra ébredésének legnagyobb ünnepén azonban a szembenálló politikai pártok továbbra is külön ünnepelnek, s nem élvezi egységesen, magyar a magyarral összeborulva a szabadságot. Megkockáztatom: még mindig a szabadságérzettel lehet a gond. Pécs Akik angol nyelven szeretnének többet megtudni a szerelmesek lakatjaiként el- híresült, ma már világszerte felbukkanó jelenségről, azok egyre nehezebben találkoznak Pécs nevével. Csak Magyaroszágon világhírű a pécsi lakatfal? Gűth Erwin Ami nem található meg az interneten, az olyan, mintha nem is létezne. A többéves megállapítás ráadásul még sarkosab- ban is majdnem igaz: ami nincs benne a Google első 10 találatában, az egyáltalán nincs is. És jelenleg - azaz évek óta - pontosan ez a helyzet a pécsi lakatfallal is. Az angol „love padlock” és „love lock” (szerelemlakat) kifejezésekre keresve első találatként a Wikipédia szócikkét kapjuk, aztán többnyire kereskedelmi oldalak, lakatok árusításával foglalkozó oldalak és újságcikkek bukkanak fel. Mindegyikükben közös vonás, hogy nem nagyon említik Pécs városát. Pedig mi, pécsiek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy legalább ebből a szemporitból különlegesek vagyunk. Hát nem, sőt, egyre inkább háttérbe szorul a Janus Pannonius utcában található lakatfal, és ennek az egyik legfontosabb oka maga a Wikipédia (ld. keretes 1). A vonatkozó szócikk történetét áttekintve látható, hogy 200ó-ban egy magyar felhasználó hozta létre és a legfontosabbnak a pécsi lakatfalat tartotta. Aztán sorban érkeztek kiegészítések a világ különböző pontjairól, egyre több helyszínt soroltak fel az önkéntes szerkesztők, és a lap szépen fejlődött. Kisebb-nagyobb viták kísérték a szócikk alakulását, de a fejlődés és a bővülés töretlen volt. így került bele 2010 októberében a szerbiai Vrnjac- ka Bánjában található Szerelmesek hídjának a története is, ami egy I. világháborús legendára épül: az otthon maradt fiatal lány nem tudta feldolgozni, hogy szerelme Görögországban mást választott, és nem sokkal később meg is halt. A falucska lányai pedig, hogy megvédjék a szerelmüket, lakatokat kezdtek aggatni az egyik hídra. A történet feledésbe is merült, mígnem az ismert szerb költőnő, Desanka Maksimovic tudomást nem szerzett az esetről és versbe nem foglalta azt. A történet hitelességéből sokat vesz el, hogy konkrét évszámok nem nagyon vannak benne, ráadásul a szócikk - feltehetően szerb - átszerkesztője leginkább turisztikai honlapokra hivatkozik. A hivatkozott szerb újságcikkek sem adnak sokkal pontosabb információt, de arra engednek következtetni, mintha a 2000-es évek elején-köze- pén kapott volna szárnyra ez a hagyomány. Mindenesetre más Wikipédia-szerkesztők elégsé- gésnek ítélték meg a hivatkozásokat, és egy 2011-es teljes átszerkesztéskor ezt a sztorit meghagyták, és kiemelték, míg a pécsi lakatfal - megfelelő források hiányában - a süllyesztőbe került. Azóta a szócikk ismét bővül, de az aktuális sztorikhoz (ld. keretes 2) a Wikipédiát kritika nélkül használó (néha csak simán kimásoló) külföldi újságírók maguk is hozzájárulnak ahhoz, hogy a pécsi szál feledésbe merüljön. Turistacsalogató lakatok mindenhol a világban Párizs, hóma, Moszkva, Szöul, hogy csak néhány olyan várost soroljunk fel, ahol az elmúlt bő évtizedben hagyománnyá vált a lakatolás. Mármint, az a szokás, hogy szerelmesek a kapcsolatuk szimbólumaként, közösen lakatot helyezzenek el hidakon, kerítéseken. Ráadásul egyre több helyen kifejezetten erre a célra avatnak fel műtárgyakat, ugyanis ez az elsőre csak ártalmatlannak és szépnek tűnő gesztus károkat is okoz pl. felbecsülhetetlen értékű műemlékeken. Az egyik leghírhedtebb eset 2014 nyarán történt: a Szajna felett átívelő Pont des Arts egy része lakatok súlyától egyszerűen a folyóba szakadt. Ami nem is csoda, hiszen becslések szerint öszessen kb. 700 ezer lakat lehetett a hídon. Városvédők hiába küzdenek az általuk vandál rozsdagyűjtőnek nevezett szokás ellen világszerte, úgy tűnik, a divat kiírthatatlan, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Éppen ezért üzletnek sem rossz, hiszen kiváló turistacsalogató, amire sok vállalkozás, de akár egyes városok (pl. Köln) hivatalos marketingesei kifejezetten alapozni tudnak. így működik a világhálón A 2001-BEN létrehozott Wikipé- diára az internet első számú enciklopédiájaként szokás hivatkozni, pedig közel sem megbízható, mint egy tudományos alapossággal elkészített valódi enciklopédia. A szócikkek minősége ingadozó: kiválóan összeállított és silány bejegyzések csak néhány kattintásnyira vannak egymástól. A legtöbb szócikket bárki átírhatja, amit aztán a Wikipédia szoftveres automatizmusai és az önkéntes szerkesztők ellenőriznek. Jó esetben. A nagy bakikat, kéretlen hirdetések a Wikipédia általában azonnal kiszűrik, de előfordul, hogy évekig marad fent észrevétlenül egy teljesen hibás anyag, vagy akár egy átverés. A szerkesztők között is gyakran nagy küzdelem zajlik: egymás szavait, megfogalmazásait szerkesztik át vagy törlik elfogultságra, pontatlanságra hivatkozva. A Wikipédia népszerűsége mégis töretlen, és érdemeit is el kell ismerni, hiszen az információ szabad hozzáférhetőségében úttörő szerepe van, ráadásul minden változtatás jól nyomon követhető. A hunok sikerreceptie: megértették az idők szavát tolna A hunok eredete a mai napig vita tárgya. A tudósok egy része szerint a hunok őshazája nem Ázsia, bár a kínaiak szerint igen. Ezzel a felütéssel indul dr. Daubner György A hunok titkos története című dokumentumfilmje, amely az alkotó péntek esti, tolnai előadásának alapját adta, a B-est, (Bezerédj-estek) sorozat első felvonásaként, a Be- zerédj szabadidőközpontban. Dr. Daubner György elmondta: 2007. óta többször járt már Kínában, illetve Mongóüában, a hunok nyomait kutatva. Filmje többek között megemlékezik az egykori hun fővárosról, Tung- vancsengről (Fehérvár), a Kínában található Hun Kultúra Múzeumáról, az ázsiai és az európai hunok kapcsolatát valószínűsítő régészeti leletekről. A mozgóképek ízelítőt adnak a mai - a magukat a hunok leszármazottjainak tekintő -, sztyeppéi pásztorok életmódjáról, ami feltehetően nagyban hasonlít az ázsiai hunokéhoz. Azé az egykor Bel- ső-Mongóliában élő népéhez, amely az előadó szerint korántsem volt barbár, amelynek betörései ellen építették az első kínai nagy falat, amely ie. 209-ben alkotta meg Ázsiában az első sztyeppéi államot, amely sok évszázadon keresztül fennmaradt. Az eladó a referátum végén úgy összegzett: az ő verziója szerint a hunok eredetileg dél-nyugat felől érkeztek Ázsiába, majd később onnan jutottak el nyugatra, ahol a legismertebb európai hun uralkodó Attila volt. Sikerük pedig abban rejlett, hogy másokat megelőzve hoztak létre szervezett államot a törzsi struktúra helyett, azaz megértették az idők szavát. ■ S. K. Dr. Daubner György „Mindennap imádkoztam, hogy egyszer még hazajussak” munkatábor Reggeltől estig dolgoztak - A ruhájuk megfagyott, eldobott konzervdobozokból ettek, ha volt mit Hartmann Klára azon kevés túlélők egyike, akik hazatértek a Gulagról. Ma Gödrén él, egy fia és két unokája van.- Nem indult könnyen az élete.- Négyéves voltam, amikor árván maradtam. Édesapám bányász volt, őt a munka, édesanyámat a tüdőbaj vitte el. Rokonok vettek magukhoz, ahol a családfő csendőr volt. Amikor kitört a háború, nyugatra menekültek, én a házvezetőnővel itthon maradtam, hogy ne legyen üres a ház.- És egy napon kopogtattak?- Amikor bejöttek az oroszok, hozzánk is eljutottak: a csendőröket keresték. Mivel őket nem találták, engem vittek el kihallgatni. Hiába mondtam, hogy semmit sem tudok, nem csináltam semmit, nem hittek nekem.- Hány éves volt ekkor?- Alig töltöttem be a 14. éve- • met, amikor 1945 januárjában Göncről elvittek.- Hova került?- Vonattal Ukrajnába, ahol folyamatosan kínoztak, hogy valljam be: kém vagyok, és adatokat továbbítok. Nem értettem oroszul, de amúgy sem igazán ismertem akkor a kém szó jelentését. Végül jött egy katonatiszt, aki beszélt magyarul. Közölte, jobban járok, ha mindent elismerek, mert úgy „csak” kényszermunkára Hartmann Klára a Gulag képeivel küldenek, és akár ki is szabadulhatok. Ha viszont tagadok, itt halok meg a börtönben.- Ezért azt mondta, hogy kém?- Nem mondtam én semmit, csak bólintottam...- így került aztán Szibériába?- Igen. Bevagoníroztak minket, és vittek. A lágerben volt mindenféle nép: litván, lett, ukrán, de magyar csak én. Egyedül maradtam, nem tudtam beszélni senkivel.- Erre sok idő nem is nagyon lett volna...- Valóban nem. Reggeltől estig dolgoztunk: fát vágtunk az erdőben, vagy követ fejtettünk, jeget törtünk. Egy ruhánk volt, ami folyton ránk fagyott, enni pedig csak reggel és este adtak.-Mit kaptak?- Egy napra egy főnek 60 dkg kenyeret osztottak ki, pár deka szárított halat, meg egy kis cukrot. Olyan éhesek voltunk mindig, hogy amint reggel megkaptuk, meg is ettük rögtön. Utána már csak este jutott valami zöld lé, leves gyanánt, esetleg zab vagy köles. Tányér nem volt, a katonák által eldobott konzervdobozokból ettünk.- Mi tartotta életben?- Magam sem tudom. Mindennap imádkoztam, és arra gondoltam, egyszer talán még hazajutok. ■ K.E. Filmet készítettek róla HARTMANN KLÁRA 1930-ban született Miskolcon. Majdnem kilenc évig raboskodott az orosz munkatáborokban. Amikor 1953-ban hazaengedték, Magyarország hónapokig nem fogadta őt, 30 női és 1500férfi sorstársával együtt. Első férjével ez idő alatt ismerkedett meg Kijevben, akivel aztán Harkányban telepedtek le. Munkája miatt (ápolónő volt) később Gödrére költözött, ahol válása, majd első férje halála után újra megházasodott. Egy fia és két unokája van. Megpróbáltatásait a Magyar nők a Gulagon című filmben is bemutatták. % * < l
